Égető a probléma, a kulcs az adóztatás lehet

Az externáliában az angol „external”, azaz „külső” szó bújik meg, mely a jelentését is adja a kifejezésnek: olyan gazdasági hatást kell alatta érteni, amely külső, azaz kívülről hathatott a gazdasági szereplőre (személyre, csoportra, vállalatra stb.). A „külső” ebben az esetben azt jelenti, hogy a hatást kiváltó gazdasági tevékenységben az adott szereplő nem vesz részt közvetlenül, de az őt pozitívan vagy negatívan érinti. Ez a külső gazdasági tevékenység általában nem szándékosan fejti ki az externális hatást, úgymond, csak a tevékenység (általában termelés vagy fogyasztás) „mellékterméke”; így pedig alapjáraton nincs is ellentételezés, miközben befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét.

Milyen típusú externáliák léteznek?

A közgazdaságtanban kétféle csoportosítása létezik az externáliáknak. Az egyik esetben megkülönböztetjük egymástól a fogyasztói és a termelői externáliákat. Ha egy fogyasztói tevékenység okoz külső, nem szándékolt hatást, akkor fogyasztói externáliáról beszélünk (pl. autóhasználat légszennyezése vagy forgalmi dugók). Amikor pedig egy termelő tevékenysége idéz elő környezeti hatást, akkor termelői externáliáról van szó (pl. termelés miatti környezetszennyezés).

Más besorolás szerint létezik pozitív és negatív externália attól függően, hogy a harmadik, külső fél számára kedvező vagy kedvezőtlen hatással bír az adott gazdasági tevékenység, vagyis hasznot hajt vagy veszteséget okoz. Természetesen nemcsak a gazdasági jellegű tevékenységeknek van externális hatása, hanem a nem gazdaságiaknak is (pl. társadalmi, mindennapi élet tevékenységei). Nézzünk mindkettőre egy-két tipikus példát, hogy megértsük az externáliák mibenlétét!

Pozitív externáliák

Alapvető példa a pozitív externáliára, amikor két termelő területe egymás mellett fekszik, és egymástól függetlenül működtetik, művelik azokat: az egyik egy méhészet, a másik egy gyümölcsös gazdaság. Mindkét fél jól jár, bár nem hangolták össze tevékenységüket, köztük nem zajlik le csere. A méhek beporozzák a gyümölcsfákat, miközben nektárt gyűjtenek és mézet termelnek. Mindketten úgy jutottak haszonhoz, hogy nem kellett fizetniük a másik tevékenységéért, ez egy kölcsönösen nyerő (win-win) szituáció.

Nemcsak gazdasági példákat lehet hozni pozitív externáliára, hanem társadalmi szintű, mindennapi példákat is, melyeknek kisugárzó, nem szándékolt hatása van egyéb területeken is: például az oktatás, tudományos kutatások támogatása, oltások, gyógyszerek fejlesztése számos jövőbeli pozitív társadalmi (és egyéni) hatással bír.

Negatív externáliák

Tipikus példa a negatív externáliára, mely nem szándékolt költségeket idéz elő külső, harmadik félnél, a környezetszennyezés. Ha egy folyó mellett, annak felső szakaszán működő gyár a – termelése révén keletkező – szennyvizét a folyóba engedi, a folyó alsó szakaszán már nem tiszta vízzel találkozhatunk, így például az esetleg ottani strand, fürdőhely hátrányos helyzetbe kerül az üzem tevékenysége miatt. De gondolhatunk arra is, hogy a szennyező vizet a mezőgazdaság öntözésre használhatja, vagy a folyóból kifogott halak végül az asztalunkra kerülnek.

A környezetszennyezés közvetlenül csökkenti a jólétet, csökkenti a GDP-t, főként a környezet-egészségügyi problémák miatt kiesett munkaórák miatt. (Zay, 2022)

Mindennapi példa a zavaró, hangos külső zaj: ha tavasszal egy iskola mellett tanítási időben nyírják a füvet, a tanórák nehezen tarthatóak meg a nyitott ablakok mellett, csökkentve a diákok és a tanárok jóllétét és a tanóra hasznosságát. Vagy gondoljunk a dohányzásra: nemcsak a dohányzó, hanem a környezete is beszívja a füstöt!

Kérdések az externáliák körül

Nehéz az externália megítélése, besorolása vagy épp a hasznok és költségek számszerűsítése. Dilemmát jelenthet, hogy egy adott (gazdasági) tevékenység pozitív vagy negatív hatással jár a külső fél számára: például, hogy egy ház kertjében szóló zene az egyik szomszédnak pozitív, mert hasonló a zenei ízlésük, a másik szomszéd viszont zavarónak éli meg a hangos zenét. Kérdés ekkor, hogy a hangos zene pozitív vagy negatív externális hatással jár-e.

Továbbá amennyiben például út épül egy üzemhez, az arra járókra, ott élőkre nézve pozitív hatással bírhat (pozitív externália). Ugyanakkor egyrészt azok számára semleges, akik nem vezetnek autót, vagy épp nem járnak más közlekedési eszközzel sem abba az irányba; másrészt ha megnő a teherautó-forgalom, negatív hatással is bírhat az új út.

A pozitív-negatív hatások változhatnak időről időre is: például a szomszéd locsolása hasznunkra válik, ha egy része a mi füvünket is éri, de ha következő évben a télire száradó tűzifát locsolja, akkor kárunk keletkezik.

Mit lehet tenni? 

Externália esetében a társadalmilag (közösségileg) és az egyénileg (termelő vagy fogyasztó) optimális kibocsátási szint eltér egymástól; azaz az egyéni és társadalmi hasznok, ill. költségek különböznek. Ez pedig az egész társadalomra vonatkoztatva azt jelenti, hogy az erőforrások felhasználása nem optimális, azaz nem a leghatékonyabb: a pozitív externális hatás alultermelést, a negatív externália pedig túltermelést idéz elő a társadalmilag kívánatos szinthez képest.

