Nem tud róla, de rejtett kincsen üldögél a magyar kormány

Óriási muníciót jelent a magyar gazdaság számára a startupszektor, már csak ki kellene aknázni a benne rejlő lehetőségeket – adta meg az alaphangot Balogh Péter és Langmár Péter, az STRT Holding vezérigazgatója és befektetési igazgatója. A cégvezérekkel többek között azt veséztük ki:

• Miként járulhat hozzá a startupszektor a magyar gazdaság versenyképességének javulásához?
• Miként fest a magyarországi startuppiac globális szemüvegen keresztül?
• Milyen a jó állami szerepvállalás a startuppiacon?
• Mennyiségi vagy minőségi portfóliót kell építeni?
• Mi kell egy jó startupsztorihoz?
• Miként lép színre a mesterséges intelligencia?
• A tőke- mellett miért kulcskérdés a tudásimport?

A Startup Hungary felmérése szerint 2023-ban mintegy 70 százalékkal csökkent a startupokba áramló befektetések összege, köszönhetően többek között annak, hogy az uniós mellett az állami források is elapadtak. Az általános tőkehiány nem újdonság a jelenlegi turbulens gazdasági környezetben, ám a startupvállalatokba történő befektetések önmagukon túlmutató jelentőséggel bírnak, a végeredmény pedig az egész magyar gazdaság versenyképességére kihatással van.

Altatóként ható állami finanszírozás

Magyarországon 2023-ban 5,5 euró volt az egy főre jutó startupokba történő kockázatitőke-befektetés mértéke, míg az olyan technológiailag fejlett országokban, mint Észtország, 842 euró. Ám az észteknél ez már a visszaesés. A csúcson, 2021–2022 környékén 1840 euró körül mozgott az egy főre jutó startupbefektetés mértéke. Hasonló szintről beszélhetünk Izrael esetében is – mutatott rá Balogh Péter Petya.

A hazai visszaesés oka az – egyébként felülreprezentált – állami láb startupszektor alól történt kihúzása.

Az állami forrás ugyanis sok esetben „könnyű, ingyen pénz”, ami „elaltat”, ezáltal negatív hatást fejt ki a versenyképességre. „Ebből a szempontból az állami szerepvállalás csökkenése áldásos, a technológiai fejlettségben vezető országokhoz képest mutatott ilyen szintű lemaradás azonban már kevésbé” – mondta Balogh Petya.

A 2021–2022-ben tapasztalt nagymértékű tőkekihelyezések utáni jelentős csökkenés nem magyar sajátosság, globálisan megfigyelhető folyamatról beszélhetünk. A magyar startupszektor számára a globális trend begyűrűzése jelentette a balcsapottot, míg a források elapadása a jobbhorgot – helyezte holisztikus kontextusba a startupbefektetések hazai állapotát Langmár Péter, a vállalat befektetési igazgatója.

A cégvezetők szerint nem szerencsés helyzet, amikor az állami szerepvállalás piaci konkurenciaként jelenik meg a magánbefektetőkkel szemben. Ezért üdvözlendő az állam kivonulása a korai fázisú startupcégekbe történő invesztíciók piacáról – legalábbis abban a formában, ahogyan az itthon zajlott.

Az állam kivonulásával ugyanis megnyílt a tér a magánbefektetők piaci versenye előtt, ám ez nem jelenti az invesztíciók azonnal felfutását, a felzárkózás hosszú éveket vesz igénybe. Ezért kulcsfontosságú, hogy az állam újbóli szerepvállalása milyen minőségben történik – a kiszorító vagy a kooperáló köntöst húzza magára? Merthogy az állam pozitív szereplőként is megjelenhet a startuppiacon, amire számos globális példát látunk az említett Észtországon és Izraelen keresztül az Egyesült Államokig. A magántőkét felkaroló, támogató attitűd üdvözlendő, ellenben a kompetitív, az elnyomó nem célravezető. Az Indexnek nyilatkozó cégvezetők szerint a kulcs a matching financing-ben keresendő, vagyis amikor a startupnak nem kell választania a közösségi és a magánforrás között, hanem egyfajta hibrid formában tud tőkét bevonni mindkét, egymást támogató szereplőtől.

