Bővül a BRICS: van félnivalója a Nyugatnak?

A BRICS egy Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a Dél-afrikai Köztársaságot magában foglaló szervezet (a neve a tagállamok angol nevének kezdőbetűiből álló mozaikszó). A BRIC elnevezést a Goldman Sachs alkotta meg 2001-ben egy Brazília, Oroszország, India és Kína gazdasági potenciáljáról szóló tanulmányban. E négy ország vezetőinek első találkozójára 2006-ban, egy oroszországi G8-csúcs margóján került sor. Még ugyanabban az évben lezajlott az első miniszteri szintű találkozó Vlagyimir Putyin orosz elnök kezdeményezésére, ahol hivatalosan megalakult a BRIC. A 2009-es jekatyerinburgi BRIC-csúcstalálkozó végén kiadott közlemény szerint a szervezet célja a tagállamok közötti párbeszéd és együttműködés elősegítése, ami nemcsak a fejlődő országok érdekeit szolgálja, hanem egy békés és virágzó világ létrehozását is. A csoporthoz 2010-ben csatlakozott a Dél-afrikai Köztársaság, így a neve BRICS-re változott.

A szervezetnek nincs alapokmánya, állandó titkársága és irodája, továbbá nincs hivatalos felvételi folyamat potenciális tagjelöltek számára. Az elnökség évente rotálódik a tagok között. A soros elnökség határozza meg a csoport éves programját és prioritásait a tagállamokkal való konzultációt követően. A tagországok vezetői általában évente kétszer találkoznak: a BRICS-csúcstalálkozó keretében, valamint a G20-csúcstalálkozó margóján. A tagállamok külügyminiszterei szintén jellemzően évente kétszer találkoznak: egy önálló találkozó keretei között és az ENSZ Közgyűlése ülésszakának margóján.

A 2023. augusztus 22–24. között a dél-afrikai köztársaságbeli Johannesburgban megrendezett legutóbbi csúcstalálkozón bejelentették, hogy

A jövőben további országok is csatlakozni fognak, miután a jelenlegi tagállamok felállítanak egy csatlakozással kapcsolatos kritériumrendszert – a szervezet szerint több mint 40 ország kérte felvételét vagy fejezte ki érdeklődését a tagság iránt. Mint Cyril Ramaphosa, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke elmondta, arról is megállapodás született, hogy át kell alakítani a globális pénzügyi rendszert és a fő intézményeit annak érdekében, hogy a világ igazságosabb, inkluzívabb és reprezentatívabb legyen. A BRICS eddig is a nyugati világrenddel szembeni alternatívaként tűnt fel, a bővülése pedig látszólag erősíti a szervezet Nyugattal kritikus jellegét. De vajon mi várható ténylegesen a bővülésétől?

A jelenlegi tagállamok

A jelenlegi tagállamok közül egyértelműen Kína és Oroszország fogalmazza meg a legmarkánsabb kritikát a Nyugattal szemben (Putyin online vett részt a mostani találkozón, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság tagjaként a Dél-afrikai Köztársaságnak le kellett volna őt tartóztatnia az ellene idén kiadott elfogatóparancs értelmében, ha beutazik az országba). A három másik tagállam mindazonáltal igyekszik jó kapcsolatokat ápolni mind a nyugati országokkal, mind a Nyugattal szemben kritikus államokkal. A Dél-afrikai Köztársaság ambivalens módon áll az orosz–ukrán háborúhoz (először elítélte az orosz agressziót, majd ezt követően nem volt hajlandó elítélni), idén pedig közös tengeri hadgyakorlatot tartott Oroszországgal és Kínával, ugyanakkor NATO-tagállamokkal közös hadgyakorlatokban is részt vesz. Az országba áramló közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) jelentős részben nyugati országokból származnak, Ramaphosa pedig fent kívánja tartani a Dél-afrikai Köztársaság preferenciális kereskedelmi viszonyát az Egyesült Államokkal (amit az amerikai kongresszus egyes tagjai visszavonnának az ország Oroszországhoz való közeledésére hivatkozva). Hasonlóképpen Brazília is ügyel a Nyugattal fenntartott jó kapcsolataira, amely az országba áramló FDI, valamint a fegyverbeszerzései fő forrása. India hagyományosan el nem kötelezett ország, amely kerüli az egyértelmű külpolitikai elköteleződést. Nem ítélte el Oroszországot Ukrajna lerohanásáért, a háború kitörése óta pedig jelentős mértékben növelte az orosz kőolaj importját, ugyanakkor Narendra Modi indiai miniszterelnök nemrég Amerikában járt, ahol a legmagasabb szintű diplomáciai fogadtatásban részesült, India pedig tagja a mellette Ausztráliát, Japánt és az USA-t tömörítő, Quad elnevezésű formációnak.

