Jónás, Renátó
4 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Pécsre hozta a Roszatom az atomenergiáért aggódókat

DSC 6505
2019.11.06. 22:40

Ha bárkinek is hiányzott volna, hogy közelebbi, már-már elvtársi viszonyba kerüljünk kazah, üzbég, fehérorosz és természetesen orosz elvbarátainkkal, azt megnyugtathatom, hogy a KGST-románc újra él. Csak most már nem a szovjet barátság köt minket össze, hanem egy másik orosz barát: a Roszatom, a közös cél pedig nem az imperialisták legyőzése, hanem a nukleáris energiában rejlő, szó szerint fényes jövő megvalósítása.

Legalábbis valami ilyesmi érzés fogott el a Roszatom AtomEco elnevezésű fórumán, amelyet idén először nem Moszkvában vagy Szocsiban rendezett meg a Paks II-t is felépítő orosz atomenergetikai óriásvállalat, hanem Pécsett. Itt pedig, az illusztris Kodály Központban találhattak egymásra az atomenergia szakértői és pártolói, leginkább a volt Szovjetunió területéről, no meg persze Paksról.

A fórum fő témája, ahogy a neve is mutatja, az volt, hogy a nukleáris energetika fejlesztése milyen szerepet játszhat a klímaváltozás elleni küzdelemben,

meg hogy hogyan lehetne megértetni az emberekkel, hogy ha a klímakatasztrófa és az atomerőmű-építés között kell választani, akkor az atomerőmű mindenképpen a jófiúk között van. És el is hangzottak ezzel kapcsolatban fontos érvek, sok viszonylag lényegtelen szájtépés és némi érthetetlen, de szórakoztató marhaság mellett.

Csernobiltól a Simpson családig

Ahogy Süli János, a paksi bővítésért felelős miniszter elmondta az egynapos fórum záróbeszélgetésén, maga a magyar kormány állt elő az ötlettel, hogy Magyarországon, közelebbről Pécsett rendezze nagy nemzetközi fórumát a Roszatom, mert a Paks II megépítésével ezt az egész térséget fejleszteni szeretné a kormány, a régió központja pedig végső soron Pécs.

A kormány ennek ellenére nem büszkélkedett nagyon el azzal, hogy ennyire megtiszteli az országot a Roszatom, a fórumot ugyanis eléggé agyonhallgatták, nem nagyon lehetett hallani róla semmilyen hivatalos fórumon. Mi is csak onnan tudtunk a fórumról, hogy Zöld Fiatalok nevű szervezet felháborodva megírta a Facebook oldalán, hogy lesz egy ilyen, de például amikor a megadott kormányzati email címre írtam, hogy jöhetünk-e az amúgy sajtónyilvánosnak hirdetett eseményre, nem kaptam semmilyen választ. Szerencsére az orosz szervezők válaszoltak, és így nagy nehezen kaptunk meghívót az eseményre.

Amit akár lett volna kihagyni, még ha azoknak túl sok újdonság nem is hangzott el, akik valamennyire követik a klímaváltozással és atomenergiával kapcsolatos vitákat és kormányzati kommunikációt. Az eseményen több szekcióban is folytak a programok, elég változatos minőségben.

Miközben például a nukleáris technológia jövőjével kapcsolatos szekcióban azt magyarázták orosz kutatók nagyrészt csak nukleáris szakembereknek érthető nyelven, hogy milyen fejlesztésekkel igyekeznek rövidíteni a nukleáris fűtőelemek felezési idejét (hogy ne ezer, csak mondjuk 200 év alatt szűnjenek meg életveszélyesen sugározni) és hogy hogyan lehetne újrahasznosítani a kiégett nukleáris üzemanyagot, egy emelettel följebb, az atomenergia és társadalmi párbeszéd panelben Maxim Singarkint,

az orosz állami duma csúnya nyakkendős, copfos képviselőjét hallgathattuk viszonylag összefüggéstelennek tűnő dolgokról beszélni.

Lehet, hogy csak a fordításban veszett el a lényeg, de a képviselő úr először arról beszélt, hogy jelentősen megnőtt egy atomkatasztrófa kockázata, mert az ukrán kormány nem viseli rendesen gondját az ott lévő Roszatom-erőműveknek, két mondattal később arról beszélt, hogy az ENSZ emblémáján lapos a Föld, majd kicsivel később arról, hogy az emberek alapvetően három atomerőművet ismernek: Csernobilt, Fukusimát és a springfieldi erőművet, azt, amelyben Homer Simpson dolgozik a Simpson családban.

