A magyar rekordadók és a játékpénzzé silányult forint is megtette hatását

A 2023-as év egészére jellemző Európa-rekorder hazai inflációt még most is nyögjük. Az árak ugyanis ragadósak. Vagyis – ahogy a kormányzati kommunikációban szerepel – hiába törte le a kormány az inflációt, az árak nem csökkentek vissza. A fogyasztói árak emelkedése leginkább az élelmiszereknél csapódott le.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az élelmiszerárak átlagos emelkedése

• 2022-ben 26 százalék,
• 2023-ban 25,9 százalék,
• 2024-ben pedig 2,8 százalék

volt éves bázison.

A drágulásból egyik kedvenc édességünk, a csokoládé sem marad ki. A globális csokoládépiac jelentős kihívásokkal néz szembe, amelyek alapvetően befolyásolják mind a termelést, mind a fogyasztást. Az alapanyagárak, a gyártási, az energia-, a logisztikai, valamint a bérköltségek emelkedése Magyarországon is az édességek árának növekedéséhez vezetett, ami az eladott mennyiségek csökkenését eredményezte – summázta az Index megkeresésére az Magyar Édességgyártók Szövetsége (MÉSZ).

Szintén a KSH adatai szerint a 90–100 grammos, egész- vagy törtmogyorós tábla mogyorós tejcsokoládé

• 2021 decemberében 365,
• 2022 decemberében 459,
• 2023 decemberében 535,
• 2024 decemberében pedig 574 forint volt,

vagyis 3 év alatt 57 százalékos drágulás történt ebben a termékkategóriában.

Válaszokért kiáltó kihívások

A termelők és gyártók helyzete nem egyszerű, számos kihívással kell szembenézniük. A teljesség igénye nélkül összeszedtük a legfontosabbakat.

Gazdasági tényezők

• Áringadozás: A kakaóbab ára jelentős mértékben ingadozik a globális piacon, ami bizonytalanságot okoz a gyártóknak.
• Infláció és vásárlóerő: Az emelkedő árak csökkenthetik a vásárlói keresletet, különösen a prémiumkategóriás termékek iránt.

Alapanyag-ellátás és kakaótermesztés

• Kakaóbab-termelés fenntarthatósága: a kakaóbab-termelés erősen függ a trópusi régióktól, különösen Nyugat-Afrikától (például Elefántcsontpart és Ghána). A klímaváltozás, talajromlás és a termőterületek csökkenése komoly fenyegetést jelent.
• Kisgazdaságok helyzete: a kakaóbab-termelők többsége kistermelő, akik gyakran alacsony jövedelemből élnek, és korlátozott hozzáférésük van a modern mezőgazdasági technológiákhoz.
• Gyermekmunka és etikai kérdések: a fenntartható és etikus termelés biztosítása érdekében növekvő nyomás nehezedik a vállalatokra, hogy megszüntessék a gyermekmunka alkalmazását és támogassák a termelők tisztességes megélhetését.

Környezetvédelmi kihívások

• Klímaváltozás: a kakaónövény érzékeny az éghajlati változásokra, a növekvő hőmérséklet, illetve a csapadék eloszlásának változása csökkentheti a terméshozamot.
• Hulladékkezelés és csomagolás: a csokoládéipar jelentős mennyiségű műanyagot és egyéb csomagolóanyagot használ, ami környezeti terhelést okoz. Egyre nagyobb az igény a fenntartható csomagolási megoldásokra.

Fogyasztói szokások változása

• Egészségtudatosság: az emberek egyre inkább keresik az alacsony cukortartalmú, organikus, vegán vagy funkcionális csokoládékat. Ez változásokat követel a termékfejlesztésben.
• Alternatív édességek térnyerése: az egészségesebb snackek, például diófélék vagy fehérjeszeletek népszerűségének növekedése versenyhelyzetet teremt a csokoládéval szemben.

Verseny és innováció

• Intenzív piaci verseny: az iparágban nagy szereplők (például Nestlé, Mars, Lindt) dominálnak, miközben kisebb, kézműves márkák is folyamatosan növelik részesedésüket.
• Új ízek és textúrák iránti igény: a fogyasztók változatos ízvilágot és különleges élményeket keresnek, ami folyamatos innovációt követel.

Technológiai kihívások

• Digitalizáció és e-kereskedelem: az online értékesítés térnyerése új logisztikai és marketingstratégiákat követel meg.
• Nyomonkövethetőség: a fogyasztók egyre inkább elvárják, hogy az általuk vásárolt csokoládék összetevői fenntartható és etikus forrásból származzanak. Ez új technológiák bevezetését igényli – az ellátási lánc átláthatósága érdekében.

Ezek a kihívások együttesen jelentős hatással vannak a csokoládéiparra, és olyan átfogó stratégiák kidolgozását igénylik, melyek egyszerre fókuszálnak a fenntarthatóságra, innovációra és a fogyasztói igények kielégítésére.

Világverő magyar terhek

A csokoládé árának emelkedése mögött elsősorban a kakaó, másodsorban a cukor világpiaci árának növekedése áll. A klímaváltozás jelentős hatást gyakorol a kakaótermelésre: a szárazság, a kártevők elszaporodása és a terjedő növénybetegségek egyre nagyobb kihívást jelentenek a termelőknek. 2024 elején a kakaó tonnánkénti ára elérte a 14 ezer dolláros szintet, ami az elmúlt évek egyik legmagasabb értéke volt, bár ebben a spekulatív tőke szerepe is közrejátszott – hívta fel a figyelmet Intődy Gábor, a MÉSZ főtitkára. (Jelenleg 11 ezer dollár körül mozog a tonnánkénti ár.)

