Aranyat, ezüstöt vegyenek!

Egy félkilós aranyrúd több mint négymillió forintba, egy hordó nyersolaj körülbelül tizenhétezer forintba kerül. Persze, ha egy ilyen aranyrúdban tartjuk megtakarításunk, viszonylag komoly biztonsági intézkedésekre is szükségünk lesz, és egy olajhordót sem egyszerűbb otthon tárolni. Mégis kereskedhet bárki velük, ráadásuk a fenti árak töredékéért. Elég egy egyszerű értékpapírszámla valamelyik pénzintézetnél, és már akár a forintárfolyam alakulására is fogadhatunk, nyereséget könyvelve el akár azon, hogy gyengül a forint.

Egy ilyen számlának a legtöbb esetben nincs, vagy csak minimális havi költsége van, és kereskedni is viszonylag olcsón tudunk a segítségével. Otthonról, interneten keresztül vásárolhatunk a magyar tőzsdén, vehetünk részvényt, állampapírt és befektetési jegyet is. Mi azt a kereskedési lehetőséget mutatjuk be, amely ezeknél általában jóval nagyobb nyereségre vagy bukásra ad lehetőséget - kis tőkével ugyanis annak összegénél lényegesen nagyobb értékű nyersanyagot vagy éppen devizát vehetünk papíron.

Ha megnyitottuk az értékpapírszámlánkat, akkor egy egyszerű internetes felületen köthetünk megbízást bármilyen termékre, ami elérhető a Budapesti Értéktőzsdén. Ilyen termékek azok a származékos értékpapírok is, amelyek lehetőséget nyújtanak többek között euró-, dollár-, olaj-, arany- vagy ezüsthátterű értékpapír vásárlására.  

Ezeket az értékpapírokat certifikátoknak nevezik, és egy olyan részvénynek kell ezeket elképzelni, aminek árfolyama valamilyen valós termék árváltozásának megfelelően emelkedik vagy csökken. Ilyen, úgynevezett származtatott részvényt gyakorlatilag bármiből lehet készíteni, csak az kell, hogy az eredeti terméknek is legyen egy nagyobb forgalmú piaca. Így születtek meg a kisbefektetők körében ma már rendkívül népszerű arany- vagy eurócertifikátok is.

A kereskedés igazi előnye, hogy nincs szükség nagy befektetési összegre, általában pár száz vagy pár ezer forintból megvehetőek ezek a termékek. Egy darab certifikát megvásárlásáért az arany esetében a héten nagyjából 1660 forintot, ezüstnél 355 forintot kellett fizetnünk. Ha olajra akarunk spekulálni, akkor minimálisan 2430 forintra, ha a dollár árfolyamára, akkor 130 forintra van szükségünk. Hangsúlyozzuk még egyszer: ennyi pénzért nem egy hordó olajat vagy konkrétan egy dollárt veszünk, hanem egy olyan értékpapírt, ami ezek árfolyammozgását követi.

Még izgalmasabbá teszi a kereskedést az, hogy mi döntjük el, milyen irányú pozícióba szállunk be. Játszhatunk az adott termék árfolyamának emelkedésére és esésére is.

Egy aranycertifikát árát például az határozza meg, hogy hogyan változik az arany tényleges árfolyama a világpiacon, annyi különbséggel, hogy ami a valóságban egy százalék változás, ilyen esetben akár húsz százalék is lehet. Ennek oka, hogy az ilyen típusú részvényeket kibocsátásukkor gyakran ,,felturbózzák”, így sokkal erőteljesebben reagálnak a piaci árváltozásokra.

Egy példa a közelmúltból: aki július 19-én 291 forintos euróárfolyam környékén megvette azt a turbó certifikátot, ami a forint erősödésére spekulált, 21-én már 60 százalékos hozammal értékesíthette az értékpapírjait, ugyanis ekkor az euró már csak 282 forintot ért. Ez a valóságban csak négyszázalékos forinterősödés, de az értékpapír az árképzésének köszönhetően tizenötszörösen reagálta le azt, ami a piacon valójában történt. 