De emellett felszólalt egy kazah “atomellenes” civil szervezet vezetője, aki kifejtette, hogy sajnálja, hogy Kazahsztánban sok a hőerőmű, és bízik az atomenergiában, és egy, szintén kazah energetikai szakember, aki szerint tündérmeséken keresztül kellene informálni a fiatalokat a nukleáris technológiáról.

Nincs más megoldás, csak az atom

A fórum fő állítása azért mégiscsak az volt, hogy a nukleáris energia elengedhetetlenül fontos, ha komolyan vesszük, hogy karbonsemlegessé akarjuk tenni az energiatermelést. Ez nem egy új érv, Orbán Viktor is szereti már ezzel igazolni a paksi bővítést. És erről beszélt a fórum több paneljében Süli János miniszter is. Süli szerint

a klímavédelem most nagyon divatos téma, de oda kell figyelni, nehogy ennek a témának áldozatul essen az atomenergia.

A miniszter arról beszélt, hogy ha nem akarunk gázt vagy szenet égetni az áramért, akkor csak atomenergiával lehet széndioxid-kibocsátás nélkül nagy mennyiségben, megbízhatóan energiát termelni. Régi érv, de azért elhangzott sokszor, hogy a megújulók bár jó dolgok, szükség is van rájuk, nem tudnak állandóan és stabilan áramot biztosítani, mert ha nem süt a nap, nem fúj a szél, akkor nincs áram.

Ezt meg lehetne oldani az energia tárolásával, ahhoz viszont olyan mérnöki megoldások kellenének, amelyeket Magyarország földrajzi adottságai miatt itt nem lehet rendesen felépíteni, úgyhogy nincs itt más megoldás, csak az atomerőmű bővítése. Amire azért is szükség lesz, mert ugyan most még tudunk áramot vásárolni külföldről, azok a kapacitások viszont, amelyek ezt az áramot termelik, lassan elöregednek és kiesnek a forgalomból.

Miniszter úr, hogy halad a Paks II?

Süli arról is beszámolt, hogy éppen hogy áll a Paks II fejlesztése. Azt mondta, a kormány tervei szerint jövő nyáron beadják az utolsó szükséges engedélykérelmeket, amelyeket aztán a hatóság 15 hónap alatt kell, hogy elbíráljon. Ezután lehet majd elkezdeni megépíteni az új erőmű fő létesítményeit. Addig viszont folyamatosan tájékoztatni kell az embereket arról, hogy milyen jó lesz a Paks II, mert a múlt héten is a parlament elég terjesztett az ellenzék egy törvényjavaslatot a bővítési szerződés felbontásáról. Szerencsére - mondta Süli - ezt a többség leszavazta.

A miniszter, érzékeltetendő, hogy milyen fontos a paksi erőmű a klímaváltozás elleni harcban, azt mondta, hogy a Paks 17 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátását váltja ki, többet, mint amennyit a teljes magyar közlekedési szektor pöfékel el (12 millió tonnát évente), és többet, mint amennyit az összes magyar erdő el tud nyelni (6 millió tonnát).

A nukleáris energia fontosságáról beszélt Vincze Pál, az ENSZ alá tartozó Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (IAEA) nukleáris energiáért felelős osztályának vezetője. Előadásában hangsúlyozta, hogy jelenleg az áramtermelés 70 százaléka fosszilis üzemanyagokkal történik, ezt viszont az IPCC javaslatai szerint 2050-re 20 százalékra kellene csökkenteni. Ezt pedig olyannyira nem lehet megoldani a karbonsemleges áramtermelés egyharmadáért felelős nukleáris energia nélkül, hogy az IPCC is minden szcenáriójában számol a nukleáris energiával.