A globális keresletet tovább növeli az ázsiai középosztály bővülése, amely gyakorlatilag „eleszi” a csokoládét, amivel jelentősen átrendezi a korábban főként európai és amerikai fogyasztásra épülő piacot.

A főtitkár felhívta a figyelmet a különösen összetett magyarországi adó- és díjrendszerre, amely hozzájárul az árak növekedéséhez.

A 27 százalékos áfa mellett a 4,5 százalékos kiskereskedelmi adó, az egyes termékeknél a fogyasztói ár 30 százalékát is kitevő népegészségügyi termékadó (NETA) a „világverő” EPR-díjakkal, valamint újabb kötelezettségek, mint például a várható kibertanúsítási díj jelentősen befolyásolja az árakat. A forint árfolyamának instabilitása, gyakorlatilag „játékpénz jellege”, további nyomást helyez a gyártókra, hiszen a kakaó beszerzése kizárólag dollár- vagy euróalapú importból lehetséges.

„A vállalatok még egy esetleges nyersanyagár-csökkenés esetén is a nyereség visszatornázására, az árfolyamkockázat fedezésére, a cég jövőjének biztosítására fognak koncentrálni, és nem az árcsökkentésre” – szögezte le Intődy Gábor. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy az élelmiszeripari és vállalkozásfejlesztési pályázatok technológiai fejlesztési lehetőségeket kínálnak egyes cégeknek.

Árérzékenyek a fogyasztók, de a prémiumpiac stabil

A gazdasági helyzet hatására az ár-érték arány még inkább előtérbe került. Míg az árérzékeny fogyasztók az akciós, tömegesen gyártott termékeket keresik, a prémiumszegmens – különösen az ünnepi időszakokban – stabil keresletre számíthat. A saját márkás termékek további erősödése figyelhető meg. Az innovációk terén megjelentek új, egzotikus vagy szezonális ízek, valamint különböző textúrájú édességek. A kisebb, „bite-size” kiszerelések térnyerése is jellemző, miközben a prémiumminőségű étcsokoládé-figurák és kézzel készített bonbonok piaca továbbra is stabil.

A különleges ízesítésű csokoládék, például a sós karamell vagy a pisztácia, illetve az ajándékcsomagok iránt is jelentős érdeklődés mutatkozik. Ez kedvezhet a kisvállalkozásoknak, helyi kézműves cukrászoknak és csokoládékészítőknek, akik limitált kiadású, kreatív termékeket kínálnak. Szűk, de stabil a kereslet az alternatív, mentes édességek, fehérjeszeletek és hasonló termékek iránt is

– vázolta a főtitkár, aki szerint a vállalatok nem feltétlenül az alacsonyabb kakaótartalmú termékek készítésében látják a túlélés, illetve a költséghatékonyság zálogát, ami egyben minőségromlással jár.

„A kakaótartalom csökkentése egy lehetőség, minden bizonnyal lesz, aki él vele, ám nem is alkalmazható minden terméknél. A költségek csökkentése érdekében számos más lehetőség áll a gyártók előtt. Például a kiszerelés nagyságának változtatása, hatékonyságnövelés, alternatív források keresése és természetesen az áremelés is” – jegyezte meg.

Termelési és fenntarthatósági kihívások

A kakaótermelés jelentős része Afrikában, főként Elefántcsontparton és Ghánában koncentrálódik, ahol a fragmentált farmergazdaságok miatt számos hatékonysági és fenntarthatósági probléma merül fel. A bizonytalan gazdasági-politikai környezet nem kedvez a befektetéseknek, és egyre jellemzőbb a fiatal generáció elvándorlása a kakaótermelő régiókból. Pozitív ellenpéldaként Ecuador említhető, ahol jobbak a termelés adottságai, azonban globális szinten ez csak kismértékben befolyásolja a piac helyzetét.

A konszolidáció Ázsia felé fordul

A nehézségek miatt a gyártói piac konszolidációjára lehet számítani, különösen a kisebb gyártók esetében. A legnagyobb globális édességvállalatok felvásárlásokkal és a gyártás koncentrálásával reagálnak a kihívásokra, miközben fokozatosan az ázsiai piacok felé fordulnak.

„A legnagyobb globális édességvállalatok elképesztő tempóban vásárolják fel a kisebbeket. A hatékonyság növelése érdekében eltüntetik a helyi márkákat, globális brandeket építenek globális kampányokkal, néhány földrajzi helyre koncentrálják a gyártásukat, és egyre kevésbé számít nekik az európai piac, annak kultúrája vagy hagyományai. Kína, India és környékük felé fordulnak, ahol két-három milliárd fogyasztót érhetnek el” – mutatott rá Intődy Gábor.

Ez ugyanakkor lehetőséget teremthet az innovatív helyi kis- és középvállalkozások számára, amelyek képesek lehetnek speciális piaci igények kielégítésére és helyi márkák sikeres működtetésére.

(Borítókép: Németh  Emília / Index)