Téeszistálló mellől indultak a luxusjachtok

Napozunk a Balatonfői Yacht Club éttermének teraszán. Úgy csinálunk, hogy mindez munka, mert közben persze intenzíven beszélgetünk a balatoni elektromos hajózás jelenéről és jövőjéről. Az előbbi karcosan és markánsan mutatja magát, az utóbbi pedig egyre fényesebb távlatokkal kecsegtet.

A napozásra akkor derül fény, amikor a hajómesterek egyike megjegyzi, de jó, hogy meghoztátok a tavaszt, ez az első nap, hogy egy szál pólóban is elönt a komfortérzet. Természetesen tromfolunk, hogy mindannyian vágytunk már arra, hogy naprendszerünk éltető bolygójának ajándékát D-vitamin formájában beengedjük a bőrünk alá, hogy a téli depitől ne támadjanak rendre sötét gondolataink, miközben élvezzük a simogató, erőt adó meleget. Na ezt hívják napozásnak, miközben dolgozunk persze.

Az egyik csodát figyeljük, amit a daru nemrég engedett rá a vízre, hogy befarolva elfoglalja helyét társai között, és várja leendő gazdiját, aki a tervrajzból kiválasztotta, barnára álmodta és kifizette. Még pár nap eltelik, amíg a kulcsok és a papírok a leendő tulajdonoshoz vándorolnak, addig éberen figyelik és próbálgatják a szelíd monstrum viselkedését, apró rezdüléseit. Egyike annak a tizenöt, legfeljebb tizenhat elektromos hajónak, amely az Aqwia „boszorkánykonyhájában” éled idén a világra.

Mondd csak, te normális vagy?

A kérdés Viszkei András, az Aqwia egyik tulajdonosának szájából hangzik el. Nem minket akar bántani, a saját karriertörténetének kezdetét villantja fel, amikor gyakran szembesült ezzel a kérdéssel, ha megtudták, elektromos hajókat akar gyártani. Igazán most sem tud válaszolni a kérdésre, csak annyit érez, most boldog és a helyén van. Akkor meg nem mindegy, mit gondolnak erről mások?

2003. Ez a kulcsévszám a Viszkei testvérek életében. András vérbeli balatoni ember. Tavasztól őszig hat lóval sem lehetne elvontatni imádott vízfelületének a közeléből.

A Balaton mindenkié. Az enyém nagyon, de jó látni itt másokat is. Nagyon sokan elférünk rajta, és ez jól van így

– mondja András azzal a nyugodt mosolyával, ami a helyükön lévő emberek sajátja.

Ez önmagában még kevés ahhoz, hogy valaki elektromos hajókat kezdjen gyártani. Az igazi éca kettős felismerésből fakadt.

Az egyik: 

Vízen lenni sokkal többen szeretnének, mint amennyien tudnak. Abban a legtöbb vízbolond (ez abszolút pozitív jelző, szelíd rokon értelemben a víz szerelmeseivel) egyetért, az nem kunszt, hogy valaki ráül a lóerőkre, és csapatja, mint egy őrült. Egyrészt minek, az csak száguldás A-ból B-be, ráadásul a Balaton nem olyan bántóan széles, hogy egy bikaerős mocival ne lehetne egy óra alatt végigcsapatni, ahol aztán kellene kezdeni valamit a fennmaradó idővel, amitől a száguldás szerelmesei általában értetlenül néznek maguk elé. Az igazi vízi lét csenddel, harmóniával, szemlélődéssel teljes (és itt ne menjünk abba bele, hogy a Balatonnak azért van déli partja, hogy onnan nézzük, milyen szép az északi – mert ez szimpla gonoszkodás, még ha van is benne olykor valami…). Szóval ahogy egy másik analógiában elhangzott, csak ott hegyekkel, a Balaton azért van, hogy ott legyünk benne-rajta.

Ez pedig motoros hajó nélkül leginkább vitorlással elképzelhető. Azonban ahogy Viszkei András fogalmaz, a jó vitorlázás művészet, ahhoz pedig, hogy valaki nagyon tudjon vitorlázni, még egy hatalmas adag bátorság is kell.

Sokan vannak azonban, akik nem tudnak és nem is akarnak megtanulni vitorlázni, viszont szeretnék megtapasztalni a vízen tartózkodás élményét.

A másik: 

A Balaton nem a motoros kishajók Kánaánja. mert egy időben kitiltották onnan őket, viszont hajózni egyre többen szeretnének.

Elektromos hajókat a Balatonra!

A két közös megoldás halmaza: elektromos hajókat a Balatonra!

Azonban 2003-at írunk ekkor, az akkori technikai fejlettségi szint annyira sem hasonlított a mostanihoz, mint az első gigaméretű akksis mobiltelefonok a mostaniakhoz.

A szándék azonban megvolt:

Olyan járművet adni a vízre vágyó embereknek, ami környezetkímélő, nagy teret ad, a kezelése könnyen elsajátítható

– mondja Viszkei András, és ha ezeket az állításokat kérdésként tesszük fel a barkochbában, rögtön rákérdezhetünk: elektromos hajó? Hát naná, hogy az!

Az ötlet abban az időben vetődött fel, amikor a balatoni hajóknak csupán 20-25 százaléka volt vitorlás, azaz motorizálatlan.

