Elárulta a Master Good vezetője, hol építik fel az új gyárukat

Bárány László, a baromfi-feldolgozó cég negyedik generációs vezetője a vállalatcsoport kisvárdai központjában az Indexnek beszélt többek között  

• az ország baromfi-dinasztiájának is nevezhető vállalkozásuk fejlődéséről;
• milyen konfliktusokkal járt a Sága megvásárlása; 
• a hazai élelmiszeripar hatékonyságát érő kritikákról;
• a gazdasági kihívásokról, a fogyasztás visszaesésének mértékéről és a vállalat üzleti előrejelzéseiről; 
• mekkora terhet ró a vállalatcsoportra a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszer;
• a vendégmunkások foglalkoztatásáról; valamint
• a mesterséges intelligencia húsiparban való alkalmazásáról.

Menő autó helyett inkább a fejlődés mellett döntöttek

„Édesapám felmenői Békéscsaba környékéről származnak, édesanyám pedig debreceni származású” – osztotta meg a családról Bárány László, aki így Debrecenben született. Édesapját szólította a kötelesség, ezért költöztek Kisvárdára. 1976-ban három szocialista termőszövetkezet összefogásával épült a településen egy csirkevágóüzem, amelynek főmérnöke lett az idősebb Bárány László, aki a ranglétrát végigjárva betölthette a termelési igazgató posztot.

Apja a rendszerváltás előtt három évvel befejezte a kisvárdai cégnél a munkát, és magánvállalkozó lett Debrecenben. Kollégái megmosolyogták, hogy a termelési igazgatói bársonyszéket Barkasz volánjára cserélte le, ugyanis azzal szállította a garázsban keltetett napos csibéket. Ugyanakkor arról sejtésük sem volt, hogy százszor annyit keresett, mint a korábbi vezetői pozícióban. A rendszerváltás után, amikor a mezőgazdaság néhány éven belül összeroppant, fillérekért lehetett venni állattartó telephelyeket. Akkor már volt elég tőkéje ahhoz, hogy Nyírkércsen tsz-majort vásároljon, miközben folyamatosan visszaforgatva a pénzt több ilyen teleppel bővítették a vállalkozást.

A 90-es évek végén, amikor 1600-as Ladával járt, kérdeztem apámat, hogy miért nem cseréli le azt egy menő autóra. Erre csak annyit válaszolt, hogy »kell a pénz a növekedésre«

– emlékezett vissza Bárány László.

A termelői tevékenység végig a Szabolcs megyei térségben folyt, a 2000-es évek elejére a régió egyik meghatározó agrárvállalkozása lett a Master Good. 2003-ban hatalmas mérföldkő volt az egyik legnagyobb baromfi-feldolgozó, az akkor felszámolás alatt álló Hajdú-Bét Rt. csirke divíziójának megvásárlása. Ezzel az akvizícióval a család hozzájutott a kisvárdai vágóüzemhez is, amelynek felújítási munkálatait szinte azonnal megkezdték. Ez már csak azért is érdekes, mert a történelem ismétli önmagát, ugyanis valami hasonlót hajtanak végre most a Ságával is. 

Ismétli magát a történelem

A sajtóban megjelentek szerint az édesapja nem igazán támogatta a Sága megvásárlását. Milyen megfontolásból?

Valóban, az elején nem támogatta ezt, mivel a Master Good az elmúlt 15 évben organikusan növekedett. Édesapám úgy gondolta, hogy nincs a DNS-ünkben a cégfelvásárlás. Mi az öcsémmel egyetértve úgy véltük, hogy ezt nem zárhatjuk ki, és bizonyos esetekben éljünk az akvizíció lehetőségével. A már említett Hajdú-Bét példájával éltünk, és utólag bebizonyosodott, hogy helyes volt a következtetésünk.

