„Csak ne spórold ki a pisztáciát!” – a zöld arany, ami a jólét szimbóluma is

A pisztácia (pistacia vera) egy, a kesudiófélék családjába tartozó, feltehetően Iránban őshonos növény. Az apró, magas fehérje-, zsír- és B6-vitamin-tartalmú magvakat elsősorban kellemes, édeskés ízük miatt fogyasztják, ám egészségügyi megfontolások miatt is kedvelt „ropogtatnivaló”. Segít például az ideális koleszterin- és vércukorszint beállításában, éppen ezért diabétesszel küzdők köreiben kifejezetten népszerű. Továbbá jótékony hatással van a lépre; már évezredekkel ezelőtt is alkalmazták emésztési problémák kezelésére. Hozzátehetjük még azt is, hogy a pisztáciát több kultúrában a szerencse szimbólumaként tartják számon, sőt esetenként vallási rituálék során is szerephez jut.

Ami a termesztéséhez ideális környezeti feltételeket illeti, pisztáciaiültetvényeket leginkább meleg vagy mérsékelt éghajlatú területeken találhatunk. Nem meglepő, hogy az egyik legnépszerűbb – és egyben legköltségesebb – pisztáciafajta az Olaszország déli részén található Szicíliából, még pontosabban pedig Bronte városának környékéről származik. Itt ugyanis a termesztéshez szükséges minden körülmény adott, sőt, akad egy egészen speciális geológiai tényező is: az Etna vulkanikus földje kiváló táptalajt biztosít a pisztáciafák gyarapodásához. Ezzel összefüggésben Nino Paparo helyi termesztő rámutat, hogy „nemcsak jók vagyunk abban, amit csinálunk, de egy ajándékkal is meg vagyunk áldva”. Különleges, egyedi íze okán az innen érkező termést egyébként a pisztáciafélék királyaként, „zöld aranyként”, illetve „emeráldként” szokás emlegetni. Az olasz magvak kiváltképpen közkedveltek Ázsiában, főként Kínában, Japánban és Thaiföldön. Kínában a fogyasztók a „mosolygó dió” (smiling nut) elnevezéssel illetik, utalva ezzel héjának egyedi, félig nyitott, félik pedig csukott formájára.

A Bronte közelében található pisztáciaiültetvényekről érdemes még néhány szót ejteni. A pisztácia esetében kétévente, szeptember hónapban szokás aratást végezni, ilyenkor a gazdák – lakóhelyüket hátrahagyva – az ültetvényeikre költöznek. Mindezt pedig nem csupán kényelmi megfontolásokból kifolyólag teszik:

A komoly veszély miatt Szicíliában a rendőrség nemritkán helikopteres járőrök bevonásával szavatolja a termés biztonságát. Bronte környékén összesen 4 ezer hektárnyi termőterületen (1 hektár 10 ezer négyzetméternek felel meg) osztozik nagyjából ötszáz gazda. Hozzávetőlegesen az itt megtermelt pisztáciamennyiség 80 százalékát értékesítik héj nélkül, de a még bontatlan szemeket illetően is magas a kereslet. A kiváló minőség okán az Európai Unió PDO-státusz (Protected Designation of Origin) alá sorolta a bronte-i pisztáciát, ezzel is utalva unikális jellegére. Kizárólag olyan élelmiszereket és mezőgazdasági termékeket illetnek ezzel a jelzéssel, amelyek termelési és feldolgozási folyamatai egyazon régióban zajlanak le. A figyelemre méltó keresletet az is indokolja, hogy a növény rendkívül sokoldalúan felhasználható.

A pisztácia egészségügyi, illetve élettani hatásairól már esett szó, azonban a gasztronómia terén szintúgy széles a lehetőségek skálája. Olaszországban kedvelt édesség az úgynevezett cornetti, ami tulajdonképpen egy, a croissaint-hoz nagyon hasonlatos péksütemény, tésztáját pedig gyakran pisztáciakrémmel töltik meg. A pisztáciakrémet különböző fagylaltok és jégkrémek elkészítése során is előszeretettel használják. Azonban nem csupán a desszertek, de a főételek is sok esetben tartalmaznak pisztáciát, ideértve a halételeket, valamint az egyes pasztákat, olaszos stílusú tésztafogásokat.

Aki kóstolta már a felsorolt ételek közül valamelyiket, tudhatja, hogy a szóban forgó magvas termés és a belőle készült termékek ára kifejezetten magas. Már a távolabbi múltban is, ha egy közel-keleti család vendégét pisztáciával kínálta, az illető megbizonyosodhatott házigazdái vagyonosságáról. Egyébiránt a pisztácia magjait első ízben az ókori rómaiak hozták el a mai Olaszország területére a Közel-Keletről. Mégis csupán a Szicíliát a középkorban leigázó arab hódítók kezdtek hozzá a tömeges termesztéshez. Ennek következtében Bronte hamar elhíresült, mint a környező régió „pisztácia-nagyhatalma”. De mely országok birtokolják napjainkban ezt az elismerést? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kaphassunk, több szempontot is érdemes figyelembe venni.

