Soha ilyen közel nem állt még az éjfélhez az atomháborút jelző óra

November elején Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta a törvényt, amely visszavonja a nukleáris fegyverkísérleteket tiltó globális egyezmény, az Átfogó Atomcsend Szerződés Oroszország általi ratifikációját. Moszkva azzal indokolta a lépést, hogy Oroszország így azonos helyzetben lesz az Egyesült Államokkal, amely 1996-ban aláírta ugyan az egyezményt, azonban az amerikai szenátus nem ratifikálta (az azóta hivatalban lévő amerikai kormányok ugyanakkor tartották magukat a megállapodáshoz). Orosz diplomaták szerint Oroszország mindazonáltal nem fog nukleáris kísérleteket  végrehajtani , amennyiben az USA sem tesz így.

A globális nukleáris arzenál

A fenti fejlemény kapcsán érdemes áttekinteni, hogy az egyes atomhatalmaknak mekkora a nukleáris robbanófej-arzenálja (a pontos mennyiségek államtitoknak minősülnek, így csak becslések állnak rendelkezésre). Jelenleg kilenc államról tudható, hogy rendelkezik atomfegyverrel: Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, az Egyesült Királyság, Pakisztán, India, Izrael és Észak-Korea; arzenáljuk becsült mérete az alábbi grafikonon látható. Az összesített nukleáris robbanófejek száma globálisan több mint 12 500; ezek közel 90 százaléka Oroszország és Amerika arzenáljába tartozik. A világ nukleáris arzenáljából mintegy 9600 robbanófej képezi haderők részét, a fennmaradó rész pedig leszerelésre vár.

A globális atomfegyverkészlet csökken (a legtöbb, mintegy 70 300 robbanófej 1986-ban volt a világon), ám a csökkenés üteme lassul az elmúlt három évtizedhez képest. A csökkenés ráadásul annak tudható be, hogy az USA és Oroszország korábban állományból kivont robbanófejeket szerel le – ezzel szemben viszont a katonai állományban lévő, azaz felhasználható robbanófejek száma világszerte nő. Amerika csökkenti a saját állományát, Franciaország és Izrael állománya pedig viszonylag állandó, ám Kína, India, Észak-Korea, Pakisztán, az Egyesült Királyság, továbbá potenciálisan Oroszország valószínűleg növelik a készleteiket.

Az atomhatalmak közül két ország állomásoztat saját területén kívül más államban is atomfegyvereket. Az Egyesült Államok Olaszországban 35, Törökországban 20, Belgiumban, Németországban és Hollandiában pedig külön-külön 15 robbanófejet állomásoztat, míg Oroszország idén telepített ismeretlen mennyiségű atomfegyvert Belaruszba.

Az atomhatalmak legutóbbi nukleáris tesztjei a következő években zajlottak:

• Oroszország (akkor még mint a Szovjetunió): 1990
• Egyesült Királyság: 1991
• Egyesült Államok: 1992
• Franciaország és Kína: 1996
• India és Pakisztán: 1998
• Észak-Korea: 2017

Izrael által végrehajtott atomfegyvertesztről nem tudni, bár egyes feltételezések szerint az ország 1979-ben Dél-Afrikával közösen végrehajtott egy nukleáris tesztet. Franciaország az eddigi egyetlen atomhatalomként bezárta és leszerelte valamennyi atomfegyver-tesztelési helyszínét az 1990-es években.

Egyéb államok

Egyes országoknak – például Ausztráliának, Hollandiának, Brazíliának, Argentínának, Törökországnak és Szaúd-Arábiának – meglenne a képességük nukleáris fegyver kifejlesztésére, ám a hazai közvélemény vagy geopolitikai megfontolások miatt mégsem teszik. Németország, Japán és Dél-Korea például saját atomfegyver helyett az amerikai katonai védőernyőre hagyatkozik.

Mind ez idáig a Dél-afrikai Köztársaság az egyetlen ország, amely önállóan atomfegyverre tett szert, majd lemondott róla. A Monterey Institute's Center on Non-Proliferation Studies szerint az afrikai állam 1982-ben lett atomhatalom. A nukleáris fegyverek meglétének tényét 1993-ban, az apartheid végóráiban ismerte el Frederik Willem de Klerk elnök, aki azt is közölte, hogy a fegyvereket megsemmisítették, mielőtt az ország 1991-ben aláírta az Atomsorompó Szerződést.

Líbiának 1970-től kezdődően volt atomfegyverprogramja, 2003-ban azonban nyilvánosan feladta azt az USA-val és az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások után. Az ország cserébe a kőolajiparát sújtó szankciók megszüntetéséből fakadó gazdasági fellendülést, amerikai és brit támogatást, valamint a nemzetközi elszigeteltségből való kitörést várt. Ugyanakkor a líbiai program kevés sikerrel kecsegtetett, azaz nukleáris fegyver tényleges kifejlesztésére valószínűleg nem került volna sor belátható időn belül.

A Szovjetunió felbomlásával Oroszországon kívül az újonnan függetlenné vált Belarusz, Kazahsztán és Ukrajna is jelentős számú atomfegyvert örökölt. Az 1992-ben aláírt Lisszaboni Jegyzőkönyv arra kötelezte a három utódállamot, hogy szolgáltassák vissza a nukleáris arzenáljukat Oroszországnak, ami 1996 végéig meg is történt.

Az 1991-es Öböl-háború után derült fény arra, hogy Iraknak titkos atomfegyverprogramja volt. Az ország 2003-as megszállását az Egyesült Államok azzal indokolta, hogy az tömegpusztító fegyvereket rejteget, ez az állítás azonban valótlannak bizonyult.

Irán az amerikai hírszerzés információi szerint jelenleg nem rendelkezik a nukleáris fegyver előállításához szükséges technológia valamennyi elemével, továbbá 2003 óta nem folytat atomfegyver kifejlesztésére irányuló tevékenységet.

Egyezmények

A nukleáris fegyverekre vonatkozó egyezmények közül megemlítendők a következők. Az atomfegyverek további terjedésének megakadályozása érdekében 1968-ban létrejött az Atomsorompó Szerződés (Nuclear Non-Proliferation Treaty), 1996-ban pedig az Átfogó Atomcsend Szerződés (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty). Az atomhatalmak közül India, Pakisztán és Izrael nem részesei az Atomsorompó Szerződésnek, Észak-Korea pedig 2003-ban kilépett belőle. Az ázsiai állam azóta – egyedüli országként eddig a 21. században – hat kísérleti atomrobbantást hajtott végre.

Az Átfogó Atomcsend Szerződés máig nem lépett hatályba, mivel a szerződés egyik függelékében nevesített azon 44 állam közül, amelyek ratifikációja szükséges a szerződés hatálybalépéséhez, több állam nem írta alá (Észak-Korea, India és Pakisztán), illetve nem ratifikálta (Kína, Egyiptom, Irán, Izrael és az Egyesült Államok) a megállapodást.

Az USA és Oroszország 2010-ben írta alá az Új START szerződést (New START; New Strategic Arms Reduction Treaty), amelynek célja a két ország nukleáris arzenáljának csökkentése. A szerződés korlátozza a két nagyhatalom haderejének részét képező stratégiai nukleáris robbanófejek számát. A megállapodásban rögzített kölcsönös ellenőrző mechanizmusok évek óta hiányosan működnek, Oroszország pedig idén februárban felfüggesztette részvételét a megállapodásban, többek között az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatásra hivatkozva.