Negatív externália esetén – például környezetszennyezés üzemi tevékenység miatt – a társadalmilag optimális szint alacsonyabb lenne az egyéni (példa esetében a vállalati) optimumnál. A társadalom számára a szennyezés minimalizálása a fontos, miközben az adott termék gyártása, a munkahelyek megtartása, adófizetés stb. haszonnal jár; ezzel szemben a vállalat szempontjából a minél több profit elérése a nagyobb gazdasági tevékenységet jelenti, melynek „mellékterméke” a környezetszennyezés is.

Az ellentmondás feloldását jelenti a korábban nem számszerűsített (pozitív vagy negatív) hatások monetizálása, tehát a pénzre váltásuk. Érdekeltté kell tenni a negatív externáliát okozó felet a hatás csökkentésében; míg a pozitív externáliát végző felet annak fokozásában, mert egyéni érdeke alapján nem éri meg neki a pozitív hatást kiváltó tevékenységet végezni vagy azt fokozni.

Negatív externáliák kezelése – adózás

Negatív externália minden olyan tevékenység következménye, amely kárt okoz a társadalomnak, de a költségét nem a kibocsátó viseli. Ennek feloldása abban rejlik, hogy a kibocsátó érezze a nem szándékolt hatás költségét, és ezáltal építse be a negatív hatást saját termelési modelljébe, vagyis legyen érdekelt a negatív externália csökkentésében (ezt nevezik az externáliák internalizálásának). Ez történhet például a szennyező tevékenység megadóztatásával (ilyen például a szén-dioxid-kibocsátási kvóta nemzetközi rendszere), állami szabályozással (törvények, fokozott ellenőrzés), társadalmi tudatosság fokozásával, oktatási programokkal. Említhetjük példaként a dohányzás esetében a beltérről történő kitiltást vagy azt, hogy egyes helyek körzetében (pl. buszmegálló) csak bizonyos távolságra lehet rágyújtani.

Összességében negatív externália esetében el kell érni, hogy a költségek annak kibocsátóját is terheljék, vagyis egyéni érdekké is váljon a hatás mérséklése (befolyásolja a vállalati profitot), így a társadalmilag optimális szint felé közelítse a nemkívánatos kibocsátást.

Pozitív externáliák kezelése – támogatások

Mindeközben a pozitív externália fokozása társadalmi érdek, e hatást kiváltó tevékenység kibocsátási szintjét növelni kell ahhoz, hogy az erőforrások hatékonysága megvalósuljon, illetve javuljon. Érdemes ezeket a tevékenységeket államilag ösztönözni, támogatni: adókedvezmények, közvetlen támogatások, szabályok alkotása által. Például tudományos kutatások (K+F) támogatása, iskolák, óvodák, kórházak építése, korszerűsítése, társadalmi nevelés fokozása.

A pozitív externáliával járó tevékenységet ösztönözni érdemes azáltal, hogy annak hasznát a hasznot generáló kapja meg, ezáltal megéri végezni és akár fokozni is az adott, pozitív hatással járó tevékenységet. 

Externáliák kezelése Magyarországon és az EU-ban

A környezetszennyezés mint negatív externália a globális társadalom egyik legégetőbb problémája. Ahogy a korábbiakban kifejtettük, ennek kezelésének egyik lehetséges módja a szennyező tevékenység megadóztatása. Az ún. környezeti vagy környezetvédelmi adóknak négy típusát különböztetik meg: energiaadók (beleértve a szén-dioxid-adót is), közlekedési/szállítási adók, szennyezési adók és erőforrásadók. 

Az energiaadók alapját a különböző energiatermékek képezik, amelyeket például erőművekben, illetve közúti, légi stb. közlekedés során üzemanyagként használnak (így például a motorbenzin után fizetendő adó – jövedéki adó – is ide, nem pedig a közlekedési adók közé tartozik). A közlekedési/szállítási adók közül Magyarországra a gépjárművekre kivetett különböző adók jellemzőek. A harmadik kategória, a szennyezési adók alapja a levegő- és vízszennyezés, a különféle szilárdhulladék- vagy zajkibocsátás. Magyarországon idesorolandók a különböző környezetvédelmi termékdíjak (erről részletek itt). Az úgynevezett erőforrásadók pedig a különféle természeti erőforrások használata után fizetendők, hazánkban többek között a földvédelmi járulék tartozik ebbe a csoportba (forrás: KSH).

Az Európai Unió egészéhez (2021: 78 százalék) és tagállamaihoz hasonlóan hazánkban is az energiára kivetett adók eredményezik a legnagyobb környezetvédelmi adóbevételt, arányuk az elmúlt években 71 és 78 százalék között ingadozott. Ezek legnagyobb részét az üzemanyagok jövedéki adója teszi ki.

2021-ben az EU egészében az összes környezetvédelmi adóbevétel 325,837 milliárd eurót tett ki, amely az EU GDP-jének 2,2 százalékát, illetve az adókból és szociális (társadalombiztosítási) hozzájárulásokból származó összes uniós kormányzati bevétel 5,4 százalékát jelentette. Magyarországon 2021-ben kismértékben meghaladta az uniós átlagot (5,4 százalék) a környezetvédelmi adóbevételek összes kormányzati adóbevételen belüli aránya (5,9 százalék) az Eurostat közlése szerint, ugyanakkor GDP-hez mérten nem érte el a hazai környezetvédelmi adóbevétel (2 százalék) az EU-ra jellemző átlagot (2,2 százalék).

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ez a támogatott tartalom az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közreműködésével készült.