Bölcsődei és óvodai ellátás Európa országaiban

Magyarországon a 3 év alatti gyermekek 62 százalékát kizárólag a szüleik nevelték 2021-ben, míg az Európai Unióban ez az arány közel 50 százalék volt. 2021-ben az EU-ban a hároméves és az iskolaköteles kor közötti gyermekek 87 százaléka részesült hivatalos gyermekgondozásban, miközben Magyarországon az óvodai nevelés 3 éves kortól államilag kötelező. Ha az iskoláskor alatti gyermekek ellátásának családi költségeit nézzük, világszinten az UNICEF jelentése szerint Írországban, Új-Zélandon és Svájcban volt a legkevésbé megfizethető a gyermekgondozás a középosztály számára: két átlagkeresőnek számító házaspár esetében az egyik fizetésének harmadát-felét kellene elköltenie ahhoz, hogy két gyermeket gyermekgondozásban tudjanak elhelyezni. Magyarországon a fizetések 6-9 százalékáig terjednek a gyermekellátási költségek.

Az Európai Unió céljai a kisgyermekkori gondozásban

Már az Európai Unió 2002-es barcelonai célkitűzései között szerepelt, hogy 2010-re a 3 év alatti gyermekek 33 százaléka részesüljön kora gyermekkori gondozásban (hazai kifejezéssel élve bölcsődei ellátásban), illetve a 3 éves kor és a kötelező beiskolázási életkor közti gyermekek 90 százaléka vegyen részt kisgyermekkori ellátásban (óvodai ellátás). Ennek elsődleges célja a szülők, különösen az édesanyák munkaerőpiaci visszatérésének elősegítése volt. Ahogy a későbbiekben bemutatjuk, mindkét célszám teljesült EU-szinten, így a célokat az utóbbi években felülvizsgálták. Egy éve adta ki az Európai Bizottság az Európai Gondozási Stratégiát (angolul: European Care Strategy). Ebben azt a javaslatot tették a tagállamoknak, miszerint 2030-ra a 3 év alatti gyermekek 50 százaléka kora gyermekkori, a 3 éves és iskolaköteles kor közti gyermekek 96 százaléka pedig kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részesüljön (utóbbi része az Európai Oktatási Térség céljainak is). Az idősödő társadalom problémája, illetve az ebből is fakadó, utóbbi években Európa-szinten erősödő munkaerőhiány is arra készteti a kormányzatokat, illetve munkaadókat, hogy segítsék a kisgyermeket nevelő édesanyák munkaerőpiaci visszatérést. Ennek egyik fontos eleme a bölcsődei és óvodai ellátás biztosítása.

Kora gyermekkori ellátás –  bölcsőde

A korai gyermekkorban, különösen hároméves kor előtti gondozási-nevelési befektetések különösen értékesek lehetnek, mivel ekkor van az agy fejlődésének legkritikusabb szakaszában. A készségek elsajátítása dinamikus és öngerjesztő folyamat: minél korábban szerzik meg azokat a kisgyermekek, annál könnyebb lesz a további, finomabb készségeket elsajátítaniuk. Ezáltal a gyermek korai életévei hosszú távú következményekkel járnak az iskolai teljesítményre, az egészségi állapotra és ezen túlmenően a későbbi évek munkaerőpiaci lehetőségeire is.

Az Európai Unió átlagában 2021-ben a 3 év alatti gyermekek felét kizárólag a szülei gondozták (48,2 százalék), a gyermekek több mint egyharmada (38,1 százalék) legalább heti egy órát hivatalos gondozásban volt, egyötödükre (21,4 százalék) pedig nagyszülők, más rokonok, barátok, szomszédok vagy hivatásos gyermekfelügyelők (bébiszitterek) vigyáztak legalább heti egy órában. Ugyanakkor, ahogy a fenti ábrán is látszik, jelentősek voltak az eltérések Európa egyes országai között.

