Százmillió forintokat hagyunk az államra

Az ajtó mögött egy fából készült szövőszék, még némi fonal is fel van vetik rá, bár így is alig tűnik jobb állapotúnak, mint azok, amiket egy-egy magára valamit is adó falumúzeumban vagy tájházban láthat az ember. Körülnézünk, hogy nem valami furcsa téridőgörbület csavart-e ki minket hétköznapjaink ennél egy picit valóságosabbnak tűnő világából, de nem.

Igaz, a környezet sem hétköznapi, legalábbis az, amit a szövőszék megpillantása előtt is láttunk: körben a falaknál elnyúló polcokon használt tévék, ósdi rádiók, avíttas írógépek, hifitornyok, erősítők, varró- és mosógépek, egy ki tudja, mit tudó számítógép és könyvek garmadája sorakozik. És az egész eklektikus rengeteget megkoronázza a szövőszék.

Ez tényleg egy lakásban volt? – kérdezzük hitetlenkedve, bár persze bajban lennénk, ha tippelni kellene, hogyan másképp került ide. Az állami örökségek ócskásboltjában vagyunk – ezt nem bántásnak szánjuk, egy-egy pillanatra úgy érezzük magunkat, mintha egy montmarte-i régiségbolt, az isztambuli bazársor és egy kirakodóvásár kavalkádjába csöppentünk volna –, abban az üzletben, ahová az örökös nélkül elhunytak lakásában fellelt, értékesíthetőnek tartott dolgok nagy része kerül.

Van itt minden

Szerettük volna a dolgok szót megkerülni, de nem találtunk jobb kifejezést, annyira széles körű az áruválaszték. Bútorok – szekrények, komódok, székek, fotelek, ülőgarnitúrák, kanapék, konyhabútorok, ágyak, asztalok, szőnyegek, csillárok –, étkészlet, tányérok, pohárkészletek és egyéb üvegáruk, porcelán vagy porcelánutánzat kerámiák, nippek és más dísztárgyak – köztük világháborús lőszerhüvelyből készített virágtartók –, festmények, könyvek, a már felsorolt irodai és háztartási gépek, számítógépek, monitor, nyomtatók, telefonok, fényképezőgépek, ventillátorok, egy láncfűrész lánca, munkaasztal; mindezek a legkülönbözőbb állapotban és stílusban.

A felsorolás valószínűleg még messze nem teljes, bár arról, hogy hány értékesíthető tételük van, az állam által örökölt ingóságok értékesítésével foglalkozó, az állami vagyonkezelő tulajdonában álló Kiving Kft. munkatársa, Kuzma Tamásné nem tud pontos számot mondani. Több ezer darabról van szó, és nagyjából 24 millió forint a raktárkészletük értékük.

A Kiving 2005-ben kezdte az azóta már Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vé alakult Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (KVI) kötött szerződés alapján az állam által Budapesten és Pest megyében örökölt ingóságok raktározását és értékesítését (a Kivingnél úgy tudják, vidéken ritka, hogy örökös nélkül vagy kifejezetten az államra testált hagyatékkal hunynak el emberek, ezért a budapestihez hasonlóan működő rendszeres értékesítőhelyek nincsenek, az esetenként állami birtokba kerülő hagyatékot jellemzően pályázatokon értékesítik). A cég Kivingóság Régiségbolt néven egy raktárcsarnok négy helyiségében rendezte be az üzletet a főváros XIII. kerületében, a Szekszárdi utcában. „A forgalmunk csökkent ugyan, mióta megszűnt a szomszédban a KVI regionális ügyfélszolgálata, de így is évi nyolc-tízmillió forint körül van” – mondja Kuzma Tamásné.

Ezertől kétmillióig

Ez a pénz jellemzően nagyon sok kis tételből tevődik össze. Az árucikkek túlnyomó többsége néhány ezer forintba kerül, elvétve találni öt-, és még ritkábban hatszámjegyű számot tartalmazó árcédulát. Olyan pedig csak nagyon ritkán akad, hogy valaminek az ára meghaladja az egymillió forintot. A csúcs eddig egy csaknem kétmillió forintos festmény volt, míg a mostani látogatásunkkor egy 150 ezer forintos, bőrnek látszó kanapé jelentette az általunk felfedezett egyik legkomolyabb tételt; ezentúl csak néhány bútoron láttunk százezer forintosnál komolyabb árcédulát.

Egyes könyvgyűjtemények ára is ilyen szinten van, a könyveket ugyanis, a legértékesebbeket kivéve, nem darabonként, hanem hagyatékként, vagyis csomagban árusítják. Egy ezerdarabos magánkönyvtár nagyjából kétszázezer forintba kerül, egy ötszáz darabos hatvanötezerbe. Igaz, ezeknek a gyűjteményeknek a tartalma nagyon változatos, a Révai lexikontól az Albatrosz könyveken át a Hier ist Helsinki című, aligha Arany nyelvén felnevelkedett olvasónak szánt ismeretterjesztő kötetig terjed.

Az igazán nagy értékek és az abszolút eladhatatlannak tűnő dolgok nem kerülnek ide az elhunyt lakásából. Így ha valakinél egy eddig rejtőzködő Csontváry-képre bukkannak, azt nem a Szekszárdi utca 19-25. szám alatt értékesíti az állam – ahová egyébként bárki betérhet vásárolni –, de nem kerülnek ide ruhák, személyes tárgyak, és nem hozták ide a nemrég örökölt műfogsort sem. Ezek egy részét már a helyszínen leselejtezik vagy eladják, attól függően, hogy van-e értéke vagy nincs.

