Pofon helyett simogatás is lehet a globális minimumadó

Az elmúlt időszakban számos elemzés jelent meg arról, hogy az adó-versenyképességi szempontból kialakított rendkívül alacsony, 9 százalékos kulcsú, és különféle adókedvezményekkel tovább csökkenthető társasági jövedelemadózásunkat – és így tulajdonképpen a teljes magyar adórendszert – komolyan fenyegeti a globális minimumadó bevezetése. Az egyre több részletszabály ismeretében ennek azonban nem feltétlenül kell így alakulnia, hiszen a rendszer olyan korrekciókat kínál, amelyek mellett az alacsony nominális adókulcs fenntarthatónak tűnik.

A múlt év végén mi is csatlakoztunk

Emlékeztetőül: nagyon leegyszerűsítve a globális minimumadó egy olyan nemzetközi adóreform, amelyet az OECD kezdeményezett 2019-ben, majd az uniós jogalkotás is átemelt, és amelyhez végül tavaly decemberben Magyarország is csatlakozott.

A globális minimumadó bevezetése tehát jelentős változást hozhat a nemzetközi adózásban, és hatással lehet Magyarország helyzetére is, ahol a társaságiadó-kulcs 9 százalék. A rendszert ugyanis elméletileg úgy alakítják ki, hogy bár nem írja elő a 15 százalékos adókulcs bevezetését, annak életbe léptetése a gyakorlatban elkerülhetetlennek tűnik.

Ha ugyanis a leányvállalat effektív adókulcsa (ETR – a leányvállalat által fizetett jövedelemadó osztva az adózás előtti eredménnyel) nem éri el a 15 százalékot, akkor ezt a cégcsoport központjának országa, vagy ha az szintén nem adóztatja a különbözetet, akkor bármely más, leányvállalat szerinti ország beszedheti (top-up adóztatás). A leányvállalat szerinti ország ezért nem sokat tud tenni, ha nem akarja bukni a különbözetet.

Vannak kihívások, de lehetőségek is

A globális minimumadó szabályai éppen azt célozzák, hogy megakadályozzák az alacsony adókulcsú országokat abban, hogy pusztán a jövedelemadók alacsonyan tartásával vonzóvá tegyék magukat a multinacionális vállalatok számára.

Ezért a leányvállalat szerinti ország kénytelen

• megemelni a saját adókulcsát a 15 százalékos minimumra vagy a fölé,
• vagy olyan új, úgynevezett „covered tax”-et bevezetni, amelyet az effektív adókulcs számításánál figyelembe lehet venni,
• esetleg saját „top-up” adót kivetni,
• vagy ha ezeket nem teszi meg, akkor belenyugszik abba, hogy az országban jelen lévő vállalatok tevékenysége után az adott vállalatcsoport más országban fizessen pluszadót.

Látszólag tehát nem éri meg más ország költségvetését hizlalni az effektív és 15 százalékos adókulcs különbözetére eső adóra. Mindez azonban mégsem elkerülhetetlen, mert a reform nemcsak kihívásokat, hanem lehetőségeket is rejt magában. Túl azon, hogy csak olyan vállalatcsoportokra kell eleve alkalmazni, melyeknek cégcsoport szinten legalább 750 millió euró éves árbevétele van, ami eleve korlátok közé szorítja a magyar piacon (is) működő érintett kört, két fontos szabály is segíti a magyar szabályozást: az úgynevezett „valós gazdasági tevékenységhez kapcsolódó mentesség” (substance carve-out) kivétel és a „figyelembe vehető adó” (covered tax) kategória.

Az előbbi lényege, hogy az adott országban tényleges gazdasági, üzleti tevékenységet folytató cégcsoport leányvállalata jogosult a tárgyi eszközei könyv szerinti értékének és a bérköltségnek legalább 5 százalékát mentesíteni az effektív adókulcs számítása során (valójában az első években még magasabb mértékben). Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat rendelkezik elegendő mennyiségű eszközzel és/vagy munkavállalóval Magyarországon, akkor az effektív adókulcsa akár eleve 15 százalék alá is csökkenhet anélkül, hogy többletadót kellene fizetnie.

