Miért csak a magyar infláció ült fel a Mount Everest tetejére?

Nem a háború kezdetétől datálható az árak elszállása, az inflációs folyamatok szorosan összekapcsolódnak a koronavírus-járvány utáni helyreállás folyamatával, hiszen egy drámai erejű külső sokk után alakult ki kivételes helyzet a világgazdaságban 2019 végétől-2020 elejétől – világított rá Halmai Péter Széchenyi-díjas akadémikus, egyetemi tanár a Magyar Közgazdasági Társaság kerekasztal-beszélgetésén, amelynek résztvevői arra is próbáltak választ adni, milyen intézkedések szükségesek az infláció hegycsúcsról való lehozásához.

A többhullámú Covid-krízis velejárója volt az ellátási láncok akadozása, a kínálati oldal meggyengülése. Ezt követően, 2021 elejétől egy nagyon gyors keresleti helyreállás ment végbe. „Gyakorlatilag a kereslet-kínálat egyensúlyának eltolódása eredményeként rendkívüli ütemű inflációs dinamika jelent meg 2021 elejétől, vagyis nem a háború kezdetétől datálható az árak elszállása” – szögezte le a professzor.

Erőteljes drágulás ment végbe a nyersanyagok, az energia, valamint a mezőgazdasági termények területén, illetve a szállítási költségek is az egekbe szöktek.

Ezt az állapotot sokkolta tovább a tavaly februárban kirobbanó orosz–ukrán háború, kiváltképp az energia területén.

Az energiapiac a drasztikus áremelkedések után jelenleg a konszolidáció útján araszol. „A földgázárak jóval a háború előtti szinten vannak, viszont még így is háromszor annyit kell fizetni egy köbméter gázért, mint 2019-ben. Az olaj tekintetében a Brent hordónkénti ára 80 dollár alatt van jelenleg, az orosz olaj ehhez képest jelentős leértékelődéssel operál” – mutatott rá Halmai Péter.

Elvesztett bizalom

Danyi Pál ártörténész, árazási szakértő úgy látja: a Magyarországgal szembeni bizalomhiány jelentősen hozzájárul az Európa-bajnok magyar inflációhoz. „Bizonytalan tényező, hogy mikor ér véget a szomszédban zajló háború, tisztázatlan, hogy magyar számlán landolnak-e az uniós fejlesztési pénzek, illetve hogy a magyar miniszterelnök mennyire lesz a brüsszeli intézkedések gátja. Ezek mind bizonytalansággal töltik el a pénzpiacokat” – mondta.

Danyi Pál szerint nem elképzelhetetlen 26-27 százalékos általános inflációs szint március-áprilisban, az éves viszonylatban érezhető konszolidáció pedig szeptembertől jöhet, a 2023-as infláció optimista szemüvegen keresztül vizsgálva is 18-20 százalék körül alakulhat.

Bár az infláció másként érte az egyes nemzetgazdaságokat, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató vezérigazgatója a majdnem homogén regionális inflációs pályákra hívta fel a figyelmet. Palócz Éva rámutatott: mind a balti országok, mind a közép-kelet-európai, mind pedig a dél- és nyugat-európai országok inflációs rátája hasonló utat járt be.

A kelet-közép-európai országok reagáltak a legrosszabbul az inflációra, Magyarország pedig még ebből a sorból is kilóg. Általánosságban az energia-, valamint az élelmiszerárak húzzák az inflációt, a magyar fogyasztói árak emelkedése azonban minden egyes területet külön vizsgálva is a legmagasabb szintet üti meg kontinentális viszonylatban

– mondta.

Az elmúlt évtizedek mindennapjait historikus értelemben is rendkívül alacsony inflációs környezetben éltük. Nagy János a munkaerőpiacot nevezte meg mint a fejlett országok inflációs rátái közötti eltérés fő motorját. „A fejlettebb országok demográfiai összetétele más, erőteljesen érinti őket az elöregedő társadalom jelensége, illetve a bevonható munkaerő szűkössége” – mutatott rá az Erste Bank makroelemzője.

Versenyképtelen hazai élelmiszeripar

A jegybank vizsgálja, hogy miért ennyire magas a magyarországi infláció – mondta Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzésért és előrejelzésért felelős igazgatója, aki óvatosságra intett a más országokkal való összevetéssel, mivel az egyes gazdaságok fejlettségi szintje eltérő jegyeket hordoz magában. „A közép-kelet-európai régió országaihoz viszonyított inflációs többletünk 75 százaléka két termékkörhöz, az élelmiszerekhez, valamint az üzemanyagokhoz kapcsolódik” – fogalmazott.