András elkezdi sorolni a technikai problémákat, amikkel akkoriban meg kellett küzdeniük. Honnan lesz motor, honnan lesz hajtás, hajótest satöbbi, satöbbi. A külön-külön alkatrészek beszerzése még hagyján, de hogy lesz ebből olyan működő egész, ami semmit nem dob ki magából, ami kihozza a másikból a lehető legtöbbet, miközben ki is egészíti? Mindezeket a balatonfőkajári téeszistálló egykori fejőépületében kellett megoldani. Ha valahonnan nem lehet veszteni, hát ez az a hely és szituáció volt, ezért innen természetesen csak felfelé vezetett az út.

Az első motorok Horvátországból érkeztek (korábban a NATO szárazföldi aknakereső drónjait is ez hajtotta), a motorvezérlők Angliából és Németországból, a gázkar Fehérvárról, az elektronika Várpalotáról. Ez a barkácsolás 2009 és 2015 között tartott, amikor a nagyobb gyártók már megjelentek a komplexebb, nagy teljesítményű, alacsony feszültségű elektromos hajómotorokkal

Az első kabinos túrahajó az Aqwia műhelyéből 2005-ben került ki. A Wia 265 egy három-négy tagú családnak adta meg a tavi tartózkodás, a balatoni hajózás élményét. Eleinte évente 2-3 darab készült, a hír szájhagyomány útján terjedt.

A nagy áttörés 2009-ben, a Wia 345 megszületésével következett be. Ez már egy 34 lábas, két kabinnal rendelkező, árbóc nélküli elektromos hajó volt. 2015-ben aztán egy holland motorgyártó céggel álltak össze, de jelenleg is szorgos fejlesztési munkák folynak Balatonkenesén, hogy átálljanak egy teljesen hazai gyártású motorra.

Igyekszünk mindig a hajótesthez és a teljesítményhez optimalizálni a motort. Egy-két százalékokon lovagolunk a fejlesztés során. Minden évben apró léptekben változtatgatunk, csiszolunk

– mondja Viszkei András, akivel kitérünk arra is: a cég nevében a w betű az édesapja találmánya a két testvér neve miatt, az a betű az alapító Andrást jelzi, az Aq pedig a vizet jelképezi.

Jelenleg öt modellből lehet választani. A leendő tulajdonos egy tól-ig határon belül választhatja ki a hajótestet, a motort, a felszerelést, az extrákat. A kenesei műhelyben a legkisebb hajó hétméteres. Ha valakinek ettől kisebb kell, azt átirányítják a Velencei-tóhoz, ott egy másik gyártónál készülnek kis méretű hajók.

Az elektromos hajózás sem a kispénzű emberek játszótere. Az alaphajók 14-15 millió forinttól indulnak, a nagyobb példányok a 100 milliót is kóstolgatják. Ahogy Viszkei András mondja, a hajók értéke nagyjából a balatoni ingatlanárakkal együtt mozog.

A belvizekben a jövő

Az elektromos autózás egyik kérdése, mi a fontosabb: a teljesítmény vagy a hatótáv? Ugyanez lehet akár feltétel az elektromos hajózásban is. 

Viszkei András erre annyit mond, igény van a speedhajózásra is. Vannak olyan gyártmányok, amelyeket lehet erre használni, viszont az áhított, vízen futó 40-60 kilométeres tempót ezek a hajók legfeljebb fél-másfél óráig bírják, utána hatalmas áramfelvételt igényelnek. Kérdés, megér-e félórányi száguldást akár két-három napos töltési idő.

A kenesei műhelyben készült hajók 10-15 kilométeres haladási sebességet ígérnek és tudnak, ami nagyjából a vitorlázási tempónak felel meg. A balatoni elektromos hajók zöme a szemlélődés, a vízen tartózkodás, az elmélyülés élményét kínálja, amire az amatőr hajósok döntő többsége vágyik, ahol nem a sebesség nyer teret. Ehhez a tempóhoz elég 2-3 kilowattórás teljesítmény.

Egy speedhajómintánk nekünk is van. Arról szól, mi is tudnánk ilyet, de a többség nem ezt igényli

– mondja András.

Erős hittel vallja: az elektromos hajózás jövője a belvizekben van. Könnyen elsajátítható a használata, kényelmes, környezetkímélő, csendes. Akinek nem telik saját hajóra, bérelhet is, az ár – ha nem is alacsony, de – elérhető, és hatalmas élményt ad.

Végigsétálunk a műhelyen, felmászkálunk a készülő hajótestekre. A festőműhelyben egy hatalmas monstrum, pár héten belül már az is a balatoni habokat szeli majd.

Az Aqwia jelenleg nem szériában termel, csak megrendelésre gyárt. Egy hajó elkészítése a megrendeléstől az átadásig 3-4 hónap, de ebben már a próbaidőszak is benne van. András szerint ma a vízen lévő balatoni hajók között egyre nagyobb számban találhatók meg az elektromosak, és meggyőződése, hogy arányuk a jövőben tovább nő.

Ülünk a kikötőben a teraszon, engedjük be a D-vitamint a bőr alá, bámuljuk a megunhatatlan Balatonon ringatózó hajókat. És ez így jó.

(Borítókép: Viszkei András. Fotó: Papajcsik Péter / Index)