A műhúsnak, és a tejimitátumoknak is hadat üzen Magyarország

„Valószínűleg senki sem lepődik meg, hogyha azt mondom, hogy az elmúlt esztendők meglehetősen nehézkesen alakultak a magyar tejszektor számára, így a tejfeldolgozók részére is. Válságot válság követett, egyik problematikus időszakból estünk át a másikba. Ezek a nehézségek erőteljesen felemésztették a tejfeldolgozók, -termelők tartalékait. Ma már nehéz forrást mozgósítani egy-egy újabb stresszfaktor megoldására” – mondta Koller Attila, a Tej Terméktanács társelnöke, a Tolle termékcsaládot előállító Tolnatej Zrt. vezérigazgatója, utalva a Covid-járványra, majd az orosz–ukrán háború hatására felfutó energiaár-robbanásra, szállítási nehézségekre, a rekordméreteket öltő aszályra, továbbá a tavalyi, Európa-bajnok magyar infláció, reálbércsökkenés, illetve elszálló kamatok kíséretében beköszöntő recessziós időszakra.

Az egyébként is rendkívül energiaigényes ágazatot az energiaárak növekedése mellett a csomagolás és a fuvarozás költségeinek emelkedése is sújtotta/sújtja, ahogy a nyerstej ára, valamint  a bérköltségek növekedése is. Példaként a saját maga által irányított céget említette: 2022 őszén a Tolnatej energiaszámlája – 50 milliárd forintos árbevétel mellett – 17 milliárd forinttal ugrott meg.

Azzal szembesültünk, hogy a költségeink gyakorlatilag egy éven belül megduplázódtak. Ennek hatására elkerülhetetlen volt, hogy ez ne jelentkezzen a fogyasztói árakban. A vásárlók azzal szembesültek, hogy a tejtermékek árai egy éven belül megduplázódtak, és bizony ez a fogyasztás nagyon drasztikus visszaeséséhez vezetett

– hangsúlyozta Koller Attila.

Bár az árak konszolidálódtak, de nem tudtak visszatérni a korábbi szintekre, ami jelenleg is kihatással van az árszintre.

Jelenleg is 40–50 százalékkal magasabban vannak a tejtermékárak, mint a válság előtti időszakban

– szögezte le a társelnök, aki szerint a negatív hatások enyhítésére olyan, versenyképességet javító beruházások szolgálhatnak részmegoldásként, mint az energiahatékonyságot, automatizációt, csomagolóanyag-fejlesztést javító invesztíciók. „Szorgalmazzuk az uniós, illetve hazai költségvetési forrásból történő támogatási programok minél hamarabbi kiírását. Ahogy a finanszírozási oldali támogatást is, hiszen a támogatások elnyerése jelentős tőkeigényt von maga után a vállalatok részéről, ami nem minden cég számára áll rendelkezésre” – mondta Koller Attila, aki szerint sok vállalat esetében a beruházások megvalósítása a túlélés záloga.

„A stabilnak gondolt 2–5 százalékos kamatok egyik pillanatról a másikra történő 20 százalék körüli szintekre emelkedése lehetetlen helyzetet teremtett az 1–2 százalékos haszonkulccsal dolgozó ágazati szereplők számára, ebből ugyanis lehetetlen ekkora kamatteher kitermelése.”

Az ágazatban tapasztalható munkaerőhiány kapcsán Koller Attila kiemelte, fontos lenne, hogy a pályázatokban ne legyen előírás a munkahelyteremtés és -megtartás, ehelyett az automatizációra helyeződjön a hangsúly. Ennek révén lehet ugyanis elejét venni a humán erőforrás területén keletkező hiánynak, amivel az ágazat küzd. A tejfeldolgozó, -termelő szakma ugyanis nem túlságosan szexi. „A megterhelő, ünnepnapokon is 0–24-es munkát igénylő ágazatban való tevékenység ugyanis nem vonzó a fiatalok számára.” Ezért is szükséges a szakképzés erősítése is, ideértve a vonatkozó felnőttképzési programokat és átképzési lehetőségeket is.

A komplett nyereséget elviszi az EPR

A Tej Terméktanács társelnöke arról is beszélt, hogy az ágazatban nem ideális az export-import arány. Óriási mennyiségű itthon megtermelt nyerstej kerül külföldre, ami aztán feldolgozott élelmiszerként érkezik vissza az országba. „Változásra van szükség e téren, ezt a tejet az országban kellene tartani, az itthoni feldolgozással pedig munkahelyeket is lehetne teremteni, míg adózási oldalon az államkassza gyarapodna.” A magyar piacon sok alaptermék esetében 60 százalék körüli a behozatal, mint például a trappistánál, de van olyan termék – a gyümölcsjoghurt –, aminél ennél is magasabb az import aránya.

