Bróker, mint szitokszó? - avagy a befektetőket ezer dolog védi

Sokáig keringett a kilencvenes évek közepén-végén az a történet, amely szerint egy nyugdíjas hölgy meghatottan tapogatja egy elegáns öltönyt viselő fiatalember karját, és csillogó szemekkel így szól: "_mondja, maga egy igazi bróker?" Míg a hazai tőzsde felfutása idején csodált és irigyelt szakma volt a brókereké (értékpapír-üzletkötőké, tágabb értelemben értékpapírral foglalkozó társaságok egyéb munkatársaié), addig ma már jóval kevésbé. Az értékpapírpiac kockázatos voltát 1998 körül kétszeresen is megtapasztalhatták a befektetők: a tőzsdei részvényárfolyamok drasztikus zuhanását súlyosbította, hogy mintegy tucatnyi brókercég (mai nevén befektetési vállalkozás) ment csődbe, és sokuk százmilliós vagy milliárdos nagyságrendű tartozásokat hagyott maga után.

A kisbefektetők jelentős részének csődökkel kapcsolatos kára azonban részben vagy egészben megtérült, van ugyanis egy ilyen esetekre kitalált szervezet, a Befektető-védelmi Alap (Beva). Nevében és funkciójában hasonlít ugyan a már említett OBA-hoz (Országos Betétbiztosítási Alap), de lényeges különbség is van. Az OBA akkor is védi a betétest, ha a betétet felvevő bank fizetésképtelenné válik. A Beva viszont nem akkor fizet, ha egy értékpapír kibocsátója tönkremegy, hanem akkor, ha az ügyfél értékpapíja, számlán levő, befektetésre váró pénze eltűnik. Tehát: ha van egy vállalati kötvényünk, vagy egy részvényünk, és az elértéktelenedik, mert a kibocsátó rosszul gazdálkodott, a mi bajunk, rosszul döntöttünk. Ám ha a brókercégnél nincsenek meg az értékpapírok, vagy nem tudják kifizetni a minket illető összeget, biztosítva vagyunk.

A Beva egyékbént hasonlóan működik, mint az OBA, az összeghatár is egymillió forint, és szintén emelkedni fog, de nem az EU-csatlakozáskor, hanem csak 2005-től, először 2, majd 2007-től 6 millió forintra. Itt is bevezetnek azonban önrészt, azaz az egymillió forint feletti követeléseknek csak a 90 százalékát kaphatja a biztosított befektető. A Beva-kifizetésekre nem vonatkozik állami garancia, mint az OBA-ra, de a kormány egyszer már segített: állami garanciát adott a szervezetnek egy hitelfelvételhez, amivel lehetővé tette az egyik legnagyobb kárt okozó társaság, a London Bróker több ezer ügyfelének kifizetését.

Ugyan a mi bajunk, ha rosszul választottunk befektetést, de nem árt tudni, hogy bizonyos esetekben a brókercég, vagy az értékpapír kibocsátója is felelősségre vonható. Az értékpapírpiacon ugyanis igen fontos az információhoz jutás. Hiszen mindig van szó kockázatokról, és ezeket csak akkor lehet jól megítélni, ha minden lényeges információ rendelkezésünkre áll. Másrészt pedig akkor működik jól az értékpapírpiac, ha a befektetők esélyei az információ megszerzésére egyenlőek. Ellenkező esetben a jobban informáltak rendre nyernek, a rosszul informáltak veszítenek, és előbb-utóbb felhagynak a befektetéssel. (Amint korábban említettük, a betétesek és befektetők érdekeinek védelme közügy, az egész pénzügyi rendszer stabilitása függ tőle.)

Ennek az elvnek a jegyében minden értékpapír nyilvános kibocsátása azzal kezdődik, hogy elkészítenek egy úgynevezett kibocsátási tákéjoztatót, amiben az összes lényeges körülményt, adatot, kockázatot fel kell tüntetni. Ilyen többek között az értékpapír kibocsátójának gazdálkodása - mérlegei -, az adott értékpapírhoz kapcsolódó jogok és a befektetők jogai, a kibocsátás szabályai (ár, fizetési mód, túljegyzés, aluljegyzés esete stb.), általában minden, ami lényeges lehet. (A követelményeket a tőkepiaci törvény és melléklete hosszasan sorolja.) Ezt a tájékoztatót a kibocsátónak és az - általában kötelezően alkalmazandó - forgalmazónak (brókercég vagy bank) is alá kell írnia és mindkettő felelősséggel tartozik annak tartalmáért.

Tehát, ha később kiderül, hogy ez a dokumentum valótlanságokat tartalmazott, vagy hiányos volt, a papír vásárlói visszakövetelhetik pénzüket. Ez mentette meg nemrég a WVM Lízing és Pénzügyi Rt. pórul járt kötvényeseit, több ezer embert: a tájékoztatóról kiderült, hogy nem felelt meg a valóságnak, és az egyik egykori forgalmazó kénytelen volt a lízingcég helyett a zsebébe nyúlni, és fizetni.

A tájékoztatót egyébéként először tüzetesen ellenőrzi és engedélyezi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is, nem egyszer vissza is dobja kiegészítések végett. Aki már látott ilyen tájékoztatót, vagy jegyzést, az viszont tudja, hogy a magánbefektetők többsége aligha nyálazza át a sokszor több száz oldalas, jogi szövegekkel, adatokkal, mérlegekkel teletűzdelt paksamétát. Pedig nem ártana, a jegyzési íveken szerepelni is szokott, hogy a befektető a jegyzést annak ismeretében teszi_ Így, ha a tájékoztatóban benne van, utólag már nem lehet arra hivatkozni, hogy erről vagy arról nem tudtunk.