Nem nagy üzlet

„Évente ötven-hetven hagyatéki ügynél kell eljárnunk. A szerződésünk értelmében a mi cégünk üríti ki az elhunyt lakását, gondoskodik az ingóságok átvételéről és elszállításáról, a nem használható tárgyak lomtalanításáról” – mondja Kuzmáné (az ingatlanok az MNV-nél maradnak, azokat pályázaton vagy árverésen értékesítik).

A Kiving az elszállításkor megfizeti azt az összeget, amit az MNV – értékbecsléssel – megállapít, erre tesz némi haszonkulcsot, és így adja tovább az árut (de az évekig benn álló termékek árát esetenként több tíz százalékkal is lejjebb viszik). A kockázat így teljes mértékben a Kivingé, de nekünk nem ezért nem tetszik a rendszer, hiszen a Kiving is állami tulajdonú cég, és nekünk igazából mindegy, hogy az MNV közvetlenül vagy közvetve bukik vagy nyer egy üzleten.

A gond inkább az, hogy az ebben a rendszerben boltba kerülő áru nem tűnik túl olcsónak (igaz, ennek a benyomásnak ellentmond, hogy rendszeres vásárlóik jobbára régiségkereskedők, akik újabb árréssel növelve adják tovább a portékát). Legalábbis nekünk drágának tűnik a már említett százötvenezres kanapé, de a csaknem huszonnégyezer forintba kerülő számítógép és a hasonló áron kínált, igaz, hogy lapos, igaz, hogy Siemens-Nixdorf, de mégis csak 14 colosnál nem nagyobb, használt monitor is.

Laptop nyolcezerért

Mondjuk, a szövőszék csak 9360 forint, pedig éppúgy muzeálisnak tűnik, mint a 7800 forintos, kislemezmeghajtós, Windows 95-tel ellátott Compaq laptop – amely a cikk megjelenésekor talán már a szerző tulajdonában lesz –, vagy a néhány ezer forintért megvehető világvevő rádiók némelyike. Aki még VHS-videót akar venni, itt bőséges választékból válogathat, három- és nyolcezer forint közötti áron, és hasonló értéken vehetünk kisebb képátmérőjű tévéket, köztük Beijing márkájú kínait is.

Tavaly egyébként 970 olyan hagyatéki ügy indult Budapesten és Pest megyében, amelyben az állam volt az örökös, igaz, ebből eddig csak huszonhárom zárult le jogerősen, tudtuk meg Száraz Gábortól, az MNV szóvivőjétől. A 695 folyamatban lévő ügyből a hagyatéki eljárások tükrében kb. 270 esetén várható állami öröklés, azonban az örökösöket kutató ügyvédi iroda tevékenysége ezt a számot nagymértékben befolyásolhatja, mondta el a szóvivő. Csak tavaly huszonegy, a 2008 előtti években örökölt ingatlanra jelentettek be örököst.

Lakás, betétkönyv, autó kerül az állam kezébe

Az állami hagyaték így is jókora vagyongyarapodást hozott tavaly. Csak azokat az eseteket figyelembe véve, amik a múlt évben zárultak le – akkor is, ha 2008 előtt indultak –, az állam negyvennégy budapesti és huszonnégy Pest megyei ingatlant örökölt, továbbá résztulajdont szerzett harminckét fővárosi és hermincegy Pest megyei ingatlanban. Ezek összesített nyilvántartási értéke hatszázhúszmillió forint – ezen belül a száz százalékban állam által örökölt ingatlanok átlagos piaci értéke nagyjából nyolcmillió forint volt –, amit tizenkét autó és több mint négyszáz betétkönyv, értékpapír és egyéb megtakarítás nagyjából nyolcszázmillió forintra egészített ki.

A vagyon nagy részét nem tették pénzzé. Tavaly egyetlen ingatlant sem adtak el, csak bérbe, ez 9,5 milliót hozott a kasszára, amit az autóeladásokból származó több mint egymillió és az ingóságok értékesítéséből befolyt 6,7 millió 17,4 millió forintra növelt (a hagyatékkal kapcsolatos temetési, közjegyzői és egyéb költségek nagyjából húszmilliót tettek ki).

Először a résztulajdontól szabadulnak

Az MNV tavaly nem értékesített hagyatéki vagyont, mivel akkor állt fel a szervezet, és a vagyon elődöktől való átvétele volt a cél. A jelenlegi értékesítési tervekben azok a tört tulajdoni hányadú ingatlanok képeznek elsőbbséget, amelyekre a tulajdonostársak vételi szándékkal éltek, mondta Száraz Gábor.

Budapesten nagyjából száz, Pest megyében körülbelül százhúsz állami résztulajdonú, értékesíthető ingatlan van, nagy részükre vételi szándékkal. Ebből félmilliárd forint körüli bevétel várható, míg a teljesen állami tulajdonban lévőkből – örökös jelentkezése nélkül – nagyjából kétmilliárd forintja lehet az államnak. Az MNV egyébként pályázati úton vagy árverésen értékesítheti az ingatlanokat.

Az örökösöknek egyébként alapesetben egy évük van jelentkezni. A jogszabály úgy szól, hogy ha a teljes hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével jelentkezik addig ismeretlen örökös, akkor annak mindig polgári peres eljárást kell indítania. Ha a bíróság megállapítja, hogy a magát örökösnek valló tényleg jogosult a hagyatékra, akkor a vagyonkezelő úgynevezett perbeli egyezséget köthet vele. A hagyatéktárgyat azonban már ekkor sem kaphatja meg a későn ébredő örökös, csak annak pénzbeli értékét. Száraz Gábor tájékoztatása szerint tavaly hatvanegy hagyatéki ügyben indult ilyen peres eljárás.