„Egy olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari hagyományokkal, adottsággal rendelkező ország, mint Magyarország, ezt nem engedheti meg magának” – szögezte le Koller Attila, aki szerint a magas EPR-díjakat (környezetvédelmi termékdíj) az ágazat nem engedheti meg magának.

„Az EPR-díjak szellemiségének helyességét senki nem vonja kétségbe, a mértékével azonban komoly problémák vannak, gyakorlatilag a komplett magyar élelmiszeripar nyereségét elviszi” – mondta a társelnök, aki konkrét példát is hozott:

egy termelőnek egy liter UHT-tejen legfeljebb 3–4 forint haszna van, míg az EPR-díj 12 forint költséget jelent, emiatt kvázi veszteség mellett termel.

Vezessék ki a kötelező akciózást!

A kiskereskedők akkor lennének a legboldogabbak, ha a magyar boltok polcain csak magyar tejek lennének, de a jelenlegi piaci helyzetben ez nem kivitelezhető – mutatott rá Zséli Ilona, a Tej Terméktanács elnökségi tagja. Több termékpályán – joghurtoknál, sajtoknál – megkerülhetetlen az import: különösen jelentős a német, a lengyel, a cseh és a szlovák behozatal. „Az élelmiszer-kereskedelem szereplői is nehéz helyzetben vannak: a tej kiskereskedelmi forgalma 2022 júniusa és 2023 decembere között folyamatosan csökkent, mérsékelt növekedést csak a 2024-es év hozott. Komoly visszaesés történt az értékesítésben, mind értékben, mind volumenben” – mondta a szakember, aki szerint amit a magyar tejipar megtermel, azt a kiskereskedők örömmel adják el. De ehhez a tejiparnak hatékonynak és innovatívnak kell lennie.

Arról is beszélt, hogy

„A költségek emelkedése, az átmeneti kereskedelempolitikai eszközök alkalmazása, illetve egyéb adóterhek nehéz helyzetbe hozták az élelmiszer-kereskedelem szereplőit, ezért fontos lenne ezen eszközök fokozatos kivezetése, enyhítése” – mondta.

„Idén a kiskereskedelmi extraprofitadó mértékét 100 milliárdos árbevétel esetén 4,1-ről 4,5 százalékra emelték, emellett a kiskereskedelmi vállalkozások képtelenek folytatni árletörő tevékenységüket. Korábban a kormányzattól az az információ hangzott el, hogy amennyiben az infláció tartósan 10 százalék alatti lesz, nem lesz szükség a kötelező akciózás meghosszabbítására. Ez tavaly október óta megvalósult, az akciózás azonban továbbra is velünk él” – mondta Zséli Ilona.

Habár a piac továbbra is rendkívül árérzékeny, a kiskereskedők bíznak abban, hogy visszatér a vásárlási kedv, és egy szolid növekedés valósul meg az elkövetkező időszakban. Rendkívül fontos az ágazat valamennyi szereplője számára a hazai termékek vásárlásának jelentőségére felhívni a fogyasztók figyelmét.

El a kezekkel a vajtól!

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke is megerősítette, hogy indokolatlanul magas a nyerstej kivitele az országból, de az UHT- és magasan feldolgozott tejtermékeknél jelentős az import aránya. Mint mondta, vissza kell szerezni a piacokat, ehhez pedig kapacitásokat kell növelni, mert így lehet versenyképes az ágazat. A fogyasztói igényeket csak magas minőség mellett lehet kielégíteni, ehhez viszont együttműködésre van szükség a termékpálya szereplői között. A NAK elnöke beszélt a szakosodás kérdéséről is. Mint fogalmazott, ha az ágazat szereplői nem lépnek, kiszorulhatnak a mostani piacokról is. Rámutatott, hogy egyes technológiákat csak bizonyos üzemméret felett lehet alkalmazni.

A NAK elnöke megemlékezett a vaj–margarin háborúról is. Az iparág szereplői szerint az egyik margaringyártó átlépett egy olyan határt, ami nagyon rossz irányba tereli a kommunikációt, és elfogadhatatlan a piaci verseny szempontjából is. A „skip the cow, vagyis a hagyjuk békén a teheneket” kampány ugyanis a tejhasznú szarvasmarhatartás létjogosultságát kérdőjelezi meg azzal, hogy a növényi eredetű termékeket minőség szempontjából értékesebbnek tünteti fel. A NAK és a Tej Terméktanács ezért felszólította a vállalatot a kampány felfüggesztésére, és a megtévesztésre alkalmas üzenettel rendelkező elemek eltávolítására.

