Ezt nézve még pénztárcagyilkosabb a magyar árak emelkedése

24,5 százalék – ekkora volt áprilisban az európai uniós módszertan szerint számított általános fogyasztóiár-emelkedés Magyarországon, 38 százalékos élelmiszer-infláció mellett. (A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 24 százalék volt az április infláció, ami csökkenő tendenciát mutatva hosszú idő után futott be 40 százalék alá havi bontásban.) Sőt, már a 24,5 százalékos fogyasztóiár-index is javuló eredmény a januári 25,7 százalékos csúcs, illetve a március 25,2 százalékos adat után.

Azonban ez a 24,5 százalék is bőven elég ahhoz, hogy behozhatatlan legyen az előny az uniós „inflációs versenyben”. Az európai uniós általános infláció 8,1 százalék volt áprilisban, ami megegyezik az előző év azonos időszakára vonatkozó adattal, és némi javulást mutat a márciusi 8,3 százalékhoz képest – derül ki az Európai Unió Statisztikai Hivatalának adataiból. Az Eurostat arra is rámutat, hogy az eurót használó országok (euróövezet) inflációs rátája gyakorlatilag stagnált áprilisban (7,0 százalék) a márciusi (6,9 százalék), valamint év/év alapon is (7,4 százalék 2022 áprilisában).

A legkevésbé a luxemburgiak érzik meg az áremelkedést (2,2 százalékos infláció), őket követik a belgák (3,3 százalék), illetve a spanyolok (3,8 százalék). A lista másik végén a toronymagasan vezető magyar adatot a lettek követik (15 százalék), majd a többi V4-ország következik: a cseheknél 14,3, a szlovákoknál és lengyeleknél 14 százalékos volt az áprilisi általános infláció.

Márciushoz képest az éves infláció huszonkét tagállamban csökkent (köztük Magyarországon), ötben pedig emelkedett.

Bécsi, berlini árak Budapesten

Az Eurostat Facebook-oldalán is közzétett grafikonbejegyezés alatt egy kommentelő megjegyezte: az óriási különbségekből azt szűri le, hogy csak Magyarország közöl „valós” adatokat, míg a többi ország elfedi a valóságot. Érkeztek is rá a magyar válaszok, miszerint: „valójában nem valósak az adatok, mert a tényleges infláció nem 25, hanem 50 százalék”, illetve az alábbi komment is árnyalta a hazai fogyasztói árak vonatkozó adatokat: „a legtöbb termék, így az élelmiszerárak megduplázódtak az elmúlt egy évben. Ugyanaz a termék jelenleg Budapesten drágább, mint Bécsben, vagy Berlinben”.

De legalább jól keresünk, ja, nem

A luxemburgi lakosok nemcsak azért nem élnek jobban a jelenlegi nehézségekkel tarkított gazdasági környezetben, mert alacsony náluk az infláció, hanem mert az egy főre jutó jövedelem tekintetében is listavezetők az EU-ban. Ezzel szemben a magyar csúcsinfláció az uniós lista hátsó felében található fizetési mutatóval párosul, ami jócskán megnehezíti a magyarok megélhetését. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai azt mutatják, hogy a magyar alkalmazottak az uniós átlagbér csupán negyven százalékát keresik. Tőlünk nyugatabbra utazva még szomorúbb különbség sejlik fel. A dánok átlagosan 41 eurót (15 300 forintot), míg a németek 30,3 eurót (11 300 forintot) kapnak 60 percnyi munkáért.

Szintén a KSH adatai szerint pedig – tartósan 25 százalék körüli infláció mellett – a reálbérek immár zsinórban hatodik hónapja csökkennek, vagyis fél éve folyamatosan kevesebbet ér a fizetésünk.

Lekerült a fedő, kiszabadult a szellem

Miért nálunk a legmagasabb az infláció? – tettük fel a kérdést az Indexnek nyilatkozó szakértőnek. „Az infláció európai szinten történő emelkedésekor Magyarország eleve egy magasabb szintről indult. Ennek az oka az azt megelőző évek (2018, 2019, 2020) forintgyengülése, továbbá keresletet felhajtó osztogató költségvetési politika. Erre jött még a koronavírus-járvány utáni újraindulás, majd az energiaválság inflációfelhajtó ereje” – mutatott rá Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője.