A bővítés

A tagországok közül Kína számára különösen fontos új tagok felvétele, amit már korábban is rendszeresen javasolt (2017-ben felvázolta a BRICS Plus ötletét, aminek jegyében más országok fokozatosan váltak volna a szervezet teljes jogú tagjává). Ennek oka az, hogy mivel az Egyesült Államok az egyre élesedő amerikai–kínai versengésben próbál minél több országot a saját oldalára állítani, Peking válaszul egy minél szélesebb Amerika- és Nyugat-ellenes koalíciót igyekszik létrehozni. Erre ideális szervezetnek tűnik a BRICS, amelyben Kína meghatározó súllyal bír: a csoport gazdasági termelésének 70 százalékát adja, tavaly pedig a szervezet összesített kereskedelméből 69 százalék volt a részesedése. Mindemellett Kína GDP-je magasabb, mint a többi négy tagállamé együttvéve. Ukrajna 2022. februári megtámadása óta Oroszországnak is érdekében áll a BRICS bővülése, amely így jelentősebb ellensúlyt képezhetne a háború miatt Oroszországot páriaként kezelő Nyugattal szemben.

A most bejelentett bővítésről való döntés ugyanakkor nem ment zökkenőmentesen; erre utal, hogy a vezetői szintű sajtótájékoztatót az utolsó pillanatban kétszer elhalasztották, ami azt jelezte, hogy a tárgyalások az utolsó pillanatig folytak. Mindez nem volt meglepő, hiszen a bővítés kérdése régóta megosztó téma a BRICS-en belül. Kínával és Oroszországgal ellentétben a másik három tagállam nem lelkesedett a bővítésért, tartva attól, hogy ezáltal csökkenne a befolyásuk, a BRICS pedig egy teljesen Kína-központú szervezetté válna (mivel megítélésük szerint azért csatlakoznának új országok a szervezethez, hogy könnyebb hozzáférést kapjanak Pekinghez). Az, hogy a bővítés végül megtörtént, mindenekelőtt Kína befolyását mutatja a szervezeten belül.

Mit hozhat a jövő?

Felettébb valószínűtlennek tűnik mindazonáltal, hogy a kibővült BRICS a nyugati világrenddel szemben egységesen fellépő szervezetté válik majd. A jövőre csatlakozó országok közül csak Irán tekinthető a Nyugattal (elsősorban az Egyesült Államokkal) szemben kifejezetten ellenségesnek. Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek éppenséggel az USA hagyományos közel-keleti stratégiai partnerei, a BRICS-be való belépéssel pedig a többi új tagállamhoz hasonlóan az Amerikával és a Nyugattal fennálló viszonyukat nem felváltani, hanem kiegészíteni kívánják azáltal, hogy erősítik kapcsolataikat a globális déllel. Az új tagok a BRICS révén növelni kívánják nemzetközi politikai súlyukat, szélesíteni kapcsolataik körét, valamint kihasználni a tagsággal járó gazdasági és egyéb lehetőségeket – mindezt azonban nem a Nyugattal fennálló kapcsolataik kárára. A BRICS-en belüli egységet a Szaúd-Arábia és Irán közötti hatalmi versengés sem fogja erősíteni, amit az idén márciusban a két ország között a kapcsolataik normalizálása érdekében Kína közvetítésével kötött megállapodás aligha szüntetett meg végérvényesen. Emellett Egyiptom és Etiópia viszonyát évek óta súlyosan terheli az utóbbi által a Níluson épített gát, ami Egyiptom szerint figyelmen kívül hagyja a vízigényét, és tovább növelheti a vízhiányát.

