Drágább lett a benzin, megírom!

Legutóbb május 8-án hozta le az MTI szokásos szerdai jelentését arról, hogy az ország legnagyobb üzemanyag-nagykereskedője, a Mol éppen mennyiért ad bruttó egy liter benzint és gázolajat.

Ez egy viszonylag megszokott dolog, az MTI-vel a Mol hetente általában kétszer közli ezt, így ez hetente általában kétszer végig is járja a magyar sajtót. Igaz, most egy kicsit zordabb a helyzet, mint szokott lenni, mert  a benzin ára már egy ideje 400 forint fölött van, most éppen 403 forint, a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi ára pedig továbbra is 410 forint felett van.

Mi kerül ennyibe egy liter benzinen?

De per pillanat miért kerül ennyibe az üzemanyag? Ennek megértéséhez érdemes átnézni, hogy alapvetően miből is áll össze ezeknek a termékeknek az ára. Ahogy azt Pletser Tamás, az Erste energiapiaci elemzője magyarázta nekünk, az üzemanyagok árát alapvetően négy tényező határozza meg:

• a nyers kőolaj ára,
• az olajfinomításon lévő nagy- és kiskereskedelmen lévő árrés,
• a dollár ára forintban,
• és a terméken lévő adó szintje.

Hogy letudjuk a legkevésbé változó és leginkább kiszámítható költségtételt, a kormányok szeretik adóztatni az üzemanyagot, mert – mint ezt később részletesebben tárgyaljuk majd – az árváltozástól függetlenül az emberek eléggé veszik ezt a terméket. Ráadásul az ilyen adót könnyű is beszedni, úgyhogy tényleg minden kormány álma. A benzin literjén jelenleg 120, a gázolajén 110,3 forint adó van, ez nem is változott az idén.

A másik három tényező eléggé tud változni, főleg az olajár és a dollár/forint árfolyam. Az olaj ára, nagyon leegyszerűsítve a dolgot, leginkább attól függ, hogy mennyit termelnek belőle, és mivel a világ legnagyobb olajtermelői egy kartellbe (az OPEC-be) szerveződtek, ezért eléggé tudják szabályozni, hogy mennyit termeljenek – például ha túl alacsony az olaj ára, visszafogják a termelést. A szervezet nemrég megállapodott, hogy június végéig korlátozza a kitermelést, ezzel mesterségesen fenntartva az olaj árát.

Néha viszont még az OPEC kezéből is kicsúszik a gyeplő. Például Venezuelában – amely az egyik legnagyobb olajtermelő OPEC-tag – jelenleg teljes a politikai fejetlenség, így innen nem direkt esik ki a termelés, a szintén OPEC-tag Irán pedig az Egyesült Államok szankciói miatt nem fog tudni több olajat legálisan piacra dobni (igaz, más OPEC-tagok, főleg Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek azt ígérték, hogy majd piacra dobnak annyival több olajat, mint amennyi kiesik Irán miatt).

Pletser Tamás szerint az olaj ára a maximum körül van, amiatt már nem nagyon fog följebb menni az üzemanyagok ára. A másik olajipari tényező, a finomított olaj és a nyers olaj közötti árrés miatt is változott mostanában, ez is hatott az árakra, de Pletser szerint már nem nagyon fog.

A nemzetközi piacon dollárért árulják az olajat és a finomított termékeket is, így fontos kérdés, hogy mennyi forintot kell kiköhögni egy dollárért. Márpedig a forint az elmúlt hónapokban gyengült a nagyobb valutákkal, így az euróval és a dollárral szemben is. Bár a gyenge forint jó az exportáló cégeknek, a sofőröknek elég nagy szívás. Ha valamitől még emelkedhet a benzin ára, akkor az ez.

A dízel viszont egy, a fenti tényezőktől független okból fog valószínűleg drágulni a közeljövőben: egy megváltozó szabályozás miatt, ami alapvetően a hajókról szól, de az autósokra is nagy hatással lesz. 2020 januárjától ugyanis életbe lép a Nemzetközi Hajózási Szervezet (IMO) szabályozása, ami megtiltja a hajóknak, hogy nagy kéntartalmú és borzasztóan szennyező üzemanyagolajat használjanak. Ennek viszont az lesz a hatása, hogy a hajók át fognak térni a dízelmeghajtásra, így a gázolajas autóknak föl kell majd venniük a versenyt a világ minden részébe árukat szállító óriási tankerekkel a dízelért, ami emelni fogja az ára.

Miért pörög mindenki a benzin árán?

Kicsit metább kérdések felé terelve most a gondolatainkat, felmerül a kérdés, hogy miért foglalkozunk ennyit a benzin és a gázolaj árával, miért van az, hogy a híradó hetente legalább kétszer közli, hogy mennyivel változik ezeknek a termékeknek az ára, miközben a tej, a zöldségek-gyümölcsök vagy a hús ára kevésbé foglalkoztat minket. És miért van az, hogy bár mindenkit bosszant az üzemanyagok árának emelkedése, legfeljebb puffogunk a töltőpisztolyt markolászva, míg a háztartási energia árának fixálásából egész politikai kampányt csinált az állam?

A legtöbb feltett kérdésre legfeljebb találgatni tudunk vagy a vállunkat emelgetni, hogy bizony, ez fura (például hogy a magyar sajtóban miért heti rendszerességű breaking news, hogy drágul vagy olcsóbb lesz a benzin).