Legkevésbé Hollandiában (13,8 százalék), Portugáliában (21,7 százalék), Luxemburgban (29,3 százalék), Izlandon (30,3 százalék) és Dániában (30,9 százalék) gondoskodtak a kisgyermekekről kizárólag a szülők, míg legnagyobb arányban Romániában (76,8 százalék) Szlovákiában (74,7 százalék), Csehországban (71,6 százalék), Bulgáriában (68,4 százalék) és Litvániában (66,2 százalék) maradtak a 3 év alatti gyermekek kizárólag szüleikkel. Magyarországon a csecsemők és kisgyermekek 61,6 százalékát kizárólag a szüleik nevelték.

Azokban az országokban, ahol kisebb arányban gondoskodtak kizárólag a szülők a 3 év alatti gyermekekről, jellemzőbb volt az intézményi jellegű gyermekellátás. Európa országai közül Hollandiában volt a legmagasabb a legalább heti egy órában hivatalos gyermekgondozásban részesülő gyermekek aránya 2021-ben, közel háromnegyedük (74,2 százalék) részesült ilyen jellegű ellátásban. Nem meglepő módon őket Dánia (69,1 százalék), Norvégia (62,1 százalék), Luxemburg (62 százalék) és Izland (61,3 százalék) követte. Ezen országokban (alapvetően nyugati/északi országok) tehát az édesanyák nagyobb arányban tértek vissza kisgyermekük mellől a munkaerőpiacra. Meghaladta továbbá az uniós célként kitűzött 50 százalékos részvételi arányt Franciaország (57,1 százalék), Svédország (55,8 százalék), Spanyolország (55,3 százalék), Belgium (51,7 százalék) és Portugália (50,4 százalék). A skála másik végén a hivatalos gyermekgondozásban részesülő gyermekek aránya Csehországban (4,9 százalék) és Szlovákiában volt a legalacsonyabb (4,8 százalék), majd Észak-Macedónia (6,3 százalék), Románia (9,5 százalék) és Magyarország (13,8 százalék) következett (alapvetően kelet-közép-európai országok).

Magyarországon a hivatalos gyermekgondozásban vett 3 év alatti gyermekek aránya a 2011-es 8 százalékról nőtt 2021-re 13,8 százalékra az Eurostat (2023) adatai szerint. Idehaza kiemelt fontosságú a bölcsődei ellátás bővítése, elérhetővé tétele. A KSH (2023) szerint a bölcsődei férőhelyek száma a 2017-es 46,5 ezerről 2022-re 55,37 ezerre nőtt, és 2022. május 31-én több mint 50 ezer kisgyermeket láttak el a hazai bölcsődék. Továbbá míg 2010-ben 400 alatt volt azon települések száma, ahol bölcsőde működött, 2023 nyarán több mint 1030 településen volt bölcsődei férőhely Magyarországon.

Kisgyermekkori nevelés-fejlesztés – óvoda

Az óvodai nevelésben-fejlesztésben a gyermekek fejlesztik nyelvhasználatukat és szociális készségeiket, elkezdik fejleszteni logikai és érvelési készségeiket, illetve arra ösztönzik őket, hogy fedezzék fel az őket körülvevő világot és környezetet. Ezekben a korai években, az általános iskolába lépés előtti életkorban a gyermekek életük legformálóbb éveit élik, ahol az egész életen át tartó szokások és minták alapjait rakják le. Az egyetemes gyermekgondozás pedig elősegítheti az esélyegyenlőség előmozdítását, társadalmi-gazdasági háttérből fakadó egyenlőtlenség csökkentését.

