Kedvezőbb a kép, mint ahogyan várnánk a nehéz sorsú vidéken

Kárpátalja – Ukrajna legnyugatibb megyéje – 12 800 négyzetkilométer területű, amelyen a hivatalos adatok szerint 1 244 476 fő élt a háború kitöréséig. A történelem viharai nem kímélték a kis, hegyektől ölelt területet, amely talán az egyik legsanyarúbb sorsot kapta a Trianon által elcsatolt részekből. Tartozott a Magyar Királysághoz, az Erdélyi Fejedelemséghez, harcolt a kurucok oldalán, az 1848–1849-es szabadságharc során a felkelők csapatait erősítette, a Károlyi-kormány alatt itt működött a Ruszka Krajna autonóm terület, majd a trianoni békeszerződést követően Csehszlovákia részévé vált, egészen az 1938-as bécsi döntésig.

A bővülés azonban nem volt hosszú életű, a második világháború során a szovjet erők foglalták el a vidéket, majd 1945 júniusában a Szovjetunió egységében tették Ukrajna részévé. Az 1991-es ukrajnai függetlenség kikiáltását követően hivatalosan is a szuverén Ukrajna területeit gyarapítja. 

A 2001. évi népszámlálási adatok alapján, amelyek ma is az egyetlen teljes országos cenzusnak tekinthető információkat biztosítják, Kárpátalján az ukrán többségű nemzetiség mellett (79,89 százalék) jelentős a magyar (12,09 százalék), a román (2,60 százalék) és az orosz (2,50 százalék) kisebbség is. A statisztikában ugyan nem tüntették fel, de ezen a területen élnek a ruszinok, akiket az ukrán nemzetiségi törvények nem ismernek el önálló nemzetiségnek, így az ukránok többségébe sorolták be őket. Számuk emiatt nehezen meghatározható. Tovább nehezíti a pontos értékek felmérését, hogy a 2001-es népszámlálást követően nem került sor újabb összeírásra, valamint a háború hatására kivándorló tömegek nagy valószínűséggel tovább csökkentették a kárpátaljai lakosság számát is. A jelenlegi orosz–ukrán háború miatt hatalmas tömegek indultak el az ország harcok által dúlt területeiről a békésebb, nyugati megyékbe, így Kárpátaljára is. Az eddigi felmérések szerint 3,6 millió ukrán állampolgár döntött úgy, hogy ország más régiójába költözik, jelentős részük Kárpátalját választotta új otthonául. Az ideérkezők 30 százaléka nyilatkozott úgy egy felmérés során, hogy hosszú távon tervezi az életét a legnyugatibb megyében. 

Ukrajna statisztikai hivatala időről időre tesz közzé adatokat a migráció, lakosságszám tekintetében, amelyek, ha nem is teljes pontossággal, de legalább hozzávetőlegesen megállapítják a megyék lélekszámát. Eszerint 2004 és 2021 között Kárpátalján két demográfiai mélypont is megfigyelhető: az egyik 2004 és 2010 között volt, amikor a lakosságszám egészen 1 242 953 főre csökkent a 2004-es 1 249 088 főről. A második 2019 óta tart, így 2021-ben az itt élők száma 1 245 491 fő volt. A 2022-es háborús események fokozódása miatt tavaly és idén is jelentős számú kárpátaljai hagyta el az otthonát, így előreláthatólag a két évvel ezelőtti adat még tovább csökkenhet. 

A hazai nemzetpolitikával és nemzetstratégiával foglalkozó intézetek annak érdekében, hogy a magyarság számát megbecsüljék, a régióban időszakonként végeznek erre vonatkozó felméréseket. Az egyik ilyen, Summa – 2017 nevű cenzus során a térképen látható eredmények kerültek napvilágra. A felmérésből kiderül az is:

A szórványmagyarság lélekszámának csökkenése (16,6 százalék) jelentősen meghaladta a tömbmagyarságét (13 százalék). Ennél is nagyobb a különbség a városi (–17,9 százalék) és a falusi (–11,3 százalék) magyarság fogyása között, ami elsősorban a városi népesség nagyobb mértékű kivándorlásának az eredménye.

Nagy probléma a régió elhelyezkedése

A megye gazdasági helyzete az elmúlt évtizedek során sokat fejlődött, de még ma is sok szektorban lenne szükség a hatékony állami beavatkozásra. A legnagyobb problémát a régió elhelyezkedése adja, hiszen periférikus adottságai miatt távol esik a legnagyobb ipari központoktól, nagyvárosoktól, emiatt pedig az aktuális vezetés számára sem kiemelt jelentőséggel bíró terület. Az egyes iparágak közül a gépgyártás, az élelmiszeripar, az energiatermelés és a könnyűipar foglalják el a legnagyobb arányokat. 

