Úgy tűnik, a fociban még nem dőlt le a vasfüggöny

A vasfüggöny a nyugat- és közép-kelet-európai foci között

Az élsport általában terepe az államok és hatalmi pólusok közötti nemzetközi versengésnek, aminek egyik leglátványosabb küzdelme éppen a labdarúgásban zajlik. Számos tanulmány foglalkozik a nyugat- és kelet-közép-európai labdarúgás közötti különbséggel. Az egyes országok által megnyert Európa- és világbajnoki címek, a különböző nemzeti bajnokságok közötti különbség, valamint a legrangosabb tornák helyszínei esetében Nyugat-Európa felé billen a mérleg nyelve. Több kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy a korábbi keleti blokk országai a nemzetközi labdarúgótornák történetének hajnalán jó pozícióban voltak, és számos sikert értek el. Számontartják azt is, hogy a világháborúk után a magyar edzők szétszóródtak a világban, és rendkívüli sikereket értek el külföldön. Emellett a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a közép- és kelet-európai focisták között szép számmal akadnak ma is olyanok, akik a legjobb csapatokban játszanak, függetlenül attól, hogy a nemzeti válogatottak kevésbé eredményesek a nemzetközi tornákon.

Nem csak a földrajzi helyzet számít

Az Economist 2018-as elemzése három meghatározó tényezőt emel ki, amelyek megalapozhatják az egyes országok labdarúgásban nyújtott teljesítményét: a gazdagsági erő, a lakosság száma és a labdarúgás iránti érdeklődés. E faktorok az országok nemzetközi teljesítményének közel felét magyarázzák. A PriceWaterhouseCoopers (PWC) elemzése alapján meghatározó tényező lehet az ország labdarúgóinak és az első osztályú mérkőzésekre kilátogatóknak a száma. Az utóbbi faktor arra utal, hogy a nézőközönség száma a minőség mércéje lehet.

E tekintetben, a magyarországi sportfogyasztási szokások alakulásának vonatkozásában érdemes látni, hogy a nemzeti válogatott az elmúlt években rendre telt ház előtt játszotta hazai mérkőzéseit, ami mellett a magyar első osztályú labdarúgó-bajnokság (NB I.) összecsapásai a 2000/2001-es idény óta a legmagasabb nézőszámokat hozták a 2023/2024-es szezonban. A 2024/2025-ös idényben ezt a számot több mint 15 százalékkal haladták meg az első 6 forduló alapján.

A nemzetközi tornákon elért kimagasló eredmények és a társadalmi, valamint gazdasági mutatók összefüggése esetében további tényezők is fontos szerepet töltenek be. Lényeges elem, hogy adott ország rendezője-e az eseménynek – ez az úgynevezett házigazdahatás, amely például az olimpiák esetében is érvényesül.

A GDP és a lakosságszám összefüggéseit a labdarúgásban elért sikerekkel jól árnyalja az a tényező, hogy a lakosságszám összefügghet az igazolt labdarúgók számával, és a labdarúgás minősége (nézőszám) azzal a gazdasági erővel, amely a labdarúgásba történő befektetéseknél érvényesül.

Végül, de nem utolsósorban a győzelemre a legnagyobb statisztikai esélye egy európai vagy egy latin-amerikai országnak van.

Valóban számít-e a gazdasági erő?

Egy korábbi, 2014-es kutatás, amely az egy főre jutó GDP mellett több fejlettségi mutatót is vizsgált (beleértve a HDI-t, a kereskedelmi nyitottságot, az inflációt, a népességnövekedést, a beruházási rátát, valamint az oktatást és egészségügyet), és arra a következtetésre jutott, hogy

A fentieken túl érdemes látni, hogy a gazdasági mutatók közül az ország összteljesítménye (GDP) lehet összefüggésben az elért eredményekkel. Így például a legsikeresebb nemzet a labdarúgó-világbajnokságokokon Brazília, a 8. legnagyobb gazdaság, amiben a népesség száma is közrejátszik (200 milliós lakosság). A foci szempontjából második Németország a világ harmadik legnagyobb gazdasága volt 2023-ban a Világbank adatai alapján, a harmadik legsikeresebb Olaszország a 9. gazdaság, majd az utána következő, háromszoros világbajnok Argentína is szerepel az első 25-ben az országok GDP-rangsorában, míg Franciaország a 7. legerősebb gazdaság a világon. Uruguay a GDP nagyságát vizsgálva is kivételes eredményességet produkál labdarúgásban, míg a fociban és gazdaságban is nagyhatalomnak számító Egyesült Királyság egyetlen vb-győzelme az előbbi országokhoz viszonyítva alulteljesítésnek tekinthető.

Az egy főre jutó GDP vizsgálatánál a PWC elemzése lényegesen gyengébb összefüggést mutatott ki a labdarúgó-világbajnoki cím esetében, mint az olimpiai sikereknél. A focieredményeknél tapasztalható eltérés elsődlegesen a latin-amerikai országok kimagasló teljesítményének következménye.

