Húsz évet elloptak az életemből

– ezeket vesztették el a Quaestor károsultjai az Indexnek küldött leveleik szerint. Tegnapelőtt azt kértük az olvasóinktól, írják meg, mit veszítettek a brókerbotrányokban, a leveleikből pedig kezd kirajzolódni egy kép, hogy kik is az igazi vesztesei a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb pénzügyi botrányának.

A levelek 99 százalékban a Quaestor-kötvények vásárlóitól jöttek. Elég sok levélből az derül ki, hogy nem mindenki tudta, milyen kockázatot vállalt, akármennyire is próbált utánanézni – persze ilyen helyzetben mégis meghozni egy komolyabb befektetési döntést az érintett panaszosok felelőtlenségét jelzi. 

Három generáció vagyona

Írt nekünk olyan olvasó, akinek csak egy kicsit több mint egymillió forintja volt a Quaestorban, amikor öncsődöt jelentett a cég, de olyan családról is olvastunk, amelyik összesen közel 100 millió forint megspórolt pénzt tartott a cégnél. Ennek jó esetben csak a töredékét látják majd viszont.

Sok családban a nyugdíj előtt álló szülők és gyerekeik is Tarsolyékra bízták a pénzüket, de olyan is volt, ahol még a nagymamától örökölt vagyon is Quaestor-számlán volt. Itt három generáció vagyona úszott el.

Nagyon sok esetben azt a pénzt tették be az ügyfelek a brókercéghez, amit a szüleiktől kaptak, ami megtakarításokból, eladott lakások árából összejött. Így egy-egy számlán minimum két generáció élete munkája is rajta lehetett.

„Építkezni szerettünk volna. Többek közt abból a pénzből, amit a szüleim keservesen megkerestek, és nem akkor akarták ideadni, amikor meghalnak, mert látni szerették volna életükben, hogy amiért dolgoztak, az, hogy mi majd könnyebben boldogulunk, valóra válik.”

Volt, aki örökölt ingatlanok és autók árát tette Quaestor-kötvényekbe, sokan a saját eladott lakásuk árát fektették be, volt, aki külföldön dolgozva spórolt, mások itthon, túlórázva, hétvégézve, félretéve.

Lakások nemcsak bementek a számlákra, de nagyon sokan arra is költötték volna a pénzt. Az egyik levélírónk most kezdett volna lakásokat nézni, de olyan is akad, aki már építkezni is elkezdett, már állnak a falak a telken, de befejezni a házat nincs miből. A devizahitel-válság után sokan szerettek volna hitel nélkül vagy csak kevés hitellel lakást vagy házat venni, erre a Quaestor magas hozamaiban látták a megoldást. Sok Quaestor-károsult viszont a liberális közgazdászok álmát teljesítette be, és öngondoskodásra, nyugdíjas éveire, a gyerekei jövőjére fektette be a pénzt, vagy csak azért, hogy legyen, ha valami baj történne.

„Az összeget a család biztonsági tartalékának tartottuk bármely esetre. Maga a tudat, hogy van, amihez nyúlni lehet, megnyugtató volt...”

„Mindig büszke vagyok magamra, mert független vagyok a politikától és döntésektől. Nem az államra számítok a nyugdíjamnál. Tisztában vagyok azzal, hogy a gyermekeimet nekem kell eltartanom, és nem az államnak. És akkor jön egy ilyen hülye csapat, aki minden tervemet felrúgja. Kiderül, hogy Magyarországon mégsem tudok független lenni a politikától és az államtól.”

„Volt 10 szép, bizodalommal tele évünk, hogy előre gondoskodtunk a fiunk életéről.”

Racionális döntés

A Quaestor jó híre sok családban, baráti társaságban szájról szájra terjedt, volt, aki ügyintézőt vagy brókert ismert, aki a cégnél dolgozott, vagy csak jókat hallott a Quaestor szolgáltatásairól az ismerőseitől.

