Mégis magukra hagyják a legesélytelenebb munkakeresőket

Előremutató módszer a munkaerőpiacról kiszoruló munkanélkülieket úgy visszaterelni a munka világába, hogy közben egészségügyi és szociális problémáikat is kezeli egy szakemberekből álló csapat. Ez lett volna a speciális közfoglalkoztatás lényege, ami azonban eddig megvalósult a programból, az egy sor gyermekbetegséggel küzd. Hiába az egészségi állapotfelmérés, ha aztán a kezelésre már nem marad kapacitás, és hiába szereznek újból munkarutint az egészségkárosodott speciális közmunkások, ha utána a rendes közmunkában megint csak nehezen végezhető, fizikai munkát kaphatnak. A tesztfázisban észlelt hibák kijavítására lehet, hogy lehetőség sem lesz, az ugyanis rejtély, hogy a jelenleg szünetelő program folytatódik-e. Az Abcúg cikke.

Két éve már, hogy riportban mutattuk be olvasóinknak, hogyan működik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, Harsányban a kormányzat akkoriban elindított új, közfoglalkoztatási programja, a speciális közmunka.

A program célja volt, hogy a valamilyen fizikai, mentális vagy szociális okból nehezen foglalkoztatható, ezért a nyílt munkaerő-piacról, sőt még a hagyományos közmunkaprogramból is kiszoruló embereket is bevonja a közfoglalkoztatásba.

A speciális közfoglalkoztatási program lényege volt, hogy szakképzettséget nem igénylő, és komolyabb fizikai megerőltetést nem jelentő munkát végezzenek napi 6 órában azok az álláskeresők, akik mentális, szociális vagy egészségügyi okokból nem vonhatók be a foglalkoztatásba.

A program első körben csak 4 megye 11 településén indult el és 300 új embert vont be a közfoglalkoztatásba 5 hónapig, de 2017-ben a legtöbb, első körben résztvevő településen – pont Harsány kivételével – újból, megint egy féléves periódusra újraindult.

Riportunk során azt tapasztaltuk, a programban részt vevők egy részének valóban segített a program abban, hogy a magányos, kilátástalan otthon ücsörgés helyett valamilyen hasznos munkát végezhettek, ráadásul még a napi ebéd is biztosított volt.

Ugyanakkor olyanokkal is találkoztunk, akik visszalépésként élték meg, hogy – ahogy nevezték – “rehab közmunkán” kell dolgozniuk, őket ugyanis korábban már foglalkoztatták rendes közmunkában. Joggal vetődött fel bennük a kérdés, hogy miért kell most az ott kapott fizetés töredékéért, napi 6 órában dolgozniuk úgy, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatásnál mindössze négyezer forinttal keresnek többet.

Jó szándékú, de ellentmondásokkal teli

A speciális közmunka akár egy jó eszköz is lehetne a nehezen foglalkoztatható emberek munkaerőpiaci aktiválásra. Előremutató például abban, hogy komplexen közelít az aktív korú álláskeresők problémáihoz, egészségügyi és szociális hátrányaikat is kezeli.

Az eddig két próbaszakaszban, 2016-ban és 2017-ben 5-5 hónapos etapokban megvalósult program azonban egyelőre, úgy tűnik, nem tudta levetkőzni a közmunkaprogramra általánosan jellemző visszásságokat, ráadásul jól megmutatja a szociális ellátórendszer hibáit is.

Ezt a tanulságot vonja le egy, a szociálpolitikai témákkal foglalkozó Esély folyóiratban júniusban megjelent tanulmány, amely a speciális közmunkaprogram említett két próbaszakaszának tanulságait összegzi. A tanulmányt Petróczi Andrea és Varga Lívia írták, akik egy Baranya megyei kisvárosban, Komlón készítettek interjúkat a speciális közmunkaprogram megszervezőivel arról, hogyan sikerült a program megvalósítása.

Kritikák

Komlón a helyi városgondnokság a közfoglalkoztató, hozzájuk tartozott a speciális közmunka is. A program 2017-es lejárta után az önkormányzat elérte, hogy a speciális közmunka keretében végzett munkákat hagyományos közmunkában folytathassák tovább a helyiek, a közfoglalkoztató vezetője ezt emelte ki, mint a program egyik pozitív hozadéka. Így ugyanis a fizikai megterhelést jelentő közmunka-típusokat elvégezni nem tudó munkavállalók is becsatlakozhatnak a hagyományos közmunkába.

A munkavállalókkal dolgozó mentorok azonban arról panaszkodtak a kutatóknak, hogy alapvető ellentmondás van a programban, amire látszólag nem gondoltak kitalálói.

A programnak része volt az is, hogy a résztvevők egészségügyi állapotfelmérése után egészségügyi szolgáltatásokhoz is hozzáférjenek, hogy állapotuk javuljon. Azonban a kutatóknak mesélő mentor szerint a településen ez szinte egyáltalán nem valósult meg. Hiába történt meg a felmérés, főleg az idő rövidsége, az ellátórendszer kapacitáshiánya miatt, vagy egyszerűen azért, mert az illető nem tudta megvásárolni a felírt gyógyszereket, a kiderített problémák kezelése elmaradt.

Ahogyan a harsányi riportunkkor nekünk nyilatkozó speciális közmunkások, úgy a kutatásban szereplő településen megvalósult program résztvevői is a bérezést kritizálták leginkább: hogy a heti harminc órás munkavégzésért a heti negyven órás közmunkásbér hetven százalékát kapni megalázóan alacsony fizetés, még akkor is, ha ebben benne van a napi egyszeri meleg étkezés, a zuhanyzási lehetőség, szociális és egészségügyi szolgáltatások, vagy az állandó mentori segítség.

