Már most beléptünk a krízisek normalitásába

A 2022-es Regional Startup and Innovation Day fő témája a fenntarthatóság volt, pedig az új, gyorsan növekvő technológiai vállalatok esetében nem feltétlenül a klímavédelmi megoldások jutnak eszünkbe. Azonban az állami Hiventures eseményén pont arra biztatta a startupokat Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, hogy ha valamilyen problémára megoldást akarnak találni, akkor ne keressenek tovább, a klímaváltozásnál égetőbb kérdés nincs.

Mint előadásában elmondta, szükségünk van arra, hogy az üzleti élet teljesen máshogy működjön. Az innovatív induló cégek pedig segíthetnek ebben. Példaként említette, hogy egy véges erőforrású bolygón nem működik már a jövőben, hogy gyorsan elhasználódó termékeket gyártunk. Jobb lenne, ha nem is lenne mindenből termék, hanem szolgáltatássá alakulna át. Például saját autó helyett jó alternatíva lehet egy megosztó szolgáltatás.

Előadása után az Indexnek adott interjúban arra kerestük a választ, hogy egyáltalán miért is kell változtatnunk, ha pedig lépünk, milyen irányba tegyük, hogy ne csak áldozatot hozzunk, de tényleg jobb legyen az életünk.

Sok a beszéd, de kevés a tett

Egy energiaválság kellő közepén vagyunk. Ilyesmiről álmodnak a klímakutatók, mint egy kiváló lehetőség arra, hogy elszánja magát a világ a zöldátállásra?

Winston Churchill mondta, hogy „ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!” A koronavírus-járványt már eltékozoltuk. Most megint van egy nagyon jó lehetőségünk, vagy kihasználjuk, vagy totál elszúrjuk. Úgy tűnik, hogy a totális elpazarlás irányába indultunk el, hiszen pont ez a válság kiváló lehetőség lenne arra, hogy felgyorsítsuk az energiátmenetet, és a jó irányba induljunk el, tehát előre meneküljünk, ehelyett visszafelé sietünk.

Európában is mást kellett volna csinálnunk: felgyorsítani a nullenergiás épületfelújításokat. Számításaink szerint csak ezzel elérhető, hogy a 2040-es évekre már egyáltalán ne legyen szükség EU-n kívüli földgázimportra. De ezeket a beruházásokat még jobban felgyorsíthatjuk, hogy az összes uniós ország a 2030-as évek végén, de legkésőbb 2040-re teljesen független legyen. Most már ez nyilván nem ad teljes megoldást az idén télre, de ha az elején, márciusban elkezdjük, akkor már akár a következő fűtési szezon földgázigényét is jelentősen lecsökkenthette volna egyéb intézkedésekkel karöltve. 

Mit ért az alatt, hogy a koronavírus-járványt eltékozoltuk? Ahogy most az orosz–ukrán háború miatt, úgy a pandémia alatt is születtek olyan döntések az Európai Unióban vagy akár az Egyesült Államokban, hogy a támogatások 40-45 százalékát zöldenergiás, energiahatékonysági beruházásokba folyassák. Ez nem elegendő?

A valóságban ezekből kevés valósult meg. A legújabb tudományos kiértékelés alapján az összes pandémia alatt elköltött támogatás csupán 6 százaléka ment a G20-aknál olyan projektekbe, amelyek tényleg egy kicsit zöldítettek a gazdaságon. Ezzel szemben

3 százalék pedig egyenesen ellene ment a zöldítésnek, például a légitársaságok kimenekítésére költött hatalmas összegek. 

Tehát nem használtuk ki a járványt a klímavédelmi célok elérésére, pedig nagyon sok jó lehetőséget teremtett. Nagy volt a duma, hogy ilyen zöld, meg olyan zöld, de ez a baj, hogy a legutóbbi időben is nagyon kevés a valódi lépés az átállás irányába. Sőt, skizofrének vagyunk, mert miközben a zöldenergiáról beszélünk, egyre jobban támogatják a kormányok a fosszilis eneriga kitermelését és felhasználását: tavaly a globális GDP 6,5 százalékával támogatták ezeket a szennyező vállalatokat, az egész iparágat.

Ha az ördög ügyvédje akarok lenni, erre a nagy támogatási volumenre magyarázatot jelenthet az, amit az energetikai szakemberek egy jó része állít: földgáz nélkül nem tudjuk kiegyensúlyozni az áramtermelést, ha éppen nem süt a nap, vagy nem fúj a szél.