Az MNB igazgatója az élelmiszeripar kapcsán strukturális, versenyképességi, termelékenységi problémára világított rá, elsősorban az agráriumban.

Ezek olyan belső erőkarok, amik felerősítik a külső impulzusok által fűtött hazai inflációt. Tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy Lengyelországból élelmiszert importálni olcsóbb, mint itthon előállítani, vagy hogy megéri Romániából csirkehúst behozni

– hangsúlyozta.

A tavalyi év első felében a magyarországi inflációs pálya kevésbé tért el régiós viszonylatban – ekkor 70-80 százalékban a külső tényezők domináltak a fogyasztói árindexben. Az említett belső tényezők az év második részében erősödtek fel – tette hozzá Balatoni András.

Miért egyedül a magyar infláció futott fel a hegytetőre?

A szakértők arra is igyekeztek válasszal szolgálni, hogy miért a magyar infláció ül a Csomolungmán. „A gazdaság különböző területén alkalmazott hatósági árak (üzemanyagár- és élelmiszerárstop, kamatstop) hozzájárulnak az árak elszállásához” – mondta Nagy János, rámutatva arra a tavaly decemberi, Balatoni András által jegyzett MNB-jelentésre, amely arra a következtetés jutott, hogy az élelmiszerár-sapkák „visszafelé sültek el”, kivezetésük időpontját pedig továbbra is homály fedi.

Halmai Péter a prociklikus gazdaságpolitikát emelte ki. „2015 után növekvő nagyságú, pozitív előjelű GDP-rés alakult ki, amit figyelmen kívül hagyott a gazdaságpolitika. Ez 2018–2019-ben már megközelítette a 4 százalékot, ami az egyensúlyi feszültségek felhalmozódásához vezethetett.” A professzor emellett a piaci torzulások jelenségére is rámutatott, ami a nem kielégítő intenzitású versenyviszonyokra vezethető vissza. Ennek része a hatósági árak bevezetése, ami mérsékelhette a piactól az inflációs folyamatok visszaszorítása érdekében várt hatások intenzitását.

Balatoni András árnyalta a prociklikus gazdaság képét. „Bár jelenleg valóban nálunk a legmagasabb az általános infláció, a 2017 és 2020 közötti négy év 48 hónapjából 44-ben a toleranciasávon belül mozgott a fogyasztói árindex, az MNB soha nem tartotta még ilyen hosszan inflációs célját” – emelte ki.

A kormány játékszerei az ársapkák?

Palócz Éva szerint szinte valamennyi gazdaságpolitikai intézkedés inflációgerjesztő hatásúnak bizonyult, példaként említette a tavalyi országgyűlési választások előtti költekezést. A Kopint-Tárki vezérigazgatója az ársapkák mellett a különböző ágazatokat érintő extraprofitadóra is ráirányította a figyelmet, megemlítve a biztosítási és banki szektort, a gyógyszeripart, a légitársaságokat, valamint a kiskereskedelmet érintő extra terheket. Utóbbi kapcsán megjegyezte: „Nem célszerű annak a szektornak a terheit növelni, amely a legközelebb áll az árképzéshez.”

Teljesen nyilvánvaló, hogy az extraprofitadók azonnal megjelennek a fogyasztói árakban. Az ársapkák, valamint az extraprofitadó nem csak hogy kéz a kézben hajtotta felfelé az árakat, egészen különleges árviszonyokat is teremtett

– mondta Palócz Éva. Az ársapkák a kisebb boltokat sújtották leginkább, míg a multinacionális üzletláncok más termékek áraiban érvényesítették az ársapkákon elszenvedett veszteségeiket, akár kompenzáláson túli áremeléseket is végrehajtva – tette hozzá.

Az árstopok inflációra való hatása tekintetében ellentétes véleményen van Danyi Pál, aki szerint azok mindössze egy 0,3-0,4 százalékos szeletet harapnak ki az 25 százalék körüli inflációs tortából. „Bár bizonyos keretek között és célok érdekében működhetnek, az ársapkák egyértelműen politikai, populista intézkedések, azok nyitott gazdaságba való bevezetése vitathatatlanul káros” – mutatott rá.

