Rovarok menthetik meg Európát a függőségtől

Európa fehérjemérlege negatív, ezért a takarmány- és az élelmiszeripar szükségletét fehérjenövény-importból kénytelen kielégíteni a kontinens. Az EU a három legnagyobb szójatermelő és exportőrországból – az Egyesült Államokból, Brazíliából és Argentínából – importálja a szójababot és a szójalisztet. Az UBM Zrt. vezérigazgatója szerint már több javaslat is született az unió, így hazánk kitettségének a csökkentésére. Ezek közül némelyik működik, némelyik nem – tette hozzá.

Horváth Péter szerint a szója meghonosítása jó irány lehet, amennyiben az öntözés megoldható, valamint a termesztési időszakban rendelkezésre áll a szükséges légnedvesség. A szójabab ugyanis nedvesség- és páraigényes növény – ezek hiányában alacsony a termésátlaga. Magyarországon jelentősen nőtt a szójabab termőterülete az utóbbi tíz évben, azonban nem valószínű, hogy ez teljes mértékben kielégíti a takarmány-, valamint az élelmiszeripar igényeit, ezért továbbra is importra van szükség.

Ilyen lehet például a cirok vagy a takarmányborsó. Ezek alkalmasak lehetnek arra, hogy részben kiváltsák a szójababot. Szintén alternatíva lehet olyan takarmányreceptúrák kikísérletezése, amelyek ugyancsak mérsékelhetik a zömében dél-amerikai szójafüggőséget.

A növények mellett érdekes és egyelőre kiaknázatlan területet lát az UBM vezetője a rovarfehérjében, ami szerinte képes lehet pozitív irányba billenteni Európa fehérjemérlegét, valamint a takarmányok fehérje-összetételét. A vállalatnál van olyan szerződés, ami rovarokból készült fehérje felvásárlására vonatkozik, és

zajlanak a kísérletek a rovarfehérje takarmányba keverésének módjairól is.

Mérséklődhet a takarmányárak növekedése

A lehetőségek kiaknázására több szempontból is szükség van, ilyen például a szélsőséges időjárással szorosan összefüggő árváltozás. Az aszály, valamint a háború okozta gazdasági válság miatt az elmúlt egy évben folyamatosan emelkedett a takarmány-alapanyagok – a szemes termények, valamint a szója – ára, itt fordulópont állhat be.

Habár a csökkenő tendencia már látótávolságon belül van, még hónapokat kell rá várni. „Arra számítok, hogy a takarmány ára követi az infláció alakulásának pályáját: a nagymértékű emelkedést követően fokozatosan mérséklődik, végül a növekedés üteme csillapodik majd” – mondta a vezérigazgató, aki szerint idén is a szemes termények, valamint a szójabab ára befolyásolja legjobban a takarmánypiacot.

A szója árát dollárban határozzák meg, ezért a forintárfolyam alakulása nem elhanyagolható. Előfordulhat, hogy az import szemes termények árát is euróban kell fizetni, így lehet némi kitettség az euró–forint kurzusban is. Horváth Péter bízik abban, hogy idén nyáron nem köszönt be akkora szárazság, mint az előző évben, és terem annyi a szántóföldi kultúrákból, azaz árpából, búzából és kukoricából, amennyivel biztosítható az ország ellátása saját forrásból.

Nagy mumus az időjárás

„Száz éve nem látott aszályt kaptunk a nyakunkba tavaly. Enyhített némiképp a helyzeten, hogy az elmúlt hónapokban viszonylag jó mennyiségű csapadék került a földekbe. Ennek köszönhetően például az árpa- vagy a búzatermés jelen pillanatban jól áll” – jegyezte meg Horváth Péter. Tavaly a kukoricánál csapódtak le leginkább az aszály káros hatásai, a várt mennyiség mindössze harmada-negyede termett meg, és annak a minősége sem a legjobb. Ebből következően Magyarország kukoricamérlege negatív, jelenleg importra szorulunk, ezen csak megfelelő minőségű és mennyiségű új termés segíthet, azonban ennek kapcsán egyelőre még nem lehet következtetéseket levonni.

Az UBM vezetője az elmúlt évtizedek vízgazdálkodása szempontjából komoly strukturális problémákat lát. Szerinte teljesen más irányba ment a mezőgazdaság a jelenlegi igényekhez képest.

