Mi jut eszedbe a csokoládéról? Erre szinte biztosan nem gondolnál

Teun van de Keuken, egy holland médiaszemélyiség még a 2000-es évek elején dolgozott egy jelentésen a csokoládéiparról – ekkor tudta meg, hogy szinte minden csokoládé mögött gyermek- és rabszolgamunka van… És azt is, hogy ezért szinte senkit sem vonnak felelősségre.

A csokoládé valódi ára

Először televíziós műsorában igyekezett felhívni a figyelmet a problémára. Nem is akárhogy: vádat akart emelni saját maga ellen, mivel a csokoládévásárlással tudatosan vett egy illegálisan gyártott terméket. Az ügyészek végül nem reagáltak érdemben a kezdeményezésre, de legalább a holland lakosság jelentős része szembesült azzal, hogy mi a csokoládéfogyasztás valódi ára.

Több év eredménytelen küzdelem után Teun úgy döntött, ha kívülről nem tudja változásra kényszeríteni a szektort, akkor beáll közéjük. Két társával megalapította a saját, etikus csokoládémárkáját. Már az elnevezésnél érzékeltette frusztrációját: a márka a Tony’s Chocolonely nevet kapta. A Tony név a holland Teun alternatívája, amely a külföldi füleknek idegen volt; és Chocolonely, mivel magányosnak érezte magát a csokoládéipar megtisztítását célzó harcában.

A Tony’s Chocolonely üzleti modellje leegyszerűsítve a következő: a vállalat több pénzt ajánl a kakaóbab-ültetvényeknek azért, hogy ne kényszerítsenek rabszolgamunkára gyermekeket és felnőtteket. Ezért maga a csokoládé is drágább lesz a boltokban, de az emberek hajlandóak felárat fizetni az etikusabb termelésért. Ez olyannyira bebizonyosodott, hogy a Tony’s Chocolonely Hollandia egyik vezető márkája lett és világszerte több országban is sikerrel vetette meg a lábát.

Az eredmények alapján már lelki szemeink előtt láthatjuk a happy endet: Teunnek sikerült megváltania a csokoládéipart és mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt. Az élet azonban sajnos nem ilyen egyszerű. A Tony’s ugyanis a saját ellátási láncából sem volt képes teljesen kiirtani a rabszolgamunkát. Tavaly 387 ügyet tárt fel maga a vállalat, ami illegális munkához kötődött, ebből 221-et tudtak valamilyen módon orvosolni. 

Megfér egymás mellett az etika és az üzlet?

A gyakran gyermeki ártatlansággal összekapcsolt csokoládéipar csak egyike annak a számos területnek, amely etikátlan és illegális praktikákon alapszik. A cinikus profittermelés ellensúlyozásaként erősödött fel az ESG-jelenség a nagyvállalatok körében.

Az ESG egy mozaikszó, amely a következő kifejezésekből áll össze:

• environmental, azaz környezeti;
• social, azaz társadalmi;
• (corporate) governance, azaz (vállalat)irányítási.

Egy vállalat ESG-tevékenysége alatt jellemzően a környezetet kímélő és védő lépéseit, a remélhetőleg pozitív társadalmi hatását, valamint a minél felelősségteljesebb vezetését értjük. Egy ESG-jelentés bemutatja, hogy egy cég mennyire van kitéve a különböző területek kockázatainak, és mennyire fenntartható a fejlődése.

Jelenleg túl sok azonban az olyan ESG-törekvés, amely inkább hangzatos marketinghúzásnak tűnik, mintsem egy szebb jövőt elősegítő kezdeményezésnek. Teljesen logikus, hogy a jó és a rossz is transzparensen szerepel egy fenntarthatósági jelentésben. Vannak azonban olyan példák, amelyeket nagyon nehéz komolyan venni. 

Ha a csokoládéiparnál maradunk, bármennyi környezetkímélő vállalása is van a Nestlének, az üzleti modelljének jelenleg hangsúlyos eleme az olykor pazarló és környezetszennyező, intenzív termékgyártás. Műanyaghulladékok szempontjából nem véletlenül a világ legnagyobb környezetszennyezőinek egyike. Egy 2020-as jelentés szerint évente 95 ezer tonna, vagyis naponta 15 focipályányi műanyaghulladékot kezelt félre a vállalat.

Változtatni! Hogyan? 

Az ESG-kezdeményezésekkel és a kommunikációjukkal sajnos több gond is van. Az egyik legégetőbb probléma, hogy nincs egy nemzetközi jelentési keretrendszer, amelyet minden vállalat követhetne. Ehelyett regionálisan és szektoronként is különböző szabványok szerint építik, minősítik ezeket a törekvéseiket a cégek. 

Nincs egységes szabály arra, hogy pontosan milyen adatokat és mutatókat kell közzétenni, így a cégek véletlenül is kifelejthetnek egyes értékeket, vagy egyszerűen kihagyhatják a gyengébb számaikat a jelentésekből. Így viszont nagyon nehéz összehasonlítani a fenntarthatósági törekvéseiket és megállapítani, hogy kik a kezdeményezések valódi vezetői.

Mindemellett nagyon hiányoznak a minőségi, hiteles adatok is az ESG-jelentésekből. A saját bevallású vagy harmadik feles szolgáltatóktól szerzett adatokat érdemes fenntartásokkal kezelni, főleg akkor, ha nincsenek megfelelően auditálva.

A megoldásokat folyamatosan keresik a szakmabeliek. Újonnan a blockchain lehetőségei is terítékre kerültek. A blockchainhálózatokon az ellátási lánc minden egyes lépéséről lehet adatokat rögzíteni, ezek az adatok pedig megmásíthatatlanok lesznek. Így adott a rendezett, követhető, nem manipulálható adatbázis. Még a blockchain sem tudja azonban garantálni, hogy a bekerült adat valóban megfelel a valóságnak és hiteles. Így továbbra is várjuk a válaszokat a kérdésekre – reméljük, hamarosan megérkeznek.

A szerző a Peak tanácsadója.

Ez a támogatott tartalom a fintech.hu közreműködésével készült.