Hiába van az oroszoknak olajuk, nyugati cégek nélkül az a föld alatt fog maradni

A külföldi vállalatok oroszországi tevékenységét és annak befejezését egyértelműen összefüggésbe hozzák a főbb irányító szervek, például az Egyesült Államok és az EU szankcióival. Ahogy az ukrajnai helyzet eszkalálódik, egyértelmű, hogy több vállalat kényszerülhet az orosz tevékenysége hátrahagyására. Ebben ráadásul nem is a szektorális büntetőintézkedések, például az orosz pénzügyi rendszer szankcionálása okoz csak problémákat: március 21-én különböző oligarchákat vettek célba, mint például Alekszej Millert és Igor Szecsint, de közvetett hatása már ennek is van a nyugati cégek esetében.

Közben az európai gáz- és olajipari cégek a partnereik elvesztése miatt kerültek nehéz helyzetbe: mivel szigorúbb szabályok vonatkoznak az orosz exportra – például Vlagyimir Putyin elnök kötelezte a Gazpromot, hogy csak rubelben fogadhat el fizetséget a gázszállítmányokért –, ez logisztikai problémákat okoz a számukra. 

Nyilvánvaló, hogy ezeknek a szankcióknak ugyanolyan vagy akár nagyobb hatása is lehet, mint a külföldi olajvállalatok Oroszországból való kivonulásának, és a két tényezőt együttesen kell figyelembe venni

– kezdi elemzését az Oxford Institute of Energy az oroszországi és európai energetikai szektorról.

A főként a külföldi vállalatok tevékenységére összpontosító tanulmány szerint bár a helyzet most sem egyszerű a nyugati vállalatok számára, a jövőben jelentősen befolyásolni fogja az európai kormányok Oroszországgal szembeni fellépése, hogyan vészelhetik át, hogy gyakorlatilag kiesnek az orosz piacról. Mint írják, bár a helyzet gyorsan változik, és az új döntések ronthatnak a helyzeten, de 2022. március végétől néhány előzetes megállapítás már megfogalmazható. 

Ami a vezetékes gázellátást illeti, kevés változásra kell számítani. Az orosz gázexportra vonatkozó szankciókat sem az EU, sem a nagy importőrök nem vezették be (az Egyesült Királyság kivételével), és a nyugati vállalatoknak a Gazprommal közös vállalatokból való kilépése nem lesz nagy hatással a tranzitra. Az orosz állami gáztársaság képes a termelésre a nyugat-szibériai gázmezőkön, ahonnan az európai ellátást biztosítják. Noha bevezettek technológiai exporttilalmat is Oroszországra, valamint a nyugati cégek már nem segítenek a karbantartásban, a hazai vagy kínai szolgáltatócégek képesek lesznek megfelelően ellátni ezeket a feladatokat.

Az orosz gázkitermelés kulcsa az lesz, hogy az EU valóban teljesíteni tudja-e azt a stratégiáját, hogy 2022 végére kétharmadával (101,5 milliárd köbméterrel) csökkenti az importot. Ha ez sikerül, akkor az orosz gáztermelés leállhat, mivel a nyugat-szibériai gáznak jelenleg nincs alternatív exportpiaca. Hiába vélik úgy sokan, hogy majd eladják Kínának a gázt, arrafelé nincs kiépített szállítási útvonal, tehát vagy leállítják a kitermelést, vagy folytatják az európai szállításokat.

További bonyodalmakat okozhat, ha Oroszország ragaszkodik a gázértékesítés rubelben történő kifizetéséhez, ami a szerződések újratárgyalásához vagy vitákhoz vezethet. Az orosz cseppfolyósított földgáz esetében a történet kissé árnyaltabb: a Shell kivonul a Szahalin 2. projektből, és a fő részvényes Gazpromnak korlátozott tapasztalata van az LNG-ágazatban. Ugyanakkor az elmúlt tizenöt évben jelentős partner volt, így kétségtelenül megfelelő ismeretekre tett szert ahhoz, hogy a termelés nagyobb problémák mellett is folytatódjon.

Ezen túlmenően az LNG-projektek fejlesztése valószínűtlennek tűnik a nyugati szereplők és technológia nélkül. A Gazprom új, cseppfolyítósítást végző üzemei (például a Baltic LNG) fejlesztése évek óta késik, tehát egyhamar itt sem indulhatnak be a szállítások.

