Az amerikai olaj is kevés most a megváltáshoz

Az Egyesült Államokat a világ első számú olajtermelőjévé tevő palaolajcégek vezetői azt mondják, hogy a Biden-kormány kérésére természetesen növelik az olajkitermelést, miután a héten az olajárak meghaladták a hordónkénti 130 dollárt (sőt a Brent árfolyama rövid időre a 140 dolláros tartományba csúszott), és a benzinárak világszerte megugrottak. Viszont a kitermelők egyből figyelmeztetnek is mindenkit: hiába kapcsolnak magasabb fokozatba, a teljes világ ellátási gondjait nem tudják megoldani.

A palaolaj kitermelőit több tényező is hátráltatja: a legfontosabb, hogy az orosz–ukrán invázió az amúgy is túlterhelt szállítmányozási piacot még jobban maga alá gyűrte, még kevesebb a szabad kapacitás, valamint a tengeri hajózásban a konténerárak még magasabbra emelkedtek az elmúlt napokban. Problémát jelent számukra az is, hogy a fosszilis energiahordozók a befektetési piac páriái lettek, vagyis egyre kevesebb forráshoz jutottak, hogy a kitermelési kapacitásaikat bővítsék, új lelőhelyeket tárjanak fel. 

Scott Sheffield, a Pioneer Natural Resources a Wall Street Journalnak megvallotta, hogy cége – amely a nyugat-texasi és új-mexikói Permian-medence legnagyobb olajtermelője – jelenleg nem fontolgatja, hogy felemeli korábbi hosszú távú célját, amely szerint évente 0–5 százalékkal növelné az olajkitermelést. A Pioneer esetében a befektetők is azt várják el, hogy ne beruházásokat végezzen a kitermelési kapacitásai növelésére, hanem megfelelő cash flow tartalékokkal rendelkezzen, valamint az osztalékhozamra összpontosítson. Sheffield szerint ugyan van esély arra, hogy a hozzáállás megváltozzon, ha a globális piacok hosszabb időre elveszítik az orosz készleteket, mert az amerikai palaolaj-kitermelők is kellenek a piaci szükségletek kielégítéséhez. Ők is kevesen lehetnek ehhez, ha az olajban gazdag országok, mint Szaúd-Arábia és Irán nem képesek (vagy nem akarják) eléggé növelni a kitermelést ahhoz, hogy a hiány jelentős részét lefedjék.

„Hiány van munkaerőből, homokból és berendezésekből, és jó 18 hónapba fog telni, amíg csak a felfutás beindul” – mondta Sheffield az iparág amerikai problémáiról. A legnagyobb gondot a homokhiány jelentheti: a homokot arra használják, hogy a palakőzetben lévő üregekbe juttatva felszínre hozzák az olajat, viszont a homok szállítása nehézkes, az építőipari felfutás miatt az árak is magasra szöktek.

Ha ez egy hosszú távú probléma, akkor az amerikai pala képes reagálni és segíteni a világnak, de ehhez időre és rengeteg pénzügyi forrásra lesz szükség

– kommentálta a helyzetet. 

Ami van, azt is nehéz felhozni

John Hess, a Hess Corp. vezérigazgatója a héten Houstonban megrendezett CERAWeek by S&P Global energetikai konferencián elmondta, hogy cége idén 20 százalékkal kívánja növelni olajkitermelését az észak-dakotai Bakken palaterületén. Viszont ő is figyelmeztetett: az amerikai pala már nem képes a világpiaci kereslet-kínálati változásokat kiegyensúlyozni. Úgy látja, ennek fő oka, hogy az amerikai piaci szereplők már csak korlátozott számú fúrási helyen kezdhetnek új kitermelésbe.

„Ez egy 10 éves üzletág. A palafúrási helyszínekből már csak körülbelül 10, talán 15 évnyi készlet van hátra” – mondta Hess, aki szerint a tartalékok hiánya miatt már óvatosabb az üzletág.

Vezetők, tisztviselők és elemzők szerint az, hogy a palatársaságok milyen mértékben fogják megnyitni a csapokat, továbbra is nyitott kérdés: befolyásolja, hogy a Moszkva elleni gazdasági háborút meddig és milyen lépésekkel folytatják, a világpiac felvásárlói milyen irányba indulnak el. Abban azonban általában egyetértenek, hogy az elsődleges korlátot az amerikai járvány sújtotta olajmezőkön az ember-, tőke- és eszközhiány jelenti, nem pedig a Biden-kormányzat által előírt szigorúbb környezetvédelmi szabályok.

Chris Wright, a Liberty Oilfield Services, a hidraulikus repesztéssel foglalkozó egyik legnagyobb amerikai vállalat vezérigazgatója szerint az Egyesült Államokban rendelkezésre álló, működő repesztőberendezések szinte teljesen kihasználtak, nincsenek szabad kapacitások.

Az olajkartell is beszáll, de ki hisz már nekik?

Az olajkitermelő országokat tömörítő OPEC állítja, a világgazdaság segítségére siet, és növeli kitermelését. Csakhogy ezt már sokszor hallották a piacok: az OPEC+ (ebben Oroszország és Venezuela is benne van a nagy közel-keleti kitermelők mellett) már több hónapja azt ígéri, hogy 5,8 millió hordóra növeli a termelést, áprilisban ehhez további 400 000 hordót kellene naponta a piacra önteni, hogy a Covid–19-járvány 2020-as kitörése után jelentősen csökkentett kínálatot a 2019-es szintre húzza. Viszont eddig minden hónapban elmaradtak a valós szállítási mennyiségek az ígérttől.

Az első jel, hogy most valami tényleg megváltozhat, az az Egyesült Arab Emírségekből érkezett: az ország OPEC-képviselője, Juszef ál-Otaiba jelezte, hogy készek növelni a kitermelésüket, és az orosz–ukrán háború miatt minden más szereplőtől is ezt kérik.

Az Egyesült Arab Emírségek washingtoni nagykövete a Financial Timesnak adott nyilatkozatában elmondta: „Támogatjuk a termelés növelését, és arra fogjuk ösztönözni az OPEC-et, hogy fontolja meg a magasabb termelési szinteket.”

Viszont még ez is kevés lehet, ha Szaúd-Arábia nem csatlakozik a termelésfokozáshoz. Rijád eddig hivatalosan nem tett olyan nyilatkozatot, hogy ilyesmire készülne. 

Az elmúlt hetekben intenzíven folytak a tárgyalások Teheránnal, hogy új megállapodásra jussanak a nyugati hatalmakkal az ország atomprogramját illetően. Ha sikerülne megállapodásra jutni, 1-1,5 millió hordónyi iráni olaj érkezhetne a piacra, amire most a felfokozott kereslet folytán égető szükség lenne. 

(Borítókép:  Mario Tama / Getty Images)