A pénzügyi háborúval a dollár vezető szerepe is gyengülhet

Két héttel azután, hogy orosz tankok gördültek be Ukrajnába, Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyin orosz államfővel. Ugyanezen a napon a Versailles-ban ülésező európai vezetők arra figyelmeztettek, hogy maga a demokrácia forog kockán. Ramaphosa mégis egészen más hangot ütött meg.

„Köszönöm Őexcellenciája Vlagyimir Putyin elnöknek, hogy fogadta a mai hívásomat, így megérthettem az Oroszország és Ukrajna között kibontakozó helyzetet” – írta a Twitteren. Ramaphosa, aki a háborúért a NATO bővítését tette felelőssé, azt mondta, hogy Putyin értékelte, hogy a Dél-afrikai Köztársaság nem ítélte el Oroszországot.

A Financial Times szerint az olyan országok, mint India, Brazília, Mexikó, Kína vagy éppen a Dél-afrikai Köztársaság semlegesnek, esetenként oroszbarátnak látszó viselkedése már kirajzol egy új globális berendezkedést, amely előrevetíti, hogy már nem lesz egyetemes a dollár vezető szerepe a világkereskedelemben.

Úgy tűnhet, hogy a világ nagy része egységesen elítéli az ukrajnai háborút, de miközben létezik egy nyugati vezetésű koalíció Oroszország ellen, nincs globális koalíció. Ennek fontos következményei lehetnek a nemzetközi pénzügyek jövőjére nézve, mivel a világ országai reagálnak az USA és szövetségesei drámai lépésére, hogy befagyasztják Oroszország devizatartalékait, vagy hogy kitiltották a legnagyobb orosz bankokat a SWIFT nemzetközi utalási rendszerből.

„A szankciók világrengetőek voltak” – mondta John Smith, aki korábban az amerikai pénzügyminisztérium vezető szankciós tisztviselője volt, jelenleg pedig a Morrison & Foerster ügyvédi iroda nemzetbiztonsági részlegének társvezetője. Szerinte nemcsak a pénzügyi szankciók eddig nem látott formája és ereje hozott változást a világban, de sok ország számára tabudöntő is volt.

Az Oroszországgal szembeni szankciók ereje az amerikai dollár dominanciáján alapul, ami a kereskedelemben, a pénzügyi tranzakciókban és a központi banki tartalékokban a legszélesebb körben használt valuta. Azzal azonban, hogy az USA és szövetségesei ilyen módon kifejezetten fegyverként használják a dollárt, azt kockáztatják, hogy olyan visszahatást váltanak ki, amely alááshatja az amerikai valutát, és a globális pénzügyi rendszert rivális tömbökre bontja, ami mindenki számára rosszabb helyzetet eredményezhet.

A háborúk egyes valuták domináns szerepét is felborítják, és új monetáris rendszerek születésének dúlájaként szolgálnak

– mondta Pozsár Zoltán, a Credit Suisse elemzője a Financial Timesnak a jelenlegi helyzetről.

Különösen Kínának vannak hosszú távú tervei arra, hogy valutája sokkal nagyobb szerepet játsszon a nemzetközi pénzügyi rendszerben. Szerinte Peking úgy tekint a dollár domináns pozíciójára, mint az amerikai hatalom egyik bástyájára, amelyet le akar rombolni.

Zhang Yanling, a Bank of China korábbi ügyvezető alelnöke egy múlt heti beszédében azt mondta, hogy a szankciók „az USA hitelességének elvesztését és a dollár hegemóniájának hosszú távú aláásását eredményeznék”. Azt javasolta, hogy Kína segítsen a világnak inkább előbb, mint utóbb megszabadulni a dollár teljes uralmától.

Már megjelentek a riválisok

A dollár halálát már számtalanszor megjósolták korábban, csakhogy az amerikai valuta mindeddig megőrizte pozícióját. A tehetetlenség hatalmas erő a határokon átnyúló pénzügyekben: ha egy valutát egyszer széles körben használnak, az önfenntartó pozícióvá válik.