Mit lehet beleszámítani, és mit nem?

A covered tax lényege pedig, hogy bizonyos adókat figyelembe lehet venni, be lehet számítani az effektív adókulcs meghatározásánál. Idetartoznak a jövedelemre és nyereségre kivetett adók azzal, hogy a tág meghatározás alá tartoznak az úgynevezett nettósító adók is, mint például nagy valószínűséggel Magyarországon a helyi iparűzési adó és innovációs járulék, ahol a nettó árbevétel mint adóalap a halmozódást kiszűrendő csökkenthető különféle tételekkel (például anyagköltséggel, alvállalkozói teljesítéssel).

A két intézkedés külön-külön is, de egymást erősítve végképp azt eredményezhetik, hogy a 9 százalékos nominális adókulcs megtartása mellett is bőven lehet mozgástere a vállalkozásoknak anélkül, hogy pluszadóterhük keletkezne, így akár meg is nőhet a nemzetközi cégcsoportok magyar leányvállalatainak jelentősége, mert „tartalék keletkezik” a globális minimumadóban.

A globális minimumadó bevezetése nem jelenti feltétlenül Magyarország versenyelőnyének elvesztését, hanem inkább ösztönző erőt jelenthet a vállalatcsoportoknak a valós gazdasági tevékenység növelésére, a meglévő funkciók bővítésére, vagy új funkciók Magyarországon történő kialakítására

– állapította meg az Indexnek Sánta Miklós, az EY adótanácsadási üzletágának partnere. Ahogy fogalmazott: minimumadó ide vagy oda, a Magyarországon komoly jelenléttel bíró cégek a 9 százalékos vagy még annál is alacsonyabb adókulcsra tekintettel képesek lehetnek jövedelmet csoportosítani hazánkba, ami mind Magyarországnak, mind pedig magának a globális cégcsoportnak hasznos lehet. Erre a gyakran elfelejtett lehetőségre célszerű lehet a magyar cégvezetőknek is felhívni a külföldi tulajdonos figyelmét.

Kik a globális minimumadó nyertesei?

Természetesen minden leányvállalat, illetve minden cégcsoport esetében majd egyedi számítás kell, de például a gyártó cégek mint kézenfekvő példák mellett a Magyarországon igen kiterjedt mértékben jelen lévő, a vállalatcsoportok belső adminisztrációját végző úgynevezett szolgáltató központok (SSC-k) túlnyomó többsége a magas bérköltség miatt mindenképpen „nyertesei” lehetnek a globális minimumadónak, amennyiben továbbra is 9 százalékos társaságiadó-kulcs mellett folytathatják tevékenységüket.

Tegyük fel, hogy van egy társaság, amelynek az adóévi árbevétele 1000 egység. Költségei, ráfordításai kitesznek – mondjuk – 900 egységet. (De ezek a költségek nem vehetők figyelembe a helyi iparűzési adó alapjának a számítása során.) Így a társaság adózás előtti eredménye is 100 egység lesz. Ezekkel a számokkal a társaság fizet 9 egység társasági adót, (1000-nek a 2 százaléka = ) 20 egység iparűzési adót és (1000-nek a 0,3 százaléka = ) 3 egység innovációs járulékot. Így a társaság effektív adókulcsa ((9 + 20 + 3) / 100 = ) 32 százalék lesz.

Ez azt jelenti, hogy a társaságnak még bőven lehetne olyan jövedelme, ami tárgya a 9 százalékos társasági adónak, de az iparűzési adónak és az innovációs járuléknak nem (ilyen tipikusan például a kamatjövedelem) anélkül, hogy a globális minimumadó rendszerében többlet-adófizetési kötelezettsége keletkezne. Az előző példánál maradva, ha a társaságnak van még 283 egység kamatjövedelme (minden más paramétert változatlanul hagyva), az effektív adókulcsa akkor is 15 százalék fölött marad. (Annak ellenére, hogy az a 283 egység szimplán 9 százalékon adózik.) Így nincsen továbbra sem kiegészítő adó („top-up tax”).

