Az EU-s források megérkezése állíthatja talpra a forintot

A CIB Bank vezető elemzője, Trippon Mariann szerint rövid távon bármi megtörténhet a forintárfolyammal kapcsolatban, az elmúlt hetekben megint negatívvá vált a forint általános megítélése, és a régiós devizákat is alulteljesítette a magyar deviza, tehát gyengébben muzsikált, mint a lengyel złoty és a cseh korona. Ez pedig arra utal, hogy a gyengülést nem csak globális tényezők okozták. Úgy látja, hosszú távon a magyar forint egy trendszerű leértékelődésben van, a rövidebb távot nézve pedig azt látjuk, hogy a háború kitörését követően a választásokig a forintárfolyam gyakorlatilag együtt mozgott a régiós devizákkal, azonban a választások után a forint már a régiós devizákhoz képest is látványosan gyengült, emögött pedig országspecifikus tényezők állnak.

Sok ilyen országspecifikus ok van, ami elbizonytalanítja a befektetőket, és rontja a forint megítélését:

1. az EU-val történő vita,
2. az EU-s források elérhetősége körüli bizonytalanság,
3. az olajembargó körüli huzavona,
4. a piac negatívan értékelte azt is, hogy az MNB lassított a kamatemelések ütemén,
5. most pedig újabb pofont kapott a forint a szektorális különadók miatt.

A költségvetési kiigazító csomag részeként bejelentett iparági adók rövid távon a hazai tőzsdéről is tőkekivonást indukáltak, míg középtávon az üzleti környezet kiszámíthatóságával, stabilitásával kapcsolatban vetettek fel kételyeket – magyarázta Trippon Mariann.

A szakértő szerint a forint rövid távon bármikor újra elérheti a 400 forintos euróárfolyamot, hiszen a napokban is többször egészen közel került hozzá. Az MNB eddig komolyan nem lépett közbe a gyengülés megállítása érdekében, de ha a leértékelődés felgyorsulna, kontrollálatlanná válna, azt a jegybank sem nézné tétlenül. A verbális intervenciót hetek óta láthatjuk, de láthatólag eddig ennek mérsékelt hatása volt. Az MNB vezetői folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az infláció elleni harc prioritás, és azt is, hogy mindaddig folytatják a kamatemelési ciklust, ameddig a jegybank inflációs célja nem teljesül – tette hozzá.

A devizapiaci intervencióval kapcsolatban a CIB Bank vezető elemzője úgy véli, hogy ebben korlátozott a jegybank mozgástere, kisebb összegekkel ugyan interveniálhat, de az MNB-nek nincsen akkora devizatartaléka, amit „gátlástalanul égethetne”.

A csehek viszont gond nélkül bejelenthetik, amikor ilyesmire vállalkoznak, mert náluk sokkal nagyobb a devizatartalék. Amikor gyengülő trendben van egy árfolyam, akkor az intervenció egy meglehetősen kétes hatékonyságú eszköz.

Egyelőre az MNB nem tartja szükségesnek, hogy beavatkozzon a piaci folyamatokba, ugyanis ez egy kétélű fegyver, tehát a visszájára is fordulhat. Ha egy sokkszerű hatás érné a forintot, és elkezdene intenzíven, kontrollálatlanul gyengülni, akkor az egyhetes betéti kamat lehet az az eszköz, amivel a jegybank megállíthatja a forint leértékelődését.

Középtávon pedig nyilvánvalóan az tenne jót a forint árfolyamának, és az tudná stabilizálni, ha pozitív hírek érkeznének az EU-források megérkezésével kapcsolatban, ha kicsit megnyugodnának a kedélyek a szektorális különadókkal kapcsolatban, illetve ha elkezdene látszódni az eredménye a költségvetési kiigazító csomagnak – magyarázta Trippon Mariann.

Magyarországon jelenleg egy nagyon komoly ikerdeficit-probléma áll fenn, tehát nemcsak a költségvetésnek magas a hiánya, hanem a külső pozíciónk (a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérlegek egyenlege) is nagyon látványosan és intenzíven romlik. Úgy látja, a javuláshoz a költségvetési hiánynak kellene csökkennie, és a külső egyensúly romlásának kellene megállnia, akkor erősödhetne a forint.

Hogy ne tolják túl a biciklit

Az Európai központi Bank most júniusban bejelentheti, hogy egyrészt az eszközvásárlási program lezárul, másrészt júliusban sor kerülhet az első kamatemelésre, ahogy azt csütörtökön Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke bejelentette, és őszre pozitív tartományba kerül az EKB alapkamata – fogalmazott a szakértő. Globálisan szerinte azt látni, hogy a nagy, fejlett jegybankok egy orrnehéz, agresszív szigorítási ciklusban vannak, ami nyilvánvalóan a régiós jegybankok számára is kijelöli az utat amellett, hogy az infláció is szükségessé teszi a monetáris kondíciók szigorítását, tehát mindenképpen folytatni kell a ciklust.