A magánbefektetők nehezített pályán mozognak a jelenlegi gazdasági környezetben, hiszen a magas kockázatok okán – kedvezőtlen kamatkörnyezet, infláció, államkötvények magas hozama – nehezen vándorol tőke egy olyan jelentős rizikófaktorral bíró területre, mint a startupszektor. A befektetők jelenleg várakozó üzemmódban vannak, és várják, hogy – remélhetőleg jövőre – pozitív irányba változnak a gazdasági folyamatok. „A magas infláció a jövőből szív el értéket, hiszen jelentős mértékű fogyasztói árindex mellett nem éri meg befektetni sem önmagunkba, sem más cégekbe. Ez a folyamat jól tetten érhető például a kis- és középvállalkozói (kkv)-szektornál, ahol gyakorlatilag leálltak a fejlesztések. Nagy inflációs környezetben ugyanis kevés olyan befektetés létezik, ami felveszi a versenyt az állampapírok hozamával” – mondta Balogh Petya.

A startupszektor uniós szinten is strukturális problémákkal küzd. Ezek kiküszöbölésére indult el nemzetközileg sikeres vállalkozások azon lobbitevékenysége, aminek eredményeként egy olyan EU-s szintű egységes cégstruktúra kidolgozása zajlik, amely növeli a kontinens versenyképességét, elejét véve annak, hogy a legtöbb európai technológiai vállalat az Egyesült Államokban eresszen gyökeret.

Minőség–mennyiség kéz a kézben, oktatással fűszerezve

Annak ellenére, hogy az állam kivonulásával korlátozott az elérhető tőke mennyisége a hazai startuppiacon, nincs hiány forrásra váró ígéretes cégekből. „Ilyen környezetben felértékelődnek a pénzforrások, nagyobb a piaci verseny, ezáltal az inkubátor cégek jobb feltételek mellett tudnak befektetni, ami pozitív hatást fejt ki a megtérülési rátára” – jegyezte meg Balogh Petya. A vállalat stratégiája, hogy elsőként, vagy az elsők között fektessen be induló vállalkozásokba.

„Nagy befektetési portfóliót célszerű építeni, mert magas az egy vállalatra eső kockázat, a startupok többsége nem éri el a sikeres exit-kort. Ezért a portfólióban szereplő cégek kisebb hányada képezi majd azt a megtérülést, ami pozitív mérleget von maga után. Ezért is kezeljük az egyik legnagyobb portfóliót Magyarországon” – mondta Langmár Péter, megjegyezve, hogy a befektetések mennyisége és minősége együtt adja ki a megtérülés megfelelő elegyét. „Nem beszélhetünk átlagos startupsztoriról mint viszonyítási pont. A befektetések 50 százaléka bukó, míg a jó befektetések körében jelentősen eltérő a megtérülési ráta. Van, amely épphogy visszahozza a befektetett pénzt, míg más akár százszoros hasznot is hozhat” – tette hozzá. A vállalat 2024-ben 30 befektetést hozott tető alá 588 millió forint értékben, 14 startuppal folytatnak előrehaladott tárgyalásokat. Az összes kezelt vagyon 3,07 milliárd forint, az egy részvényre jutó kezelt vagyon tekintetében pedig 39 százalékos növekedést könyvelhettek el idén.

Egy amerikai kutatás azt az eredményt hozta, hogy egy minimum negyven befektetéssel rendelkező portfólió esetében 95 százalékos eséllyel beszélhetünk jó hozamról, ami a portfólió elemeinek növekedésével párhuzamosan javulhat. Ez is jól mutatja, hogy a minőségnek és a volumennek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy egy befektetőcég hozama minél nagyobb eséllyel pozitívan alakuljon.

Egy sikeres startupszegmens kialakulásának elengedhetetlen eleme az oktatásba való invesztálás. Az STRT a Kürt Akadémia felvásárlásával szállt be masszív lábbal a tudásimportba. Azon cégek számára is biztosítanak elérhető tudást, melyeket már patronálnak, de a piacra igyekvő startupperek előtt is nyitva áll az ajtó. „Egy sikeres vállalkozáshoz két dologra van szükség: tőkére és tudásra” – szögezte le Langmár Péter.