Nem mellékes az sem, hogy az OECD-tagállamok elsöprő többségében mind a nominális, mind az effektív adókulcs (bőven) meghaladja a 15 százalékos mértéket, ezért a hazai piaccal szemben sem adótervezési, sem jogalkalmazási szempontból nem lesz fontos a szabályok értelmezéséhez szükséges szakértelem megszerzése.

Végezetül arra viszont alkalmas lesz a globális minimumadó, hogy

Ez pedig szintén a konkurens adótervezési lehetőségek szűküléséhez vezetne. Mindezek miatt racionálisnak tűnik a hazai pénzügyi kormányzat egyébként unikális azon elhatározása, hogy a 9 százalékos nominális adókulcsot érintetlenül hagyja (még Írország is felemelte a társasági jövedelemadó kulcsát 15 százalékra), miközben egyéb, esetlegesen kiegészítő adóztatásról még nincsenek hírek.

Adminisztratív rémálom?

Természetesen készülni kell a létező kihívásokra is. A cégek egy részénél a fenti korrekciók mellett is 15 százalék alá mehet az effektív adókulcs. Akár a cégcsoportokon belül használt eltérő számviteli standardok (nemzetközi – IFRS, USA – US-GAAP, magyar számviteli törvény) nyomán adminisztratív rémálomnak ígérkezik az egyedi adóalapok és így effektív adókulcsok meghatározása, összehasonlítása. A társaságiadó-kedvezmények rendszere is megkérdőjeleződik, hiszen ami csökkenti az adóalapot vagy a fizetendő adót, az rontja az effektív adókulcsot is.

Ezért célszerű még lehetőleg a 2023-as utolsó „békeévben” a fejlesztéseket lehetőség szerint befejezni, és megképezni az adókedvezményekhez kapcsolatos halasztott adó eszközöket, mert azokat – az átmeneti szabályok jelenlegi értelmezése alapján – még 10 évig lehet anélkül használni, hogy a globális minimumadó effektív adókulcsát kedvezőtlenül befolyásolnák. De jelenlegi állás szerint pl. az energiahatékonysági, K+F- vagy látványcsapatsport-kedvezményeket nem tolerálja a rendszer, ezért ezek átalakítását át kell gondolnia a pénzügyi kormányzatnak. E körben felmerülhet alternatívaként az adófelajánlások bővítése vagy esetleg a társaságiadó-kedvezmények helyett a szociális hozzájárulási adó kedvezményeinek bővítése.

A lényeg azonban az, hogy a globális minimumadó mostantól egy velünk élő realitás, és ezért a pénzügyi kormányzatnak, adótanácsadóknak és legfőképpen az érintett cégeknek a kétségtelenül felmerülő technikai nehézségek mellett arra is érdemes koncentrálniuk, hogy milyen esetleges előnyöket lehet a globális minimumadó rendszerében elérni, vagy legalább is az esetleges hátrányokat hogyan lehet semlegesíteni, mérsékelni

– emelte ki az Indexnek Módos András, az EY adótanácsadási üzletágának partnere.

Az iparűzési adó helye

Végezetül érdemes felfigyelni arra, hogy mivel a helyi iparűzési adó, a hipa a jelenlegi definíciók alapján nagy valószínűséggel a „covered tax” kategóriába esik, ezért sorsa is jó időre rendeződni látszik. Emlékeztetőül, 2019 környékére már egyre erősebb nyomás helyeződött a pénzügyi kormányzatra az adónem kivezetése érdekében, és ez nem maradt visszhang nélkül. Aztán a Covid okozta bezárkózás, majd az azóta is az önkormányzati költségvetéseket megtépázó energiaválság és egyéb kihívások miatt a téma lekerült a napirendről.

Ha pedig a magyar adózási környezetnek eddig is már szerves részét képező hipa valóban alkalmassá válik arra, hogy a globális minimumadó szempontjából az effektív adókulcsot korrigálja – akár azon az áron is, hogy mégis közelíteni kell még a jövedelemadózáshoz, melyre vonatkozó kezdeményezések már szintén voltak –, akkor ez egy további jelentős érdek az adónem hosszú távú megtartása mellett

– értékelt lapunknak Bajusz Dániel, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda szenior menedzsere.