A cseh jegybankban történő változások egy picit megingatták a piacot, mert olyan tagok kerültek be az igazgatótanácsba, akikkel túlsúlyba kerültek a korábbi kommunikációjuk és kamatszavazatuk alapján a galambabb (azaz lazább) irányvonalat képviselők. Ez egy picit elbizonytalanította a piacot, de láthatólag azért nem annyira, mert az elmúlt héten a cseh korona árfolyama gyakorlatilag nem sokat változott – ismertette a körülményeket.

A cseh jegybanknak szerinte nagyon nagy a hitelessége, és igazából az, hogy a tanácsban ez az eltolódás monetáris politikai irányváltást fog-e okozni, vagy sem, azt majd a döntések tudják bizonyítani vagy cáfolni. Valószínűleg lassítani fogják a kamatemelések ütemét. A korábban vártnál később fog tetőzni az infláció, amihez egy elhúzódó szigorodó monetáris pálya tartozhat, így lehetőség van a kamatok finomhangolására, biztosítva azt, hogy ne emeljék túl magasra az alapkamatot. Az alapkamatot ugyanis sokkal nehezebb csökkenteni, mint emelni.

„Az EKB a korábbi várakozásokhoz képest közelebb hozta a kamatemeléseket. Az MNB lassítása – ahogy Virág Barnabás is elmondta – annak köszönhető, hogy változott a következő időszakra vonatkozó inflációs pálya, emiatt az infláció a korábban vártnál később tetőzhet, ezért hazánkban is elhúzódó, lassabb ütemű kamatemelésekre kell számítani, hogy ne tolják túl a biciklit. Például ha az infláció tetőzése szeptemberre vagy októberre várható, akkor az elérendő kamatszintet korai lenne már júliusban elérni” – közölte lapunkkal Trippon Mariann.

A szakértő szerint az infláció későbbi tetőzése részben a háború, részben a kínai zéró Covid-politika hatása, ami széttördelte a beszállítói láncokat, megemelte a világpiaci nyersanyag-, élelmiszer- és energiaárakat, ezt tetőzi még a gyenge forintárfolyam, ami tovább erősíti a költségoldali inflációs nyomást. Ez viszont nagyon erős belső kereslettel találkozik, ezért a vállalatok könnyen át tudják hárítani a megnövekedett költségeket a fogyasztókra.

„A külső inflációs sokk mint kés a vajon, úgy megy át a fogyasztói árakba. A fogyasztásnak is le kell hűlnie, a keresletet nem lehet tovább pörgetni” – mondta el a CIB Bank vezető elemzője a helyzetről.

A K&H Bank vezető elemzője szerint az állami bevételek növelésére és a kiadások csökkentésére van szükség

A K&H Bank vezető elemzőjét, Németh Dávidot is megkérdeztük, aki szerint a forint árfolyamára az is hatást gyakorol, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, az Európai Központi Bank és a régiós jegybankok milyen döntéseket hoznak. Mint ismertette, a Magyar Nemzeti Bankhoz hasonlóan ők is szigorítanak, és ha a most vártnál agresszívabban teszik ezt, akkor ez inkább gyengítheti a forintot. „Ha erre az MNB is reagál, akkor lépést tarthat velük, és a forintot is megvédheti. Azt azonban fontos figyelembe venni, hogy a csehek és a lengyelek is a magyarnál jobb adósbesorolással rendelkeznek, ezért nekünk az övükénél magasabb kamatszintre lehet szükségünk” – közölte a K&H vezető elemzője.

Fontos lehet megjegyezni, hogy az Államadósság Kezelő Központ szerdán 3 milliárd dollár és 750 millió euró devizakötvényt bocsátott ki, a bevont összeg egy részét pedig a korábban kibocsátott devizakötvények egy részének visszavásárlására fogják fordítani, és mindössze a fennmaradó összeg egy része növelheti a jegybank devizatartalékát. Németh Dávid szerint ebből akár interveniálni is lehet. Mint elmondta, a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka nem sok, de megfelel azoknak az alapszabályoknak, amiket az illetékesek nagyon szigorúan figyelnek. Ilyen például a Guidotti–Greenspan-szabály, ami a devizatartalék szintjét a rövid lejáratú külső adóssághoz méri, és előírja, hogy legalább egyévnyi adósságot tudjunk abból finanszírozni.

A csehekhez képest nagyon kicsi a magyar jegybank devizatartaléka, nekik körülbelül a magyar összeg négy és félszerese áll rendelkezésükre, de ez a több mint négyszeres szorzó igaz a hazánknál sokkal népesebb Lengyelországra is. A K&H vezető elemzője szerint ha megérkeznének az EU-s források, az forintkeresletet támasztana, mivel a beérkező pénzeket a magyar állam jellemzően forintban használja fel, a forintvásárlással pedig a forintot erősíthetné. A magyar fizetőeszköz erősödését ekkor nemcsak a forintvásárlás okozhatná, hanem önmagában már a kiszámíthatóbb finanszírozás, és az is közrejátszhatna ebben, hogy létrejönne az EU-val egy megállapodás.