A PSZÁF szerepe egyébként is meghatározó az értékpapírpiacon. A bankoknál, brókercégeknél, alapkezelőknél stb. bármikor helyszíni ellenőrzést tarthat, és gyakorta tart is; panaszos ügyekkel lehet hozzá fordulni; utána lehet nézni nála, hogy valamely cég legálisan működik-e (ami még nem zár ki minden problémát, de előfeltétel kellene legyen az üzletkötéshez). Szabálytalanságok esetén előírhatja, elrendelheti azok kijavítását, büntetéseket szabhat ki, sőt lényegében be is zárathat cégeket. (Visszavonhatja működési engedélyüket.) Ha valamely cég nem tartja be a vállalatfelvásárlásokra vonatkozó előírásokat, akár szavazati jogokat is korlátozhat. Az utóbbi években a jogszabályok és az ellenőrzés fejlődésével általános vélemény szerint sokkal biztonságosabbá vált az értékpapírpiac, ami persze nem zárja ki a jövőbeli brókercsődök lehetőségét.

Ami az ellenőrzendőket illeti, a jogszabályok - elsősorban a tőkepiaci törvény - ma már nagyon részletesen körülírják, milyen szabályok szerint működhet valamely cég az értékpapírpiacon. Vannak alapvető elvek, mint például az, hogy az ügyfél pénzét, értékeit a brókercég nem használhatja fel más célra, de még együtt sem kezelheti saját vagyonával. Szabályozzák a társaságok tőkeerejét, kockázatvállalásuk mértékét, de még azt is, hogy milyen biztonsági követelményeknek kell megfelelni a pénztárhelyiségben, vagy hogy milyen előfeltételekkel (pl. végzettség, előélet, összeférhetetlenség) lehet valaki cégvezető, üzletkötő. Persze, szabályszegés, bűncselekmény ellen nincsen orvosság, mindentől így sem lehet megvédeni az állampolgárokat.

A brókerekre - illetve a brókerirodák, bankok ügyfelekkel foglalkozó munkatársaira - az a kötelezettség hárul, hogy tájékoztassák a befektetőket az adott értékpaírral kapcsolatos lényeges kérdésekről. Nyilván nem olvashatják fel az ügyfélnek az egész kibocsátási tájékoztatót, de alapvető infromációkat semmiképpen sem tarthatnak vissza, és megfelelően felkészültnek kell lenniük az ügyfelek kérdéseivel kapcsolatban. Mire is gondolunk konkrétan? Szólniuk kell például, ha valaki nagyon elrugaszkodott árfolyamon akar venni vagy eladni, ha valami rendkívüli történt az adott céggel, például aznap felfüggesztették a részvény kereskedését egy rossz hír miatt. Tájékozottnak kell lenniük olyan tőzsdetechnikai kérdésekben, mint hogy mely naptól forog a részvény osztalékszelvény nélkül, vagy hogy a részvényeket kicserélik és az eadott naptól már csak az új papírokkal lehet kereskedni.

A kibocsátási tájékozató elkészítésével az értékpapír-kibocsátók kötelezettségei sem szűnnek meg, hiszen a rohanó világban csak a változás biztos. A kibocsátóknak rendszeres és rendkívüli tájékoztatási kötelezettségeik vannak: rendszeresek a féléves és éves gyorsjelentések, amik elsősorban a cégek gazdálkodási adatait tartalmazzák. A rendkívüli közlemények közé tartoznak a tulajdonosi kör változásával, nagyobb összegű hitelfelvétellel, közgyűléssel, sajátrészvény-vásárlással, vezetőváltással és még sok mással kapcsolatos kérdések, lényegében itt is minden, ami csak jelentőséggel bírhat. Ezeket régebben két országos napilapban kellett közzétenni, ma egyre inkább a tőzsdék és a felügyelet hivatalos lapjának (Magyar Tőkepiac, www.magyartokepiac.hu ) nyomtatott és elektronikus, pénzbe kerülő változataira korlátozódik. Tőzsdei cégeknél a Budapesti Értéktőzsde ingyenes honlapját is kötelező a tájékoztatáshoz használni (www.bet.hu).

Természetesen a gazdasági újságok átveszik, feldolgozzák és tálalják a fontosabb közleményeket, a kibocsátási tájékoztatókat és egyéb tudnivalókat. Ez sokszor értékes a befektetők számára, mert például húsz oldalnyi száraz szöveg helyett elég egy könnyebben emészthető cikket elolvadsni, az újságírók rávilágíthatnak mélyebb összefüggésekre és előzményekre, emlegethetik a jogszabályi változásokat, megszólaltathatnak elemzői véleményeket, kiegészíthetik a hirdetményeket interjúkkal. Mindennek azonban lehetnek hátrányai is, előfordulhat, hogy lényeges információkat akár helyhiány, akár figyelmetlenség miatt nem említenek, és természetesen előfordulhatnak tévedések vagy csúsztatások is.

A befektetőket néhány esetben még a büntető törvénykönyv is védi. Büntetendő például a bennfentes kereskedelem, ami azt jelenti, hogy valaki egy (még) nem nyilvános információ felhasználásával ad-vesz értékpapírokat. Ekkor ugyanis a többiek kárára cselekszik: ha elad egy papírt, amivel kapcsolatban valami rossz hírt várható, annak az fizeti meg az árát, akinek nyakán marad az elértéktelenedésre ítélt papír. Ha pedig emelkedésre számítva vásárol, annak a zsebéből húzza ki a nyereséget, aki egyékbént megtartotta volna az értékpapírt. Mindkét esetben egyfajta visszaélésről, lényegében lopásról van szó, és enyhén szólva is csorbul az a bizonyos esélyegyenlőség.