Olyan olvasónk is van, aki, miután hallgatott egy ismerősére, más barátainak is ajánlotta a Quaestort. Sokan máshol tartották korábban a pénzüket, de a Quaestor ajánlata és szolgáltatása annyival jobbnak tűnt, hogy inkább ide tettek át mindent.

„Volt pénzünk az Államkincstárnál, az OTP Banknál, még takarékszövetkezetnél is, ám az utóbbi 4-5 év során fokozatosan a Quaestorhoz csoportosítottam át ezeket, nyilván a viszonylag magasabb hozam, a rugalmas hozzáférési lehetőség és az alacsony számlavezetési költségek miatt.”

A Questorban sokan a biztonságot látták, főleg a válság után, amikor részvényekben és más befektetésekben elúszott a megtakarításuk egy része. Ehhez képest a fix és viszonylag magas hozam racionális alternatívának tűnt.

Gondoltam, többet nem játszom lutrit, csakis fix hozamra megyek rá. A Q meg fix hozamot ígért, az ígért kamat nem függött a tőzsdétől. Na ez legalább biztos, kiszámítható

– írta nekünk egy hölgy, aki korábban egy 5 éves banki portfólióban tartotta a pénzét, amiből részvényeket vett a bank, de ezek a várt 10 százalék helyett csak 4-5 százalékos hasznot hoztak, amire még 20 százalék kamatadót is kellett fizetni.

Nem sok megtakarításom volt, azt a kevés pénzt magyar részvényekbe, kötvényekbe fektettem. A 2008-as válság miatt inkább áttértem a fix hozamú befektetésekbe, így a Quaestor kötvényeit kezdtem el vásárolni. A banki kamatnál egy kicsivel jobban kamatozott, de nem extrém módon, hogy bármi gyanút ébresztett volna

– írja egy másik olvasónk.

Több levélben is szó volt arról, hogy a válság alatt és után biztonságosabb befektetésekbe tették a pénzüket, és a Quaestor-kötvények, főleg amikor javulni kezdett a környezet, pont ilyennek tűntek. 

Az előnyös szolgáltatás és a baráti ajánlások mellett azért is bíztak az ügyfelek a Quaestorban, mert minden jel arra utalt, hogy meg is lehet bízni ebben a cégben.

25 éves céget láttam, sikeres, kormányközeli, superbrands, év vállalkozója, valós befektetések, MNB vizsgálatokkal, MNB engedélyekkel 70 milliárdnyi kötvényre. 

Garancia van? Persze, Beva!

A Quaestor-károsultak kártalanításáról szóló vitában többször előkerült már az érv, hogy a Befektető-védelmi Alapnak (Beva) nem kellene fizetnie, hiszen a quaestorosok vállalati kötvényeket vettek, amikről tudniuk kellett, hogy ha nullázódik az értékük, nem jár utánuk kártérítés, mivel a hitelezett vállalat fizetésképtelensége befektetési veszteségnek minősül. A károsultak történeteiben viszont visszatérő elem, hogy azt hitték, a befektetéseiket garantálja a Beva, és ebben a hitükben sem a Quaestor ügyintézői, sem a szerződés nem cáfolta meg őket.

„Az ügyintéző kitöltetett velem egy tesztet, ami alapján alacsony kockázatú befektetést ajánlott, és elénk tolt egy diszkont kötvény nevezetű dolgot. Kérdeztem, van-e rá garancia. Persze, Beva. Még egyszer rákérdeztem, van-e olyan lehetőség, hogy elbukhatom a befektetett pénzem. »Nincs« – volt a válasz.”

Az ügyfeleket az is megkavarhatta, hogy a szerződés szerint ők a Quaestor Értékpapír Zrt.-vel szerződtek, amit – ahogy többen írták – meg is találtak a Beva-tagok között. 

Megkérdeztük a Quaestor munkatársát, ő azt mondta, hogy természetesen Beva védett a kötvény – nézzük meg a Beva honlapját! Megnéztük, ott van a Quaestor Értékpapír Zrt. Mivel a Quaestortól kapott papírokon csak a fenti cégnév szerepel, megnyugodtunk.

