A világgazdaság új motorja vagy csalóka ábránd?

Az indiai gazdaság nemzetközi súlya

Ha a nemzetközi porondot nézzük, akkor valójában csak két szuperhatalom rendelkezik elsöprő dominanciával, és ez még nagyon sokáig így lesz. Az igazi változások a top 20-ban következnek be, és már a javában zajlik a regionális hatalmak felemelkedése. Történelmi elégtételként fogja fel India, hogy országuk háromnegyed évszázadnyi függetlenség után 2022-ben megelőzte egykori gyarmattartója, az Egyesült Királyság gazdasági erejét. A jelenlegi tendenciák alapján 2025-ben Japánt fogja beérni, illetve az egymás után kijövő borzalmas mutatók alapján Németország is hamarosan felkészülhet egy ilyen forgatókönyvre. A japán demográfiai helyzet fenntarthatatlansága elkezdett megjelenni a reálgazdaságban, ami a nemzeti fizetőeszköz dollárhoz viszonyított gyengülését is magával hozta, ezzel pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szintén nem túl jó állapotban lévő német gazdaság megelőzheti a felkelő nap országát, technikailag. Emiatt jelenleg különösen fontos, hogy mit veszünk tekintetbe egy rangsor felállításakor.

1995-ben, amikor India a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagja lett, ez az adat még csak 374 dollárt tett ki, a 2007-es pénzügyi válság előestéjén 1023 dollárt, 2019-ben, a Covid kitörése előtt pedig 2050 dollárt. 2023-ban 2601 dollárra nőtt, ez jelenleg Angola szintje. Látható, hogy az országot egyébként súlyosan megrázó Covid ellenére is jelentősen tudott nőni a mutató. A következő évekre is hasonlóak a kilátások: 2028-ra várhatóan 3720-ra fog emelkedni az egy főre jutó nemzeti össztermék. Ez a növekedési ütem olyan gyors, hogy a már alsó-közepes fejlettségi szinten lévő Bolívia vagy Tunézia jelenlegi színvonalát érheti majd el India mindössze öt éven belül. Ez természetesen nem lesz elég arra, hogy a két szuperhatalom szintjét megközelítse, habár Kína még sok tekintetben fejlődő országnak számít. Jelenleg a kínai nemzeti össztermék egy főre lebontva is az indiai ötszöröse: 18,5 trilliárd dolláros volumene egyelőre a lassulás ellenére is elérhetetlen India számára, ahogy a 13,2 ezer dollárt kitevő egy főre jutó adat is álom marad. Az Amerikai Egyesült Államok mutatói pedig még annál is feljebb lévő kategóriába tartoznak: az USA GDP-je 2024 júniusában 28,8 trilliárd dollár volt, ami az indiai hétszerese, az egy főre eső össztermék esetében pedig harminckétszeres a különbség.

A külföldi konjunktúra nehézségei

India a függetlenség megszerzésétől kezdve meghirdette az önerőre támaszkodás, önálló talpra állás politikáját („swadeshi”, jelentése: „saját országé”), aminek értelmében sokáig elzárkózott a külföldi befektetésektől, de még a kereskedelemtől is. Ez pont azokban az évtizedekben történt, amikor a globalizáció soha nem látott lendületet vett, és Kína lett annak legnagyobb nyertese. Érzékelve a Kínától történő leszakadást, India is kétségbeesetten próbálja megszólítani a külföldi vállalatokat, azonban súlyosan túlbecsüli saját alkupozícióját. Míg az amerikai beruházásokat szívesen látják, a kínait nem:

de nem elégedett a külföldi chipgyártók azon – vélhetően gazdaságilag racionális – ajánlataival sem, amik nem elég modern (28 vagy 65 nanométeres) félvezetőket szeretnének előállítani a felállítandó indiai üzemeikben. Az ország az egyetlen chipkutató központját elpusztító 1989-es tűzvész óta lényegében nem rendelkezik félvezetőiparral, tehát a háttere elméletileg sem lenne adott egy például 6 nanométeres chip gyártásához.

India részesedése a világon beáramló összes FDI-ból (külföldi közvetlentőke-befektetések) 1990-ben 0,1 százalék volt, 2000-ben 0,3 százalék volt, 2006-ban pedig történt egy áttörés, és ennek eredményeként 1,6 százalékra emelkedett, ami Modi hatalomra jutásának évére (2014) 2,4 százalékra nőtt, 2023-ban pedig 3,8 százalékot tett ki. 2023-ban 71 milliárd dollár működőtőke áramlott az országba, miközben ez 2014-ben még csak 45 milliárd dollár volt. A nettó mérleg tavaly 44 milliárdot tett ki. Eszerint a kiáramló tőke is szignifikánssá vált, majdhogynem beérte volumenben a beáramló tőkét. Ez a mutató tágabb kontextusban jelentheti azt, hogy nem annyira éri meg befektetni Indiában, és akinek van pénze, az inkább külföldön teszi.