Az atomenergia előtt pedig fényes jövő áll, legalábbis a fórumon megjelenő orosz kutatók nagyon bizakodóak, leginkább azzal kapcsolatban, hogy pár éven belül rájönnek, hogyan lehetne felhasználni a kiégett, jelenleg nukleáris hulladéknak számító fűtőelemeket, és ezzel egyrészt jelentősen megnyújtani az erőművek életciklusát, másrészt megnyugtatni a nukleáris biztonság miatt aggódó közvéleményt. Vlagyimir Aszmolov, a Roszatom alá tartozó Roszenergoatom kutatásért felelős elnökhelyettese arról beszélt, hogy 2022-23 körül már tudni fogják, milyen technológiával lehet majd biztosítani a fűtőelemek újrahasznosítását, ami újabb 60-70 évre biztosítja majd az atomenergia jövőjét.

A baj csak az, hogy nehéz pénzt terelni az atomenergiába,

a befektetők nem bíznak eléggé a megtérülésben ahhoz, hogy odaadják az erőművek építéséhez vagy a kutatásokhoz szükséges, jelentős kezdeti tőkét - legalábbis erről beszélt a fórumon Gloria Kwong, az OECD atomenergiai ügynökségének radioaktív hulladékkezelésért felelős vezetője. Éppen ezért szerinte állami támogatás és ösztönzés kellene az ilyen fejlesztésekhez.

Nem jó biznisz a nukleáris világmentés?

Kérdés persze, hogy egyáltalán megéri-e a nukleáris energiába fektetni, vagy a megtérülés miatt aggódó befektetőknek jók a megérzései. Ahogy arról korábban mi is részletesen írtunk, a globális atomenergia-biznisz elég rossz passzban van, a világ legnagyobb, atomerőműveket építő cége, a nukleáris energia új korszakát ígérő amerikai Westinghouse 2017-ben csődvédelmet kért és alig van olyan nukleáris beruházás a világon, amely ne csúszna hosszú éveket pénzügyi és egyéb gondok miatt, sőt, számos beruházást egyszerűen lefújnak, mert kiderül, hogy egyszerűen nem érik meg a pénzüket.

Ez részint azért van, mert olyan biztonsági elvárásoknak kell megfelelnie az újonnan épített atomerőműveknek, amelyek az építés és az üzemeltetés költségét is jelentősen megnövelik, az áram ára viszont, főleg az olcsóbb megújulók és gáz miatt egy ideje stagnál, így nagyon nehéz megkeresni a beruházás asztronomikus költségeit.

És bár tény, hogy fontos szerepet játszik a nukleáris energia a karbonmentes áramtermelésben (igaz vannak, akik szerint nem igazán karbonsemleges az atomenergia, az erőművek építésének és aztán leszerelésének ökológiai lábnyomát is figyelembe véve), egyes szakértők szerint nemcsak pénzügyileg nem éri meg az atomba fektetni, de a dekarbonizáció szempontjából sem. A német Zöldek politikai alapítványa, a Heinrich Böll Stiftung által idén szeptemberben kiadott World Nuclear Industry Status Report szerint az atomenergiai fejlesztések egy dollárra lebontva kevesebb széndioxidot váltanak ki, mint a megújuló energiába, vagy energiatakarékosságba fektetett pénz.

Az Egyesült Államokban például a szél és naperőművek telepítésének költsége az elmúlt öt évben kétharmadával esett, így egy kilowattóra áram előállítása jóval alatta van annak, amit egy új nukleáris erőműben előállított áram jelentene. Vagyis a Böll jelentése szerint a megújulókba fektetett pénz több széndioxid-kiváltást vásárol.

A jelentés nem reagál azokra a problémákra, amelyeket például Süli János feszeget, viszont a jelentés szerint az atomerőmű-fejlesztésekbe fektetett pénz és állami támogatás egyáltalán nem biztos, hogy fosszilis energiatermelést vált ki, sőt, sok esetben a megújulóktól tereli el a pénzt.

De azért annyira nem állnak rosszul a versenyben a megújulók, ha azt vesszük figyelembe, hogy ugyanebben a jelentésben az áll, hogy 2018-ban új atomerőművekbe világszerte 33 milliárd dollárt fektettek, miközben új naperőműveket 139, szélerőműveket pedig 134 milliárd dollárért telepítettek.

Ezek alapján pedig még jogosnak is tűnhet a Roszatom konferencián megjelent posztszovjet elvbarátok aggodalma és igénye, hogy ne feledkezzen meg teljesen a világ a nukleáris energiáról, még ha Magyarországon nem tűnik annyira komolyan vehetőnek, hogy bajban lenne az iparág.

(Borító- és címlapkép: Bődey János / Index)