A certifikátok esetében a név tájékoztat minket arról, hogy milyen befektetést is készülünk megvásárolni. Az előbb említett értékpapír az Erste EUR/HUF Turbo Short 09 típusú certifikát volt. Az Erste szó csak annyit jelent, hogy az Erste bocsátotta ki ezt a terméket, az EUR/HUF pedig azt jelenti, hogy az értékpapír megvásárlása esetén az euró forintban kifejezett árfolyamára fogunk spekulálni. A turbó a tőkeáttétel jelzője, vagyis a turbós papíroknál mindig arra kell számítani, hogy az értékpapír árfolyama jóval nagyobb mértékben mozog, mint az alapját képező termék árfolyama. Végül a short megnevezés azt fejezi ki, hogy mi akkor nyerünk az üzleten, ha csökkenni fog az euró forintban kifejezett árfolyama, vagyis erősödik a forint.

Ennél az értékpapírnál a turbó szó jelenti a legnagyobb kockázatot, ugyanis jelen esetben ez tizenötszörös érzékenységet jelentett a rendes euróárfolyamhoz képest. A klasszikus tőkeáttételes ügyleteknél persze a veszteség is ennek megfelelően alakulhat - szélsőséges esetben így könnyen akár a mögöttes termék (jelen esetben az EUR/HUF) árfolyamváltozásának a többszörösét, de akár a befektetett tőke többszörösét is el lehet bukni.

Az itt ismertetett certifikátok, bár nem tömegtermékek, kicsit mégis közelebb hozták őket az egyszerű fogyasztóhoz, és ezért vannak beépített, a veszteség maximalizálását szolgáló korlátok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az értékpapír tőkeáttétele nem állandó, hanem az árfolyammozgás függvényében változik: így nem lesz a tőkénket meghaladó veszteségünk, de kasszát robbantani is csak keretek között lehet. Az adott példában jókor szálltunk ki az ügyletből, de a forint további erősödése egy idő után már csak a tényleges árfolyamváltozáshoz egyre közelítő mértékben növelte volna a certifikát értékét. Azaz, ha váratlanul jelentősen erősödött volna a forint, akkor az egyre erősödő árfolyam már csak néhány százalékkal, és nem az árfolyamerősödés százalékának többszörösével emelte volna értékpapírunk értékét.

A veszteségmaximalizálás is hasonló módon működik. Ha a certifikátunk mögött álló termék árfolyama elér egy kritikus, úgynevezett kiütési szintet - az említett esetben ez 295 forint/euró volt -, akkor felfüggesztik a kereskedését, és a maradványértéket visszafizetik a tulajdonosoknak. Ha a múlt hétfőn a piacok még jobban megijedtek volna az IMF-fel való tárgyalások megszakadása miatt, és az euróárfolyam elérte volna a 295 forintot, akkor nem 60 százalékos hozama lett volna az ügyletnek, hanem majdnem a teljes értékét elvesztette volna. Ilyen esetben egyedül az vigasztalhat minket, hogy a tőkeáttétel ellenére nem veszíthetünk többet a befektetett pénzünknél, igaz, azt viszont majdnem egészében.

Ha ugyanakkor csak számunkra kedvezőtlen irányba változik az árfolyam, de nem éri el a kiütési szintet, várhatunk. Az adott papír esetében szeptember 30. volt az értékpapír végső lejárati ideje - ha addig nem adjuk el adott napi árfolyamon, akkor az ilyen certifikátok esetében általában a lejárat napján érvényes árfolyamon, vagy egy ahhoz közeli, úgynevezett bázisáron szállunk ki, voltaképpen a papír visszaváltását jelentő eladással az ügyletből.

Az értékpapír vétele és a lejárati idő között szabadon dönthetünk: a kiütési ár egy előre megadott szélsőértéket jelent, de ha csak közelítünk ehhez, dönthetünk úgy, hogy nem realizáljuk a veszteséget, hanem várunk arra, hogy a termék - jelen példánál maradva a forint - erősödjön.

Természetesen ez egy igen kockázatos befektetés, ezért sokan el is kerülik, és a szakértők azoknak szokták ajánlani ezt a kereskedési formát, akik már kicsit otthonosabban mozognak a tőzsdén. Nem tanácsos túl nagy összegeket egyszerre elhelyezni ilyen termékekben, inkább kis összegekkel érdemes kihasználni a piac ingadozásait.