Infografikán mutatjuk, hogy olvad Európa versenyelőnye

Az alábbi infografika az Európai Bizottság által 2024 februárjában készített Forging a Sustainable Future Together: Cohesion for a Competitive and Inclusive Europe című dokumentumból szemezget, és azt emeli ki, hogy az utóbbi évtizedekben rendkívül látványos volt az EU súlyának csökkenése a világgazdaságban.

1. állítás: Európa előnye mérséklődik

Európa gazdasági növekedése hosszabb ideje folyamatos lemaradásban van a világátlaghoz viszonyítva. Mindez különösen hangsúlyos, ha a feltörekvő vagy a legfejlettebb gazdaságokkal hasonlítjuk össze.

Az európai integráció a jelzett időszakban egészen sok évben (esetben) a legszerényebb növekedési ütemet generálta. Mindezek tükrében érdemes lenne növekedést és versenyképességet támogató intézkedéseket hozni a tagországokban.

2. állítás: A tagországok közötti egyenlőtlenségek csak kismértékben enyhültek

Az alacsony gazdasági teljesítmény hosszú időszaka együtt járt a tagországokon belüli és azok között is lassan enyhülő polarizációval. 2000-ben az egy főre eső reál-GDP relatív szórása az Európai Unió országaiban nagyjából 75 százalék volt, mindez 2023-ra 62 százalék közelébe mérséklődött. (A relatív szórás azt mutatja meg, hogy milyen arányban áll az adatok változékonysága és az adatok átlaga.) Mindez azt az üzenetet hordozza, hogy ugyan a fejlettségbeli polarizáltság mérséklődött, annak jelenléte azonban még ma is érdemi probléma. Fontos lenne a jövőben tovább erősíteni a területi konvergenciát, hiszen a nagy fejlettségbeli különbségek hosszabb, de akár rövidebb távon is versenyképesség-rontó tényezők.

3. állítás: A három régió közül három évtized alatt csak az EU-ban nőtt a foglalkoztatottság, de még így is a legalacsonyabb

Az utóbbi évtizedekben eközben a világgazdaság más régióiban látványos ütemű fejlődés ment végbe, különösen 1990 óta, ami a foglalkoztatottság eltérő szintjeiben is megmutatkozik. Az európai integráció más világgazdasági régiókkal való összehasonlításban sem tudott igazán látványos fejlődési ívet leírni, ami részben a foglalkoztatási mutatókkal magyarázható. Amennyiben az USA, Kína és az Európai Unió foglalkoztatási tendenciáit vizsgáljuk a teljes népesség arányában, heterogén képet láthatunk. Az USA-ban 1991 és 2023 szinten nem változott a foglalkoztatottság szinte, hullámzások azonban voltak. Kínában látványosan csökkent a munkaerőpiaci részvétel, ugyanis a kilencvenes évek eleji 77-ről 63 százalék környékére csökkent a mutató. Az EU-ban ugyan megfigyelhető (volt) a foglalkoztatási ráta emelkedése, azonban a 2023-as 54 százalék mindösszesen 2 százalékponttal magasabb az 1991-es értéknél. Ami igazán sokatmondó, az a legfrissebb adatok különbsége.

Az USA-nak több mint 5 százalékpontos többlete van, a kínai mutató tekintetében pedig 9 százalékpontos előnyt láthatunk. Mindez felhívja a figyelmet az EU-s foglalkoztatási politika hiányosságaira.

4. állítás: Az EU lakosságának a harmada leszakadó régióban él

Nagyjából 135 millió EU-s állampolgár, azaz megközelítőleg az EU lakosságának egyharmada olyan régióban él, ahol az utóbbi két évtizedben romlott, de legalábbis nem javult a helyzet az egy főre jutó GDP tekintetében. Ha az egy főre eső GDP PPS-ben (purchasing power standard) mért mutatóját vizsgáljuk 2010-ben és 2021-ben az Európai Unió NUTS2-es régióiban, akkor az így készített kartogramon egyértelműen kirajzolódik az EU déli és keleti perifériája. Ebből az látható, hogy a periféria és a félperiféria nehezen oldódik. A fő üzenet a kohéziós politikának továbbra is fontos szerepet kell játszania.

5. állítás: 4 évtized alatt 10 százalékponttal csökken az EU gazdasági súlya

1990-ben az EU a világgazdaság GDP-jének 23 százalékát adta, ami 2023-ra 15 százalék alá csökkent, 2029-re viszont már valószínűleg 13 százalékra esik vissza. Érdekes átrendeződés rajzolódik ki a világgazdaságban, hiszen az úgynevezett egyéb országok világgazdasági részesedése alig változott az évtizedek alatt, az EU, Kína és az USA viszonylatában azonban egy komolyabb átrendeződés zajlott le. Az 1990-ben első Európai Unió 2023-ra a harmadik helyre esett vissza, és az előrejelzések szerint 2029-re még inkább teret fog veszteni. Mindezek tükrében az EU-nak három fontos tényezőre lenne szüksége: versenyképességre, versenyképességre és versenyképességre. E nélkül a tendencia a legkevésbé sem fordítható meg.