A startupok mellett a teljes kkv-szektorban történő vezetőképzésre is nagy hangsúlyt fektetnek, amire szintén nagy szükség és ezzel egyidejűleg nagy igény is mutatkozik, hiszen ezen a területén is jócskán van lemaradásuk a hazai cégeknek, ami ugyancsak versenyképességbeli hátrányt eredményez. Az executive learning, vagyis a vezetőképzési szektor globálisan megközelítőleg 10 százalékkal bővül évente. Magyarországon ez még magasabb annak köszönhetően, hogy most érkeztünk el az első nagy generációváltáshoz. A rendszerváltást követően céget alapítók most értek el abba a korba, hogy átadják a stafétát. Az új generáció pedig várhatóan szemléletváltást, nyitottságot, az új technológiák iránti nagyobb fogékonyságot hoz magával, ami hosszabb távon a hazai vállalati szektor versenyképességére is pozitívan hathat.

A jól sikerült generációváltás óriási növekedési potenciált hordozhat magában

– jegyezte meg Balogh Petya.

A hazai kkv-szektorral szemben általános kritika a rugalmatlanság, az alacsony kockázatvállalási attitűd, melyek versenyképesség-deficitben öltenek testet. Balogh Petya és Langmár Péter egyöntetűen állítják: országszerte az a tapasztalat, hogy a kkv-k digitalizációs, tudás, valamint tőkebevonási lehetőségek iránti érdeklődése magas, ám kevésbé van meg a fejekben, hogy hová fordulhatnak e tekintetben. A cégvezetők ezért üdvözlik a Nemzetgazdasági Minisztériumon belül megalakult kkv-államtitkárság létrejöttét, „végre van gazdája a szektornak”. A kis- és közepes vállalkozások felzárkóztatása ugyanis kulcskérdés egy ország gazdaságának versenyképessége szempontjából, amibe a startupok is beletartoznak.

A Global Innovation Index (GII) felmérése alapján 2024-ben Magyarország a 133 vizsgált gazdaság 36. helyén áll innováció tekintetében. Ez bár önmagában nem tűnik rossz eredménynek, jelenleg nemcsak az innovációs költés kevés idehaza, de a hazai startupfelvásárlás is.

Ami az STRT portfóliójában szereplői startupok idei várakozásait illeti, 25 százalék vár csökkenő bevételt, 15 százalékuk 0–20, 32 százalékuk pedig 20–100 százalékos növekedés prognosztizál, míg 28 százalék számol a bevétel több mint duplázásával.

Kulcskérdés a felzárkóztatás

Az elmúlt években több, a startupszektorra nézve kedvező jogszabályváltozás történt. Langmár Péter példaként említette, hogy sikerült elérni, hogy a tőkévé konvertálható kölcsöntípusú befektetés – ami az Egyesült Államokban hosszú időn keresztül elérhető volt a korai stádiumban lévő technológiai cégek számára – kilépjen a tiltott hitelezés megbélyegzés alól, és elérhetővé váljon a hazai startupok számára. A lemaradást jól szemlélteti, hogy míg nálunk most sikerült bevezetni ezt a befektetési formát, addig azt az USA-ban már egy újabb váltotta fel.

Balogh Petya rámutat, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók, de sokszor a teljes vállalkozói szektor fejében is az a hamis kép él a startupokról, hogy azok közvetlen gazdasági hatása alacsony, mindez nagy forrásigénnyel, ám kevés munkahellyel, illetve befizetett adóval párosul. A nemzetközi piacokon azonban hűen visszatükröződik a startupszektor áttételes hatása.

Az egyik ilyen pont, hogy ezek a cégek viszonylag hatékonyan és gyorsan képesek betörni a nagy cégek nagy piacára. Egy startupsztori forgatókönyve általában azzal végződik, hogy egy nagyvállalat felvásárolja. Amennyiben az egy magyar nagyvállalat, akkor az akvizíció az ő versenyképességére lesz pozitív hatással, amennyiben egy külföldi cég – amelyre több példa akad –, akkor a felvásárlás magyarországi fejlesztőközpont létesítésével társulhat, magas hozzáadott értéket képviselő munkahelyek létrejöttével, valamint az államkasszába befolyt nagyobb mértékű adóbefizetéssel. A harmadik kedvező hozadék, hogy a startupszektor egyfajta képzőműhely is. Naprakész, nemzetközi tudással felvértezett szakembergárda nevelődik ki, akik ezáltal ugyancsak a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez járulnak hozzá.