Konklúzió térségünk vonatkozásában

A fenti szempontokat figyelembe véve, régiónk országai kisebb népességgel rendelkeznek, mint a nyugat-európai országok, és gazdaságuk mérete is elmarad a nyugati országokétól. Így e tényezők is magyarázhatják a kontinens két része közötti különbségeket. A keleti régió eredményei a történelem során nem mindig maradtak el a nyugatitól, ami a közönség nagy elvárásainak és a jövőbeli eredményekbe vetett hitnek is az alapja lehet. Emellett a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a két kiemelt tényező mellett további faktorok is hozzájárulhatnak a sikerhez, mint például kulturális tényezők, a szurkolók vagy a sportpolitika.

A fenti összefüggésből az is következik, hogy a labdarúgótornákon elért nyugat-európai sikerek kevésbé kiugrók Kelet-Európához viszonyítva, amennyiben a lakosság számával vagy az egy főre jutó GDP-vel arányosítjuk azokat.

A következő ábra az Európa-bajnokságok győzteseit mutatja, mivel ez az esemény biztosítja a legközvetlenebb versengést a kontinens két fele között:

Magyarország részvétele az eddigi Európa- és világbajnokságokon

A teljesebb kép kialakítása érdekében Magyarország esetében érdemes nem csupán az elért eredményeket vizsgálni, hanem a részvételt a kontinensviadalokon. Magyarország öt alkalommal vett részt Európa-bajnokságon, ebből három alkalom az utóbbi három Eb-t jelentette. Világbajnokságra 1986 óta nem sikerült kvalifikálni a válogatottnak. Mindkét esetben szerepe van a lebonyolítás módjának és a részt vevő országok számának is. Így Magyarország szempontjából kedvező változást jelenthet, hogy 2026-os világbajnokságra 16 európai csapat kvalifikálhat a 48 résztvevő közé, míg a 2022-es vb-re még csak 13 európai válogatott volt a 32 szereplőből. A kvalifikáció 2025 márciusában indul.

Régiónk csupán néhány nemzetközi tornát jegyezhet

Az 1930 óta eddig összesen 22 világbajnokságot tartottak, amiből 11-et rendeztek Európában, 10 alkalommal nyugati országban, míg egyszer, 2018-ban Oroszországban. A következő európai érintettségű tornát 2030-ban is elsődlegesen két nyugat-európai országban, Spanyolországban és Portugáliában rendezik, de a harmadik házgazda egy észak-afrikai ország, Marokkó lesz, emellett a 100. évforduló alkalmából néhány mérkőzésre Latin-Amerikában kerül sor.

Európa-bajnokságokat annak 1960-as kezdete óta 17 alkalommal tartottak. Mindössze két tornának volt a szervezője közép- és kelet-európai térségbeli állam, ami mellett a 2021-es (2020-as) közös európai rendezésű torna helyszínei között szerepeltek régiónk nagyvárosai is, a négy térségbeli város közül az egyik Budapest volt. A korábbiakban Európa keleti felén megrendezett tornák egyike az 1976-os jugoszláviai, míg a másik a 2012-es, amelynek Lengyelország és Ukrajna voltak a házigazdái.

A következő ábra az Európa-bajnokságok helyszíneit mutatja, mivel ez az esemény biztosítja a legközvetlenebb versengést a kontinens két fele között:

Magyarországon egyre több nemzetközi mérkőzést rendeznek

Térségünkben Magyarország élen jár a régiós országok közül a nagy nemzetközi sportesemények szervezésében. 2026-ban Budapest lesz a házigazdája az UEFA-bajnokok ligája fináléjának, ami a legrangosabb labdarúgó-esemény lesz hazánkban a 2023-as Európa-liga-döntő és a 2021-es Európa-bajnokság három csoportkörös mérkőzéseit követően. A BL-döntők kapcsán érdemes látni, hogy térségünk ezeknek a viadaloknak a megrendezésében is elmarad a nyugat-európai országoktól.

Konklúzió

Az élsportban és a nagy nemzetközi sportversenyeken megjelenik az államok és nagyhatalmak, illetve politikai tömbök (mint a korábbi szocialista blokk vagy a nyugati országok) közötti nemzetközi versengés. Ennek egyik leglátványosabb küzdelme éppen a labdarúgásban zajlik.

A nyugat- és kelet-közép-európai labdarúgás közötti különbség felkeltette a gazdasági elemzők és társadalomtudósok figyelmét is. Több – a sportszakmai kérdésektől független – tényező is szerepet játszhat abban, hogy egy-egy ország fociválogatottja milyen eredményeket ér el. A teljesítményt legalább felerészben magyarázhatják olyan faktorok, mint a gazdagsági erő, a lakosság száma és a labdarúgás iránti érdeklődés.

Érdemes ugyanakkor szem előtt tartani azt is, hogy a közép- és kelet-európai focisták közül sokan ma is a legjobb nyugat-európai klubcsapatokban játszanak, függetlenül attól, hogy a nemzeti válogatottak kevésbé eredményesek a nemzetközi tornákon.