Atlantisz nem süllyed el – ezért van közel a nyugdíjkatasztrófa

Az emberek továbbra is meglehetősen paternalista szemlélettel közelítik meg a nyugdíjkérdést, s továbbra is az államtól várják el azt, hogy gondoskodjon az öregkor anyagi biztonságáról. Az OTP Bank Öngondoskodási Index idei felmérésében

Akár pezsgőt is bonthatnánk az öngondoskodási gondolat ilyen mértékű meghonosodását látva, ám a valóság ennél fájdalmasabb: az emberek saját tapasztalatai alapvetően befolyásolják a véleményüket. A megugró infláció utáni időszakban aligha lehet meglepő, hogy míg a 2023-as felmérésben a válaszadók 75, addig idén már 82 százalékuk vélekedett úgy, hogy nem lesz elég az államtól nyugdíjként kapott juttatás a tisztességes megélhetéshez.

Egyre tovább élünk

Ráadásul a számok is őket igazolják. Az állami nyugdíjat jelentő felosztó-kirovó rendszer a bismarcki modellre épül. Ám az alapmodell megalkotásakor, a XIX. század második felében egyértelműen lehetett arra alapozni, hogy a nyugdíjkorhatárt viszonylag kevesen élik meg – 1900-ban a születéskor várható időtartam Magyarországon a férfiak esetében 36,6, a nőknél 38,1 év volt –, így a nyugdíjkorhatárt elérők számára egyfajta jackpot volt az államtól kapott juttatás. Az évek előrehaladtával az ellátásra jogosultak aránya egyre komolyabban emelkedik. A születéskori várható élettartam a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 1996-ban lépte át a 70 évet, 2024-ben pedig ez az érték már 76,54 év. (A hölgyek életkori előnye 6–8 év – egy ma születő kislány 79,6 évvel számolhat, míg egy fiú 73,4 évet élhet majd a KSH adatai szerint.)

A statisztikák szerint az, aki megéli a nyugdíjkorhatárt, évről évre egyre több további évben reménykedhet – és egyre több éven keresztül várhatja a nyugdíjat.

(A Covid hatása talán ebben az adatsorban látszik meg leginkább: 2020. elején Magyarországon egy 65 éves férfi még 13,9, egy nő 17,6 további évvel számolhatott.)

Az, hogy idősebb rokonaink tovább velünk vannak, jó hír, ám társadalmilag egyre komolyabb kihívást jelent. Főleg azért, mert eközben egyre kevesebb fiatal születik. Az úgynevezett öregedési index – ami azt mutatja, hogy a 14 évesnél fiatalabbak számához viszonyítva mennyi 65 év feletti él hazánkban – 2005 óta 100 százalék feletti értéket mutat, sőt 2022 óra óta 140 százalék felett van, ami azt jelenti, hogy 2024-ben 100, életét nemrég kezdő fiatalra 143 időskorú jut. De a 65 év felettiek arányát igazán a járulékfizető, úgynevezett aktív korúak arányában érdemes vizsgálni. Eszerint míg 2015-ben 100 aktív korú (18–65 éves) emberre 29 időskorú, 65 évnél idősebb személy jutott, addig 2030-ra 37–42 százalék lesz az idősek aránya, 2045-re a 60 százalék közelébe ér, 2060-ra pedig már a 70 százalékot ostromolja majd az időskorúak aránya az aktív korúakon belül – ebben a különböző felmérések egyetértenek.

Hihetetlen, de eddig jó világ volt

A felosztó-kirovó rendszer addig működőképes, amíg a befizetők és a járadékot kapók aránya nem borul meg. A fenti adatokból az látszik, hogy ezen a ponton már túl vagyunk. A számítások szerint jelenleg 3 aktív korú dolgozó befizetéseiből lehet finanszírozni egy nyugdíjas járulékát, ám az eltartottak és befizetők arányának borulása miatt 2050-re már 2 befizető járulékából kellene kigazdálkodni egy idős ellátását. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a befizetések arányában csökken a várható nyugdíj összege. Bár a kisnyugdíjasok számára ez meglepő lehet, de Magyarország a korábbi években igen bőkezűen bánt az időskorúakkal:

Ebben az is szerepet játszhat, hogy miközben erős reálbér-növekedéssel számol a kormányzat, a nyugdíjak esetében pusztán inflációkövetés van. Tegyük hozzá: a demográfiai adatok alapján ez is komoly eredmény. A korábbi számítások szerint a helyettesítési ráta a 2028-tól exponenciálisan megnövekedő nyugdíjba vonulók számának köszönhetően (ekkortól az úgynevezett Ratkó-unokák érik el a nyugdíjkorhatárt) komoly mértékben romolhat – van olyan számítás, hogy a 2040-es években nyugdíjba vonulók utolsó fizetésük harmadára számíthatnak majd csak az államtól.

