Orosz elkerülő manőver

A Nyugat-Szibéia és az Ural vidéke felől Lettország és Litvánia felé vezető kőolajvezeték leágazása a Primorskig kígyózó BPS (Baltic Pipeline System) vezeték, melynek második törzsének, a BPS-2-nek az építése a napokban indult meg. Az új vezeték kapacitása jelentősnek tekinthető, hiszen 50 m tonna kőolajat tud majd szállítani évente (egyes források szerint 75 m tonna lesz a maximális kapacitás), s a beruházás 2012 harmadik negyedévére el is készül.
Az 1000 km hosszú, mintegy 4 mrd dolláros beruházással létrejövő kőolajvezeték terve a 2006-os orosz-fehérorosz olajvita kapcsán merült fel, s nem titkolt célja, hogy kiváltsa az Ukrajnán és Fehéroroszországon átmenő Barátság kőolajvezetékeket. (A kőolajvezetékre egyébként a Mol tulajdonos Surgut Kirishi finomítóját is rákötik.)

A beruházó Tatneft szerint a BPS-2 az orosz tranzit biztonságot növeli majd, s nem titkolt célja, hogy kiváltsa a Barátság kőolajvezetékeket, amennyiben erre szükség van.

A beruházás indulásáról egyébként az orosz sajtó egyáltalán nem számolt be, míg a külföldi média felkapta a hírt. A vezeték fontosságát jelzi, hogy 2008 májusában Putyin személyesen exponálta magát, s kiment a terepre, ahol elmondta, hogy 6 lehetséges útvonal közül választották a nyomvonalat. Ott helyben fel is ajánlotta a külföldi cégeknek az új vezeték használatát, ami azonban vélhetően csak PR fogás volt.

Mol-kapcsolat

A fentiek a Molra is hatással lehetnek, hiszen a BPS-2 tervezett teljes kapacitása 50 m tonna lesz évente, ami csaknem eléri a barátság kőolajvezeték összesen 65 millió tonnás kapacitását. AMol a Barátság kőolajvezetéken keresztül 12.5, a lengyel PKN pedig 17.5 m tonna olajat importál.

Az olajcsapok elzárása természetesen borzasztó barátságtalan lépés lenne és vélhetően komoly diplomáciai bonyodalmakhoz, valamint az oroszellenesség felerősödéséhez is vezetne, de ne felejtsük el, hogy nem ez lenne az első ilyen eset orosz részről. A litván Mazeikiu példája klasszikus eset: 2006-ban a Jukosz többségi tulajdonrészére a litván államnak elővásárlási joga volt, a pakettet azonban nem egy másik orosz olajcégnek, hanem a lengyel PKN-nek adta el, mely 94%-ra növelte tulajdoni hányadát. Ezt követően a Barátság kőolajvezeték litván leágazását az orosz fél műszaki okokra hivatkozva lezárta, s azóta sem érkezett egyetlen csepp kőolaj sem a Mazeikiu finomítóba a vezetéken keresztül.

Mint arra egy korábbi írásunkban is rámutattunk, az alternatív olajforrásra való átállás okozta profit kiesés nagyságrendjét jól szemlélteti a Mazeikiu példája, melynek esetében a tengeri úton való ellátás hordónként 1.5-2 dolláros profit kiesést okozott. Ez a csővezeték diszkont pedig igen jelentős összeg, tekintve, hogy a Mol bruttó finomítói árrése az elmúlt években átlagosan 4 és 6 dollár között mozgott (igaz, ez 2008-ban ez kiugró, 8 dollár feletti érték volt).

Ennek a tényezőnek a hatására becslésünk szerint a teljes Mol downstream profitjának akár a 30%-a is kieshetne. Az olajellátással emellett számos egyéb probléma is adódna: a vasúti szállítás jelentős plusz költséget okoz, és a műszaki megvalósítás egyszeri költséggel járhat.

Az Adria kőolajvezeték Magyarország felé vezető leágazása 16 m tonna/éves kapacitással rendelkezik, ami elméletileg képes lenne ellátni mind a Dunai (8.1 m tonna/év), mind a Pozsonyi (6.1 m t/év) finomítót. A

alkuerejét azonban az is erősíti, hogy az Adria vezeték látja el az orosz Gazpronneft tulajdonában lévő szerb NIS finomítókat is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!