Mi lenne velünk 333 forintos eurónál?

A bankok szabad tőkéjének elégséges fedezetet kell nyújtania a nem várható veszteségek fedezésére. Ennek összege nem más, mint az a többlet, amennyivel a bankok szavatolótőkéje meghaladja a kockázati kitettségüknek megfelelő tőkekövetelményt.

Ha ez a veszteségek miatt negatív tartományba kerül, a banknak tőkeemelést kell végrehajtania. Hogy ez bekövetkezik-e, az többek között a makrogazdasági feltételek függvénye, amelynek előrejelzésében két különböző szcenárióból indultak ki az elemzők.

Az elemzésben felhasznált, 2009 februári "Jelentés az infláció alakulásáról" című kiadvány előrejelzése alapján a forint-euró árfolyam átlagosan 290, a GDP visszaesés pedig 3,5 százalékos lehet 2009-ben; ezt nevezik alappályának. A stresszszcenárió, azaz egy kis valószínűséggel bekövetkező szélsőséges forgatókönyv mentén ugyanebben az évben a bankrendszer tőkehelyzetét az alappályánál 15 százalékkal gyengébb euróárfolyam és 7 százalékponttal nagyobb GDP visszaesés esetén vizsgálták meg az elemzők.

A számítások eredményei alapján a stresszforgatókönyv bekövetkezése esetén tőkebevonás nélkül 8 százalék körül lehet a bankrendszer szintű tőkemegfelelési mutató, és 100-150 milliárd forint tőketöbblete lehet a rendszernek. Emögött azonban jelentős lehet az aszimmetria: a bankrendszer közel felének tőkemegfelelése már nem lesz megfelelő. Ez azt jelenti, hogy így a tőkeminimumának eléréséhez néhány banknál (hogy melyek ezek, azzal kapcsolatban az MNB munkatársai nem kívántak találgatásokba bocsátkozni) összesen nagyjából 250-300 milliárd forintnyi tőkebevonás válhat szükségessé.

A makrogazdasági környezetet és a várható hitelezési veszteségeket az úgynevezett nemteljesítési valószínűség alapján kapcsolták össze a számítás során. Ezt a vállalatok esetében egy úgynevezett aggregált csődmodell segítségével határozták meg, amely különböző makrogazdasági adatok várható kombinációjából kiindulva állapítja meg a csőd valószínűségét. A lakosság esetében az ún. túlélési analízis és a jövedelemtartalék megközelítéssel számszerűsítették a nemteljesítés valószínűségét.

A számítások során abból a feltételezésből indultak ki, hogy a hitelkockázaton kívül minden más kockázati típus (piaci, elszámolási, operációs és egyéb kockázatok) illetve azok tőkekövetelménye a 2008-as szintjén marad. Ez a hipotézis azt az egyszerűsítést jelenteni, hogy a makrogazdasági környezet változása csupán a bank hitelkockázati profiljára hat. Az így megkapott tőkekövetelményt vetették össze az egyes bankok szavatolótőkéjével.

Az MNB szakértői felhívják arra a figyelmet, hogy a bemutatott számításokat nagymértékű bizonytalanság jellemzi, nem vették figyelembe például a likviditási kockázatot, valamint a bankok egymás közötti kitettségein keresztüli fertőzések hatását. A háztartási hitelportfolió nemteljesítési valószínűségeinek becslésénél viszont a szerződéskötéskor bevallott jövedelmeket vették figyelembe, ezért ha a tényleges jövedelem meghaladja ezt a szintet, a nemteljesítési valószínűsége valójában kisebb lehet, s ez kisebb pótlólagos tőkeszükségletet jelenthet a bankrendszer számára.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!