Talán mondani sem kell, de Magyarország számára nagy fokú biztonságot jelenthetne az EU-s pénzek megérkezése

– fogalmazott Németh Dávid.

Úgy véli, az most az alapvető probléma, hogy a folyó fizetési mérlegünk egyenlege elromlott, emiatt nagy az ország devizaigénye, valamint az EU-s pénzek elmaradása miatt romlott Magyarország nettó finanszírozási képessége is. Ez azt jelenti, hogy a 2017-es és a 2018-as devizatöbbletes állapot (ami akkor a forintot erősítette) most megváltozott, és nincsen devizatöbblet, sőt átmenetileg előfordulhat devizahiány is (több a kimenő deviza, mint a bejövő), ezért forintot kell eladni, hogy a devizahiányt kipótoljuk.

A folyó fizetési mérleg egyenlegének romlásáért elsősorban az alábbiak lehetnek felelősek a szakértő álláspontja alapján:

1. az autógyártás ellátási lánca akadozik, fennakadások vannak, ezért az autóipari exportunk is csökkenhetett,
2. a magas energia-, nyersanyag- és alapanyagárak, mivel ezekből importra szorulunk,
3. az erős belső kereslet (lakossági fogyasztás, beruházások),
4. a költségvetési hiány,
5. az év eleji kormányzati pénzosztás,
6. a cserearányromlás,
7. az import nagyon megugrott, és ezt nem tudta követni az export.

Tehát egyszerre nézünk szembe

1. költségvetési hiánnyal,
2. a folyó fizetési mérleg hiányával,
3. és a külső tőkebeáramlás is elapadt (az EU-s források nem érkeztek meg).

Így Németh szerint több pénzt kell beszedni annak érdekében, hogy a költségvetés visszatérhessen az elfogadható szintre.

A túlköltekezés nagyobb tételei elsősorban az alábbiak:

1. a fegyverpénz kifizetése,
2. a 13. havi nyugdíj visszavezetése,
3. a 25 év alattiak SZJA-mentessége miatt kieső bevételek,
4. a gyermekesek egyszeri SZJA-visszatérítése,
5. a támogatott hitelek,
6. a csokkedvezmények (csoktámogatás és családi kamattámogatott lakáshitel),
7. a babaváró hitel,
8. a növekvő kamatkörnyezet miatti, állampapírokkal kapcsolatos kamatkiadások emelkedése.

Ráadásként várhatóan még csak most lesz megvalósítva a pedagógusok már nagyon esedékes béremelése, ennek leendő költsége a költségvetés terheit tovább fogja növelni – tette hozzá.

Németh Dávid szerint az infláció szeptember környékén várhatóan 11,5 és 12 százalék között tetőzhet. 2022 végéig is 10 százalék feletti érték valószínűsíthető, és elképzelhető, hogy 2023 végére sem fog 4 százalék alá kerülni. 2023 egészét tekintve pedig 6 százalék körüli vagy 6 százalék feletti átlagos inflációt valószínűsítenek. Olyan strukturális események is vannak a háttérben, melyek tartósan magas inflációt indokolnak.

A magas infláció magas nominális GDP-növekedést okoz, és az erős belföldi fogyasztás, a magas foglalkoztatási ráta, valamint a jelentős bérdinamika több adó- és adójellegű bevételt (több szja, több járulék és több áfa) okoz. Szerinte ameddig magas az infláció, addig az állam óvatosan növelheti a kiadásait, mivel a nominális GDP növekedése fokozatosan csökkentheti az államadósságot. Azonban már így is nagy a különbség a bevételek és a kiadások között, ezért kellenek a kiigazító csomagok.

Az extraprofitadók nem piacbarát megoldások, bizonytalanságot okozhatnak a piacon a jövőben bevezetendő adókat illetően.

Az állami kiadáscsökkentés szempontjából jó iránynak tartja a bürokrácia csökkentését, hiszen hazánk az EU-27 átlagánál sokkal többet költ erre a célra. Ugyanakkor kérdéses ennek a kivitelezése, hiszen már többször napirendre került ez a probléma, de eddig kevés dolog valósult meg belőle. Szintén pozitívnak látja az állam kisebb szerepvállalását a gazdaság támogatásában, például a beruházásokon keresztül. „A kormány elgondolkozhatna azon is, hogy a magyar és a külföldi vállalatok magyarországi beruházásainak állami támogatását érdemes lenne-e csökkenteni, mert ezen is sok pénzt lehetne megspórolni” – zárta elemzését a K&H Bank vezető elemzője.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)