Olyan ügyfél is írt, aki azt állítja, még a Bevát is felhívta, és ott is azt a választ kapta, hogy nyugodjon meg, van garancia. Egy olvasó szerint az ügyfeleket még akkor is a Beva-garanciával hitegették, amikor elkezdett összeomlani a Quaestor.

„A krach napján bementem az irodába, ahol egy másik ügyintézőhöz kerültem, és még mindig a Beva-garanciáról beszélt. Este kiderült, hogy ez nem így van, ezért szerdán ismét felkerestem őket, egy 3. ügyintéző azt válaszolta, ő azért mondta mindenkinek a Beva-garanciát, mert ő is úgy tudta, hogy van. Neki elhittem. De ott ült az eredeti ügyintézőnk, egy igen arrogáns hölgy, és számon kértem újfent. Két dolgot mondott:

1. ő soha nem mondta, hogy van Beva-garancia (a plafon szakadjon le!).
2. Azt mondta nekünk, amire utasították.”

Emberek megtakarításai úgy is kerülhettek Quaestor-kötvényekbe, hogy nekik eszük ágában sem volt vállalati kötvényt vásárolni. Egyik olvasónk munkaadója például a több száz dolgozó bérének egy kis százalékát egy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóhoz utalta kiegészítő nyugdíjprogramként.

„A munkaadóm által választott nyugdíjszolgáltató a Quaestor FNYSZ [foglalkoztatási nyugdíjszolgáltató – szerk.] volt. És mit tesz Isten, a Quaestor FNYSZ a befizetések egy részét a Q Hrurira által kibocsátott fiktív kötvényekbe rakta. Tehát a befizetések ezen része ma egy fillért sem ér."

Nem bízom már senkiben

Gyakorlatilag nem akadt olyan olvasó, aki azt mondta volna, hogy kapott valamilyen felvilágosítást arról, hogy mi lesz a bennragadt vagyonával. Egyelőre mindenki csak reménykedik, hogy valamit majd visszakap. Többen azt is írják, mindenképpen perelni fognak.

„Annyit megteszek, hogy valami jó nevű ügyvédi irodához fordulok, bár most úgy tűnik, hogy nincs olyan lefoglalható Q-vagyon, ami arányban állna a csalás összegével."

Hosszú évek pereskedése után talán majd valamennyit viszontlátunk a pénzünkből. Amennyire tudom, 50 ezer beugró + százalékos sikerdíj a tarifa. A beugrót még ki tudjuk fizetni.

Van olyan károsult is, aki szerint az államnak kellene perelnie a károsultak nevében. 

Az eset szinte minden levélírót megingatott a pénzügyekben és az államban vetett bizalmában is. Sokan a felügyeletet hibáztatják, van, aki a kormányt. Azt viszont szinte senki nem tudja, hogy miben tartaná a pénzét, ha visszakapná.

„Mint pénzügyes közgazdász fogalmam sincs, hogy hova tegyem a pénzemet Magyarországon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez a legelkeserítőbb."

Van, aki azt mondja, ezek után csak bankban tartja majd a pénzét, de van, aki ebben sem bízik, és inkább autóba, házba teszi, vagy otthon tartja. 

„Ha valaha visszakapom a pénzem, elköltöm. Nem bízom már senkiben. Ha egy éven belül kapom vissza, megpróbálok építkezni. Ha később jutunk hozzá, elutazzuk, és végre veszek a férjemnek egy nagyobb tv-t (bár korábban vettem volna)."

Azt már szinte senki nem gondolja, hogy újra össze tudja majd gyűjteni azt a pénzt, amit elvesztett.

Minden kezdődhet elölről, de én nem leszek már 10 évvel fiatalabb, hogy havi 300-400 órát dolgozzak óriási felelősség mellett újabb 10 éven át.

Amit elvettek, azt a gyerekeinktől, unokáinktól vették el. Az ősz hajszálakat cserébe én kaptam.”