A gyenge forint ellenére nem biztos, hogy jól járnánk az euróval

„Az európai uniós csatlakozási szerződés kimondja, hogy az uniós taggá váló államnak idővel csatlakoznia kell az euróövezethez is” – emlékeztette lapunkat Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Azaz Magyarországnak is előbb-utóbb be kell majd vezetnie az eurót. Ennek esedékességéről a jelenlegi gazdasági környezetben a szakember szerint felesleges gondolkozni. 

A magyar és a világgazdaság jelen pillanatban nincs olyan helyzetben, hogy erről a témáról érdemi diskurzust lehessen folytatni. Virovácz Péter említést tett arról, hogy az év végére csökkenhet a magyar GDP-arányos államadósság, amit a kormány számára az alaptörvény is előír. Ennek oka, hogy a nominális GDP jelentősen emelkedik, emiatt pedig év végére legalább 3 százalékponttal csökkenhet a mutató.

A szakértő az év végéig még ennél is nagyobb, nagyjából 3,6 százalékpontos GDP-arányos államadósság-csökkenést valószínűsít, ezzel pedig a 2021 végén látott 76,8 százalékról 2022 végére 73,2 százalékra mérséklődhet. Az áremelkedési ütem olyan magas, hogy elinflálódik az államadósságunk, mivel a GDP forintban számolva jóval nagyobb ütemben nő, mint az államadósság nominális értéke.

Kiemelendő, hogy az euróövezethez csatlakozás feltételrendszerének számító maastrichti kritériumoknak ugyan nem felelünk meg, de ezeket egyébként is felfüggesztették, ráadásul időközben szétesett a pénz- és a tőkepiac is.

Virovácz Péter úgy véli, hogy akkor érkezhet a kedvezőtlen események következő szakasza, mivel a háború a szakértői vélemények szerint addig valószínűleg nem fejeződik be. 

Fel kell készülni arra az esetre is, ha jövő októberben nem lesz elérhető az orosz gáz, ezért az európai gáztározókat nem lehet orosz importból feltölteni. Az elemző nem gondolja, hogy 2023-ban teljesen véget ér a válság, és pozitívvá válnak a kilátások, a kép tisztázódásához 2-3 esztendőre lenne szükség. 

Szintén ennyi idő lehet szükséges ahhoz, hogy normalizálódjon a monetáris politika, valamint egyensúlyi helyzetbe kerüljenek a piacok. Csak ekkor tudunk majd reális képet alkotni a gazdaságok, azon belül is Magyarország valós állapotáról. Erre az időpontra már a maastrichti kritériumok is megváltozhatnak, ugyanis Virovácz szerint logikus lenne az euróbevezetési kritériumok megváltoztatása is, ami biztosíthatja majd az EU fiskális stabilitását.

A most alkalmazott szabályrendszer a GDP százalékában határozza meg a költségvetési hiányt és az államadósságot, ám ennek az elmúlt évek sokkjainak fényében nem sok értelme maradt. Ez egy használhatatlan kritériumrendszer, és nem biztosítja az euróövezet stabilitását. 

Az országok egyedi sokkokkal küzdenek, és nem igazán mondható az, hogy ezeknek a feltételeknek a teljesítése megteremtette volna az optimális valutaövezetet. Az elmúlt évek válságai (2008/2009-es világválság, 2012-es adósságválság, 2022/2023-as energiapiaci válság) ezt bebizonyították. Virovácz Péter szerint a maastrichti kritériumok megváltoztatásával sem biztos, hogy elkerülhető lesz az euróövezettel kapcsolatos probléma, de az eddigi feltételek már bizonyítottan nem tudják ezt biztosítani. Az EU vezetői vélhetően a jelenlegiektől teljesen eltérő mutatószámokat fognak kitalálni.

A magyar gazdaság számos olyan egyedi tulajdonsággal bír, amely miatt a politikusok szerint kedvezőbb helyzetben van az euróövezeten kívül. Tehát a legnagyobb akadály továbbra sem fog megszűnni, ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen a feltételrendszer.

