Nem fagyott eleget a magyar ugar, sírhatnak a gazdák tavasszal

A gyerekmondókákat az adott korban kell elkántálni, felnőttkorban pedig értelmezni, de jó lenne néha szó szerint értelmezni. Él még az a generáció, amely szívesen használta azt a csúfolódót, hogy: Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem vastag, nagy. 

Pedig bizony gyakran visszasírjuk azokat a teleket, amikor a december elején leesett hó az árnyékosabb helyeken még április közepéig tartotta magát. Különösen a gazdák, akik rimánkodnak minden ősszel a kemény téli fagyokért, mert az nemcsak álomban tartja az őszi vetést, de a talajba bekuckózott kártevők jelentős részét is elpusztítja.

Feljebb jött a fagyhatár

Az Országos Meteorológiai Szolgálat beszámolója szerint az elmúlt napok fagyos éjszakái, a talaj felső rétegének átfagyása a kórokozókat és kártevőket kissé megtizedelte, de tartósabb hidegre lett volna szükség a nagyobb tisztuláshoz. 

Ezt a megállapodást teljes mértékben osztja Varga László kertészmérnök, a Kwizda zöldségtermesztési szervezet szakmai vezetője, kertészmérnök, aki lapunknak elmondta, ez a fagy ugyan mutatott valamit, de a gazdálkodók szempontjából semmit sem ér.

Ahhoz, hogy a talajban telelő kártevőknek legalább a fele elpusztuljon, minimum két héten át tartó mínusz 10-15 fokos éjszakai fagyok kellenek, amihez nem ártanak a nappali nulla fok alatti hőmérsékletek sem

– mondta lapunk megkeresésére Varga László.

Hozzátette, utoljára ilyenre 2016–17-ben volt példa. Ez a mostani pár napig tartó, viszonylag enyhe fagy pedig sajnos nem okozott nagy pusztítást a kártevők között.

A szakértő elmondta azt is, néhány évtizeddel ezelőtt házépítéskor azért ásták legalább 90 centiméter mélyre a vízvezetéket, mert az volt a fagyhatár. Ott már biztosak lehettek abban, nem fagy el a vezeték. Most már a 20 centiméter mélyen húzódó vezetékeket sem fenyegeti a fagyveszély. A szakember szerint ez csak az egyik apró jele annak, hogy erőteljesen változóban van az éghajlat hazánkban is, amit még nevezhetünk ugyan kontinentálisnak, de korántsem olyan jellemzőkkel, mint néhány tíz évvel ezelőtt.

Emeletekben gondolkodó lótetű

Ezt a Magyarországon régóta jelen lévő rovarok többsége nem tudja, és ragaszkodik a túlélési szokásaihoz.

Varga László nemigen tudja eldönteni, miféle furfang munkálkodik például a lótetűben, de ez a rovar a kedvenc példája arra, ha a túlélésről van szó.

A legtöbb kertész lótetűnek nevezi ezt az állatot, pedig ez a nagy testű rovar valójában a kedvesebb mezei és házi tücskök rokona. Vélhetően azért nevezik tetűnek, mert a tetvekhez hasonlóan sok rosszat mondhatunk róla. Pedig tiszteletet is érdemel ez a rovar, mert olyan túlélési stratégiája van, ami figyelmet érdemel. Ezért hívhatjuk azon a nevén, ami az életmódjára utal, azaz vakondtücsök, vagy ha már egy kicsit tréfásan akarunk megemlékezni róla, akkor lúféreg, ahogy a Hajdúságban nevezik.

A kertészmérnök elmondta: a lótetű 3-4-5 mélységi zónában képez a talajban tyúktojás nagyságú, tömörített falú föld alatti üregeket, és azokba telepíti a petéit. Amennyiben enyhe a tél, kora tavasszal elég hamar felmelegszik az adott rétegben a talaj, a lárvák kikelnek, és elindulnak a felszín felé. Ha hidegebb a tél, és a felső fészekben elfagynak a lárvák, akkor a következő szinten lévő vakondtücskök feladata a kitörés, ami értelemszerűen a nagyobb távolság miatt tovább tart. Ha kemény a tél, akkor a legalsó szinten lévő utódok élnek túl, azaz bármilyen időjárás jön, utód mindenképpen lesz, legfeljebb később lesz rajzás, amire a növények és a gazdák is fel tudnak készülni.

A gond éppen ott van, hogy ezek az időpontok előrébb jöttek az elmúlt években.

A májusi cserebogarat nyugodtan hívhatnánk áprilisinak, annyira előrébb jött a rajzása

– mondja Varga László. Hozzáteszi, majdnem minden kártevőre igaz, hogy a tavaszi rajzás hetekkel korábban kezdődik már évek óta.

Kettős gond

A kertészmérnök szerint a probléma kettős: nem csupán hamarabb jelennek meg tavasszal a kártevők, hanem a korábbinál sokkal több lesz belőlük. Önmagában már ez is baj, de az még nagyobb gondot okoz, hogy olyan fajok is okoznak károkat, amelyek korábban nem.

Erre a legjobb példa a gyászszúnyog, amely Magyarországon évtizedek óta jelen lévő faj, általában ha időben kezdődik a rajzása, a növényekben semmilyen kárt nem okoz. Az utóbbi években azonban a lárvák korábban kelnek ki, nagyjából akkor, amikor a korai uborkákat ültetik ki, és azokban óriási pusztítást végeznek, emiatt pedig nagyon oda kell figyelniük a gazdáknak a növényvédelemre.

Megjelentek olyan fajok is határainkon belül, amelyek korábban ritkán látott vendégek voltak. A gyapottok-bagolylepke szárazság- és melegkedvelő vándorlepke, ezért Magyarországon legfeljebb nyáron jelent meg Szerbia felől. Mostanra azonban annyira átalakult a klíma, hogy már meg is telepedett Magyarországon, és már át is telel nálunk. 

Ez még önmagában nem lenne olyan nagy baj, de a gyapottok-bagolylepke rendkívül kártékony faj. Szinte minden természöldséget, számos szántóföldi dísznövényt és virágot is megtámad. Több száz tápnövénye ismert, a hobbikertészek a paradicsomon, paprikán okozott kártételével találkoznak leginkább. Egy hernyó több termést is megtámad, mielőtt lepkévé alakul.

Ráadásul több fajtája is jelen van az ország területén, de csak az egyikhez van hatékony csapda

– mondja Varga László.

A kertészmérnöktől azt is megtudtuk, megjelentek olyan kártevőfajok Magyarországon, amelyeknek „otthon maradtak” a természetes ellenségeik, azaz nálunk nincs olyan másik faj, amely ritkítaná őket, ezért gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatnak a növények között. Ilyen például a vándorpoloska, amely jelentős kárt okoz a kertészeti és szántóföldi kultúrákban, de az utcai fákon is megél.

A növényvédelem emiatt folyamatos kihívás előtt áll, hiszen egyrészt előbbre kell hozni a védekezési munkákat a korai rajzások miatt, másrészt az sem mindegy, milyen hatóanyagokkal védekezhetnek a gazdák a kártevők ellen.

A szakértő szerint az uniós szabályozás nem mindig egyértelmű.

Olyan szereket is kivonnak a forgalomból, vagy különleges engedélyekhez kötnek, amiket egyébként akár kanálszámra is ehetnénk

– mondja Varga László.

A kertészmérnök összegzése szerint a fagy hiánya is baj, de a nagyobb problémák elkerülhetők, ha fokozottan odafigyelnek a gazdák az időben elvégzett növényvédelmi munkákra.

(Borítókép: Vándorpoloska. Fotó: Rosta Tibor / MTI)