Fel kell kötni a kertészgatyót, jön a krumplibogár-invázió
További Gazdaság cikkek
-
Eldőlni látszik, megelőzi-e Kína az Egyesült Államokat a gazdasági harcban - Fickósan ébredt a forint karácsony másnapján
- Árulkodó számok: úgy vettek fel hitelt a magyarok, mintha nem lenne holnap
- A Toyota növelte globális autóeladásait novemberben
- Karácsonyi csoda: van, amiben Magyarország kenterbe veri az európai mezőnyt
A krumplibogárnak az őshazájában akad pár természetes ellensége. Közülük a leghatásosabb a tüskés katonapoloska, ami a leggyakoribb ragadozó bogár a tengerentúlon, és több ország is kipróbálta már a biológiai védekezési programok részeként – írja a VEOL Veszprém Megyei Hírportál, hozzátéve, hogy az „orgyilkos” vagy kétszemű katonapoloska is kedveli a burgonyabogár petéit és lárváit, csakhogy ezek a mi éghajlatunkon nem telelnek át, minden évben újra kellene őket telepíteni. És bár hozzájuk hasonló ragadozó „büdösbogár” akad még néhány, mégis jobban járunk, ha más módszereket keresünk az irtásra.
A krumplibogár
Az igazi krumplibogarak őshazája Amerika, ahol több mint 40 faj él, közülük is a legismertebb a Colorado burgonyabogár, amely a krumpli és a rokonságába tartozó növények legádázabb kártevőjének számít a tengerentúlon is. A Leptinotarsa decemlineatát Thomas Nuttal fedezte fel 1811-ben, de hivatalosan Thomas Say figyelte meg 1824-ben, és vette lajstromba a Sziklás-hegységben. Az első jelentős burgonyabogár-járványt termesztett burgonyán 1856-ban jelentették. A következő néhány évben már elképesztő károkat okozott, és közben gyorsan terjeszkedett. Az első európai krumplibogárrajt 1875-ben fedezték fel Angliában, majd két év alatt Németországon keresztül megszállta Európát. Ezeket a gócokat felfedezésük után karanténintézkedésekkel és felszámolási kampányokkal nagyrészt kiirtották, és távol tartották Európától egészen 1922-ig, amikor azonban Franciaországban önszaporító populációk alakultak ki. A bogár az intenzív védekezési műveletek ellenére gyorsan terjedt Európában is: Belgiumban és Spanyolországban 1935-ben, Hollandiában és Svájcban 1937-ben, Ausztriában 1941-ben, Magyarországon 1947-ben jelentették be először.
Nagyüzemi gazdálkodásban például bevált a vetésforgó, aminek a hatását fokozhatjuk az áttelelő bogarak forrásától való nagyobb távolsággal, ami a szakemberek szerint legalább 400-500 méter legyen, hogy a földből kikecmergő rovar ne azonnal a terített asztalon, a krumplibokor tövében találja magát. Apróbb gazdaságokban persze a vetésforgó kisebb hatású, mégsem elhanyagolható.
Kiskertekben kedvező eredményeket értek el a burgonya- és padlizsánültetvények szalmás mulcsozásával. De a szakemberek a már korábban említett módszert, a kézi begyűjtést sem vetik el.
Sokan követik nagyanyáink fahamus módszerét is: az égésterméket korán reggel a harmatos levelekre hintik, például egy levitézlett nejlonharisnyából rázogatva. Továbbá az is hatásos lehet, ha a sorok közét diófalevéllel mulcsozzuk, illetve permetezhetünk erjesztett csalánlével is.
(Borítókép: Krumplibogár. Fotó: Edwin Remsburg/VW Pics via Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