Ez a tétel csak félig igaz: a meglévő infrastruktúra használata még valószínűleg szükséges. De az tudományosan egyáltalán nem bizonyított, hogy az átálláshoz szükségünk van új földgáz-infrastruktúrára.

Akkor sem indokolt ez, mint a mostani helyzetben, amikor az orosz–ukrán háború miatt nem férünk hozzá, vagy nem akarunk hozzáférni a meglévő infrastruktúráink feléhez?

A mostani egy különleges helyzet, amit még jobban kell elemezni, de abban biztos vagyok, hogy az elsődleges nem a földgáz-infrastruktúra építése kell legyen. Ez nem megoldás hosszú távon. Helyette minden lehetséges módon támogatni kellene egyszerre az épületfelújítást, és egyszerre a megújuló energiákat. Optimalizálni a fogyasztást, okosan beosztani az erőforrásokat, ahol csak tudjuk.

Az emberiség már többször bebizonyította, hogy ügyesen meg tudja ezt oldani. Volt már krízis korábban is, volt olajválság, volt gázválság is.

Az előző alkalmak mind az energiahatékonyság irányába tolták el az emberiséget?

Nem, de megtanultuk rövid időn belül, hogy mennyire tudjuk lecsökkenteni az igényeket úgy, hogy kielégítsük a legfontosabb igényeket. Most ezt meg sem próbáljuk.

Jó példa erre, hogy II. Erzsébet királynő koronázásának 70. évfordulóján hetven darab vadászrepülő körözött az égen. Nem azt mondom ezzel, hogy ne adjuk meg a királynőnek a kijáró tiszteletet, de biztosan ez az egyetlen módja, ahogy ezt ki tudjuk fejezni egy éghajlati vészhelyzetben és egy olajválság elé nézve? 

Azt gondolom, hogy itt van a kutya elásva: folyamatosan ígérgetünk, klímavállalásokat teszünk, de közben fontos funkció nélküli felhasználásokra pazaroljuk el a meglévő szűkös erőforrásokat. Okosabban beoszthatnánk ezeket, hogy kibekkeljük, amíg fokozatosan felújítjuk és energiahatékonnyá tesszük az épületeket. Sokkal hamarabb eljuthatunk arra a pontra, amikor már nincs szükség ennyi földgázra.

Nem áldozatot kell hozni, a befektetés megtérül

Más országokban komoly lépéseket tesznek azért, hogy csökkentsék a gáz- és olajfelhasználást. Németország például magyar szemmel is nagyon olcsó tömegközlekedési bérleteket vezetett be. 

A kezdeményezés nagyon jó, valóban sokkal jobban kellene támogatni a tömegközlekedést. Bár szerintem még mindig magas a jegyár. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez egy-egy országon belül megoldást jelenthet, de az európai vasúti rendszer egyszerűen még készült fel rendesen, hogy sok szempontból versenytársa lehessen a repülésnek vagy autózásnak – például még nem tudja annyira rugalmasan kezelni az utasokat, mint a légiközlekedés. Személyes tapasztalataimból tudom, hogy míg az egyik vasúttársaság elvitt egy másik országba, ott a vasutasok sztrájkja miatt nem tudtam továbbmenni. Erről nem hogy nem szóltak előre, de már helyben sem tudtak segíteni az átfoglalásokkal, hanem vásárolhattam utolsó pillanatban egy repülőjegyet, hogy elérjek egy konferenciára.

A másik probléma, hogy a városokon belüli közlekedést kellene fejleszteni: én nem azt mondom, hogy legyünk autóellenesek. A városok szerkezetét olyanná kell átalakítani, hogy a városon belül ne legyen szükségünk autóra, mert mindenhova 5-10 perc alatt gyalog, biciklivel, rollerrel el tudjunk jutni. Még akik imádják az autójukat, sem szeretnek napi két órát a dugóban ülni. 

Ennek más előnyei is vannak: nem költöznek ki annyian az agglomerációban, ha a városok nem zajosak, forgalmasak, füstösek. A legtöbben pont ezek miatt költöznek ki a kertvárosokba vagy vidékre.

