Már tudjuk, mit iszunk 2198-ban

„Összetett feladatot ró az iparágunkra a hazai hulladékgazdálkodás reformja, amely a működésünk minden területét érinti, ahogy a gyártást, a logisztikát, úgy a kereskedelmet, a marketinget is” – reagált az Index kérdésére Vuleta Zsolt, a Borsodi Sörgyár ügyvezetője, amikor annak várható hatását firtattuk, hogy a tervek szerint 2024. január 1-től kötelezően visszaválthatóak lesznek az eldobható italcsomagolások Magyarországon. Kifejtette, hogy a felkészülési szakaszban vannak, intenzív munka zajlik a háttérben.

Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy rövid a határidő, hiszen már május közepe van, a jövő január itt van a nyakunkon.

Mivel a működési környezet egészét megváltoztató korszak határán állunk, Vuleta Zsolt szerint fel kell gyorsulnia a kommunikációnak, jóval több adatra, információra lenne szükség a készülő szabályozásról, mindezek hiányában rendkívül feszített időszak lesz az év második fele.

Mi lesz itt januártól?

A Borsodi ügyvezetője elmondta: a belső folyamataik átalakításán túl a beszállítói láncban is meg kell tenni a szükséges lépéseket. Tekintettel arra, hogy a magyar sörpiac 70 százaléka mögött a dobozos termékek állnak, nem kis feladat ez, a betétdíj bevezetése átrendez mindent: változik a csomagolás, azon a jelölés, az azonosítás. A bőcsi központú sörgyár első embere szerint ennek megfelelően kell megrendelni, legyártatni a dobozokat, aminek az átfutási ideje nem csekély, egyelőre azonban közel sem áll rendelkezésükre minden fontos információ.

Ezt a gondolatmenetet Békefi Gábor, a Dreher Sörgyárak vezérigazgatója azzal egészítette ki, hogy

A cégvezető szerint az a fajta átállás, amire most szükség van, a címkeváltástól az IT-rendszerig, nem négy-öt hónap, hiszen komplex ellátási láncokról beszélünk. Békefi úgy látja, azokban a szektorokban, amelyek a visszaváltási rendszerrel szembesülnek, feszültséget okoz, hogy nincs egy végleges törvény, amire alapozva fel tudnának készülni, de nemcsak a söripar van stresszhelyzetben, hanem minden más érintett élelmiszeripari alág is.

Kinek a sörháborúja?

„Van egy párbeszéd köztünk és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) között. Minden gazdasági szereplő eldöntheti, az állami szervekkel folytatott dialógust a közvéleménnyel hogyan kívánja megosztani” – fogalmazott diplomatikusan az Index sörháborút feszegető kérdésére a Dreher-vezér.

Mint ismert, az elmúlt hónapokban újra fellángolt a nagy sörgyárak és a kisüzemi főzdék közti ellentét, miután az utóbbiak a versenyhivatalt is kritizálva azt sérelmezték, hogy a kereskedelmi törvénymódosítás ellenére sem jut nekik piac. Igaz, valamelyest árnyalja a képet, hogy legutóbb már a vendéglátóipar meghatározó szakmai szervezeteinek vezetői is szót kértek. Meggyőződésük szerint egyáltalán nincs szükség az italkínálattal kapcsolatos szabályozásra, ezért a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatójának támogatását kérték a sörtörvény módosításában.

A mi gyakorlatunk szerint a szakmailag felelős megközelítés az, hogy ami a két partner között elhangzik, az nem tartozik harmadik félre. Elvégre amikor egy-egy ilyen vizsgálat lezárul, és a GVH közzéteszi a véleményét, abban megjelenik az az álláspont is, amit egymás között ismertettünk

– tette hozzá lapunknak Békefi Gábor.

A Dreher és a Borsodi vezetőjét a Magyar Sörgyártók Szövetségének eseményén kérdeztük, amelynek apropója az volt, hogy 175 évvel ezelőtt kezdődött el a modern magyar sörgyártás. A szakmai kerekasztal-beszélgetésen részt vett a top 5 hazai sörgyártó nagyfőnöke, Békefi Gábor és Vuleta Zsolt mellett Nikos Zois (Heineken Hungária), Szemerey Zoltán (Pécsi Sörfőzde) és Marcin Burdach (Carlsberg) is.