Az volt a koncepció, hogy az esőt minél gyorsabban vezessük el a földekről. Jelenleg pont ezen szabályozás káros hatásait érezzük a bőrünkön, túl gyorsan folyik el a csapadék a földekből és folyókból egyaránt, miközben épp az ezzel ellenkező hatás válna hasznunkra.

A magyar földek alig fele alkalmas arra, hogy öntözéses gazdálkodást lehessen folytatni rajta. Évtizedes konzekvens munkával és tetemes összegű beruházásokkal lehetne ez ellen tenni – tette hozzá.

Megannyi kihívás, megannyi lehetőség

A gyártási költségeket nézve az energia egy jelentős, de nem a legjelentősebb tétel egy mezőgazdasági vállalat számára. Ha csak a takarmánygyártást vesszük alapul, akkor a legnagyobb súllyal az alapanyagárak bírnak – mintegy 70-80 százalékát viszik el a gyártási kiadásoknak – mutatott rá Horváth Péter.

„Bár érezhető volt az előállítási költségek növekedése, de a nyereségből fedezni tudtuk ezeket. Az energiaárak tekintetében erős konszolidáció indult el, ennek tartósságában nagyon bízunk. Ügyeltünk arra, hogy lekövessük a piac mozgását, és ne kössünk magas áron hosszú távú szerződést. Voltak olyan hangok 350 euró/megawattóra gázárnál, hogy most kell szerződni, mert akár 500 euróra is felkúszhat. Nem hallgattunk ezekre a hangokra, és a piaci folyamatokhoz igazodó beszerzési stratégiánkkal igyekeztünk leképezni azt az árgörbét, aminek hatására ma már a háborút megelőző szinteken jutunk hozzá energiahordozóhoz” – ismertette, megjegyezve, hogy folyamatos gondolkodást igényel a gyártás energiaigényének csökkentése, ezáltal a fenntarthatóbb működés elérése is.

Érdemes meglovagolni a régiós előnyt

Ami a magyar mezőgazdaság versenyképességét illeti, Horváth Péter szerint a nyugat-európai országokéhoz képest valóban kimutatható néhány éves lemaradás, ám amennyiben Kelet-, Délkelet-Európát vesszük alapul, akkor technológiailag az ebben a régióban található országok előtt járunk, ezt pedig érdemes meglovagolni. Az UBM stratégiájának vezérelve, hogy megkerülhetetlen legyen a Kárpát-medence piacán.

Az UBM vezetője osztja azt a nézetet, miszerint egy gazdasági nehézségekkel átszőtt időszaknak piactisztító hatása van.

Gyakorlatilag nem más ez, mint gazdasági evolúció.

A rugalmas, a körülményekhez könnyebben, hatékonyabban alkalmazkodó vállalatok maradnak fenn. Nemcsak a K+F tevékenységgel lehet előnyre szert tenni, de nyitott szemmel is kell járni. „Észre kell venni azokat a lehetőségeket, amiket épp egy gazdasági válság sodort elénk.” Ilyen lehet például az új piacokra való belépés, az akvizíciós lehetőségek, hiszen számos vállalat kerülhet eladósorba.

A fejlesztéseken nem lehet spórolni

A mezőgazdaság környezetvédelmi szempontból igencsak kritikus ágazat, ezért lehetőségeikhez mérten törekszenek környezeti lábnyomuk csökkentésére. Az UBM első embere tisztában van azzal, hogy az állattenyésztés a közvélekedésnél jóval nagyobb mértékben terheli a környezetet.

Ennek mérséklése érdekében az UBM több száz millió forintot fordít évente kutatás-fejlesztési projektekre. Például olyan receptúrákat állít elő, amelyek amellett, hogy kiemelkedően hatékonyak, még környezetvédelmi szempontból is innovatívak. Ilyen a kérődző állatok metánkibocsátásának csökkentése érdekében fejlesztett takarmányuk is.

Németországban vagy épp a Benelux-államokban az állattenyésztés tudatos leépítése zajlik környezetvédelmi megfontolásokból. A megmaradt tenyésztőknek pedig nagyon szigorú szabályozás mellett kell működniük. Éppen ezért az az európai trend látszik kirajzolódni, hogy az állattenyésztés, valamint a takarmánygyártás súlypontja Nyugat-Európából áthelyeződik Kelet-Közép-Európán keresztül a Balkánra – az elkövetkező évtizedek erről szólnak majd.

