Kiürült a malacpersely, nincs pénz a lakhatási válság kezelésére

Húsba vágó kérdés, korábban az Index is írt a lakhatási válság témájában, ami kardinális kérdés, az érdemi, eredményt hozó megoldások azonban váratnak magukra. Bár a kormányzat az elmúlt években jelentős forrásokat rakott a család- és otthonteremtési támogatások mögé, a lakhatási nehézségeket, azon belül a fiatalok lakáshoz való jutását nem oldotta meg. Utóbbi témában szervezett online konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya, amin többek között szó volt a támogatások elinflálódásáról, az elszálló árakról, valamint demográfiai anomáliákról is.

A támogatások jelentős részét lenyelték

„A lakáshoz való jutás szorosan kapcsolódik a gyermekvállalás ösztönzéséhez” – kezdte előadását Mádi László közgazdász, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola főiskolai tanára. Az Európai Uniós Statisztikai Hivatal (Eurostat) adatai szerint a magyarországi lakhatást célzó állami támogatások némileg meghaladják az uniós átlagot. „Az EU-tagállamok a GDP 0,5–1,5 százalékát fordítják általánosan lakástámogatásokra” – mutatott rá Mádi László.

Magyarországon 2015 óta dinamikusan emelkedtek a lakástámogatásokra fordított állami pénzek. Tavaly átlépte a GDP 1,2 százalékát a támogatás mértéke, az összege pedig 2022-ben elérte a 635 milliárd forintot – derül ki a Pénzügyminisztérium adataiból. A 635 milliárdból 112 milliárd forintot tesz ki a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), és mintegy 395 milliárd forinttal járul hozzá az otthonfelújítási támogatás.

Mádi László szerint a kormány otthonteremtési politikája mögött az alábbi célok azonosíthatók:

• gyermekvállalás ösztönzése, családok támogatásának fokozása (csok, babaváró hitel, szja-visszatérítés stb.);
• lakásépítések és -felújítások ösztönzése;
• az elmaradott térségek falvai népességmegtartó erejének növelése az otthonteremtés eszközével (falusi csok);
• az építőipar támogatása – munkahelyek teremtése és megtartása, beruházások ösztönzése, ennek révén az építőipar versenyképességének javítása.

A közgazdász szerint nem könnyen megválaszolható, de lényeges kérdés, hogy a családtámogatások a születésszámot növelik, vagy a meglévő gyermekek szociális helyzetének javítását szolgálják. A falusi csok hatásait pozitívan ítéli meg, ugyanakkor rámutatott, hogy „az otthonteremtési támogatások jelentős részét az építőipar, valamint az ingatlanberuházók lenyelték, hiszen nemcsak a felújítási költségek (például az építőanyagok ára), de az ingatlanárak is drasztikusan elszálltak. A másik oldalon ugyanakkor GDP-növelő hatása is volt, továbbá munkahelyeket teremtett.

A csok, illetve a falusi csok keretein belül több mint 477 milliárd forint támogatás áramlott a családokhoz a 2019 és 2022 közötti négy évben. Ebből 279 milliárd forintot tett ki a csok (58 százalék), és 198 milliárdot a falusi csok (42 százalék).

Beszűkült költségvetési mozgástér

A lakásépítések területén „ciklikus pulzálás” figyelhető meg – mondta Mádi László. Ez azt jelenti, hogy „emelkedő, tetőző, majd csökkenő, majd ismét emelkedő ciklusok követik egymást”. A 2015 óta tartó felfelé ívelés 2020-ban ért fel a csúcsra, ami után lejtőre lépett.

Lefelé mutató tendencia esetén a kormánynak jelentősen növelnie kellene a támogatásokat, ám jelenleg a költségvetés terei drasztikusan beszűkültek, a rezsivédelemre fordított hatalmas összegek (évente több mint 1000 milliárd forint) miatt nincs elég mozgástere az államnak, amely ráadásul így is az uniós átlagot meghaladó mértékben költ otthonteremtésre

– mutatott rá a közgazdász, aki szerint ebben a helyzetben a jelenlegi támogatások valorizálására, azaz értékmegtartására kellene helyezni a hangsúlyt, „de sajnos nincs miből, mert a rezsivédelem és általánosságban a gazdasági dekonjunktúra elleni védekezés is így jelentős költségvetési hiányt okoz”.

Nehéz kihívások tornyosulnak

Mádi László szerint az említett nehéz költségvetési helyzeten, illetve a bizonytalan gazdasági-társadalmi körülményeken túl olyan elemek is nehezednek az otthonteremtési támogatások vállára, mint a csok, valamint a babaváró esetében a családfelbomlások és a támogatással való visszaélések – az ellenőrzés sok adminisztrációval és nagy kiadásokkal jár. Ezenkívül a magas kamatok mellett jelentősen visszaestek a hitelből történő lakásvásárlások (továbbá a meglévő törlesztők is drágulnak), a magyar családok között pedig csak egy szűk réteg rendelkezik az ingatlanvásárláshoz szükséges önerővel. Az emelkedő lakásárak, valamint csökkenő reálbérek pedig ellentétben állnak egymással.