Régóta tudtuk, hogy a Sága nincs jó bőrben, ugyanis már 2015-ben szerettük volna megvásárolni, de lecsúsztunk a lehetőségről, mivel az angol anyacég elkelt. A perifériánkról azonban nem tűnt el. 2019-ben tudomást szereztünk arról, hogy a tulajdonos konglomerátumnak pénzügyi nehézségei támadtak, ezért bizonyos cégeinek megkezdték az értékesítését. A malmunkra hajtotta a vizet a brexit is, így viszonylag gyorsan, pár hónap alatt meg is tudtunk egyezni. 

A generációváltás egyébként nem volt békés folyamat nálunk, számos konfliktus övezte. Véleményem szerint az az utód, aki nem harcol meg a vezetői székért, nem tudja azt megbecsülni. 

Egy júniusi kormányhatározat szerint ötmilliárd forint támogatáshoz jutottak, amelyből modern gyár létesül, és csökken a környezetterhelés. Hol terveznek fejleszteni? 

A Ságának tervezünk új gyárat építeni Sárváron, ahol a már bevált receptet kívánjuk követni. Törekszünk arra, hogy a fejlesztéssel új piacokon vethessük meg a lábunkat. A régi Sága-üzem méretei és dimenziói miatt nem alkalmas arra, hogy teljesítse a 21. század automatizációra vonatkozó követelményeit.

Lényegében háromszor akkora terület szükséges a gépek telepítéséhez, mint ami a mostani üzemben rendelkezésre áll. Várhatóan jövőre indul a beruházás, amely munkahelymegőrző és teremtő erővel is bírhat majd. A családunk és a cégcsoport is elkötelezetten áll a fenntarthatósághoz, mi nemcsak beszélünk róla, hanem csináljuk is. Öt évvel ezelőtt a kisvárdai üzem mögé naperőműparkot létesítettünk, amelyet a jövő év közepéig 40 megawattórára bővítünk, ezzel a teljes cégcsoport villamosenergia-ellátásának 40 százalékát tudjuk majd megújuló energiából fedezni. Dolgozunk a gázfelhasználásunk lefelezésén is, az új gyár energiarendszerét úgy építjük majd meg, hogy a hulladékhő felhasználására képesek legyünk. Az energiaválság minket is megérintett, ezért elengedhetetlen a hatékonyság javítása. 

Több politikus szájából elhangzott, hogy a magyar élelmiszeripar nem elég hatékony, versenyképes. Erről mit gondol? 

Ez csak részigazság, ugyanis a modern üzemünkről ez nem mondható el, azonban belföldi viszonylatban valóban sok olyan gyár található, amely nem rendelkezik azzal a hatékonysággal, amely a nyugat-európai, sőt esetekben a kelet-európai üzemekben mindennapos. Emiatt van az, hogy sok olyan importtermék van a boltok polcain, amelyet mi is le tudunk vagy tudnánk gyártani, csak nem olyan hatékonyan és olcsón. A csirketermékek esetében a hatékonyságban és korszerűségében világelső kisvárdai üzemünkben a lengyel csirke már nem jelent nekünk konkurenciát. Azonban a húskészítmények esetében még sokszor nehéz felvenni a versenyt a német és lengyel gyártókkal. Ebben fog segíteni az új Sága-üzem. 

A termelési költségek jelentős részét a takarmányárak adják, ezen a területen milyen kép rajzolódik ki?

Tavalyhoz hasonlóan idén is felemás a helyzet. Míg 2022-ben az aszály sújtotta kedvezőtlenül a gazdákat, főleg a kukoricatermelőket, addig Lengyelországban menetrend szerint érkezett a csapadék, ami kiváló termést hozott. Idén ez megfordult, Észak- és Nyugat-Európa küzd a szárazsággal. A mennyiséggel a várakozások szerint nem lesz gond, az árak megfeleződnek. 

Fenyegetések alatt a jövedelmezőség

A 2020-as évek keménynek bizonyulnak: a koronavírus-járvánnyal kezdődött, majd érkezett az infláció a háborúval fűszerezve. Ez milyen hatással van a termékek értékesítési árára, mennyivel esett vissza a fogyasztás, illetve hogyan látja a jövőt?