Ha megvalósítjuk azt, hogy nem kell annyit autózni, mert minden gyorsan elérhető gyalog, a tömegközlekedéssel, akkor onnan már jön a többi. Át lehet adni a sávokat a biciklistáknak, a gyalogosoknak, kiülős kávézóknak, fáknak. Ha a városok élhetőbbek, egyre többen költöznek majd vissza, ha visszaköltöztek, akkor kisebb lesz az autóforgalom, mert nem kell ingázni. Nem vágyálom ez, vannak városok, ahol ezt megcsinálták már: például Barcelona. 

Ha a városainkat nem is tudjuk átépíteni egyik pillanatról a másikra, de az energiaválság miatt több ország készített vészhelyzeti forgatókönyveket: itt ülünk egy légkondicionált helyiségben, mondjuk a német vagy az olasz szabályozás szerint ezt nem lehetne 25 fok alá hűteni. Ez már jó irány?

Abszolút. Nem szabadna engedni, hogy ennyi energiát elpazaroljunk. Vannak is törekvések, hogy inkább az időjárásnak megfelelően öltözzünk, mint a légkondicionálókat használjuk: Japánban például ott a cool biz kezdeményezés, hogy nyáron tilos zakót, hosszú ujjú inget és nyakkendőt venni. Értelmetlen is, hogy a férfiak gyapjú, vagy műszálas zakóban járjanak szoros nyakkendőkkel a legnagyobb melegben. A rendszer sikeres és népszerű is.

De az irodák energiaigényét könnyen lehet csökkenteni: ha fák vetnek árnyékot egy épület ablakaira, akkor kevésbé kell nyáron hűteni. Ugyanígy az építészeti megoldásoknál is el lehet hagyni, hogy üvegkalitkákat építsünk, amelyek fűtése és hűtése is költséges. New Yorkban, például, már betiltották ezek építését.

Sokat beszélünk arról, hogy a klímaváltozás miatt szükség van arra, hogy változtassunk az életmódunkon és a megszokásainkon. Sokszor emlegetik, hogy kevesebb húst kellene fogyasztanunk, ami fontos lépés, egészségesebb is lenne, így ez sem kéne, hogy nagy áldozat legyen. De ha például lemondunk a zakókról a nyári melegben, vagy nem üvegépületeket húzunk fel, akkor még többet érhetünk el. 

De a húsevés feladását sokan nagy áldozatnak élik meg.

Senki nem mondja, hogy hagyjunk fel a húsevéssel! Azt mondjuk, hogy térjünk át egészségesebb táplálkozásra. Semmi mást nem javasolunk, mint hogy mindenki éppen a saját kultúrájának, városának, országának megfelelő ajánlott, egészséges táplálkozásra térjen át. Ez nemcsak a klímának lenne jó, hanem az egészségnek is: csökkentené a vastagbélrák, vagy rengeteg szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatát. Tehát nem lemondásról van szó, hanem egy olyan életről, ami igazából egészségesebb, jobb. 

Ha most időben lépünk, ha például átstrukturáljuk a városainkat, hogy kerékpárral vagy gyalog kényelmesen tudjunk közlekedni, ha nagy fákkal teleültetjük őket, hogy alig kelljen használni a légkondicionálókat, odafigyelünk, hogy mit eszünk, kevesebb terméket és inkább szolgáltatásokat vásárolunk, akkor jelentősebb lemondások nélkül, sőt esetleg jobb életszínvonallal megússzuk a klíma- és az energiaválságot.

Az emberek szeretnek csak határidőre elkészülni a feladatokkal. A klímaválság megelőzésénél mi az utolsó pillanat, ameddig léphetünk? 

Már elkéstünk. Ahhoz van még három évünk, hogyha ez idő alatt sikerül visszafordítani a kibocsátások irányát, tehát tetőzne a globális kibocsátás, akkor még esetleg elérhetnénk, hogy csak 1,5 fokon tartsuk a globális felmelegedést.

Ha e fölé megyünk, akkor kaszkádszerűen jönnek a válságok. Pedig már szerintem most is beléptünk a krízisek normalitásába: a pandémia már ennek az előjele.

A tudományos világban régóta mondtuk, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt jönnek majd a világjárványok. Azt is megjósoltuk, hogy energiaválság lesz, de egyre többet beszélünk arról, hogy élelmiszerválság felé tart a világ. Jeleztük, hogy a klímaváltozás rátelepül a meglévő problémákra és felerősíti azokat: ha egy háború miatt kevesebb az élelmiszer, akkor azt hatványozottan érezzük meg. Ezt látjuk most is. 

Ha három éven belül nem változtatunk, akkor egy Mad Max-szerű disztópiára készüljünk?