A legnagyobb befektetők valódi kilétét nehéz megerősíteni, ugyanis 2000 és 2024 között az FDI 25 százaléka érkezett a parányi Mauritiusról (172 milliárd dollár), és 24 százalék a még kisebb Szingapúrból (160 milliárd dollár). Összehasonlításképpen: a harmadik az USA 65 milliárd dollárral. A beáramló tőke zöme a fejlett gazdaságokból kiszervezett pénzügyi szolgáltatások, kutatás és IT-szektorba érkezett. Ennek jelentős részéért felelhetnek a külföldön élő, vagy éppen hazatérő indiaiak. A globális termelési értékláncokba történő bekapcsolódást megnehezíti a megbízhatatlan áram- és vízellátás, a képzett munkaerő hiánya, a gyenge infrastruktúra és a bürokratikus nehézségek garmadája. Ezeket már azonosította Újdelhi, Modi ígéretet is tett megfelelő intézkedésekre.

Kedvező makrogazdasági kilátások

Indiát súlyosan érintette a Covid, és számos strukturális problémával is küszködik, de gazdasági növekedése Kínával ellentétben sikeresen visszaállt egy tartósan magas pályára. India GDP-je 2020-ban 5,8 százalékkal zsugorodott, 2021-ben 9,1 százalékkal pattant vissza, 2022-ben 6,8 százalékot könyvelhetett el és 5,9 százalékkal tudott növekedni 2023-ban.

Ez majdnem a 2009 és 2019 közötti 6,7 százalékos átlagteljesítményt produkálja. Annak ellenére, hogy 2020-ban Kína szinte egyedüli országként tudott növekedést elérni, a Nyugatot kihívások elé állító technológiai áttörések ellenére a gazdasági lassulást nem tudja megfordítani. A 2009 és 2019 közötti időszakban még az indiainál valamivel magasabb, 7,8 százalékos átlagos éves növekményt tudott felmutatni, azonban a 2023-as 5,2 százalékos bővülés 2028-ra akár 3,4 százalékra is eshet, ami már az indiai mutató hozzávetőlegesen csak felének fog megfelelni. Míg 2019-ben 2,84 trilliárd dollárt tett ki India bruttó hazai összterméke, 2028-ra ennek duplájára, 5,58 trilliárd dollárra is gyarapodhat a jelzett növekedési ütem eredményeként.

A húzóágazatok és a visszahúzó erők

Az indiai növekedés motorjai közt található az IT-szektor, amelynek sikere hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy immáron 560 millióan használják az internetet az országban, ami így a kínai után a második legnagyobb piaccá vált a világon. A másik húzóágazat az egészségügy, amelynek jelentősége az állami kiadások sorában szignifikánsan növekedett a Covid-járvány hatására. Míg 2019-ben a szövetségi kormány a GDP 1,5 százalékát költötte az egészségügyre, ez az arány 2023-ban 2,6 százalékra nőtt. India egészségügyi ipara a gyártáson kívül a fejlesztésben is jelentős, például a negyedikként állított elő saját fejlesztésű vakcinát a Covid ellen. A harmadik szektor a fogyasztási cikkek iránti növekvő igény. A növekedés fenntarthatóságát rontja az adósság drasztikus emelkedése. 2023-ra a központi kormány adósságszintje 57,1 százalék, az államoké pedig 28 százalék volt. Az IMF szerint kedvezőtlen körülmények esetén a teljes adósság már 2028-ra elérheti a GDP 100 százalékát, holott az 2014-ben 66,6 százalékon, 2020 márciusában is csak 72,1 százalékon állt.

A 2024-es választás egyik fő kampánytémája a magas, főleg a fiatalokat sújtó munkanélküliség volt, azonban további, strukturális eredetű problémák jelenthetnek akadályt a prosperálásban. A gazdaság szerkezetéről elmondható, hogy 2023-ban a munkaerő 43 százalékát foglalkoztatta a mezőgazdaság, miközben az csak a GDP 17 százalékát termelte meg, a nemzeti össztermék 25 százaléka az iparból származott, azonban ez a mutató Kínában 38 százalék. Modi ígérete szerint legalább 2028-ig megtartja az ország népszerű, mintegy 800 millió kedvezményezettet érintő élelmezési programját, melynek várható költsége a 2025-ös költségvetésben 12 milliárd USD lesz, ami a teljes állami kiadások 11 százaléka. Az állami újraelosztás része marad az élelmiszersegély, hiszen az csökkenti az országban a hatalmas egyenlőtlenségből eredő, egyre növekvő feszültséget. Az óriási egyenlőtlenséget szemlélteti az az adat, hogy a lakosság leggazdagabb 10 százalékának a kezében összpontosul a teljes nemzeti vagyon 77 százaléka.