Az említettek kedvezőtlen hatásai miatt egész Európában drámaian visszaesett a fogyasztás. Az árbevételünk több mint 75 százalékát export teszi ki, emiatt pontos képünk van arról, hogy a kontinensen a fogyasztás 10-20 százalékkal zsugorodott. Oroszországba egyébként nem szállítunk, a csirke első felét nyugaton, míg hátsó részét keleten értékesítjük, továbbá büszkék vagyunk arra, hogy az európai McDonald's beszállítói lehetünk. 

A csirkehús iránti kereslet nem csökkent, azonban kevesebb kényelmi terméket vásárolnak a fogyasztók. Márkatermékeinknél 5-10 százalékos a visszaesés, míg az áruházi saját márkás termékek aránya szignifikánsnak növekszik. 

Az emberek jóléte és vásárlóereje több éven keresztül várhatóan gyenge lesz, komoly megélhetési kihívásokkal kell majd szembenézniük. Nehéz menet előtt állnak a gyártók, a kereskedők és a vásárlók is. Tervezni nem egyszerű a gazdasági kihívások mellett, azonban a jelenlegi helyzetben teljesen felesleges a forint horizontját kémlelni, mivel erre nincs befolyásunk, így olyannal foglalkozunk, amire van. Említésre méltó még az, hogy az orosz–ukrán háború előtt 70 ezer tonna baromfihúst lehetett behozni az EU-ba Ukrajnából. A háború kitörését követő, ukrán agrártermékekre vonatkozó vámmentesség biztosításával az import a hazai termelés kétszeresére, 280 ezerre emelkedett, letörve ezzel az árakat.

Idén semmi jóra nem számítanak

Forró téma a gyártóknál a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszer díjainak kigazdálkodása. A vállalatcsoportnak ez mekkora mértékű extra terhet jelent?

Brutális mértékű összeggel, évente több mint 400 millió forinttal kalkulálunk. Nehéz helyzet ennek beépítése az árakba, ugyanis ettől a kereskedők elzárkóznak – rajtuk is vannak bőven terhek, például a hatósági árak, a kötelező akciózás –, a fogyasztás visszaesése miatt nem akarják a vásárlókra sem továbbhárítani. Ezt a tételt várhatóan a gyártóknak kell majd benyelniük, amiből az fog következni, hogy nem tudnak majd árakat csökkenteni, valamint a jövedelmezőség issza meg a levét. Van realitása a kormány előrejelzésének, miszerint az év végére egy számjegyűre fog csökkenni az infláció. A lakosság éppen éli fel a tartalékait, ezért is mérséklődik a vásárlóerő és a fogyasztás, a jövő évi béremelkedések ezt valamelyest tompítják majd. Ugyanakkor nekem az az érzésem, hogy 2025 közepe előtt nem fog visszatérni a vásárlóerő a két évvel ezelőtti szintre. 

A Master Good nevű vállalatcsoport, amely magában foglalja a Master Good Kft.-t, a Baromfi Coop Kft.-t és a Sága Foods Zrt.-t, jelentősen növelte konszolidált árbevételét és adózott eredményét tavaly:  142 milliárdról közel 218 milliárd forintra, míg az adózott eredmény 9,07 milliárdról 20,28 milliárdra nőtt.  Milyen várakozásokkal tekint az idei évre?

A termelt mennyiség emelkedésével, az árbevétel szempontjából csökkenéssel, stagnálással számolunk, az eredményünk pedig csökkenni fog. Iparági információim szerint az idei év számottevően rosszabb lesz a tavalyinál.

Elsőként hoztak be vendégmunkásokat a Fülöp-szigetekről

A Master Good a térség legnagyobb foglalkoztatójának tekinthető. Mennyire jelent kihívást napjainkban munkaerőt találni? Építenek esetleg vendégmunkásokra?

Ötvenegy telephelyünkön mintegy 3200 munkavállalónk van, idén 14 százalékkal fejlesztettük a béreket az előző évhez képest, amikor szintén hasonló mértékű volt az emelés, hasonlót tervezünk jövőre is. Mindenki számára ismert a hazai munkaerőpiac, így nem kell magyarázkodnom, miért van szükség vendégmunkásokra. Semmi más nem történik Magyarországon, csak az, ami évtizedekkel ezelőtt Nyugat-Európában már lejátszódott.

