Oroszország már kijátszotta az olajembargót, de most jöhet az igazi brüsszeli fegyver

Közel hat héten keresztül folytak egyeztetések az Európai Unió tagállamai között az orosz olajra kivetett embargóról, de már korábban is biztosra lehetett venni, hogy a szankciós intézkedések egy idő után célba veszik az orosz olajat. Emiatt két folyamat már márciusban látszott: 

• az orosz olaj, az Ural árfolyama teljesen elvált a Brentétől, 30-35 dollárral volt olcsóbb, ami jól mutatta, hogy sok vásárló nem meri megkockáztatni, hogy beszerzi, aztán nem veheti át a szállítmányokat;
• a szállítmányozó cégek mindenféle trükköket latba vetve elkezdték felütni az orosz olajat és azt valamilyen más termékként eladni, mintha Indiából, Türkmenisztánból vagy Afganisztánból vásárolták volna.

Noha az orosz Uralt most sújtják először szankciók az EU-ban és az USA-ban, már nem egy olajországra vetettek ki embargót, így bejáratott trükkök vannak a tiltólistás hordók eladására. Az elmúlt időszakban Irán rendre meg tudta oldani, hogy ha nem is hatalmas mennyiségben, de ki tudott juttatni az országából nyersolajat hajókon. A nemzetközi vizeken aztán más hajókkal találkozva adták azt tovább, vagy hozzákevertek más országból származó olajat, és akkor már új papírokkal együtt tudták azt a világpiacokra kijuttatni. Most lényegében ugyanez történik az Urallal is.

Ez annyira borítékolható volt, hogy Ben van Beurden, a Shell vezérigazgatója már egy májusi eleji részvényesi tájékoztatón azt mondta, hogy lehetetlen meghatározni az olajtermékek eredetét, tehát alkalmazhatatlanok lesznek a szankciók. Szerinte nincs mód, amivel vissza lehetne követni, hogy egy finomított termékhez milyen alapanyagot használtak fel. 

Amerika előbb lépett, előbb is vett csempészett orosz olajat

Jóslata be is igazolódott: Európa az orosz nyersolaj ellen az eddigi legszigorúbb szankciókkal lépett fel, de a szállítmányozók és a finomítók úgy juttatják el az olajat a piacra, hogy eltitkolják annak eredetét. A múlt hónapban New Yorkban és New Jersey-ben olyan üzemanyagokat szállítottak, amelyekről úgy vélték, hogy részben orosz nyersolajból készültek.

A szállítmányokat a Szuezi-csatornán keresztül és az Atlanti-óceánon keresztül hozták indiai finomítókból, amelyek az orosz olaj nagy vásárlói voltak a hajózási nyilvántartások, a Refinitiv adatai és a helsinki székhelyű Centre for Research on Energy and Clean Air kutatóközpont elemzése szerint.

Az ukrajnai invázió, valamint az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciói nyomán a kereskedők azon dolgoznak, hogy az orosz olaj eredetét elfedjék, hogy az továbbra is áramoljon. Az olajat olyan finomított termékekbe rejtik, mint a benzin, a dízel és az egyéb petrolkémiai anyagok. 

A már említett iráni módszert használva, az olajat a tengeren hajók között is áttöltik. A hajózási társaságok szerint az átrakodás a Földközi-tengeren, Nyugat-Afrika partjainál és a Fekete-tengeren történik, az olaj pedig Kína, India és Nyugat-Európa felé tart.

Európa talán résen volt és lezárta a kiskaput

Az Európai Unió vezetői viszont ezzel számoltak – az orosz olajat már márciusban tiltólistára tevő Egyesült Államok viszont még mindig nem reagált. Brüsszel beíratta a szankciók közé, hogy az EU-s cégekhez, uniós tagállamok zászlói alatt hajózó tankerek nem vehetnek fel orosz olajat.

Vagyis ha egy olajszállító papíron norvég olajat tankol fel, akkor annak mennyiségét rögzítik, követik, merre jár, majd ellenőrzik, hogy a végponton mekkora rakományt ad el. Az meg eleve gyanús lenne, ha India és Kína felé tartanának, mert lehet tudni, hogy ez a két ország vásárolja fel a felszabadult orosz készleteket. Ha megállnak a tengeren, hogy átrakodjanak, az szintén látszódni fog. Az európai flotta pedig 35-40 százalékban felel az orosz olaj közvetítéséért a kereskedelemben.

Várhatóan azt is megtiltják az európai biztosítóknak, hogy fedezetet nyújtsanak az orosz olajat szállító hajókra. 