A nehézségek között kell említenünk az infrastruktúra kifejezetten rossz állapotát, amely bármelyik gazdaság fejlődését hátráltatná. Az utak, vasutak fejlesztésének azonban nem kizárólag az anyagi források szűkössége szab határt. Mivel Indiában erősebb az állampolgárok magántulajdonhoz köthető joga, ezért a földkisajátítások körülményesebbek, ráadásul az ezzel kapcsolatos bírósági tárgyalások elhúzódnak. Az államgépezet egészéről fontos megjegyeznünk azt, hogy Ázsián belül Indiában legmagasabb a megvesztegetés aránya, ami 39 százalékot tesz ki, és az emberek 46 százalékának kellett már használnia személyes kapcsolatait a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. Korrupció bejelentése kapcsán a megkérdezettek 63 százaléka tartott megtorlástól. Az emberek 89 százaléka tartja a kormányzati korrupciót nagy problémának.

Az exportorientált gazdaság az új terv

Kínának 45 évnyi reform után is sok problémával kell megbirkóznia, de mégiscsak sikerült felemelni az országot. Nem mondja ki nyíltan Modi, de a kínai modellt szeretné átvenni, indiai karakterisztikával. India immáron a világ második legnagyobb alapanyagtermelője, ami a biomasszát, fosszilis tüzelőanyagokat, fémérceket és ásványokat illeti. 8,03 milliárd tonnás mennyiségével megelőzi az Egyesült Államokat, bár ez jóval a kínai 34,2 milliárd alatt van. Ennek fényében is meglepő, hogy a világ negyedik legnagyobb gazdaságaként az exportban csak a tizenhetedik. 2023-ban 432 milliárd dollárnyi kivitelt bonyolított, összehasonlításképpen a 23 milliós Tajvan 476 milliárdnyit, Kína pedig 3380 milliárdnyit.

Importban viszont India a hetedik: 668 milliárd dollárnyi volt a behozatala. A kereskedelmi mérleg tehát 235 milliárd dollárnyi deficitet mutatott 2023-ban, ez 2016-ban például csak 97 milliárd dollár volt. Ha csak Európát nézzük, akkor az öreg kontinenssel szemben többletet produkál India. Az Európai Unió és India közti árukereskedelem összértéke 2023-ben elérte a 113 milliárd eurót, ebből 48 milliárd volt az Indiába tartó export és 65 milliárd az import. Ez az összeg azonban nem nagy tétel az EU számára. Ugyanis míg az EU India második legfontosabb partnere 10,8 százalékkal, ami közel megegyezik az Egyesült Államokéval (11,1 százalék), és Kínáéval (9,9 százalék), addig India mindössze csak a 10. az EU legnagyobb kereskedelmi partnere 2,1 százalékkal, miközben Kína 16,2 százalékot, az Egyesült Államok 14,7 százalékot, és az Egyesült Királyság is 10 százalékot tesz ki. Ez a mintázat arra enged következtetni, hogy az iparcikkei versenyképtelenek, és azokat a lakosság is külföldről szerzi be. A fejlett gazdaságok a kiszervezett szolgáltatásokon és a nyersanyagokon kívül nem tudnak mit vásárolni Indiából. Tehát India jobban rá van szorulva az EU-ra, mint fordítva.

2022-ben újraindult a szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalása, azonban India hallani sem akar az EU által feltételként támasztott emberi jogi, klíma- és környezetvédelmi feltételekről. Kijelenthető, hogy az az exportorientált gazdaságfejlesztési irány, amely felemelte a hasonló népességű Kínát, csak hosszú távon válhat valóra, jelentős reformok után.

Összegzés

Az indiai gazdaság szerkezetének fejletlenségét jelzi, hogy 2023-ban még mindig a munkaerő 43 százalékát foglalkoztatta a mezőgazdaság, miközben az csak a GDP 17 százalékát termelte meg, a hazai szinten is versenyképtelen iparból pedig a nemzeti össztermék 25 százaléka származott, holott ez a mutató Kínában 38 százalék. További fontos lakmusz, hogy miközben az indiai gazdaság az ötödik a világon, az importban pedig a hetedik, az exportban csak a tizenhetedik ország. Az alacsony bázisról induló, dinamikusan növekvő FDI zöme a fejlett országokból kiszervezett kutatási és IT-szektorokba áramlik, miközben egyre több indiai fektet be külföldön. Míg 2025 végére az Apple eszközök 23 százalékát gyárthatják majd az országban, addig Újdelhi nemet mondott a BYD elektromosautó-gyárára, és nem elégedett a külföldi chipgyártók azon ajánlataival, amelyek esetében nem a legfejlettebb félvezetőket tervezik előállítani az országban. A legtöbb ország számára felemelkedési lehetőséget biztosító exportorientált gazdasági modell megvalósítása reformok nélkül kérdéses, a parányi Tajvan kivitelének értéke még manapság is meghaladja az indiait. Eközben az államháztartásnak még legalább 2028-ig finanszíroznia kell 800 millió ember számára az élelmezési programot.