Ez a határidő nem azt jelenti, hogy tárjuk szét a kezünket és fogadjuk el, hogy mindennek vége.

Sokkal rosszabb lesz, ha 2 fokot emelkedik a globális hőmérsékleti átlag, de annál is súlyosabb következményei lesznek, ha 3 fok lenne a felmelegedés. 

Azt érdemes tudni, hogy már a másfél fok után is nagyon rossz lesz a mostani fiatalok életének második fele. Nem azért, mert szárazság lesz, vagy tornádók lesznek Budapesten! Hanem jelentős migrációs hullámok indulhatnak el, konfliktusok lesznek nemcsak országok között, de azért is, mert rengeteg ember elveszíti majd a vagyonát. Elég arra gondolni, hogy a tengerpartokon mennyi villa és felhőkarcoló van. Mi lesz ezekkel, ha hét métert emelkedik a tengerek vízszintje?  

New York City, a világ egyik leggazdagabb városa nagyon hamar víz alá kerülhet. Melyik biztosító fizeti majd ki, ha az ottani vagyon megsemmisül? Ha nem változtatunk, valakinek ezt az iszonyatos veszteséget kompenzálnia kell. Közben egész országok, mint Banglades eltűnhetnek a klímaváltozás következményei miatt.

A bibliai tíz csapás közül hányat úszhatunk meg?

Talán azt, hogy békák lepjenek el mindent, mert a kétéltűek már sajnos most is nehezen viselik a környezetpusztítást, örüljünk, ha mutatóban marad béka!

A poloskák, sáskák és egyéb kártevők egyre jobban szaporodhatnak mind több és több problémát okozva. A járvány már megjelent, a koronavírus mellett az állatok körében is egyre több betegség terjed. Talán még a víz nem lesz véres, de a halak közül is gyorsan pusztul, amit még meghagytunk, hiszen már a tengeri halkészletek 90 százalékát pótolhatatlanul lehalásztuk.

Talán az elsőszülött fiúk halálát is megúszhatjuk…

Lényegében nem, sőt már most sokat elveszítettünk, sok elsőszülöttet, mert a klímaváltozástól való félelmükben sokan nem vállaltak, vállalnak gyereket. Ráadásul egyre több a gyermektelen pár a környezetszennyezés miatt, mivel a férfiak spermaszáma 60 százalékkal csökkent. 

Úgy hangzik, mintha nem is az fő problémánk, hogy nem csökken a kibocsátás, hanem hogy nem tudjuk kivenni a már a légkörben lévő szén-dioxidot. 

A legfontosabb az lenne, hogy a kibocsátást csökkentsük. Ha a jelenlegi szinten megállunk, még egy elég normális életünk lehet. 

Nagyon fontos, hogy kivonjuk a szén-dioxidot a légkörből, amire gépi lehetőségünk nem igazán van. Ami elérhető technológia, ott a skálázás és a költségek jelentenek problémát. Viszont együttműködhetünk a természettel: ezért lenne fontos, hogy ne csak erdősítsünk, hanem újraerdősítsünk. Igazán azokon a területeken maradnak meg a fák, ahonnan kivágtuk őket. A sivatagi ültetéseknek nem sok értelme van.

Ha új helyekre ültetünk, akkor a városokban kell minél élhetőbb körülményeket biztosítani a fáknak. Ugyan most is foglalkoznak ezzel, de látható, hogyan pusztulnak el a csemeték az utak mentén. 

Mennyi idő alatt térülhet meg, hogyha a globális gazdaság úgy gondolkodik, hogy talán nem irtja ki magát az emberiség, elfordulunk a fosszilis energiahordozóktól?

Nem úgy kell felfogni a zöldátállást, mint egy kiadást: ez egy hatalmas üzleti lehetőség. Svájcban egy panelbeszélgetésen hüledeztek a szakértők, hogy hány és hány milliárd dollárt kellene rákölteni egy változtatásra. Egy bankember viszont azt mondta, hogy „ez nagyon jó hír, rengeteg befektetési lehetőség!”

Tehát ezek mind jó üzletet jelenthetnek, ha ügyesen csináljuk. Az energiatakarékosság nagyon is megtérül. A jobb mezőgazdaság szintén gyorsan megtérül. Tehát egy csomó olyan dologba kellene befektetnünk, ami megéri.

A tartalmat a Hiventures támogatta.

(Borítókép: Ürge-Vorsatz Diána. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)