Ezt a trendet szeretnénk meglovagolni egy erős régiós jelenléttel, hiszen a magyar takarmányipar és állattenyésztés technológiailag éveket ver Romániára, illetve a balkáni államokra. Ezért járunk nyitott szemmel, és keressük a befektetési, akvizíciós lehetőségeket a régióban – főként Romániára és Szerbiára koncentrálva.

Nem jön rosszul a támogatás

Bár a magyar mezőgazdaság soha nem látott forrásokban részesül 2027-ig, ezen pénzek tekintetében akadályba ütközik az UBM, mégpedig azért, mert a kisvállalati státuszt rég maga mögött hagyta a vállalat, így csak azok a támogatási lehetőségek nyílnak meg számára, amelyek kifejezetten nagyvállalatokra íródtak.

A mostani inflációs, illetve kamatkörnyezet nemcsak a kkv-k, a nagyvállalatok életét is jelentősen megnehezíti.

Meg merem kockáztatni, hogy a jelenlegi hitelezési környezet hosszú távon fenntarthatatlan.

Érdemes megvizsgálni, hogy nem kúszik-e túl magasra azon vállalatok aránya, amelyek fennmaradása emiatt válik kétségessé. Ezért kell minden olyan állami lehetőséget is megragadni – például a Gyármentő Programot vagy a nemrég bejelentett Baross-programot –, ami forrást biztosít a hitelezés költségeinek csökkentéséhez.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nemcsak az irányadó kamatok emelkednek, ezáltal pedig drágulnak a hitelek, de a hitelezési feltételek is nagymértékben szigorodtak, a bankok nagyon megnézik, hogy kinek hiteleznek. „Szűkülő hitelpiacot látok idén a mezőgazdaságban, túl kell élni az előttünk álló hónapokat, és kivárni, amíg ismét normális mederbe kerülnek az irányadó kamatok” – mondta Horváth Péter.

Közel három évtizede a piacon

A lassan 27 éve a piacon lévő vállalat 2021-ben 200 milliárd forintos konszolidált árbevétellel rendelkezett, EBITDA-rátája (a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) pedig 6 milliárd forint volt.

Az UBM az 1996-os alapítása után 3 éven belül vezető szójaimportőrré vált. Ezt a pozíciót azóta is őrzik, bár a kezdeti évekhez képest csökkent az eladott mennyiség. Takarmánygyártás tekintetében is az élen állnak, de a gabonakereskedelem terén is odaférnek a dobogóra.

Mennyiséget tekintve közel másfél millió tonnát mozgatunk meg egy évben, amibe egyaránt beletartozik a kereskedett, illetve a gyártott termékek mennyisége. A premixgyártás – ami a környei üzemben zajlik – 20-25 ezer tonnás szeletet hasít ki a másfél milliós tortából, továbbá a gabonakereskedelem (búza, kukorica, árpa, olajos magvak) 750-850 ezer tonnát tesz ki.

Élet a részvénypiacokon

„A tőzsdei jelenlét a vállalati lét non plus ultrája, a vállalati evolúció csúcsát jelenti. Igényel, illetve biztosít egy olyan transzparenciát, működési keretrendszert, amelyben a cég prudensen, eredményesen és társadalmilag hasznosan képes működni” – mondta az UBM-vezér.

Tőzsdei vállalat lévén fenntarthatósági kritériumoknak, úgynevezett ESG-irányelveknek is meg kell felelni. (ESG = Environmental: környezeti, Social: társadalmi, Governance: irányítási).) A cég az üzleti évének június 30-i lezárását követően – a tőzsdei jelentés mellett – önként kiad egy még nem standard módon megfogalmazott ESG-jelentést. A következő, 2023–2024-es üzleti év lezárását követően pedig már egy standard jelentést tesznek le az asztalra, egy évvel később pedig már az üzleti jelentésbe integrálva teszik ezt meg.

„Az ESG jelentette elvárások alól nem lehet és nem is szeretnénk kibújni, hiszen hatással van a finanszírozási lehetőségekre. Hitelkihelyezés esetén a bankok már külön monitorozzák az ESG-vállalásokat. Üdvözlendő folyamatnak tartom, hogy a tőzsdei cégek számára kötelező nyilatkozni az ESG-vállalásokról, bízom benne, hogy egyre gyorsabban terjed el az olyan vállalatok körében is, amelyek számára – bár nem bírnak tőzsdei jelenléttel – fontos a fenntarthatóság” – fogalmazott Horváth Péter.

(Borítókép: Nagy Tamás / Index)