Miért érdekel és idegesít mindenkit, akinek van autója az, hogy éppen mennyivel változik az üzemanyag ára? Azért, mert mindenki tudja, hogy így is, úgy is ki fogja fizetni, és csak szívhatja a fogát, hogy ez jobban megviseli majd a pénztárcáját, mint egy héttel vagy egy hónappal korábban. Közgazdasági nyelven fogalmazva: az üzemanyagok keresletének nagyon alacsony az árelaszticitása, vagyis hiába emelkedik az ára, akkor sem fogjuk vissza a fogyasztását.

Ez egy elég általános jelenség, számos kutatás kimutatta, hogy alig esik vissza az üzemanyagok kereslete attól, mert emelkedik az ár. Egy 101 különböző kutatást összefoglaló tanulmány azt találta, hogy a benzin árának 10 százalékos emelkedésével is csak 2,6 százalékkal esik vissza a kereslete. Persze vannak kis eltérések országról országra és különböző jövedelmi kategóriákon belül is, de a trend elég hasonló mindenhol.

Hogy ez miért van így, pofonegyszerű: az autózás alternatívája az, hogy az ember nem ül autóba, ami sokkal drasztikusabb döntés a mindennapokban, mint az, hogy ha felmegy a marhahús ára, akkor inkább disznóhúst eszik az ember. Éppen ezért az emberek csak a nagyobb áremelkedések után fogják vissza a benzinfogyasztásukat, akkor is leginkább azzal, hogy csak a kötelező köreiket futják le a kocsival.

Ez alapján persze azt is mondhatnánk, hogy akkor teljesen fölösleges hetente több alkalommal is közölni a hírekben, hogy éppen mennyibe kerül a benzin, hiszen bármennyibe is kerül, megveszik az emberek, sokkal több hírértéke lenne annak, hogy éppen almát vagy körtét érdemesebb-e venni. Közben viszont éppen azért talán jobban érdeklik az üzemanyag árával kapcsolatos hírek az embereket, mert míg az olyan termékeknél, amelyek fogyasztása nem létfontosságú, vagy amelyek könnyen helyettesíthetők – és egy egyszerű döntés a piacon vagy a boltban, hogy vegye-e az ember, vagy sem –, az üzemanyagok árával számolni kell. És ami ha drágul, sok minden más árát is növeli, például a megnövekedett szállítási költségek miatt.

Kis piaci kitérő: a Mol ugyan nem az egyetlen nagykereskedő Magyarországon, de a 80 százalékos piaci részesedésével a legnagyobb. Ez persze nem jelenti azt, hogy szabadon megmondhatja, hogy mennyiért adja a benzint, a legnagyobb szereplőre is érvényesül a piaci nyomás. A piac nagyjából 15 százalékát az OMV fedi le, a maradék 5 százalékon pedig kisebb, külföldről importáló cégek versengenek. Így ha a Mol túl magasra vinné az árat, magasabbra, mint az importüzemanyagé, akkor azzal a kis szereplők karjaiba lökné a fogyasztókat. Ha pedig túl alacsonyan határozná meg az árat, félő, hogy dömpingárazást kiáltana a többi szereplő, és szaladna a versenyhivatalhoz.

Más országokban amúgy talán nem annyira jellemző, hogy a hírügynökségek és a sajtó ilyen rendszerességgel követik az üzemanyagárak alakulását. A német, brit, francia lapok ugyan írnak időnként az benzinárak alakulásáról és az amögötti trendekről, de messze nem olyan sűrűn, mint nálunk.

Drága ez egyáltalán?

Persze az is egy érdekes kérdés, hogy egyáltalán drága-e a 400 forint fölötti literenkénti benzinár. Ha az egyes fogyasztókat kérdezzük, akkor biztos minden időpillanatban azt mondanák, hogy drága a tankolás, de ha az üzemanyag mint termék forgalmát nézzük, akkor azt látjuk, hogy visszük a benzint, mint a cukrot. A Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint adatai szerint 2019 első három hónapjában 8,1 százalékkal nőtt az üzemanyagok forgalma, a tavalyi év első 9 hónapjában pedig 7,9 százalék volt a növekedés.

A korábbi, 2008-as üzemanyag fogyasztási csúcsot követően 2012-ig csökkent a hazai benzin- és dízelfogyasztás, de 2016-ben ismét túlhaladtuk ezt a korábbi rekordot, és azóta is töretlen az emelkedés. A növekedés persze leginkább annak tudható be, hogy egyre több autójuk van a magyaroknak, 2000 és 2019 között 59 százalékkal nőtt a regisztrált gépjárművek száma az országban. Úgyhogy annyira nem drága az üzemanyag, hogy visszafogja a magyarokat az autózásban és tankolásban.

Nominális értékben amúgy 2012-ben volt a legdrágább az üzemanyag, akkor 450 forint is volt a benzin literje. Azóta viszont volt komoly infláció, így a mostani 400 forint fölötti ár reálértéken nem 50 forinttal van a rekord alatt, hanem annál jóval többel.

És hogy hol van az a pont, az az ár, amikor a magyar autósok tényleg a garázsban hagyják az autót? Ezt nem igazán tudni, de valószínűleg van egy gazdaságilag nem túl racionális, pszichológiai határ, ami fölött jelentősen csökkenne a kereslet, aminél a fogyasztók már azt mondják, hogy ami sok, az sok.

Hogy ez Magyarországon hol van, azt nem tudni, de Pletser szerint Csehországban például már lehetett látni ilyet: ott tíz évvel ezelőtt a benzin ára elérte a 30 koronás lélektani határt, ezután pedig a kereslet egyik pillanatról a másikra több mint 7 százalékkal visszaesett. Amikor 29,5 vagy 29,8 korona volt az ár, addig morogva tankoltak tovább a csehek, 30 fölött viszont már túl sok volt.

(Címlap és borítókép illusztráció: Fillér Máté / Index)