Mi a teendő, ha elértéktelenedik a pénzünk?

Az argentin peso annyira elértéktelenedett, hogy az egyik elnökjelölt, a közgazdász-végzettségű Javier Milei azzal kampányol, hogy hivatalos fizetőeszközzé tenné az országban az amerikai dollárt.

A peso úgy olvad, mint a jég a Szaharában

– fogalmazott Milei arra utalva, hogy a dollárral szemben majdnem felére esett vissza az argentin valuta értéke. Ha Milei megnyeri az októberi elnökválasztást, és tartja magát ígéretéhez, akkor Argentína lehet a hetedik – és egyben a legnagyobb – olyan állam, amely hivatalos fizetőeszközként használja az amerikai dollárt.

Hogy többen ezt nem tették meg, az azért van, mert ez az utolsó megoldás a kétségbeesett helyzetben lévő országok számára. Argentína esete viszont drasztikus: az infláció májusban elérte a 109 százalékot, a jegybank irányadó kamata pedig 97 százalékon áll.

A valutaszabályozás és a különbözeti árfolyamok ortodox rendszere nem tudta megtörni a peso zuhanását. Az új, 2000 pesós bankjegy körülbelül négy dollárt ér. Ennek is köszönhető, hogy Argentínában már de facto fizetőeszköznek lehet tekinteni a dollárt. A főbérlők most dollárt követelnek fizetésként, akárcsak az ügyvédek, a hangszereladók és az esküvőszervezők.

A dollárosodás már folyamatban van

– mondta Diana Mondino közgazdász- és pénzügyi professzor, aki Milei zászlaja alatt indul a kongresszusi helyért. – Az argentinok dollárban spórolnak, és egyre több tranzakciót bonyolítanak le dollárban.”

Argentínában ugyanakkor több közgazdász a dollárosítás ellen foglalt állást, mondván, hogy az gyakorlatilag átengedné a monetáris politika irányítását az amerikai jegybanknak. A lehetséges hátrányok közé tartozik, hogy az erős dollár felpörgeti az argentin import iránti keresletet, miközben megdrágítja az exportot, ami potenciálisan a fizetési mérleg válságának jelentené a terepét.

Korábban a márka, most az euró dominálja a Balkánt

Kicsit hasonló a helyzet akkor is, amikor egy ország bevezeti az eurót. Gyakorlatilag lemond az önálló monetáris politikáról, és azt átengedi a frankfurti székhelyű Európai Központi Banknak. A különbség azonban annyi, hogy az euró egy közös megegyezésen alapuló integrációs szervezet valutája, míg a dollár esetében egy másik állam monetáris politikájának szolgáltatja ki magát az adott ország.

Az Európai Unió húsz tagállama használja hivatalos fizetőeszközként az eurót, azonban kevesen tudják, hogy

Ez oda vezethető vissza, hogy a rendszerváltás előtt nagyon sok jugoszláv vendégmunkás dolgozott az akkori NSZK-ban, ahol a fizetésüket nyugatnémet márkában kapták, amit aztán magukkal vittek, amikor hazalátogattak. Ennek volt az egyik következménye az is, hogy később a jugoszláv dinár árfolyamát a német márkához igazították.

Az 1990-es évek jugoszláviai háborúja a fizetőeszköz elértéktelenedésével is együtt járt, az infláció a világtörténelemben a második legnagyobb mértékű volt – a rekordot a pengő 1945–46-os lejtmenete tartja. Emiatt az akkor már össznémet márka de facto fizetőeszközzé vált a jugoszláv tagköztársaságokban, köztük Montenegróban és Koszovóban is. Így történhetett meg az, hogy a két ország 2002-ben egyoldalúan vezette be az eurót mint de facto fizetőeszközt, ami a német márkát váltotta föl.

Érdekesség, hogy

amelyet az országot felügyelő ENSZ-ellenőrzés nyomására vezettek be 1998-ban, árfolyamát pedig 1:1 arányban a német márkához kötötték. Miután 2002-ben a német márkát felváltotta az euró, a konvertibilis márkát gyakorlatilag ugyanazon a kötött árfolyamon váltották be az EU új fizetőeszközére, mint a német márkát.

Nem lesz egyszerű menet bevezetni az eurót

„A Magyar Nemzeti Banknak van egy világos, határozott, mindenki számára érthető álláspontja: kötelező bevezetnünk az eurót, ami egy kettős döntés lesz, a magyar kormány és az Európai Bizottság közös döntése” – nyilatkozta nemrég Matolcsy György. De mi az oka annak, hogy több uniós tagállam inkább a nemzeti valutájánál maradt?

Egészen 1994-ig Magyarország a forint árfolyamát az amerikai dollárt és a német márkát is magában foglaló valutakosárhoz kötötte, napjainkban azonban a forint egy szabadon lebegő árfolyamú valuta. Hazánk exportorientált, kis, nyitott gazdaság, amely ebből fakadóan sokat tud profitálni a forint és az euró közötti átváltási arányok ingadozásán, emellett a versenyképesség egyik fő alapja a relatíve gyenge forint.

Ugyan Lengyelország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, de még nem vezette be az eurót, és a mai napig saját pénznemét, a złotyt használja. A valutareformot követően a ma ismert lengyel valutát – az új złotyt – 1995-ben vezették be, már a posztkommunista időszakban azzal a céllal, hogy fellendítse az ország gazdaságát. Az eredeti cél az volt, hogy Lengyelország 2012-ben csatlakozik az euróövezethez. Azonban jött a 2008-as válság, és a gazdasági statisztikák arról számoltak be, hogy

A helyzetet figyelembe véve a varsói kormány úgy döntött, hogy a globális válság mérséklődéséig elhalasztja a belépési tárgyalásokat. Azóta azonban az ország politikai változásai miatt Lengyelország a kérdésben korábban kialakult egyetértéstől egyre inkább eltávolodik.

Csakúgy, mint a térségbeli Magyarországon és Lengyelországban, Csehországban sem támogatja a lakosság a helyi pénznem euróval való helyettesítését. Egy 2019-ben végzett felmérés szerint a csehek 75 százaléka ellenezte az euró bevezetését, és inkább megtartaná a monetáris politika feletti irányítást.