A Covid-válságban a magyar gazdaság esett vissza a legkevésbé, ez pedig nagyrészt az önálló monetáris politikának és az uniós fiskális szabályok partvonalon kívülre helyezésének köszönhető. A jelenleg tapasztalható energiaválság viszont már meghaladja hazánk erejét, ezért ebből már nagyon rosszul jöttünk ki, tehát ezúttal a magyar gazdaság nagy valószínűséggel jobban járt volna, ha euró lenne a fizetőeszközünk.

Ha csatlakoznánk az euróövezethez, akkor a devizatartalékkal kapcsolatos kérdések is kevésbé merülhetnek fel, és a fizetési mérleg egyenlegével kapcsolatos saját valutaárfolyam kockázata sem lenne jelen (mivel nem lenne saját valutánk) a magyar gazdaságban. Az euró viszont az utóbbi hónapokban szintén gyengült, például a dollárhoz képest, ezért ha hazánkban euróval fizetnénk, akkor az euró gyengülésnek is lenne valamekkora inflációs hatása.

A következő 20 évben euróval rosszabbul járhatnánk

Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint az, hogy a magyar gazdaság távol áll az uniós átlagtól, nem indokolja azt, hogy ne vezessük be az eurót. A lépésnek megvannak a maga kockázatai, mivel tud olyan országról, amelynek a gazdasága ugyan közel volt az EU-átlaghoz, azonban az euró bevezetése után csak szenvedett.

Azt is leszögezte, hogy az euró bevezetése egyáltalán nem annak a kérdése, hogy az egy főre jutó GDP-ben az EU átlagához képest mennyire vagyunk felzárkózva. Az euró bevezetéséről való gondolkodásbeli változást az hozhatja el, ha a gazdasági ciklusainkat sikerül az eurózóna ciklusaival összhangba hoznunk. Az segítene ebben, ha nem prociklikus, hanem kontraciklikus költségvetési politikát tudnánk folytatni, valamint az Európai Központi Bank monetáris politikájához az MNB saját monetáris politikájának is sokkal jobban kéne idomulnia.

Az elemző úgy véli, hogy az euró bevezetését követő 1-2 évben veszítenénk a versenyképességünkből. Ha eurónk lenne, akkor nagy valószínűséggel kisebb lehetne az inflációnk mértéke – emelte ki, rámutatva arra, hogy míg a forintárfolyam 10 százalékonkénti változása a korábbi évtizedekben csak 1 százalékponttal növelte az inflációt, addig manapság a forintgyengülés átgyűrűző hatása 10 százalékonként akár 2-3 százalékpont is lehet. Németh Dávid szerint az euróhoz képest való 17-18 százalékos, utóbbi 1 éves forintgyengülés akár 3-4 százalékponttal is növelhette a hazai infláció mértékét. A maginfláció 19 százalék, ehelyett ebben az esetben 15 vagy 16 százalék lehetne. Ez alapján így is bőven az EU-s átlag feletti lenne.

Ha az államadósságunkra tartósan nagyon magas kamatfelárat kellene fizetnünk, miközben a magyar kamatkörnyezet sem tudna csökkenni, akkor az olyan kényszerítő erővel is bírhat, ami felgyorsíthatja az eurózónához történő csatlakozást is. Ilyen esetben az eurózónához történő csatlakozást követően az eurózónának köszönhetően jóval alacsonyabb kamatkörnyezetet tudnánk kialakítani, ez pedig nagyobb gazdasági növekedésben ölthetne testet. Ez a gazdaságélénkítő hatás elsősorban csak átmeneti lenne, mivel egy idő után inkább a soft skillek, azok közül pedig elsősorban az intézményi rendszer és a humán erőforrás fognak döntő jelentőséggel bírni.

