Közeleg a nyugdíjkatasztrófa, de már van rá terv, hogyan lehetne elkerülni

Az elmúlt hónapokban folyamatosan napirenden van a nyugdíjrendszer kérdése, már csak azért is, mert a kormánynak uniós kötelezettségei is vannak a nyugdíjreform területén – emlékeztetett Kovács Zsolt, a gazdaságfejlesztési minisztérium nemzeti biztosítási stratégiáért és egyes pénzügyi szolgáltatásokért felelős miniszteri biztosa.

Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (Öposz, Pénztárszövetség) konferenciáján felszólaló szakember szerint a problémafeltárás, a megoldások keresése felgyorsult. Ennek kapcsán fontos látni, hogy a Pénztárszövetség több alkalommal konstruktív javaslatokkal jelentkezett, a legutóbbi, a Makronóm Intézettel közösen készített javaslatcsomaguk most is ott van a GFM asztalán – dicsérte előadásában a Nagy Márton minisztert helyettesítő Kovács Zsolt az Öposz konstruktivitását.

Nem a nyugdíjra takarékoskodunk

A miniszteri biztos szerint fontos látni, hogy a magyar lakosság megtakarítási rátája a háztartási pénzügyi eszközök kimutatása alapján a régión belül átlagon felüli és az EU országok átlagánál is magasabb – a régióban csak a csehek vannak előttünk. Ami gond, hogy

Állampapírból bezsákoltak a háztartások

Az átlagos magyar befektetők extrém kockázatkerülők, az első fél év végén a lakosság értékpapírvagyonának csak 9 százalékát tette ki a tőzsdei részvények aránya, 51 százalék állampapírban volt és 36 százalékot tett ki a befektetési jegyek állománya – ezen belül is egyre komolyabb az állampapír állománya.

A kormány szándéka, hogy még komolyabb mértékben legyen hazai befektetésekből finanszírozott az államadósság, s ezen a téren nem állunk rosszul. A lakosság kezében lévő állampapír-állomány 10 év alatt a bruttó állomadósság 4 százalékáról 24 százalékra emelkedett, ezzel éllovasok vagyunk az EU-ban – hívta fel a figyelmet Kovács Zsolt.

Ma már az önkéntes pénztárak vagyonában 48 százalékos részesedéssel bírnak az állampapírok, de az általuk őrzött befektetési jegyek körében is jelentős lehet az állampapír-állomány, ami azt jelzi, hogy

Minden 2. magyar nyugdíjas lesz 2070-ben

Komoly kihívás a magyar társadalomban, hogy a demográfiai adatok alapján az idős népesség aránya – eltartottsági ráta – 2030 körül 30 százalék körül alakul, ám 2050-ben 45, 2070-ben pedig már a lakosság 50 százaléka lesz szépkorú, akinek megélhetését a nyugdíjrendszernek, illetve a saját megtakarításoknak kell biztosítani. A pénztári tagságban az átlagos nyugdíjvagyon ma 1,7 millió forintot tesz ki, ettől érdemi időskori biztonságot várni dőreség – hívta fel a figyelmet Kovács Zsolt.

A problémát a miniszteri biztos abban látja, hogy a 16–44 éves korosztály alig harmadát képviseli a nyugdíjpénztári szektornak. Szeniczey Gergő, a Magyar Nemzeti Bank Tőkepiacok és biztosítók prudenciális, fogyasztóvédelmi felügyeletéért és piacfelügyeletért felelős ügyvezető igazgatója szerint a gond az, hogy

a pályakezdő – 16–29 éves – pénztártagok részaránya nem éri el a 7 százalékot.

Nagy Csaba, a Pénztárszövetség elnöke szerint valóban tenni kell a fiatalabbak megnyeréséért, de azt is jelezte, hogy az új belépők életkora az elmúlt 2 évben 40 év körül alakult, márpedig a pénztári tagság átlagosan 48 éves szintjéhez képest ez azt jelenti, hogy fiatalodik a tagság.

Öregeknél koncentrálódó pénztárvagyon

A másik oldalról komoly gondot jelent az MNB igazgatója szerint az, hogy a nyugdíjpénztárak által kezelt vagyon 28 százaléka ma is a 60 évesnél idősebb pénztártagok kezében van. Ennek hatása köszönt vissza a Pénztárszövetség elnöke szerint abban, hogy az idén év elején tapasztalt komoly mértékű kiáramlás egyik oka az volt, hogy a már nyugdíjas pénztártagok, akik eddig a kedvező hozamok miatt kvázi tartós befektetési számlaként a pénztárakban tartották továbbra is a pénzüket, a kötvényalapok gyenge tavalyi teljesítménye miatt úgy döntöttek, hogy kiveszik ezeket a pénzeket. Ami az érintettek lépését kiváltotta, az az volt, hogy a pénztárak 15 éves reálhozama 2022 végére beesett: addig számottevő pozitív kumulált reálhozamot mutatott fel a szektor 2012 óta, tavaly ugyanakkor a kumulált hozam lényegében az inflációs szintet tudta hozni.

