Lassú életvitelre buzdítja a lakosságot a japán kormány

"Suro raifu" (magyarul: lassú életvitel) - ezzel a szlogennel szándékozik kampányt indítani Tokió, arra bíztatva az embereket, hogy szakítsanak maguknak a jövőben több időt kikapcsolódásra.

Hivatalos számítások szerint ugyanis a válságokkal küszködő japán gazdaság milliárdokat takaríthatna meg, ha a japánok amúgyis rövid, mintegy évi 18 napi szabadságukat teljes egészében kihasználnák, s nem mondanának le annak feléről, amint azt általában teszik.

A tipikus japán munkavállalók azelőtt reggeltől estig dolgoztak a munkahelyükön, ám mostanra világossá vált, hogy ez nem jelent egyúttal boldog életet is. Nem véletlen, hogy Japánban külön szó, a "karosi" fejezi ki a túlerőltetett munkavégzés okozta halált.

A lassítást nem csak a városi lakosságnak propagálják, vidéken szintén több helyen szorgalmazzák már a lassú életvitelt, hogy ezáltal nyugalomhoz és kikapcsolódáshoz juthassanak a dolgozók és élvezhessék a természetet.

A szakadatlan "gambare" ("tarts ki", vagy "erőltesd meg magad") helyett egész oldalas újsághirdetések ennek éppen az ellenkezőjére hívják fel a munkahelyet keresők figyelmét, hansúlyozva, hogy a lakosságnak könnyebben kellene felfognia a dolgokat, lassabban kellene élnie.

A külvilágban, főként Nyugaton hosszú ideje valóságos mítoszként él az emberek tudatában annak a japán embernek a képe, aki feláldozza magánéletét cégének és emellett még elégedett is. A japánok éves átlagban 1900 munkaórát dolgoznak, szemben a németek 1500 órájával.

Ennek a különbségnek egyik oka a rövid idejű szabadság, amelyet ráadásul gyakran betegség esetére tartogatnak. Ráadásul rossz fényt vet a japán munkavállalóra, ha igénybe veszi egész szabadságidejét.

Azért valami már magától is elindult. Tanulmányokból kiderül, hogy napjainkban már sok japán számára a szabadidő és a család is fontos és gyakran a munkával egyenértékűnek számít, s a fiatalok már kevésbé a munka megszállotjai - mutat rá a dpa jelentése.