Számos nyugat-európai országgal ellentétben a hazai infláció az előző év közepéig nem volt kirívóan magas, aminek oka abban keresendő, hogy az adminisztratív kormányzati intézkedések – elsősorban a háztartások számára 2013-tól biztosított változatlanul alacsony rezsiárak, illetve a 2021 novemberétől 2022 decemberig érvényes üzemanyagokra vonatkozó hatósági árak – gyakorlatilag egy fedő alatt tartották az inflációs felhajtóerőt. Amikor azonban ez a fedő – kényszerűségből – lekerült, elemi erővel szabadultak el a hatások

– tette hozzá a szakértő.

Török Zoltán szerint a különadóknak, valamint az egyes élelmiszerekre kivetett árstopoknak is fogyasztóiár-felhajtó hatása volt. Az érintett vállalkozások az ezek miatt keletkezett többletköltségeiket más bevételi források után nézve igyekeztek kompenzálni.

A CIB vezető elemzője szerint összetett okok húzódnak meg a magyar infláció uniós szinten történő elszállása mögött. „A tavalyi év elején még nagyjából összhangban mozgott a magyar infláció a régiós társakkal, utána következett be egy éles szétválás annak ellenére, hogy a külső sokkok nagyjából azonosak voltak. A szétválásban szerepet játszott a gyengülő árfolyam, ami felerősítette az importált inflációs nyomást, a választások előtti fiskális lazítás miatt megugró kereslet, ami nagyobb mozgásteret biztosított a vállalatoknál a költségsokkok áthárítására, az extrapofitadóknak is lehetett inflációs hatása, az MNB elemzése szerint az élelmiszerek esetében az árstopok is árfelhajtó tényezőként működtek” – fogalmazott Trippon Mariann.

„A legélesebb szétválás az őszi-téli hónapokban következett be, ennek pedig az az oka, hogy a rezsicsökkentés részleges kivezetése, majd a benzinársapka eltörlése drasztikus emelkedést okozott ezekben a termékcsoportokban. Ezek a hatások az idei év őszéig még érdemben magasabb inflációt eredményeznek az EU többi országával összehasonlítva, majd a sokkok kifutásával párhuzamosan a hazai infláció újra belesimulhat a régiós trendbe” – tette hozzá. 

Az infláció elolvasztotta a pénztárcákat

Az infláció, illetve a hazai reálbérek szerelvényei egyre távolodnak egymástól, vagyis egyre drágább terméket kell megvenni ugyanannyi vagy kevesebb fizetésből. „Az infláció mértéke, illetve a nominális béremelkedés között jelenleg 10 százalékos különbség van, tehát jelenleg egy ekkora mértékű reáljövedelemcsökkenés-megállóban tartózkodunk” – mondta Török Zoltán, aki szerint a vékonyabb háztartási pénztárcák jól leképezhetők a kiskereskedelmi forgalomban, ami nagyjából pont ezt a 10 százalék körül visszaesést produkálta márciusban. (13,1 százalék.)

A visszafogottabb fogyasztásnak azonban inflációcsökkentő hatása is lehet, hiszen alacsonyabb kereslet mellett nem tud olyan vastagon fogni az árakat felkaristoló ceruza. 

Meglehet az egy számjegyű

Török Zoltán a magyar gazdaság szerkezetének rendkívüli volatilitására is rámutatott. „Kicsivel több mint egy évvel ezelőtt még egy nagyobb mértékű gazdasági növekedésben voltunk, óriási bérkiáramlással fűszerezve, növekedtek a reálbérek, zakatolt a kereslet. Ez gyakorlatilag mostani 180 fokot fordult” – fogalmazott.

„Az április volt az első, amikor látványosabban csökkent az év/év alapú infláció az előző hónaphoz képest. Május–júniusban tartjuk a tempót, a harmadik negyedévben már erős kocogás következik, az év végére pedig sprintben érhetünk oda az egy számjegyű inflációhoz. Ha a célszalagot nem is szakítjuk át, nagyon közel leszünk hozzá” – vetítette előre az elemző.

„A következő hónapokban folytatódhat a fő árindex süllyedése, nyár közepére 20 százalék alá eshet az év/év infláció, majd ősztől a magas bázis miatt még intenzívebbé válhat a lassulás. Év végére így egy számjegyű tartományba kerülhet a fogyasztói árindex, éves átlagban azonban így is közel lesz a 19 százalék” – osztotta meg várakozásait Trippon Mariann.

(Borítókép: Index)