Csökken a szabadon elkölthető jövedelem

A jelenlegi helyzetben a bérek az infláció mellett oldalaznak, a fizetések emelkedése pedig az árakat is felfelé hajtja. Az infláció mellett ráadásul a feszes munkaerőpiaci környezetnek, vagyis a munkaerőhiánynak is bérfelhajtó hatása van – véli Palócz Éva, aki szerint szerencsétlenül sült el a választások előtti egyszeri jövedelemkiáramlás abból a szempontból, hogy pont egybeesett a külső tényezők okozta inflációs nyomással.

Danyi Pál szerint az ár-bér spirál kérdéskör megoldása megkerülhetetlen az infláció visszaszorítása érdekében.

Jelentősen csökkent a középosztály szabadon elkölthető jövedelme (diszkrecionális jövedelem), vagyis az a pénzmag, ami a kötelezően kifizetendő kiadásokon túl áll rendelkezésre jóléti szolgáltatások – például sport, kultúra, utazás – igénybevételére.

Ez a diszkrecionális jövedelem ráadásul mintegy megfeleződött. Fizetőképes kereslet hiányában pedig nem tud bővülni a szolgáltatószektor – mutatott rá.

Balatoni András ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy négy hónapja csökkennek a reálbérek Magyarországon, az ahhoz viszonyított fogyasztás-visszaesés mérsékeltebb képet mutat. Az MNB-igazgató szerint ráadásul bár a fizetés vásárlóértéke csökken, a rendelkezésre álló jövedelem mégis emelkedik. Ennek oka, hogy a háztartási és vállalati szektor metszetét képező egyéni vállalkozói körhöz köthető úgynevezett vegyes jövedelem jelentősen bővült.

„Tíz százalék alá is rendkívül nehéz levinni az inflációt, az MNB által kitűzött 3 százalékos szint eléréséhez pedig még inkább fel kötni a jegybanki nadrágot. Kemény meló lesz, a nemzeti bank részéről a szigorú monetáris politika adott, de elengedhetetlen hozzá a gazdasági ágazatok koordinált együttműködése” – mondta Balatoni András.

Miként lehet az inflációs szellemet visszazárni a palackba?

Palócz Éva elengedhetetlennek tartja a kiskereskedelmi extraprofitadó kivezetését, hiszen ebben az esetben jobban górcső alá lehetne venni a boltok árképzési gyakorlatát. Emellett eltörölné az ársapkákat is, amely „minél hosszabb ideig van érvényben, annál több kárt okoz”. A Kopint-Tárki vezetője szerint beragadó inflációval szembesülhetünk, ami csak lassú ütemben közelít majd az MNB által vágyott 3 százalékos célértékhez.

A kormány célja a recesszió bármi áron történő elkerülése, ezáltal a jegybank kissé egyedül maradt az infláció elleni küzdelemben – mondta Nagy János. Az elemző „inkább egy rossz évet választana”, szerinte az árstopok elnyújtották az inflációs környezetet az elmúlt közel másfél évben, ársapkák nélkül – szomszédainkhoz hasonlóan – már túl lennénk az infláció tetőzésén.

Halmai Péter is egy hosszan tartó folyamatot vizionál. A professzor szerint a gazdaságpolitika nagyobb fokú szinkronitására, a részterületek közötti szinergiák fokozott kihasználására van szükség. Ezek nélkül nehézségekbe ütközhet az infláció letörése – véli. Emellett a fejlesztéspolitika irányba állításának fontosságát hangsúlyozta, mivel

rendkívül energia- és munkaerőigényes fejlesztési politikát folytat a kormány, ami a jelenlegi turbulens gazdasági környezetben komoly aggályokat vet fel, hiszen mindkettőből hiány mutatkozik.

Kiszámítható, világos monetáris politikára van szükség az MNB részéről, míg a kormánynak bizalomnövelő gazdaságpolitikát kell folytatnia. „A kabinetnek el kell hitetnie a társadalommal, hogy képes kezelni a helyzetet” – mondta Danyi Pál.

Balatoni András szerint a nemzeti bankok közül a magyar tette az egyik legtöbbet az infláció visszaszorításáért. „A monetáris politika elég sok mindent letett az asztalra ennek érdekében” – mondta, egyetértve azzal, hogy a gazdaságpolitika szereplőinek koordinált együttműködésére van szükség az áremelkedések letöréséhez.

A teljes beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság YouTube-oldalán tekintheti meg.

(Borítókép: Getty Images)