2021-ben az EU-ban a hároméves és az iskolaköteles kor közötti gyermekek 86,6 százaléka részesült hivatalos gyermekgondozásban, de e tekintetben is jelentősek az eltérések a tagországok között. Magyarországon minden 3 éves és iskolaköteles kor közti gyermek óvodába jár. A skála másik végén Románia áll, ahol csak minden második gyermek vesz részt intézményi gondoskodásban (51,8 százalék). Az EU új célja, miszerint a 3 éves és iskolaköteles kor közti gyermekek 96 százaléka részesüljön kisgyermekkori nevelésben és gondozásban 2030-ra. Magyarország mellett több tagállam is teljesítette már 2021-ben ezt a célt: Svédország (98,4 százalék), Spanyolország (97,9 százalék), Belgium (97,8 százalék), Hollandia (96,7 százalék) és Franciaország (96,2 százalék). Ugyanakkor több közép-kelet-európai tagállamban is alacsony az óvodába járó gyermekek aránya: Szlovákiában 73,3 százalék, Lengyelországban 65,5 százalék, míg Csehországban 62,4 százalék vesz részt intézményi nevelésben a romániai 51,8 százalék mellett.

A KSH (2023) adatai szerint a 2022/2023-as tanévben közel 4600 óvoda volt hazánkban, 388 ezer férőhellyel. A tavalyi tanévben 15 ezer csoportban 323 ezer gyermek járt óvodába, vagyis az óvodai férőhelyek kihasználtsága 83,2 százalék volt.

Finanszírozás

A nevelési kiadásokra vonatkozó adatokat pénzügyi évekre, nem pedig tanévekre vonatkozóan állítja össze az Eurostat. Az intézményi jellegű, kora és kisgyermekkori ellátás finanszírozását különböző források biztosítják, mint a kormányzat (állami források), a nem oktatási magánszektor (háztartások és egyéb magánszervezetek), illetve nemzetközi szervezetek.

Az összes olyan európai államban, amelyről rendelkezésre állnak adatok, a kora és kisgyermekkori nevelésre fordított pénzügyi források főként a kormányzattól származtak 2020-ban. Ez a közkiadások aránya 2020-ban a ciprusi 64 százaléktól a luxemburgi 96,6 százalékig terjedt. Magyarországon a domináns kormányzati finanszírozás mellett (86,6 százalék) a magánszektor is szerepet vállalt a kisgyermekkori nevelés kiadásainak finanszírozásában (13,4 százalék).

Családi költségek a világon

Az UNICEF 2021 júniusában kiadott egy jelentéstWhere Do Rich Countries Stand on Childcare? címmel (magyarul: Hol állnak a magas jövedelmű országok a gyermekgondozás terén?). A nemzetközi szervezet ebben – egyebek mellett – megvizsgálta a magas jövedelmű országokban a gyermekgondozás megfizethetőségét. Jelentésük szerint ha a gyermekgondozás drága, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek felerősödnek, valamint ez a nőket visszatartja a munkába való visszatéréstől. Európában szervezett gyermekgondozást igénybe vevő szülők 38 százaléka találta nehéznek a költségek fedezését. További 15 százalékuk szívesen igénybe vette volna a bölcsődei ellátást, de nem tehette meg anyagi okok miatt, különösen az alacsony jövedelmű családok esetében.

Az összes magas jövedelmű országban egy átlagbért kereső házaspárnak az egyik fizetésének 14 százalékát kellene költenie arra, hogy két (2 és 3 éves) gyermeket teljes nappali gyermekgondozásba járasson (nettó költségek állami és egyéb támogatásokat követően). Ez a kiadás az ingyenes gyermekgondozással rendelkező országokban (például Chilében, Máltán és Olaszországban) a nullától az egyik fél fizetésének harmadáig-feléig is terjedhet például Írországban, Új-Zélandon és Svájcban.

Míg a legtöbb magas jövedelmű ország nagymértékben támogatja a hátrányos helyzetű csoportok gyermekgondozását, addig az Egyesült Államokban, Cipruson és Szlovákiában egy alacsony keresetű szülőnek a fizetése majdnem felét is gyermekgondozásra kell költenie (alacsony jövedelmet az országos átlagbér kétharmadában állapította meg az UNICEF).