Az amerikaiak viszont drágán veszik a titkolt olajat

Az Egyesült Államok márciusi embargója megtiltja a nyersolaj, a kőolajtermékek, a cseppfolyósított földgáz és a szén behozatalát Oroszországból. Viszont a már feldolgozott üzemanyagokat nem tették tiltólistára, mert azokat gyakran különböző termékek keverékéből, például dízelből állítják elő. 

Az Egyesült Államok Külföldi Eszközök Ellenőrzési Hivatala a kereskedelmi jogászok szerint jellemzően a származás meghatározásakor a 25 százalékos vagy annál nagyobb arányt használja ökölszabályként. Ez kizárja azokat az árukat, amelyeket lényegesen átalakítottak egy másik, külföldön előállított termékké. Három különböző cég jogászai szerint az OFAC nem tisztázta, hogy a nyersolaj finomítása olyan termékekké, mint a benzin vagy a dízel, beleszámít-e ebbe a kizárásba.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az orosz olajexport áprilisban összességében újra emelkedett, miután márciusban az első nyugati szankciók életbelépésével visszaesett. Oroszország olajexportja 620 ezer hordóval napi 8,1 millió hordóra, a háború előtti szinthez közeli szintre emelkedett, a legnagyobb növekedést India produkálta – írja a WSJ, amely szerint rengeteg olajtermék eljutott Oroszországból az Egyesült Államokba is, csak indiai finomítókban dolgozták fel azokat, így már a származási helyként az ázsiai országot jelölték meg, és drágábban is értékesíthették, mint tehették volna Uralként.

India az orosz olajáramlás kulcsfontosságú csomópontjává vált. Az ország importja a háború kezdete óta napi 800 ezer hordóra ugrott meg, szemben a korábbi napi 30 ezer hordóval a Kpler árupiaci adatszolgáltató cég szerint.

A cég egy olajszállító tartályhajót bérelt egy rakomány alkilát, egy benzinösszetevő szállítására, amely április 21-én indult a közeli Sikka kikötőből, tervezett célállomás nélkül. Három nappal később frissítette a nyilvántartását egy amerikai kikötővel, majd áthajózott, és május 22-én New Yorkban kirakta a rakományt. 

„Valószínűleg az történt, hogy a Reliance felvett egy kedvezményes árú orosz nyersolajszállítmányt, finomította, majd a terméket eladta a rövid távú piacon, ahol talált egy amerikai vevőt” – mondta Lauri Myllyvirta, a Centre for Research on Energy and Clean Air vezető elemzője az amerikai lapnak. A szervezet nyomon követi az orosz fosszilis tüzelőanyag-exportot és annak szerepét az ukrajnai háború finanszírozásában. „Úgy tűnik, hogy van egy olyan kereskedelmi csatorna, amelyen az orosz nyersolajat Indiában finomítják, majd egy részét az Egyesült Államokba adják el” – tette hozzá a vizsgálataik alapján. 

Az indiai finomított olajtermékek exportja – amelyet az olcsó orosz szállítmányok erősítettek – a háború kezdete óta meredeken nőtt. Az Európába irányuló napi szállítások harmadával, az Egyesült Államokba irányulóak pedig 43 százalékkal nőttek negyedéves szinten. Előbbi nem feltétlen a csempészésre és a trükközésre utal, hanem inkább arra, hogy lehetett már tudni, hogy az EU olajszankciókon dolgozik, a vevők pedig inkább úgy vették meg az orosz olajat, hogy az indiai besorolást kapjon és biztosan megérkezzen. Most az a kérdés, hogy mennyire tudja Brüsszel ezt a kiskaput bezárni.

Magyarország lehet az európai India?

A kérdésnek van egy magyar vonatkozása is: az EU-s olajszankciók egyelőre csak a tengeri szállításra vonatkoznak, vezetéken keresztül Magyarországra még egy türelmi ideig érkezhet az Ural. Összességében így a hazai vásárlók jóval olcsóbban juthatnak alapanyaghoz, amelyet aztán megfinomíthatnak. 

A sajtóhírek szerint az EU ezt büntetővámokkal vagy továbbértékesítési tilalommal sújthatja. Az eddig nyilvánosságra került olajembargós szabályban az szerepel, hogy a mentességben részesülő tagállamok nem értékesíthetik tovább az orosz kőolajat. Viszont a gyakorlat még rávilágíthat, hogy az iráni módszert tovább lehet fejleszteni magyar módra.

(Borítókép: Andreea Campeanu / Getty Images)