Azt már a kutatás szerzői emelik ki, hogy a speciális közmunkaprogram esetleges folytatásához egy ellentmondást sürgősen rendezni kéne:

ha a közmunkában való részvétel egyik feltétele, hogy regisztrált álláskereső legyen az illető, akkor hogy vegyenek részt az elvileg nekik kitalált speciális közmunkában a munkaerőpiac számára még megmenthető beteg munkanélküliek?

Miért volna rá szükség?

Hogy a tesztfázisban beazonosított problémákat lesz-e lehetőség feloldani, az azonban kérdéses. A speciális közmunka ugyanis jelenleg szünetel, és a folytatásról sem tudni semmit. Pedig a tanulmány szerzői bőven kifejtik, miért volna szükség hasonló programra.

A tanulmányban szerint Magyarországon a kilencvenes évek óta folyamatosan szigorodnak a munkanélkülieket segítő ellátások jogosultsági feltételei – mind a rászorultsági alapú, mind a biztosítás alapú – tehát korábbi munkavégzéshez kötött – támogatásokat illetően, ami egyre nehezebbé teszi az állástalanok helyzetét.

A kutatók szerint a támogatások csökkentése és a feltételek szigorítása mögött az a szemlélet áll, hogy a munkanélküliség oka a munkaerő-kínálati oldalon keresendő, ami leegyszerűsítve körülbelül annyit jelent: a munkanélküli emberek hibája, hogy nem találnak állást.

A szigorítások – amellett, hogy persze aktívabb álláskeresés felé tolják a munkanélkülieket, sokakat kiszorítanak az ellátotti körből – azzal együtt, hogy a segélyalapú ellátások alapját képező nyugdíjminimum sem emelkedett 2008 óta, erős jövedelemcsökkenést jelentettek a legszegényebb háztartásokban.

A munkanélküliek csökkenő támogatása leginkább azokat érinti rosszul, akik valamiért hátrányból indulnak a munkaerőpiacon. Az egészségügyi problémákkal küzdő megváltozott munkaképességűek csak egy ilyen csoport, de van egy másik:

akik véglegesen leszakadni látszanak a munkaerőpiacról, munkavállalói képességeik egyre csak romlanak, a velük szemben támasztott követelményeknek pedig egyre nehezebben tudnak megfelelni. Ha alkalmazzák is őket, csak alacsonyan jövedelmező, bizonytalan, ideiglenes munkákból élnek.

Hogy ezek az emberek miért szorulnak ki a munkaerőpiacról, annak egyénekre lebontva sok különböző oka van, amiket egy jó foglalkoztatási – vagy munkaerőpiaci aktiváló – programnak meg kell próbálnia minél pontosabban megcélozni ahhoz, hogy sikeres legyen – írják a kutatók. Szerintük “az eszközök kombinálására épülő speciális közfoglalkoztatási program” fontossága is ebben áll.

Ez lett volna az alternatíva

Van azonban egy másik indok, ami miatt fontos lenne, hogy működjön ilyen program.

Szintén írtunk róla, hogy a kormányhivatalok foglalkoztatási osztályai 2016 nyarától, egy nemzetgazdasági minisztériumi határozat alapján, törölni kezdték az álláskeresői nyilvántartásokból “az egészségügyi okokból nem foglalkoztatható” álláskeresőket. Ők azok – a minisztérium számításai szerint úgy 132 ezer ember -, akik

• tartósan a nyilvántartásban szerepelnek, mégsem közvetítették ki őket egyetlen munkahelyre sem,
• vagy kiközvetítésük rendszeresen sikertelen volt: foglalkoztatásuk folyamatosan az egészségi alkalmassági vizsgálatok eredménye miatt hiúsult meg,
• illetve a járási hivatal is úgy tartja őket nyilván, hogy valamilyen szociális, mentális, vagy egészségi problémával küszködnek.

Ezeknek az embereknek jellemzően olyan egészségügyi problémáik vannak, amik alapján egészségkárosodásuk mértéke nem éri el az 50 százalékot – azt a mértéket, ahonnan már jogosultak lennének rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra -, azonban nem találnak olyan munkát, amit jelenlegi állapotukban el tudnának végezni. Vannak köztük, akiknek orvosi papírjuk van róla, hogy nem foglalkoztathatók.

A logika az intézkedés mögött érthető: aki egészségügyi okok miatt tartósan képtelen a munkavégzésre, az ne szerepeljen álláskeresőként a nyilvántartásban. A törlésükkel azonban az aktív álláskeresői státusztól függő foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22800 forintjától is elesnek a beteg munkanélküliek. Mi is egy olyan férfi történetét mutattuk be, aki, miután közölték vele: törlik a nyilvántartásból, lényegében jövedelem nélkül maradt.

Ugyanaz a határozat, ami az egészségügyi okokból nem foglalkoztatók nyilvántartásból törlését rendeli el, egyfajta megoldást is ígért az érintetteknek.

amivel kapcsolatban azt ígérte a minisztérium, hogy a bevezetése a nyilvántartásból való törléssel párhuzamosan zajlik majd. Így az álláskeresők közül kikerülők legalább egy részének továbbra is jutna valamilyen – a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz hasonló összegű – jövedelem. Emellett munkarutint, közösségi élményt szereznek, és egy csomó képességet, például az együttműködést, munkahelyi konfliktuskezelést is újratanulják – írják a szerzők.

Hogy a beígért országos szintű program hol akadt mégis el, és várható-e egyáltalán még a felélesztése, arról megkérdeztük a speciális közfoglalkoztatást korábban megszervező Belügyminisztériumot. Amint választ kapunk tőlük, cikkünket frissítjük.