A GKI napokban ismertetett vizsgálata szerint a nyugdíjrendszer 2024-ben még fenntartható: a társadalombiztosítási büdzsében tervezett 6019 milliárd forintos nyugdíjkiadással 6434 milliárd forintnyi nyugdíjra fordítható tb- és szochobevétel áll szemben. Azaz jelenleg a bevételek fedezik a nyugdíjkiadásokat, ám 2043-ra – ha nem nyúlunk hozzá a rendszerhez – 12 406 milliárd forint bevétellel szemben már 14 786 milliárd forint kiadás áll majd.

Nem nézünk előre

S itt kell visszatérnünk az írás elején ismertetett nyugdíjparadoxonhoz. Miközben tehát az emberek több mint 80 százaléka érzi úgy – a fenti számítások alapján helyesen –, hogy az államtól várható nyugdíj nem lesz elég, közel kétharmaduk továbbra is azt várja, hogy az állam segít rajta.

Az OTP felmérése szerint az emberek 43 százaléka továbbra sem foglalkozik az öngondoskodással, és saját bevallásuk szerint csak a megkérdezettek 38 százaléka készül az időskor anyagi biztonságának megteremtésére. Továbbra is magas, 18 százalék azok aránya, akik bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e nekikezdeniük bármilyen előtakarékosságnak.

Ami a korábbi felméréssel szemben komoly változásnak látszik, az az, hogy az emberek egyre nagyobb része legalább tervez valamit az állami nyugdíj kiegészítésére. Míg a korábbi évek felméréseiben a megkérdezettek harmada, 40 százaléka úgy nyilatkozott, hogy csak az állami nyugdíjra számíthat, még akkor is, ha tudja, hogy az aligha lesz elég a tisztes öregkorhoz, a 2024-es felmérésben a csak az állami nyugdíjra alapozók aránya mindössze 19 százalék volt.

Élethosszig munka?

Sajnos azonban nem a megtakarítás irányába mozdult el a többség: a válaszadók 46 százaléka abban bízik, hogy lesz módja a nyugdíj mellett is dolgozni, s a munkából származó jövedelem egészíti majd ki az államtól kapott apanázst. Erre a foglalkoztatotti statisztikák alapján akár lehet is alapozni, hiszen a KSH kimutatása szerint 2012 és 2022 között közel megötszöröződött, 34,4 ezerről 158,9 ezerre nőtt a 65 évesnél idősebb munkavállalók száma Magyarországon, a foglalkoztatottak immár 3,4 százalékát teszik ki azok, akik a nyugdíjkorhatár elérését követően is dolgoznak. (A statisztika ugyanakkor kicsit torzít, hiszen 2013-ig még 62 éves korban lehetett nyugdíjba vonulni – ekkortól indult a lépcsőzetes korhatáremelés –, így az, aki a nyugdíj után még 3 évet lehúzott a munkában, a 2012-es statisztikából még hiányzik.)

A másik dolog, ami alátámaszthatja az élethosszig tartó munka opcióját, az a rendkívül feszes munkaerőpiac: az 55–74 éves korosztály foglalkoztatottsági rátája a 2012-es 23 százalékról 41 százalékra emelkedett idén őszre. A nyugdíjasok foglalkoztatása első ránézésre ráadásul a cégeknek is jó, hiszen nemcsak a munkavállaló mentesül a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék megfizetésétől, de a munkáltatói költségeit is csökkenti az, hogy nyugdíjas után nem kell megfizetni a 13 százalékos szociális hozzájárulási adót.

S miért írtuk, hogy első ránézésre? Mert a magyar idősek számára nemcsak a megélhetés, hanem az egészség is komoly kihívás. Az EuroStat adatai szerint hazánkban

Tehát gondolkodhatunk mi élethosszig tartó munkában, ha időnk egyre nagyobb részét orvosi várókban, kórházban vagy – a legjobb esetben – otthoni betegágyban vagyunk kénytelenek tölteni. Abban, hogy ez így alakult, persze mi magunk is hibásak vagyunk. Egy korábbi felmérés szerint a magyarok alig harmada helyez hangsúlyt az egészséges táplálkozásra, míg tőlünk nyugatabbra ez az arány 57 százalék, s legalább alkalmilag sportolni is csak a polgárok 24 százaléka szokott, míg tőlünk nyugatabbra 50 százalék felett van ez az arány a felnőtt lakosságban. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a 65 évet megérő nyugat-európaiak átlagosan 4 évvel tovább élnek, mint mi, magyarok – s mint láttuk, nagyobb egészségben is.

Nincs miből, s ha lenne is, másra költjük

Visszatérve az öngondoskodás szükségességére, nem kerülhető meg az a tény, hogy – miként az OTP felmérése is rámutat –

Teljesen hasonló eredményre jutott a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Egészség Index 2024 című felmérése is. Eszerint a lakosság 40 százaléka nem tudna egy hónapon túl megélni, ha fő jövedelemforrása eltűnne, ezen a körön belül a válaszadók felének még egy hétre elég tartaléka sincs. Váratlan kiadás esetére a magyarok kevesebb mint harmada rendelkezik félhavi jövedelemnek megfelelő tartalékkal.