Kevesebb a bejövő pénz a kifizetéseknél

Az MNB ügyvezető igazgatója szerint látni kell, hogy 2022-ben és 2023-ban is emelkedtek a kifizetések, 

(Tavaly is csak adójóváírás adott ellensúlyt a kifizetéseknek, a tagdíjbevétel önmagában nem tudta volna fedezni a kifizetéseket.) Azt, hogy a magas infláció miatti kihívásoknak köszönhetően a befizetést teljesítők és nem fizetők aránya megborult, az Öposz elnöke is elismerte.

Szeniczey Gergő szerint az a gond, hogy a befizetést teljestők is fajlagosan egyre kevesebb új pénzt hoznak be a rendszerbe.

A 2016-os szintekhez képest a magyarországi átlagkereset 90 százalékkal növekedett, s az infláció is 50,7 százalékkal nőtt. Ehhez képest rendkívül komoly problémát jelent, hogy a nyugdíjpénztári befizetések értéke csak 32,8 százalékkal múlja felül a 2016-ban a pénztártagi számlákra befizetett összeget

– emlékeztetett az MNB ügyvezető igazgatója.

Ügynökök vagy a munkáltatók a megmentők?

A fő kihívás tehát a tagság növelése és a befizetések emelése lehet. Kovács Zsolt szerint egyszerűen tudomásul kell venni, hogy öngondoskodásra csak személyes rábeszéléssel lehet rávenni az embereket. A gond az, hogy új belépők nélkül folyamatosan apad a nyugdíjpénztárak taglétszáma. Persze az adókedvezmény is segítene, ám a szakember épp az elmúlt hónapok eseményeit hozta fel példaként, a júliusi adatok például azt mutatják, hogy a szocho bevezetése ellenére sem állt le a befektetési jegyek állományának bővülése, mert az emberek vonzó befektetésnek tartják azokat.

Az MNB ügyvezető igazgatója szerint a nyugdíjpénztári költségszint 2002 óta több mint harmadával, 1,12 százalékról 0,73 százalékra csökkent, ráadásul a nyugdíjpénztárak díjterhelése alacsonyabb, mint a befektetési alapok díjterhelése. A pénztárak 1 százalék alatti díjterhelésével lényegében csak a kötvényalapok tudnak versenyezni a befektetési alapoknál.

Kovács Zsolt szerint egyszerűen túl olcsó lett a pénztári termék, mert közvetítői költségre nem jut belőle. Ráadásul a költségek még így is rendre meghaladják a bevételeket. Ez ellen további konszolidációval lehet segíteni, ám hiába feleződött meg a pénztárak száma évtizedes távon, ez nem hozott érdemi eredményt. A miniszteri biztos szerint épp ezért mindenképp tömegesíteni kell a nyugdíjpénztári termékeket.

Nagy Csaba szerint ugyanakkor nem feltétlenül az ügynöki munka erősítése hozhat eredményt, az Öposz a Makronóm Intézettel nemzetközi kutatást folytatott, ami ismét alátámasztotta, hogy komolyabb munkáltatói szerepvállalás nélkül nincs mód a tömegesítésre.

A munkaerőpiaci helyzet változása, a közel teljes foglalkoztatottság és a jó szakemberek megtartásának igénye ezt részben képes megoldani: a legfrissebb adatok szerint a munkáltatói befizetések 20 százalékkal emelkedtek, s így a munkáltatói befizetések részaránya a 2019-es mélyponthoz képest – amikor a kedvezményes kulcsú cafeteriából kikerült a pénztári megtakarítás – 30 százalékról mára már 37 százalékra emelkedett.

Nagy Csaba szerint tisztában vannak azzal, hogy a költségvetés terhelhetősége most minimális, ám számításaik szerint a jelenlegi rendszerben az állam egyenlege (a munkáltatói befizetések utáni adó- és járulékbevétel, illetve az adókedvezmények összhatása) évi 7 milliárd forintos többletjövedelmet jelent. Ha ezt az összeget egy dedikált rendszerben visszaadnák a szektornak, akkor sokkal könnyebben menne a nyugdíjpénztári tagság tömegesítése. Ha a munkáltatók adó- és járulékmentesen tudnának havi 10 ezer forintot pénztári megtakarításba tenni azzal az elvárással, hogy a munkavállalóknak is hasonló összeget kellene öngondoskodásra költeniük, akkor évi 150 ezer új taggal lehetne számolni, akiknek a megtakarításai enyhítenék a nyugdíjrendszer előtt álló hatalmas kihívásokat. Ráadásul – tette hozzá Nagy Csaba – az állam egyenlege 2032-re az új rendszerben már pluszos lenne.

Sötét jövő

Valamit lépni kell, mert az MNB modellszámítása szerint a 2012-es 1,227 milliós pénztári taglétszám mostanra 1,078 millióra csökkent, 2032-re pedig 850 ezer alá eshet. Ez pedig azt jelenti majd, hogy még kevesebben lesznek, akik valamilyen intézményes formában készülnek a nyugdíjas évekre – miközben jól látható, hogy a csökkenő aktív népesség miatt a nyugdíjasok egyre kisebb összegre számíthatnak majd az állami nyugdíjrendszertől.