Magyarország igen kedvező helyet foglalt el az UNICEF rangsorában, a fizetések 6-9 százalékáig terjedő gyermekellátási költségekkel. A jogszabályban meghatározottak alapján a bölcsődei ellátásért és a gyermekétkeztetésért térítési díjat kell fizetni. Ugyanakkor a bölcsődében és a minibölcsődében a fenntartó döntésétől függ, hogy a gondozásra megállapít-e térítési díjat, vagy kizárólag a gyermekétkeztetésért kell fizetni. A törvény szabályai szerint a bölcsődei, minibölcsődei személyi térítési díj összege étkezéssel együtt nem haladhatja meg a család egy főre eső nettó jövedelmének a 25 százalékát, étkezés nélkül a 20 százalékát, munkahelyi bölcsőde és családi bölcsőde esetén az 50 százalékát. Mentesülnek a gondozási díj megfizetése alól a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek, a három- vagy többgyermekes családok gyermekei, a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek, az átmeneti gondozásban lévő, az ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezett, a nevelésbe vett gyermekek, a védelembe vett gyermekek. A kedvezményezetti körön kívül eső családok esetében pedig jövedelemarányosan állapítják meg a személyi térítési díjat, tehát a szabályozás figyelemmel van a szülők jövedelmi helyzetére (forrás: csalad.hu).

Érdemes összevetni egy átlagjövedelmű házaspár gyermekgondozási költségeit és a teljes termékenységi rátát, mely utóbbi azt mutatja meg, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet. E két adatot országonként vizsgálva (fenti ábra) arra a köztudomású és gyakorlati oldalról is megerősíthető megállapításra juthatunk, miszerint általánosságban a nagyobb gyermekvállalási hajlandóság magasabb anyagi költségekkel jár egy család számára. Mindezek miatt pedig elemi érdek olyan állami beavatkozások és támogatások kiépítése, amelyek mérsékelni tudják a családi költségvetés terheit, ezáltal hozzájárulnak a termékenységi arányszám növekedéséhez és az európai, illetve azon belül a hazai idősödő társadalom problémáinak mérsékléséhez.

Európai példák

Hollandiában jelentősek a gyermekgondozási „piacon” a magánszolgáltatók, a gyermekgondozás átlagos éves költsége akár a nők mediánkeresetének 80 százalékát is elérheti. Azonban mivel a kormány gyermekgondozási segélyt biztosít, az alacsony keresetű szülők Hollandiában végül jóval kevesebbet fizetnek. A holland kormány olyan rendszert tervez, amely 2025-ig minden dolgozó szülő gyermekgondozási költségeinek 95 százalékát fedezné.

Németországban 2013 óta a 12 hónaposnál idősebb gyermekek a helyi önkormányzaton keresztül törvényesen jogosultak egy helyre a Kitas nevű bölcsődében. A Kitas általában havi 70–150 eurót kér (27 300–58 500 forint körüli), de a költségeket ezután az állam támogatja. Németországban sok helyen a Kitasnál létszámhiány áll fenn, hosszú sorok miatt, különösen a három év alatti gyermekek esetében. A berlini napközi minden gyermek számára ingyenes a 23 eurós étkezési támogatás kivételével. Hasonlóan Bécsben élő szülők is az ingyenes állami gyermekgondozásban is részesülnek.

Egyesült Királyságban a Centre for Progressive Policy becslése szerint 1,7 millió nő kevesebb órát dolgozik, mint egyébként tenné, a megfizethetetlen gyermekgondozás miatt. Bár az Egyesült Királyságban az alacsony jövedelmű családok kérhetnek segélyt a gyermekgondozási költségek fedezésére, ez csak azokra vonatkozik, akik évi 16 000 fontnál kevesebbet keresnek. Más kérdés, hogy a pénzt utólag fizetik vissza, ami akadálya lehet a szülők munkába való visszatérésének.