Sokat tettünk azért, hogy az állatjóléti intézkedések a gyakorlatban is megvalósuljanak. A fogyasztók érzelmi indíttatásból döntenek, divat szerint állítják össze étrendjüket, trendi lett vegánnak lenni. A gond, hogy mindezt téves információkra alapozzák

– mondta.

Jönnek az új pályázatok, meg kell védeni a tejet

A magyarországi tejtermelés Európa élvonalában helyezkedik el, folyamatos a technológiai háttér megújulása, fejlődése – mondta az agrárminiszter. Nagy István rámutatott: az elmúlt időszak költségoldali nyomása már csökkent, a jövedelmezőség azonban nem tért vissza a koronavírus-járvány előtti szinthez, és komoly gondot jelent az állattenyésztés visszaesése és az imitátumok, vagyis az állati eredetű ételek helyettesítésének térnyerése is. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv előírásai kötelező szabályokat tartalmaznak az állati eredetű termékekre, de már előkészítés alatt áll egy útmutató a vásárlók tájékoztatására a forgalmazott élelmiszertermékekről. „A tej élet, erő, egészség. Tennünk kell azért, hogy a tej ne essen a zöldlobbi áldozatául” – mondta a miniszter.

Az agrárminiszter arról is beszélt, hogy ismét elérhető a tejtermelő tehenészetek támogatása, és már zajlik a felhívásra beérkező támogatási kérelmek feldolgozása és elbírálása. A következő időszakban 500-nál is több támogatói okirat kibocsátása várható, több mint 40 milliárd forint értékben.

Idén megfordítják a rendszert, ugyanis nem utólag kell mindent rendezni. Az új pályázatoknál 25 százalékos előleget fognak fizetni a pályázóknak, hogy könnyebb legyen a banki tárgyalás, a finanszírozás biztosítása. Ezeket a pályázatokat pedig minden évben meg fogják ismételni, hogy elkerüljék a dömpinget, és hogy a 2027-ig rendelkezésre álló forrásokat a leghatékonyabban tudják rendelkezésre bocsátani.

Az agrárminiszter a szakképzések erősítése kapcsán elmondta, hogy a felnőttképzések támogatása fontos, minden rendelkezésre áll ezeknek a képzéseknek az elindításához.

Ami pedig a kötelező akciózást illeti, Nagy István elmondta, hogy ez ugyan június 30-ig érvényes, de az Agrárminisztérium június 15-e környékén egyeztetni szeretne a kérdésben az ágazat szereplőivel, hogy egy közös álláspontot tudjanak kialakítani az ügyben.

Le a műhússal, le a műtejjel

Ahogy arról az Index korábban több ízben is beszámolt, az említett támogatásnak köszönhetően soha nem látott pénz áramlik az agráriumba. Ennek háttérben más iparágak az erős agrárlobbit látják. Nagy István lapunk erre irányuló kérdésére azt válaszolta: valóban sok pénz érkezik, ám szükség is van rá. Példaként említette, hogy a támogatásért cserébe számos olyan beruházást várnak el a vállalkozásoktól, amikből a cégeknek nincs haszna, ám nemzetgazdasági szempontból fontos, ezért indokoltak a magas támogatási összegek.

Azt is megkérdeztük, hogy a magyar kormány fellép-e a műhússal szemben.

Elkészült az erről szóló jogszabálytervezet. Azonban nem szeretnénk az olaszok csapdájába esni, ezért megvárjuk az uniós ratifikációt, ezt követően nyújtjuk be a tervezetet a parlament elé az őszi ülésszak során. Határozottan fellépünk a műhússal szemben, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a húst semmiképp se lehessen összekeverni, összemosni a műhússal

– válaszolta Nagy István. Hozzátette: a műhúsnak két fajtája van: a gabonából készült műhús legalább természetes, ám a laboratóriumban sejtszaporítással előállított fajtának nincs létjogosultsága, már csak a fenntarthatósági részét tekintve sem. Ráadásul nem ismerjük a szervezetre gyakorolt hatását, ezért egészségügyi kockázatot is magában hordoz – tette hozzá.

A miniszter a vajháborúval kapcsolatban is hasonló húrokat pendített meg. Szerinte a szóban forgó margaringyártó átlépett egy vörös vonalat, és ha nem változtat a kommunikációján, minisztériumi fellépéssel nézhet szembe.

(Borítókép: Carlos Castro / Europa Press / Getty Images)