Azokban az országokban, ahol jól működik a startupszektor, az innovatív vállalatok nagy szeletet hasítanak ki az exporttortából, és jelentős a versenyképességhez való hozzájárulásuk – mondta Balogh Petya. Langmár Péter rámutatott: elég ránézni az amerikai tőzsdére. A technológia vállalatok részvényindexeit listázó NASDAQ-on, illetve az S&P 500-on olyan cégek részvényei érnek a legtöbbet, melyek 10–20 évvel ezelőtt tőkefinanszírozott induló vállalatok voltak. Ilyen többek között a Facebook is.

Magas ambícióért vállalt magas kockázat

Kanyarodjunk egy kicsit vissza az alapokhoz és nézzük meg egy startup alapvető sajátosságait.

Arra nézve nincs pontos definíció, hogy ki lehet startup, vagy mitől startup egy startup. „Az én olvasatomban az tekinthető startupcégnek, amelynek kis tőke mellett gyors és magas a növekedési rátája. A kulcs a robbanásszerű növekedés, amely a legtöbb esetben technológiai fejlesztésnek köszönhetően valósul meg. Ezt a technológiát később tovább is tudja értékesíteni, ezáltal a saját tevékenységének maximalizálása mellett gyakorlatilag egy újabb potenciális növekedési lábat növeszt” – mondta Balogh Petya. Langmár Péter szerint ebben a folyamatban nem elhanyagolható a rizikófaktor: „A magas ambícióért vállalt magas rizikó szintén a startupok sajátossága” – teszi hozzá.

Adódik a kérdés, mekkora az az összeg, amit egy inkubátorcég átlagosan befektet egy startupba. Langmár Péter erre válaszul megjegyezte, egy startup életpályája során potenciálisan elérhető méretéhez képest relatíve alacsony – jellemzően 10–100 ezer euró körüli – befektetésekről van szó, de természetesen lehetnek ettől eltérő esetek.

„Kooperatív piacról beszélünk. Egy befektetés során nem az a cél, hogy egyedüliek legyünk, épp ellenkezőleg. Aktívan keressük, miként tudunk másokkal együttműködésben befektetni egy induló vállalkozásba. Befektetéseink között elvétve találni olyat, amikor nem más invesztorokkal együtt biztosítottunk induló tőkét egy startup számára” – mondta Balogh Petya.

Az exitek, vagyis a startupból való befektetői kiszállás akár 10–15 évet is felölelhet. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy cég akkorát dobbantson, hogy az induláskor és menetközben tőkével, illetve az ehhez társuló tulajdonhányaddal beszálló befektetőket kifizesse. A kifizetés fordított sorrendben történik, a legkésőbb belépő befektető állhat a kasszához elsőként, hiszen ő kockáztatott a legtöbbet, és így halad a sor egészen az első befektetőkig, legvégén az alapítóval. Magyarországon az exit 90 százalékban eladásban ölt testet, vagyis tízből kilenc alkalommal egy nagyobb piaci versenytárs vagy stratégiai befektetőcég vásárolja fel az adott startupot.

A tőke, illetve a tudás korlátozottabb hozzáférése okán az exit-stádium elérése Kelet-Európában, de az egész kontinensen lassabb, mint az Egyesült Államokban. „Türelmesnek kell lenni. Addig ülünk egy cégbe az alapítóval együtt, amíg ő elérkezettnek látja az időt az exitre. Ezért sem készülünk arra, hogy most futó, illetve a jövőbeli befektetésekből néhány év múlva kiszállunk, a nyílt végű kockázatvállalási struktúra pedig nem is kényszerít erre” – fejtette ki Langmár Péter. Az STRT jellemzően egy számjegyű, maximum 10 százalékos tulajdonrészt szerez egy startupban a befektetésért cserébe, ritka, amikor átlépik a 10 százalékos határt, hiszen „nem akarják megenni a céget”.