Demográfiai dominóhatás

Mádi László rámutatott, hogy az akut demográfiai problémák hosszú távra nyúlnak. „Nem történik meg a népesség pótlása, ezáltal egyes támogatási elemek hasznossága megkérdőjeleződik. A magasabb jövedelemmel rendelkező családok – kulturális okokból – nem vállalnak több gyermeket” – mondta a szakember.

László Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülői ház elhagyása, a házasságkötés, valamint a gyermekvállalás kitolódásának folyamatát „meg kell állítani”. Kardinális kérdés a fiatalok elvándorlása. „Amikor egy fiatalt megkérdeznek, hogy szeretne-e családot, a legtöbb esetben igen a válasz, 2-3 gyerekkel. Azonban az említett folyamatok időbeli kitolódása miatt ezek a gyerekek nem vagy kevesebb születik meg” – mondta az építész, városépítési és városgazdasági szakmérnök.

Óriási teher, eladósodás

„Talán kissé túlzó az a kijelentés, hogy a lakáshoz jutás alapvető jog, de a megállapítás nem áll messze a valóságtól” – fogalmazott László Tamás, aki szerint 

az ingatlant nem lenne szabad olyan termékként és értékként kezelni, hogy kincsként tekintsünk rá.

„A lakás egy élet munkája és a legdrágább termékfajta. Olyan mértékű eladósodással jár a saját ingatlanhoz való jutás, amely óriási terhet jelent egy személy vagy család életében” – mondta.

A fiatalok és általánosságban a lakáshoz jutás előmozdításához elsődlegesen a meglévő lakásállomány mélyreható vizsgálata szükséges. Mennyiségi lakáshiányról nem beszélhetünk, minőségi és lokális hiányról annál inkább. Területi anomáliák éktelenkednek az ingatlantérképen: például a falvak tele vannak üres, nagy méretű ingatlannal – mutatott rá.

2016-os adatok szerint 4 millió 405 ezer lakás volt Magyarországon, aminek 12 százaléka (550 ezer) volt nem lakott ingatlan. Budapesten 110 ezer, a megyeszékhelyeken 90 ezer, a többi megyei jogú városban 10 ezer, a többi városban 160 ezer, a községekben, nagyközségekben 180 ezer ingatlan található. A nem lakott lakások mindössze 3 százaléka, alig több mint 16 ezer képezi önkormányzati tulajdon részét.

„Nem rendelkezünk mélyreható ismeretekkel a lakások műszaki állapotáról. Feltehető, hogy az üresen álló lakások jelentős része felújítandó vagy akár bontandó” – mondta László Tamás, aki szerint

egy lakásalapot kell létrehozni az üresen álló ingatlanokból, amiket hatékony módon kell bevonni a lakáspolitikába, az otthontámogatási rendszerbe, fókuszában pedig a fiatalok első lakáshoz jutása álljon.

Olcsóbbá kell tenni a lakásokat

A városgazdasági szakmérnök szerint a lakások olcsóbbá, hatékonyabbá tétele is csillapíthatja a lakhatási válság okozta fejfájást. Példaként említette a fokozatos építkezést, vagyis a lakás későbbi bővítése lehetőségének fenntartását. „Ne akarjunk azonnal távoli cél érdekében lakást építeni. Fókuszáljunk a menet közbeni bővítésre!” – mutatott rá.

„Hiába vannak érvényben különböző otthonteremtési támogatási formák, nem érnek célt, ha nem tudunk olcsóbb lakásokat biztosítani a fiatalok számára. A magas költségek elriasztják őket, és még támogatással sem jutnak lakáshoz” – tette hozzá.

László Tamás ugyanakkor rámutatott, hogy a fiatalok mellett az idősek lakhatása is megoldásért kiált. Jelenleg ugyanis 2,5 millió nyugdíjasra mindössze 70-75 ezer idősek otthoni, nyugdíjas férőhely áll rendelkezésre. „Körkörös lakhatási rendszer kidolgozása szükséges a fiatalok első lakáshoz jutása, valamint az idősek lakhatása vonatkozásában állami és önkormányzati részvétellel” – hangsúlyozta.

A szakember szerint lakáspolitikai innovációra van szükség. Az említett lakásalapok létrehozása, valamint a körkörös lakhatási rendszer kialakítása mellett új törvényekre, állami és önkormányzati mintaprogramokra, egyetemi építészeti, illetve építőipari innovációkra van szükség. „Rendszerszintű megközelítés szükséges a fennálló probléma tüneteinek enyhítésére, orvoslására” – mondta.

A teljes beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság YouTube-oldalán tekintheti meg.

(Borítókép: Eladó lakás Budapest VII. kerületében 2020. július 13-án. Fotó:  Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images)