Kitért arra is, hogy széles körű párbeszédet kellene folytatni az euróbevezetés kérdésében. Hozzátette, hogy a kormánynak ebben a munkahelyet teremtő gazdasági szereplőknek kell kedveznie. Az euró bevezetéséről ugyanis nekik kell eldönteniük, hogy jó-e nekik, vagy sem. Ezt az álláspontját azzal indokolta az elemző, hogy a munkavállalók többsége ezeknek a vállalatoknak dolgozik, és ha ők jól járnak az euró bevezetésével, akkor a lakosság is élvezheti annak előnyeit. Ha viszont a cégek rosszabbul járnak Magyarország euróövezetbe csatlakozásával, akkor a munkavállalók sem járhatnak jól – mutatott rá. 

Az elemző kiemelte, hogy most kézzelfogható előny lenne, hogy euróban számítva 15 százalékkal kevesebbet kellene energiára költenünk, mint amennyit a forint esetén kell. Ugyanakkor euró esetén a minimálbér Magyarországon 20 százalékkal nem igazán emelkedhetett volna, forintban ez kivitelezhető volt.

Ez azt is jelentette volna, hogy hamarabb kellett volna kamatot emelni, viszont azt nem tudtunk volna, mivel az euró esetében az EKB-nak lenne a kezében a kamatemelés lehetősége. Az elemző azért sem örülne az eurózónához történő csatlakozásnak, mert úgy látja, hogy a magyar kormány (ahogy a többi kormány is általában) fiskális szempontból kevésbé fegyelmezett (ha nincsen rá kényszerítő erő).

A jogi dolgok betartatása, valamint az energiabeszerzés diverzifikációja lesz a következő évek prioritása, nem pedig az euró bevezetésének kérdése. A csehek és a lengyelek sem vezették még be. Igaz, ez náluk kevésbé tűnik égető kérdésnek. A cseheknek ugyanis van jelentős devizatartalékuk, alacsony az államadósságuk, nem mellesleg erős szinten tudják tartani a devizájukat, ezért nincs szükségük az euró bevezetésére. 

Euró esetén a rugalmasságunk egy része az Európai Központi Banknál lenne. A saját deviza leértékelésének segítségével lehet versenyképesebbé tenni egy adott ország gazdaságát. Most az látszik az árfolyamon, hogy valami nem jó, hiszen a forintárfolyam egyfajta visszajelző is attól függően, hogy milyen irányba mennek a dolgok. A lakosság java része csak itthon és forintban költ, ebből adódik, hogy az embereknek még mindig nem annyira fontos, mint az államnak, hiszen az államadósság mintegy 20 százaléka devizaadósság.

2006-ban nagyon messze kerültünk az eurózónától, legközelebb pedig 2016-ban voltunk hozzá. Németh Dávid szerint 2010-től 2016-ig kifejezetten biztató volt, amit láthattunk, de 2016-2017 után valami megváltozott, a költségvetési fegyelemre való törekvés egyre kevésbé volt tapasztalható. Most viszont gyengül a forint, és rendbe is kell tenni a költségvetést. Az elemző szerint nyomás van a kormányon és a gazdaságpolitikán is, és abban bízik, hogy ez remélhetőleg komoly változásra is sarkallhatja a kormányt.

Több mint 30 évvel ezelőtt a többi közép-európai országot a fejlettségi mutatókban azért előztük meg, mert a szocializmus alatt mi sokkal nagyobb GDP-arányos államadósságot halmoztunk fel. Ez már azt is előrevetítette, hogy a környező országok némelyike előbb-utóbb gazdaságilag is lehagyhat vagy utolérhet bennünket. Ez pedig az utóbbi két-három évtizedben több esetben is megvalósult.

Németh Dávid megjegyezte, hogy a szlovákok esetében most például pont az eurójuk miatt kisebb a gazdasági növekedés, mint hazánkban, annak bevezetésére hozzánk hasonlóan ők sem voltak elég érettek. Az euró nem garancia semmire: az elemző szerint elég, ha megnézzük a görögök és a szlovákok helyzetét. Véleménye szerint sokkal inkább az infláció mértéke az irányadó, mértéke minél alacsonyabb, annál jobb az embereknek.

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index)