A teljes, 2022-es exportforgalom értéke 3,1 milliárd dollárt tett ki. A fentebb látható ábrát nézve elmondható, hogy az Egyesült Államok dominanciájához ebben az aspektusban nem férhet kétség. Az USA – 1,8 milliárd dolláros eredményével – messze túlszárnyalja bármelyik másik pisztáciaexportőr ország teljesítményét a 2022-es év során. Ezáltal a világszerte értékesített mennyiség több mint fele (57,8 százaléka) innen származott tavaly. Az Egyesült Államokat jócskán lemaradva Irán, majd pedig Törökország követi. Azonban az importfogyasztás tekintetében már sokkalta kiélezettebb versenyt láthatunk.

Ebben az esetben Németország került az élre 2022-ben (közel 500 millió dollár nagyságrendű értékesítés), míg mögötte, nem sokkal lemaradva Kína és Törökország következik. Az importértékesítések összege világszerte elérte a 2,93 milliárd dollárt. Érdekesség, hogy az exportérték 99,2 százaléka, valamint az importérték 85,5 százalék a húsz legjobb teljesítményt nyújtó országból származott. Akad viszont még egy további aspektus, amit érdemes lehet szemügyre vennünk.

Magyarország az értékesítés és a felvásárlás tekintetében sem számít meghatározó szereplőnek, ami figyelembe véve földrajzi elhelyezkedését, egyáltalán nem meglepő. Sokan és sokáig humoros elgondolásként tekinthettek a hazai pisztáciatermesztés ötletére, ám a klímaváltozás kapcsán erről is egyre több szó esik. Ugyan Magyarország éghajlati viszonyai nem teszik lehetővé a növény ültetvényeken történő termesztését, egy vállalkozó kedvű gazdának sikerült előnevelt fákkal eredményeket elérnie, még ha meglehetősen csekélyeket is.

Úgy véli, idehaza reménytelen vállalkozás ültetvényekben gondolkodni, kizárólag előnevelt fákkal nyílik esély a sikerre. Badics László véleményével a hazai kertészeti szakértők is egyetértenek, szerintük főként a korai fagyok gátolják a pisztácia túlélését.

A pisztáciaexportok terén az USA gyakorlatilag egyeduralkodónak számít. A pisztácia első ízben az 1854-es évben jutott el a tengeren túlra, innen számítva pedig viszonylag sok időt vett igénybe, amíg az Egyesült Államokban nagyobb mennyiségben termeszteni kezdték. A kaliforniai pisztácia sikertörténete 1929-ben kezdődött: William E. Whitehouse botanikus ebben az évben utazott a mai Irán területére, ahonnan hozzávetőlegesen 20 fontnyi (nagyjából 9 kg) pisztáciával tért haza. Ezt követően elültette a magvakat, a kifejlődő fák közül pedig az egyikhez különösképpen nagy reményeket fűzött. Ezt a típust a botanikus Kermannak nevezete el. Később, az 1960-as években létesítettek első ízben pisztáciaültetvényeket Kalifornia területén nagyobb mennyiségben. Az első, kereskedelmi célokból létesített Kerman-ültetvényt 1976-ban aratták le, összesen 680,4 millió kilogrammnyi termést betakarítva. Innentől a növekedés megállíthatatlannak bizonyult. Ami az idei betakarítható mennyiséget illeti, az előzetes becslések nagyjából 589,68 milliárd kilogrammról szóltak, ám már október hónap végén csaknem 680,4 milliárdot jelentettek. Az Egyesült Államokban egyébként három fő területen termesztenek pisztáciát: Kaliforniát leszámítva – ahonnan egyébként teljes országos termés 98 százaléka származik – említést érdemel még Új-Mexikó és Arizona is.

A klímaváltozás vonatkozásában egy további kérdés is relevánsnak tűnik: mekkora a vízigénye egyetlen szem pisztáciának? Ez Kalifornia esetében azért is fontos, hiszen az államban súlyos, hosszan tartó aszályok is előfordulhatnak.

A „pisztácia-nagyhatalmiság” versenyében egyértelműen Kalifornia tekinthető a világ éllovasának. Ugyanakkor, ha egyedi, különleges csemegére vágyunk, okvetlenül érdemes megkóstolni a Szicíliából érkező, jellegzetesen édeskés magvakat is. Még nem tudhatjuk biztosan, hogy a jövőben egyre szélsőségesebbé váló éghajlati viszonyok miként befolyásolják majd az ültetvények sorsát, ám – lévén a pisztácia rendkívül keresett és értékes – a növény termesztésében érdekelt szereplők bizonyosan igyekeznek majd megoldásokat találni a felmerülő kihívásokra.