Hernádi Zsolt: A Mol 11,6 milliárd dolláros fejlesztési tervvel készül a következő évekre

Létezhet-e kettős igazság? – tette fel a kérdést Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója. Szerinte a kettős igazság elfogadása járult hozzá ahhoz, hogy az iskolákban kitörjenek a középkori teológiai alapvetésekből. A feladat most is hasonló, a gazdaságot ki kell venni a kampányokban gondolkodó politika alól. Úgy kellene Európában egy szorosabb gazdasági együttműködésben dolgoznunk, hogy közben a nemzeti szuverenitást megtartjuk.

„Tavaly arról beszéltünk, hogy az európai ipar elhagyja a kontinenst – emlékeztetett Hernádi Zsolt. – Mára ez történt, Mario Draghi ezt jelentésében leírta. De ugyanezt – az ázsiai térfoglalást, az európai energetikai gondokat – már 2005-ben is elmondtuk, sőt az EU 2009-es tanulmánya 2025-re szóról szóra ugyanezeket jelezte előre, ami megtörtént – miután nem történt semmilyen lépés ezek megakadályozására.”

Vissza kell térni a józan ész politikájához a Mol vezére szerint, aki úgy látja, a green deal elképesztő terheket ró a gazdaságra – miközben nincs elég technológiai eszközünk a fenntartható fordulat ilyen gyors kivitelezésére. Hernádi a Coppenhagen Consensus Center adatait idézte, amely szerint a zöldítés éves hozzáadott értéke 4,5 trillió dollár, de ennek előteremtésének éves költsége sokkal komolyabb összeg, évi 26,8 trillió dollár. „A társadalomnak kellene ezt kifizetnie, de ekkora terheket nem tud vállalni” – figyelmeztetett.

A Mol elnök-vezérigazgatója szerint európai politikai hiba volt az orosz energiahordozókról való leválás – az EU egyévnyi GDP-jéről mondott le. Most azt látjuk, hogy Ázsia országai, India és Törökország az orosz energiahordozók döntő részét átveszik, így Oroszország nem vesztett túl sokat az ügyleten. Az érintett országok az olcsóbb energiával versenyképesebben tudnak működni, de ennél is érdekesebb, hogy ezekből az országokból később feldolgozott olajtermékként térnek vissza az anyagok Európába – az ázsiai finomítók köszönik, jól vannak. Az európai finomítók eközben csökkentik a kapacitásaikat.

„Külön veszély, hogy energia mindenképp kell – azzal, hogy ezeket most bonyolult módon hozzuk be, komoly mértékben kockáztatunk. Emlékezzünk az ellátási láncok szétesésére, de most nem C-vitamin vagy orvosi maszk fog hiányozni” – figyelmeztetett Hernádi Zsolt, hozzátéve, az európai energiaintenzív iparágak lényegében szétestek az elmúlt évtizedekben, holott az EU alapja a szén- és acélközösség volt. A 2004-es 20 százalékról 2023-ra 3 százalékra esett az európai alumíniumtermelés, miközben 2008-hoz képest az alumíniumimport megduplázódott. Az ammóniumgyártás 70 százalékát az elmúlt pár évben vesztette el az európai gazdaság.

Az USA földgázárának három és félszerese az EU-gázár, az áramnál 1,7-szeres a különbség; ki vonja felelősségre az ipari termelőket, hogy ezek után a termelés áthelyezéséről döntenek? – tette fel a kérdést a szakember, aki szerint a dekarbonizáció nem lehet deindusztrializálás. „Mi Európában csökkentjük az ipar méretét, miközben az ipar a világban nő. Azzal, hogy kihelyezzük a termelést, maximum itt leszünk zöldebbek” – emlékeztetett.

Később elmondta, ez sem feltétlenül van így. Szerinte az ipari forradalom óta nem sikerült semmilyen energiaforrást kivezetni a termelésből – ma több fát égetünk, mint az ipari forradalom idején. Ma csak a többletfogyasztás kielégítésére elegendőek az új energiatermelő megoldások. Németországban drámai költséggel 79,6-ról 79,3 százalékra lehetett levinni a fosszilis energiatermelés részarányát.

A hazai helyzetre áttérve arról beszélt, hogy a Mol 11,6 milliárd dolláros fejlesztési tervvel készül a 2025–2030-as időszakra, de ebből 6,5 milliárd a fenntartásra kell. A Mol itthoni tavalyi adózás előtti eredményének 117 százalékát fizette be különadóként. Akkor, amikor két év alatt 3 milliárd dollár különadót fizettünk be, nem igazán marad érdemi fejlesztésre. Most az történik, hogy mi megfinanszírozzuk az államot, és az állam ezt osztja vissza. De ez a pénz a beruházásokból hiányzik. Igen, a beruházásokhoz közösségi és kormányzati támogatások is kellenek, de a piac saját fejlődését is segíteni kellene. Az USA-ban a K+F-fejlesztések mindössze 4 százalékát finanszírozza az állam, nálunk ez 33 százalék.

Ha a globális versenyben Európát nemzetállami piacnak tekintjük, akkor lemaradásunk csak növekszik. Ilyen feltételek mellett ne csodálkozzunk, hogy a piacok széttagoltsága miatt nem vagyunk vonzóak, a mérethatékonysági problémák miatt 80 százalékkal több kockázati tőke érkezik az USA-ba, mint Európába. Minden országban, ahol jelen vagyunk, 7-8 külön adótételt használunk, de Magyarországon 30 különböző adóteher van – és az sem vigasztal, hogy Nagy Márton most az előadás előtt arról beszélt nekem, hogy más EU-országok is egy csomó új adó kivetésében gondolkoznak – mondta Hernádi Zsolt. 

A Mol elnök-vezérigazgatója szerint a gazdaságnak egy mondanivalója van: a gazdaságban 1+1 mindig 2 lesz, a gazdasági racionalitást meg kell tartani.