A fenti szomorú számok mellett ugyanakkor ott van a carpe diem, élj a mának érzés is. Az OTP felmérésére válaszadók 57 százaléka szerint a jelen örömeinek és élményeinek megélése fontosabb. Az Öngondoskodási Index 2023-as felmérésében erre rá is kérdeztek a szakemberek, s az látszott, hogy a megtakarítani tudók körében az általános tartalék, a „váratlan kiadásokra” történő takarékoskodás mellett a nyaralás, utazás céljából, illetve a nagyobb értékű fogyasztási cikkek beszerzésére nőtt meg a spórolási hajlam. Az öngondoskodási jellegű megtakarítások közül az egészségügyi kiadások fedezésére szolgáló tartalékképzés került fel a top 5 megtakarítási cél közé, a nyugdíjas évekre mindössze a válaszadók 11 százaléka tartalékolt.

Későn ébredünk

A statisztikák szerint az időskor anyagi biztonságáról 40 éven felül kezdünk el gondolkodni. A gond az, hogy akkor már elég komoly hendikeppel indulunk.

• Ha valaki 25 évesen kezd el havi 10 ezer forintot félretenni, akkor 4 százalékos átlagos éves hozamot és az öngondoskodás után járó adójóváírást beszámítva 24,7 millió forinttal indulhat neki a nyugdíjas éveinek a tepenzed.hu kalkulátora szerint.
• Ha ugyanezt a takarékosságot 40 évesen kezdi el, akkor 10,8 millió gyűjthet össze az ember 25 év alatt,
• ha pedig már csak 20 évünk van hátra a nyugdíjig, akkor mindössze 7,7 millió forintunk lehet a nyugdíj idejére.

Ahhoz, hogy 20 év alatt összegyűjthessünk közel 25 millió forintot – ami a nyugdíjban eltöltött időtartamra vetítve havi 110–130 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést tenne lehetővé – havi 10 ezer forint helyett 55 ezer forint félretételére van szükség. Ez olyan országban, ahol az emberek felének a nettó keresete nem éri el a havi 360 ezer forintot, megoldhatatlan feladat.

A lakás lesz az egyetlen támasza a többségnek

Persze minden nyugdíjas évekre félretett forint sokat jelent majd a nyugdíjba vonuláskor, ám a számok jelzik, sokkal jobban megtérül az öngondoskodás, ha azt minél hamarabb, lehetőség szerint már az első fizetés kézhezvételekor megkezdjük.

De a mai társadalom kihívásaira is válaszolni kell. És ebben a tekintetben azt kell, hogy mondjuk, hogy az időskor anyagi biztonságát a társadalom szélesebb köreiben a lakástulajdon jelenti – a családok többségénél ez az egyetlen vagyontárgy. Az emberek jelentékeny részének nem lesz módja másképp kiegészíteni a nyugdíját, mint hogy lakását értékesíti, kisebb lakásba, esetleg bérelt lakásba költözik, ha nem akar a családjára támaszkodni.

Ehhez persze szakítani kell az eddigi gyakorlatokkal, amikor az emberek ragaszkodnak ahhoz az ingatlanhoz, amelyben éltek – s ez az időskorúak esetében még hangsúlyosabb. Magyarországon rendkívül alacsony a lakásmobilitás. Egy 2015-16-os KSH-statisztikákon és -felméréseken alapuló 2019-ben publikált tanulmány szerint

A pénzzé tett lakások helyett az időseknek is lakniuk kell valahol. A kisebb lakások kínálata szűkös, hiszen az idősek mellett az életpályát kezdő fiatalok is ilyen lakásokat keresnek. Abban azonban egyet lehet érteni a szakértőkkel, hogy nem feltétlenül érdemes tömegével eladásra kínált garzonlakásokat építeni, hiszen felhasználásuk csak átmeneti. Abban viszont sokak szerint van ráció, hogy a garzonok egy új bérlakásprogram alapjai legyenek. A kisebb alapterületű, központilag üzemeltetett, ésszerű áron kiadott ingatlanok mind a fiatalok, mind az idősek számára optimális lehetőséget biztosítanának.

Csehországban – elsősorban a fiatalok lakáshoz jutását könnyítendő – most olyan programon dolgoznak, ahol az önkéntes nyugdíjpénztárakat hoznák állami kedvezményekkel helyzetbe, ha bérlakás építésre adják a fejüket. A példa nem új: a múlt század '20-as éveiben Budapesten is számos bérház épült, amelynek üzemeltetője munkahely vagy általános nyugdíjpénztár volt. A bérleti díjak stabil hozamot biztosíthatnak a pénztáraknak. A fiatalok mellett a nyugdíjasok is helyet találhatnának ilyen épületekben, a korábbi lakásuk ára pedig a lakbér mellett is biztosíthatná az időskor anyagi biztonságát.

(Borítókép: Robert Alexander / Getty Images)