Prodi szóvivői magyarázzák, miért ostobaság a stabilitási paktum

Csaknem egyórás magyarázkodásra kényszerültek csütörtökön az Európai Bizottság szóvivői, miután Romano Prodi bizottsági elnök egy interjúban "ostobaságnak" nevezte az euróövezet országaira nézve kötelező stabilitási és növekedési paktumot.

Hivatali idejének elején Prodi gyakran keltett feltűnést elszólásaival. Ebben az esetben azonban a jelek szerint nem erről volt szó, az elnök tudatosan használta a kifejezést a párizsi Le Monde csütörtöki számában megjelent interjújában.

Az újságíró arról kérdezte, ki vagy mi szavatolja az euróövezet pénzügyi és költségvetési egészségének megőrzését. Prodi szerint a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása, vagyis a stabilitási és növekedési paktum, amely ugyan "nem tökéletes, mert ennél intelligensebb eszközre, nagyobb rugalmasságra lenne szükség", ezek viszont valamilyen irányító tekintélyt feltételeznének.

További kérdésekre elismerte, hogy ő maga sem rendelkezik ilyen tekintéllyel, ez legfeljebb a tőkepiacokról mondható el. "Nagyon jól tudom, hogy a stabilitási paktum ostobaság, mint minden olyan döntés, amely merev". Az ilyen döntések megváltoztatásához azonban egyhangúságra lenne szükség, és ez jelenleg nem működik - állapította meg.

Szóvivője szerint Prodi ezzel azt akarta mondani, hogy a paktum akkor lehet az uniós gazdaságpolitikai egyeztetés kötőanyaga, ha rugalmasan alkalmazzák. Ő is és Pedro Solbes pénzügyi biztos is többször hangoztatta továbbá, hogy a paktumot tovább kell fejleszteni, és hozzá kell igazítani a változó körülményekhez. Ostobaságnak tehát az eredeti döntésben megtestesülő merevséget nevezte - fejtegette Jonathan Faull, aki szerint az elnök nem is mondott igazán újat, mert korábban már többször felhívta a figyelmet erre.

Solbes szóvivője arra emlékeztetett, hogy a pénzügyi biztos is egyetértéséről biztosította azokat a - például Jacques Chirac francia elnök és Gerhard Schröder német kancellár által felvetett - javaslatokat, amelyek a paktum rugalmasabbá tételére irányulnak.

Ennek egyébként már vannak is gyakorlati példái - fűzték hozzá a szóvivők, utalva arra, hogy a bizottság nemrég két évvel, 2006-ig meghosszabbította azt a határidőt, amikorra az övezet országainak egyensúlyba vagy ahhoz közeli állapotba kell hozniuk államháztartásukat.

Az elemzők egy része a lépést a paktum felpuhításaként értelmezte, mások egyenesen közeli kimúlásának előjelét látták benne. A bizottság illetékesei szerint szó sincs ilyesmiről. A megállapodás kitűnően alkalmasnak bizonyult a tagállamok közötti gazdaságpolitikai koordinációra az euró bevezetésekor és azóta is. A közelmúltbeli döntés pedig csak rugalmasabbá tette alkalmazását, amennyiben az államháztartás névleges hiányának csökkentéséről a szerkezeti tényezőkkel magyarázható deficit mérséklésére helyezte át a hangsúlyt.