Gazdasági aspektusok

Ami a gazdasági szempontokat illeti, megemlítendő a BRICS két pénzügyi intézménye, a 2014-ben létrehozott Contingent Reserve Arrangement (CRA) és a 2015-ben megalapított New Development Bank (NDB). Az előbbi egy – eddig még nem kipróbált – swapkeretsorozat a BRICS jegybankjai számára, ami azt szolgálja, hogy fizetésimérleg-problémák esetén valutához juthassanak. Az NDB (amelynek nyolc tagja van, mivel a tagságnak nem feltétele a BRICS-tagság) eddigi fennállása alatt közel száz projektet támogatott 33 milliárd dollárnyi kölcsönnel. Az NDB ugyanakkor globális szinten nem tud versenyre kelni a Világbankkal: fennállásának nyolc éve alatt harmadannyi kölcsönt nyújtott, mint a Világbank 2021-ben, ráadásul többnyire dollárban vagy euróban ad hitelt, miközben a BRICS a dollár globális szerepét próbálja csökkenteni (idén májusban az NDB azt a célt tűzte ki, hogy a hitelei 30 százalékát a tagállamok valutáiban folyósítsa). Mindemellett a BRICS kritikáját a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap egyenlőtlen döntéshozatali mechanizmusával szemben némiképp hitelteleníti, hogy egy szabály értelmében az NDB-ben az öt eredeti BRICS-tagállam rendelkezik a szavazatok 55 százalékával.

A BRICS gazdasági erejét mindazonáltal növelheti, hogy az új tagokkal kiegészülve a világ legjelentősebb kőolaj-kitermelői és a globális dél legnagyobb kőolaj-felhasználói közül többen képviseltetni fogják magukat a szervezetben (az előbbiek között található Szaúd-Arábia, Oroszország, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Brazília, az utóbbiak közé pedig Kína és India tartozik).

Tekintve, hogy a világ energiakereskedelme leginkább dolláralapú, a kibővült BRICS potenciálisan elérheti, hogy a globális energiakereskedelem nagyobb arányban történjen más pénznemekben. Ez a BRICS részéről korábban már kinyilvánított törekvés azonban nem fog egykönnyen sikerrel járni, hiszen például Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a dollárhoz kötik a valutájukat, továbbá az általuk a kőolajjal kapcsolatos tranzakciók során esetlegesen elfogadott bármely más pénznem likviditásának és értékmegőrző képességének a dolláréhoz hasonlónak kellene lennie. Ehhez ugyanakkor a BRICS valutáiban kibocsátott kötvények iránt nagyobb kereslet volna szükséges. A BRICS-tagság mindenesetre potenciálisan lehetővé teszi a dollártól való kisebb mértékű függést, ez pedig fontos szempont lehet valamennyi régi és új BRICS-tagnak annak fényében, hogy – miként azt Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek nyilvánosan meg is fogalmazták – az USA által az ukrajnai háború miatt Oroszországra kivetett exportkorlátozások, pénzügyi szankciók és olajársapkák precedensteremtő mivoltukból fakadóan aggodalomra adnak okot számukra.

Összefoglalás

Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Washington nem tekinti geopolitikai riválisnak a kibővülő BRICS-et, a Fehér Ház közleménye szerint pedig a gazdasági együttműködés fő fóruma a G20. Magától értetődő, hogy az Egyesült Államok hivatalos reakciójában nem tulajdonít túlzott jelentőséget egy potenciálisan veszélyes konkurens formációnak, ám könnyen lehet, hogy az USA-nak valóban nincs oka tartani a BRICS-től. Tény, hogy a szervezet valamennyi tagállama egy multipoláris világrendet tart kívánatosnak egy Amerika vezette egypólusú világgal szemben, a BRICS-en keresztül pedig megítélésük szerint eredményesebben tudják alakítani a világrendet.

A jövő januári bővülés után még kevesebb esély lesz rá, hogy a BRICS a nyugati világrenddel szemben egységesen fellépő szervezetté fog válni. Gazdasági szempontból sem tűnik valószínűnek, hogy a BRICS érdemi alternatívává válhatna a nyugati intézményekkel és struktúrákkal szemben. A bővítés megmutatta, hogy Kína keresztül tudja vinni az akaratát a szervezeten. Azt azonban már aligha fogja tudni elérni, hogy a tagállamok nagy része számára a BRICS ne a Nyugattal fennálló politikai és gazdasági kapcsolataik kiegészítését és kiegyensúlyozását szolgálja, hanem a nyugati hegemóniával szemben való markáns fellépés platformjává váljon.