Ha azonban az elkövetkező években folyamatos elmozdulás következik be a dollártól, az orosz központi bank elleni szankciókat nem az ellenfélre gyakorolt nyomásgyakorlás merész, új módjának tekinthetjük, hanem annak a pillanatnak, amikor a dollár dominanciája hanyatlani kezdett.

Elemzők rámutatnak, hogy a pénzügyi hadviselés korábbi példái többnyire a terrorizmusra szánt pénzek blokkolásához kapcsolódtak, vagy olyan konkrét esetekben kerültek bevetésre, mint például Irán nukleáris programja. Egy Oroszország-méretű és -erejű országot célba venni példátlan, és akár jobb, akár rosszabb, ez a jövő mintájává válhat.

A dollár helyére egyszerre több pályázó is van: Kína az USA által ellenőrzött rendszerektől való függőség csökkentésére irányuló törekvés részeként éveken át fejlesztette saját, renminbiben denominált, határokon átnyúló bankközi fizetési rendszerét (Cips), amelynek jelenleg 100 országban 1200 tagintézménye van.

A Cips még mindig kicsi a SWIFT-hez, az európai székhelyű fizetési rendszerhez képest, amely az Oroszország elleni szankciórendszer fontos részét képezi. De az a tény, hogy a legnagyobb orosz bankokat kirúgták a SWIFT-ből, ez potenciális növekedési lehetőséget adott a kínai riválisnak.

A Cipsben megvan a potenciál, hogy megváltoztassa a játékot

– értékelte Eswar Prasad, az IMF korábbi vezető tisztviselője, aki jelenleg a Brookings Institutionben dolgozik. Szerinte Kína olyan infrastruktúrát épít ki a fizetések és a pénzügyi üzenetek számára, ami egy napon alternatívát jelenthet a nyugati dominanciájú nemzetközi pénzügyi rendszerrel és különösen a SWIFT-tel szemben.

Viszont kérdéses, hogy mire megy Kína a növekedéssel: az Európai Unió a stabil árfolyamú euróval, amely nagy mennyiségben forog a gazdaságban, nem jutott messzire.

Barry Eichengreen, a Berkeley közgazdászprofesszora, a nemzetközi monetáris rendszerrel foglalkozó tanulmányok dékánja szerint az európai közös valuta a fő dolláralternatíva – a központi banki tartalékok 20 százalékát teszi ki –, de a kisebb valuták, például az ausztrál dollár, a koreai won és mindenekelőtt a kínai renminbi felé is jelentős elmozdulás tapasztalható.

Korai temetni a dollárt

Viszont az erőteljesen a dollárhegemónia és egy új óriás születése ellen szól, hogy nem egy darab valutaalternatíva versenyez éppen. Oroszország azáltal, hogy megköveteli a rubelben való kifizetéseket a barátságtalan országoktól a Gazprom gázszállítmányaiért, egyelőre azt mutatja, hogy Moszkva nem csupán az amerikai, de minden más befolyást lerázna már magáról.

Közben ott van már az euró, a renminbi is. Utóbbi ráadásul nem is igen jut előrébb, mert bár egyre többen használják, jelentéktelen összegű forgalmú ügyleteket könyvelnek csak benne.

Idén év elején jelentette be Szaúd-Arábia, hogy állítólag renminbit fogad majd el a Kínába, a legnagyobb vásárlójához irányuló olajszállítások kifizetésekor. Ez azt jelenti, hogy a szaúdi királyság tartalékai egy részét kínai valutában fogja tartani. Viszont ennek összege még úgy is eltörpül a világ dollárforgalma mellett, hogy a világ egyik legnagyobb olajüzletéről van szó.

Oroszország pedig ténylegesen egy partnert talált a rubelkereskedelem használatára: Indiát. Március 25-én apró lépést tett a két ország a dollármentes kereskedelemfinanszírozás és befektetés felé, amikor az Indiai Központi Bank engedélyezte Oroszországnak, hogy az Indiának történő fegyvereladásból származó bevételt helyi valutában kibocsátott vállalati kötvényekbe fektesse. A lépés inkább szimbolikus, mert az orosz állam számlája az indiai jegybanknál kicsi, a bejelentett egyenleg 262 millió dollár.

(Borítókép: Igor Golovniov / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)