Az egyes járási területek szempontjából kiemelt jelentőségük van az ungvári, munkácsi, beregszászi, nagyszőlősi részeknek, ahol a nagyobb ipari központok is helyet kaptak. Itt a felsorolt iparágak mellett vegyipari és fafeldolgozói ágazatok is bővítik a lehetőségeket. A háború kiéleződése miatt a tavalyi év során számos társaság döntött úgy, hogy gyártási egységét Kelet-Ukrajnából Nyugat-Ukrajnába, így akár Kárpátaljára helyezi át. Egy tavaly júniusi becslés szerint 2022 júniusáig mintegy 358 cég telepedett le a régióban, ezekből 310 már meg is kezdte a működését. Az adatokból kiderül az is, hogy az ideérkező vállalatok csaknem egyharmada informatikai szolgáltatások biztosításával foglalkozik. A tavalyi év végére tovább nőtt az ide áttelepülő társaságok száma, összesen 440 cég alakított ki itt új egységet. Ezzel együtt sikerült növelni a munkahelyek számát is.

Gazdasági szerkezetében jelentős helyet foglal el a mezőgazdaság, állattenyésztés és erdőgazdálkodás is. Kárpátalja több mint felét erdőségek borítják, valamivel több mint egyharmada alkalmas mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági földterületek nagy részét szántók és legelők, kisebb hányadát kaszálók és gyümölcsösök foglalják el. Növénytermesztésében a búza, árpa, burgonya, kukorica, napraforgó, cukorrépa, dohány tesz ki jelentős mértéket. A földrajzi adottságok lehetővé teszik a szőlőművelést, ennek legnagyobb központjai a beregszászi, mezőkaszonyi, szerednyei, nagymuzsalyi és nagyszőlősi területek. Az állattenyésztésben főként a szarvasmarhatartás dominál, amely a húsellátás mellett a tejtermelést is lehetővé teszi. Juhtenyésztés jellemzően a hegyvidéki területeken, sertéstenyésztés pedig gyakorlatilag lakossági szinten történik. 

Tekintettel arra, hogy az ország GDP-adatainak vizsgálata során nem található megyei szintű bontás az értékekre, a bruttó regionális termék adataival szemléltetjük a volumenváltozást. A bruttó regionális termék (Gross Regional Product – GRP) egy régióban vagy egy ország alegységében egy adott időszak során előállított összes végfelhasználású termék és szolgáltatás piaci értékének monetáris mértéke. 

A Kárpátalján mért GRP értéke dinamikusan növekszik, ezzel együtt pedig az egy főre jutó érték is folyamatos emelkedést jelez. A legnagyobb ütemben 2017-ről 2018-ra indult emelkedésnek a GRP, mindazonáltal a növekedési folyamatot a 2014 óta dúló orosz–ukrán konfliktus sem tudta megtörni. 

Kritikus pont a munkabérek szintje

A munkabérek szintje kritikus pont a kárpátaljai gazdaság esetében, mivel egyrészt elmarad az országos szinttől, másrészt a szomszédos megyék átlagánál is jóval alacsonyabb. A bruttó nominális értékeknél látható, hogy 2004 óta hogyan változott a munkabérek átlaga Kárpátalján és Ukrajnában egyaránt, míg a reálbérindex esetében az inflációval korrigált érték százalékos változását tekinthetjük át az előző évhez viszonyítva. 2022-ben a nominálisan kifejezett átlagbér Kárpátalján 12 115 UAH (ukrán hrivnya) volt, míg az ukrajnai átlag 14 577 UAH-ot tett ki. Forintra átváltva a kárpátaljai átlagbér 110 209 forint, míg az országos átlag 132 606 forintot tett ki 2022-ben. 

A reálértéken számított munkabérek ennél jóval kedvezőtlenebb képet mutatnak. Itt jól látható a 2008-as válság hatása is az egy évvel későbbi adatokban, valamint a 2014-es háború miatti megemelkedett infláció, amely miatt 2016-ig csökkentek a reálbérek értékei. Változás 2017-től figyelhető meg, ebben az évben a kárpátaljai átlag az országos fölé emelkedett, majd 2019-től ismét ez alá esett. A jelenlegi magas infláció (2022-ben 20,18 százalék, a 2023-as előrejelzés szerint 21,06 százalék) tovább rontja a munkabérek vásárlóértékét, ezzel is nehezítve a megélhetés lehetőségét országos és regionális szinten.

Egy 2021-es statisztikai felmérés rámutat arra is, hogy az egyes foglalkoztatottak mely bérkategóriába esnek. Az Ukrán Statisztikai Hivatal szerint a foglalkoztatottak 64 százalékának maximum bruttó 15 ezer hrivnya a havi keresete. Ez forintra átszámítva 136 376 forint. Ebből a csoportból a legtöbben még a felső 15 ezres maximumot sem érik el, 13 százalékuk 6500 UAH havi munkabért kap (59 096 forint). 