A bérek emelkedésével a nehezebb fizikai munkát egyre kevésbé akarja a hazai lakosság elvégezni, akik képzést igénylő, jövedelmezőbb állásokat céloznak meg, ezért szükség van vendégmunkásokra. Korábban mindenki fenntartással kezelte a vendégmunkások érkezését. Ez ma már nem téma, hiszen jól jár az állam, mert nőnek az adóbevételei, valamint a helyi lakosság is, mivel a falvakban, ahol a vendégmunkások élnek, növekszik a fogyasztás.

Alkalmazunk vendégmunkásokat, elsősorban a Fülöp-szigetekről, ebben egyébként úttörők is voltunk. Ennek az ötlete öt évvel ezelőtt akkor jött, amikor vietnámi cégünkhöz képeztük az embereket, és a távozások jelentős űrt hagytak. Vietnám nem támogatja a dolgozóik külföldre történő munkaerőexportját, de a Fülöp-szigetek első számú jövedelemforrása. 110 millió filippínóból 10 millió dolgozik külföldön, de ez minden évben egymillió fővel növekszik, és ez több tízmilliárd dollárt jelent. Ázsiai érdekeltségünk révén ismertük a térséget, ezért valószínűsítettük, hogy keresztény értékeik miatt könnyen képesek beilleszkedni.

Négy évvel ezelőtt mi voltunk az elsők, akik a Fülöp-szigetekről hoztak be vendégmunkásokat. Abban az időszakban 200 filippínó tartózkodott az országban, 40 százalékuk a Master Goodnál dolgozott. Mostanra ez a szám jóval több lehet, mert a példánk sok cégre ösztönzően hatott. Jelenleg 260 filippínót alkalmazunk. Vannak, akik kétéves szerződéssel érkeznek, körülbelül 30 százalékuk visszatér szülőhazájába, 40 százalékuk hazautazik látogatóba, majd visszatér, 30 százalékuk azonnal hosszabbítaná a munkaszerződést. 

Betör a mesterséges intelligencia a húsiparba is 

Napjainkban talán már nem létezik olyan nagyvállalat, amely a munkaerőhiány miatt a hatékonyság növelését ne az automatizációban vagy a mesterséges intelligenciában látná. Hogyan állnak ehhez a kérdéshez?

Minden szerénység nélkül kijelenthetem, hogy a világon az iparág vezetői vagyunk, hiszen Kisvárdán található a leggyorsabb kapacitású, leginkább automatizált csirkevágóüzeme. Autógyárban lehet ilyen fokú automatizáltságot látni. Működésünk szerves részét képezi a robotizáció, és már most vizsgáljuk a mesterséges intelligencia alkalmazásának lehetőségeit. Hamarosan egy közös projekt indul egy amerikai céggel, amely betekintést nyújtott az opcióinkba. Már-már orwelli világot, társadalmat vetít elénk ez a technológia, ami félelmetes. 

Több olyan terület van, amely igényli a szabályozó beavatkozást, vannak GDPR-jellegű kérdések is. Például már létezik olyan technológia, amellyel meg tudják figyelni, hogy egy dolgozó hány százalék húst vág le a mellfiléből, tehát mennyit pazarol; mennyit beszélget a társával; hány percet dolgozik; mennyit figyelt a termékre és nézett oldalra. 

Amikor tizenkét évvel ezelőtt nagyfokú automatizációba kezdtünk, akkor azt gondoltam, hogy ebből baj lehet, hiszen emberek veszíthetik el a munkájukat. Azonban azóta megduplázódott a foglalkoztatottak száma. Akkoriban 12 millió csirkét vágtunk, idén 84 milliót tervezünk feldolgozni. Nem gondolom azt, hogy emberek százezrei kerülnek majd az utcára, sokkal inkább új munkakörök létrejöttével kell számolni. A technológia jelentősen hozzájárul majd a termelés hatékonyságának javulásához. 

(Borítókép: Bárány László. Fotó: Németh Kata / Index)