Szintén kérdés, mi egy startup útja? Először a magyar piacon gyökeret ereszteni, majd ezzel az erővel és tudással nemzetközi vizekre evezni, vagy egyből globális kontextusba helyezni a céget és annak know-how-ját. A cégvezetők tapasztalatai szerint a startupok szinte kivétel nélkül utóbbiban gondolkodnak. „Akkor érdemes belevágni, ha a nemzetközi mércével mérve kurrens technológiáról van szó” – mondta.

Már-már alapfundamentum az AI

Tekintve, hogy a startupokat gyakran azonosítják technológiai vállalatként, nem meglepő a mesterséges intelligencia (artificial intelligence = AI) egyre erősebb jelenléte a befektetések körében. Az STRT minden második befektetésében jelen van az AI valamely szegmense. Annak ellenére tehát, hogy az ipari termelőcégeknél lassabb az AI-gazdaságra való átállás, mint akár csak egy évvel ezelőtt is láttuk, az innovatív szolgáltatást nyújtó startup/techcégeknél ma már Magyarországon is alapfundamentum az AI. Egy felmérés szerint az idei hazai befektetések 40 százalékánál már megjelenik az AI, sok esetben „főfogásként”.

„Egy vállalat, legyen az startup vagy már meglévő vállalkozás, alapvető érdeke a minél gyorsabb és hatékonyabb növekedés, amiben nagy szerepet játszhat az AI és az a tudástranszfer, hogy ezt miként tudják megvalósítani. Egy cég tevékenységének skálázásához rendelkezésre állnak mindsetbeli és módszerbeli eszközök. Egy bizonyos szint feletti növekedés az ahhoz szükséges technológiai feltételek meglététől függ. Azt tapasztaljuk, hogy országszerte nagy az érdeklődés az erre irányuló tudás megszerzése iránt” – fejtette ki Langmár Péter.

Az AI-t főfogásként tekintő cégekbe történő befektetés az iparágak széles spektrumát lefedi. Példaként említették azt az agrárvállalatot, amely termőföldek drónfelvételen alapuló elemzésével optimalizálja a termelést. Vagy épp azt a céget, amely az oktatás területén mesterséges intelligencia segítségével kollektivizál nagy mennyiségű tudásanyagot. De az egészségügy sem marad ki, ahol az egyik cég AI-alapú technológiát alkalmazó orvosi eszközt fejleszt a bélforrasztás minél hatékonyabbá és pontosabbá tétele érdekében, míg egy másik kognitív betegségek diagnosztizálására használ AI-alapú szoftvert.

Látványos sikerekkel berúgni a motort

A magyar gazdaság egyik nagy kitörési pontja tehát egyértelműen a technológiai szektorban van

– summázta Balogh Petya. Magyarországon mindig is erős volt a reálvonal, ezért a mesterséges intelligencia környékén is bőven van keresnivalónk, érhetünk el nagy sikereket. Hasonlóan az orvosi, valamint az agrártechnológia területén. A Magyarországhoz hasonló kisebb, elszigeteltebb országok jellemzően jól muzsikálnak a B2B (business to business) szolgáltatások területén, ami a technológiai szektorban leginkább céges szoftver alapú szolgáltatások jelent.

Ezen a téren „sok tapasztalat és jó sztorik vannak idehaza, melyek tudás-, és tőkeimporttal való ellátása még nagyobb robbanást idézhet elő”. Az ezt biztosítható magánbefektetői réteg azonban egyelőre igencsak vékony Magyarországon. Szükség van a látványos sikerek előtérbe helyezésére, ami egyre több cégben ébreszthet befektetési vágyat, gerjesztve ezáltal a folyamatot.

Fontos, hogy az állam kiszorítósdi helyett ösztönzőleg szálljon be a startupbefektetésekbe. Így születhetnek nagy exitek, amelyek megmozgathatják a magánbefektetők fantáziáját. Abban bízunk, és arra számítunk, hogy ennek az útnak a kikövezése zajlik

– fogalmazott Balogh Petya.

(Borítókép: Németh Emília / Index)