A foglalkoztatottak 36 százaléka éri el a bruttó 20 000, 25 000 és e fölötti munkabérszintet, tehát a kárpátaljai lakosság valamivel több mint egyharmada. 2021-ben a legtöbbet országos szinten a légi közlekedési, információ és távközlési, valamint pénzügy és biztosítási szektorokban kereshettek a dolgozók. 

Az olcsó munkaerőre is hajtanak a befektetők

Fontos kitérni Kárpátalja vizsgálata során arra is, hogy a terület milyen tőkevonzó képeségekkel rendelkezik. Földrajzi elhelyezkedése a közép- és nyugat-európai országokba szállítani kívánó társaságok számára elsődleges lehet, emellett a munkaerő olcsó, az elmúlt évek infrastrukturális beruházásai révén pedig összeköttetésben van más, gazdaságilag jelentős régióval is az országon belül.

Ennek köszönhetően 2001 és 2004 között csak ebbe a régióba 130 millió dollár közvetlen tőkebefektetés érkezett, amely révén 19 ezer munkahely jöhetett létre. Az ezt követő években zajló politikai válság nehezített a külföldi tőkevonzást, viszont a „békeévekben” olyan vállalatok jelentek meg a kárpátaljai iparban, mint az Eurocar, a japán Yazaki, az amerikai Jabil Corporation vagy a Flex Ltd. 

A tőkebefektetések a 2014 utáni eseményeket követően sem estek vissza, ennek okaként pedig ismét feltűnik a régió kedvező elhelyezkedése. Kárpátalja mindeddig távol esett a harcok sújtotta területektől, így itt inkább a gazdasági és a Covid–19 miatti válságok nyomták rá bélyegjüket a tőkevonzásra. 

Jelentős hatással volt a külföldi vállalatok térnyerése a külkereskedelemre is. 2004-ben a kárpátaljai export értéke 605,4 millió dollár volt, három évvel később, 2007-ben ez az összeg elérte az 1129,8 millió dollárt, közel a korábbi érték dupláját. 

A kárpátaljai külkereskedelem részesedése az országos értékben is egyre nagyobb arányt tesz ki. 2022-ben az export 4,5, míg az import az országos érték 3 százalékát adta. A már említett külföldi társaságok termékei mellett jelentős az innen exportált mezőgazdasági, faipari, valamint könnyűipari termékek kivitele is. Az áru jelentős része az Európai Unió országaiba áramlik, jellemzően 90 százalék feletti ennek aránya.

A hivatalos adat sem hiteles?

A gazdasági adatok áttekintése, vizsgálata egyszerre mutat pozitív és csalóka képet is. A mutatók sok esetben kedvezőbbek, mint ahogyan azt várnánk, mindazonáltal a bérek, valamint a népesség, elvándorlás helyzete aggodalomra adhat okot. Az elmúlt években a magas infláció csökkenti a munkabérek vásárlóértékét, a regisztrált állást keresők száma évek óta 5 százalék körül mozog, ami több mint 26 ezer főt tesz ki az aktív korú lakosságból. Fontos megjegyezni, hogy mind Ukrajnában, mind Kárpátalján a munkanélküliségi adatok nem tükrözik a tényleges értékeket, a legtöbben ugyanis nem regisztrálnak a munkaügyi hivatalokban. A másik sarkalatos tényező az elvándorlás. Mivel pontos és hitelesnek tekinthető adat nincs arra vonatkozólag, hogy éves szinten mennyien döntenek a külföldre költözés mellett, így csak becslésekre tudunk hagyatkozni. 

A magyar kisebbségre vonatkozó felmérések szerint 2011 és 2017 között drasztikusan emelkedett az elvándorlók száma: a nagyszőlősi járásban 259 százalékkal, a beregszásziban 209 százalékkal, a munkácsiban 177 százalékkal emelkedett az emigrációjuk.

Az elvándorlás elsődleges okaként jellemzően a megélhetési, gazdasági okok kerülnek feltüntetésre, de emellett az elmúlt években megnőtt azok száma is, akik a politikai helyzet miatt döntenek a külföldre költözés mellett. A 2012 óta változó, de folyamatosan szűkülő kisebbségi nyelvhasználati lehetőségek, a nacionalista felhangok erősödése, a háború okozta kényszerhelyzetek mind-mind hozzátesznek ahhoz, hogy a fiatalabb generációk tagjai már külföldön tervezzék a jövőjüket. 

Magyarország a 2011-ben elfogadott Alaptörvény D. cikkelyében az alábbiak szerint fogalmaz a külhoni magyarokkal kapcsolatban:

Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.

Ez a tevőleges hozzáállás az elmúlt bő egy évtized során a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatban hozott intézkedésekben is visszatükröződik. A gazdasági programok mellett számos olyan beruházás valósulhatott meg a magyar kormány támogatásával, amelyek nemcsak a szülőföldön maradást próbálják elősegíteni, de az asszimilációt mint erősödő jelenséget is igyekeznek visszaszorítani. 

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ez a támogatott tartalom az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közreműködésével készült.