Hagyomány és innováció

A beszélgetést Kántor Sándor, a szövetség igazgatója moderálta, aki szerint a Magyarországon működő legnagyobb sörgyártók az elmúlt 175 évben bizonyították, hogy minden korban elsőként ismerik fel a tudomány vívmányait és alkalmazzák az abból eredő legújabb innovációikat.

Az évszázados hagyományok és a sörkultúra ápolása mellett ez az innovációmenedzsmentben megszerzett tudás a biztosítéka az ágazat következő 175 évben folytatódó fejlődésének

– bocsátotta előre Kántor Sándor. Egy kicsit visszatekintve, az időutazás részeként megtudtuk, az ipari forradalom XIX. századi találmányát, a gőzgép által működtetett hűtőgépet a sörgyártás vezette be elsőként, csakúgy, mint a modern vízanalitikát. A gőzgép energiáját mára felváltotta a megújuló energiaforrásból származó áram, a vízanalitika mellé pedig a legkorszerűbb digitális gyártásvezérlés társult. Ennek köszönhetően a magyar sörgyárak termékeinek skálája és a gyártás mennyisége többszörösére nőtt az elmúlt közel két évszázadban.

Nikos Zois arról beszélt az eseményen, napjainkban a bizonytalan üzleti környezet miatt kritikus a helyzet. Éppen ezért a Heineken Hungária vezérigazgatója szerint hiába lenne elméletileg versenyelőny, hogy a magyar piac a meglévő szaktudás és technológia révén magas minőségű termelésre képes, a nehéz gazdasági helyzet miatt ez a jövedelmezőséget tekintve nem köszön vissza.

Ezt alátámasztva közölte Békefi Gábor: tavaly az egy évvel korábbinál nagyobb forgalom nominálisan hasonló szintű profittal párosult, vagyis az árbevétel-arányos eredmény csökkent, ami oda vezet, hogy nem lesz forrás a szükséges beruházásokra, fejlesztésekre. 

A Pécsi Sörfőzde igazgatóságának elnöke, Szemerey Zoltán sem ment el szó nélkül a költségnövekedés mellett, mint mondta, rendkívül volatilis az energiapiac, egyáltalán nem mindegy, ki mikor kötött áram- és gázszerződést.

Ahogy az energiaárak, úgy a mezőgazdasági termelői árak robbanásszerű növekedése is lecsengőben van, ezt azonban a kiadások mérséklődése nem követi le

– jelentette ki.  

Mit iszunk 2198-ban? Sört!

A Carlsberg Hungary ügyvezető igazgatója ezt azzal egészítette ki, hogy minőségben nincs kompromisszum, a költségek lefaragása érdekében viszont kényszerintézkedésekre is szükség van. Marcin Burdach olvasatában ez azt jelenti, hogy ott faragnak a kiadásaikon, ahol csak tudnak, ugyanakkor

A kerekasztal-beszélgetés záróakkordjaként Kántor Sándor az évforduló apropóján azt a furfangos kérdést tette fel a szakembereknek, hogy milyen sört iszunk majd vajon 175 év múlva. 

• Marcin Burdach szerint ugyanolyat, mint ma, viszont más csomagolásban;
• Békefi Gábor amondó, csak legyen sör, de a trendeket tekintve nehéz 3-5 évnél messzebbre tekinteni; 
• Vuleta Zsolt nem is tíz, hanem csak öt tervezhető évet kér, biztos alapokon, ami jól tudja, a pandémia és a háború idején nem kis kérés; 
• Nikos Zois szerint hasonló sört fogyasztunk majd, hiszen jók a receptek;
• Szemerey Zoltán szerint pedig drámai változás nem várható, miután erősek az alapok, gondoljunk csak a német tisztasági törvényre. Ugyanakkor úgy véli, Európa-szerte a demográfiai változások vezethetnek csökkenő sörfogyasztáshoz. 

(Borítókép: Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images)