Oroszország másik nagy projektjét, a Jamal LNG-t a Novatek üzemelteti – amelyre nem vonatkozik a rubelfizetési kötelezettség –, egy olyan vállalat, amely az elmúlt öt évben bizonyította, hogy hatalmas szakértelemmel rendelkezik a nagy projektek működtetésében. Viszont a fő külföldi partner, a francia TotalEnergies is belebegtette a kivonulást, az már biztos, hogy új projektekbe nem fog befektetni a cég. A franciák tényleges távozása a Jamalt nem, de az Arctic LNG-t leállásra kényszerítheti, ott hiányozna a nyugati technológia. 

Európai vevők hiányában viszont kétséges, hogy kiadna pénzt a fejlesztésekre. Bár finanszírozót Ázsiában és talán a Közel-Keleten lehetne találni, de a fejlesztési menetrendben némi késésre lehet számítani így is.

Ezen túlmenően a Novatek célja, hogy 2030-ra 55–70 millió tonna LNG-t termeljen a Jamal régióból, szintén egyre kétségesebbnek tűnik. Az erőforrások minden bizonnyal rendelkezésre állnak, de az LNG piaca már korlátozottabb, és a nyugati cseppfolyósítási technológia rendelkezésre állásának hiánya minden bizonnyal alááshatja a fejlesztési kilátásokat, mivel a hazai Arctic Cascade-technológia jelenleg csak kis (kb. 1 millió tonnás) szállítmányokra korlátozódik.

Végezetül a Rosznyefty távol-keleti LNG-projektjének kilátásai most reménytelennek tűnnek. Nem volt egyértelmű, hogy az ExxonMobil mennyire elkötelezett a projekt mellett, de a kivonulásuk után a Rosznyefty és partnerei megfelelő LNG-tapasztalattal rendelkező vállalat nélkül maradtak egy új nagy projekt kifejlesztéséhez.

Olajban sem megy a nyugati pénz nélkül

Ami a kőolaj-kitermelést illeti, a kilátások helyenként és időskálánként változnak. A Gazpromhoz hasonlóan a Rosznyefty és a többi orosz olajipari nagyvállalat is képes fenntartani a termelést a hagyományos orosz olajmezőkön, az európai Oroszország és Nyugat-Szibéria központi területein.

Hasonlóképpen a hazai olajipari szolgáltató ágazat is képes a fúrások, a kitermelések és egyéb terepi tevékenységek elvégzésére, amelyek a hagyományos mezők termelésének jelenlegi szinten tartásához szükségesek. Ennek eredményeképpen a rövid távú orosz olajtermelés legnagyobb kockázata az orosz nyersolaj és olajtermékek piacának hiánya.

Bár nem szabad elfelejteni, hogy egy likvid globális piacon valószínűleg találnának alternatív vevőket, ha megfelelő árengedményeket kínálnának, ahogy azt már most is tapasztaljuk – vélik az oxfordi elemzők.

Viszont jóval nagyobb problémát jelenthet az európai cégek technológiájának hiánya azért, mert az orosz olajtermelés egyre nagyobb hányada származik nehezen kitermelhető tározókból, tengeri mezőkről vagy palaolajos régiókból. Ez az a terület, ahol a termelés középtávon veszélybe kerülhet, mivel az új fejlesztések egyre távolabbra kerülnek, és a bonyolultabb technológia pótolhatatlan ezekhez a fejlesztésekhez. Sem Oroszországban, sem Ázsiában nincs meg hozzá a kellő szakértelem és eszközállomány.

Nem véletlen, hogy a termelés középtávú stabilitása továbbra is az orosz kormány egyik prioritása, de a lefelé mutató kockázatok most, úgy tűnik, megnövekedtek, mivel a komplex szoftverek és hardverek elérhetőségét korlátozza a nyugati olajvállalatok és szolgáltatók kivonulása.

A termelés valószínűleg 2024/25-ig biztosított, és a hazai és ázsiai vállalatok és vállalkozók részben betölthetik a nyugati vállalatok által hagyott űrt, de mivel az orosz vállalatoknak a távoli és összetett mezők nagyobb hányadát kell fejleszteniük, megnő az esélye annak, hogy a teljes olajtermelés csökkenésnek indul.

Az Oxford Institute of Energy Studies elemzése szerint a termelés összeomlása nem prognosztizálható, és a rövid távú csökkenést inkább a piaci erők, mintsem a technikai kérdések fogják vezérelni, de a jelenlegi ukrajnai háborúra adott reakciók következtében megnőtt annak a kockázata, hogy az orosz olajtermelés 2030-ra jelentősen csökken.

(Borítókép:  Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)