Mindennapi válságunkat még kapjuk egy évig

Év elején még az összeomlást árazták a világ tőzsdéi, március eleje óta azonban szárnyalnak a részvények, és egyre gyakrabban jelennek meg olyan vélemények, amelyek szerint az amerikai gazdaság az év második felében lendületet vehet. Sőt az optimisták szerint a korábban vártnál is nagyobb lehet a második féléves növekedés a tengerentúlon, és jövőre emelkedni fog a világ GDP-je. Közben nemzetközi szervezetek és a külföldi államok kormányai óvnak a túlzott örömtől, mivel a munkanélküliség még egy ideig növekedni fog.

Idehaza a válság őszi kitörése óta egyre mélyebb recessziót jósoltak a kormány, a gazdaságkutatók, az elemzők, és azt várták, hogy a tavaly ősszel kezdődött elbocsátáshullámot újabb követi majd. A kabinet a jelek szerint rendületlenül tartja a gyeplőt, a banki hitelezés pedig befagyott. De mi lesz a következő egy-két évben?

Nagy elbocsátási hullám már nem lesz

Tavaly ősztől idén tavaszig durván százötvenezerrel kevesebb a foglalkoztatott Magyarországon, közülük nyolcvan-kilencvenezren munkanélkülivé váltak, hatvan-hetvenezren az inaktívak táborát gyarapították. A második negyedévben 9,6 százalékra kúszott a munkanélküliségi ráta, nyáron, szezonális okokból (a betakarítási munkák és az iskolaszünetben pénzt kereső diákok miatt) az állástalanok aránya némiképp apadni fog, mondja Németh Dávid. Az ING Bank elemzője szerint azonban a nyár elmúltával ez a szezonális hatás megszűnik, és ezenkívül is lesznek még leépítések, de újabb nagy elbocsátási hullám a jelek szerint talán nem lesz.

Elsősorban azért úszhatjuk meg az ősztől tavaszig tapasztalt jelentős elbocsátások megismétlődését, mert az amerikai és az európai gazdaság a korábban gondoltnál előbb hagyhatja maga mögött a gazdasági visszaesési periódust. Ezzel együtt is romlani fog idehaza a foglalkoztatottsági helyzet, de már nem drámaian, Németh szerint tizenegy százalék körül tetőzhet az állástalanok aránya.

Más okfejtéssel, de Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója is arra jut, hogy a leépítések még nem értek véget, de már enyhébb ütemben szűnnek meg munkahelyek, mint az elmúlt háromnegyed évben. Recesszióban – márpedig idén a piaci konszenzus szerint hat százalék körül zsugorodhat a magyar gazdaság, és jövőre jó esetben stagnálhat – átalakul a gazdasági szféra, cégek szűnnek meg és jönnek létre (persze inkább megszűnnek). Azok közül a vállalkozások közül, amelyek eddig meg tudták oldani a költségcsökkentést elbocsátások nélkül, most sokan arra kényszerülhetnek, hogy a még mindig gyenge kereslet miatt megváljanak dolgozóik egy részétől.

Az összeomlást megúsztuk, de izzadságszagú lesz a kilábalás

A nehezén már túl vagyunk, de a felépülés kínkeserves és időben elnyújtott lesz, figyelmeztet Duronelly. Azt még nem tudjuk, milyen új világrend jön létre, de az eddigire jellemző egyensúlytalanságok már csökkennek: az ameriakaiak kevesebbet fogyasztanak, nehezebb lesz hitelhez jutni, az exportvezérelt államoknak – mindenekelőtt Kínának – a belső piacra jobban kell koncentrálniuk. A világban még mindig jelentős túlkapacitások vannak, exportpiacaink nehezen térnek magukhoz, a költségvetési kiigazítás visszafogja a belső vásárlóerőt, ebben a helyzetben lassan fog erőre kapni a magyar gazdaság.

Németh is hasonlóan látja: Az amerikai és európai gazdasági mentőcsomagok arra jók, hogy az eszeveszett gazdasági leépülést megállítsák. Amikor azonban ezek a következő durván egy évben kifutnak, nem látszik, mitől is kapna új lendületet az Egyesült Államok és az EU gazdasága. Inkább egy kínkeserves stagnálás jövőképe bontakozik ki a világgazdaságban. Az új munkaerő felvétele és betanítása időt, energiát igényel, és mivel bizonytalan a gazdasági felépülés, a foglalkoztatottság emelkedése következik be legkésőbb, teszi hozzá Duronelly.

Egy ideig még kevesebbet ér a bérünk

Idén nemcsak a létszámcsökkentés, a béralkalmazkodás is erőteljes. Az év első öt hónapjában átlagosan 2,1 százalékkal estek a reálbérek. Pedig az infláció csak az év második felében pörög fel igazán, és a cégek zöménél még az inflációhoz sem igazítják a béreket, nemhogy bónuszokat osztogatnának. Az év elejétől visszamenőleg érvényes szja-teher-csökkentés kismértékű, az összhatás vélhetően az lesz, becsüli Németh, hogy az év második felében három százalék körüli reálbércsökkenést szenvedhetünk el.

A cégek óvatosságból nem fogják 2010-et reálbéremeléssel indítani, hűti le a reménykedőket Duronelly. Nem szabad elfelejteni, hogy a jövő évi adócsomag érdemben enyhíti a személyi jövedelemadó-elvonást, elsősorban az alsó szja-kulcs sávhatárának tekintélyes kitolásával, ez önmagában is jelentősen megdobja a nettó bért. Ezt a cégek minden bizonnyal bekalkulálják, amikor év elején a bérpolitikájukról döntenek, ezért Németh arra számít, hogy az inflációtól elmaradhat a bruttó keresetek növelése. Az adóhatás és az infláció alatt maradó bruttó béremelés nulla körüli vagy inkább újra minuszos reálbérváltozást eredményezhet az év első felében, aztán a második fél évben visszaeső infláció miatt az alkalmazottak bére többet fog érni, mint idén.

Hitel? Ugyan már!

Arra nem érdemes várni, hogy amilyen hirtelen megnehezült a hitelfelvétel, olyan gyorsan vissza is tér a kölcsönzés aranykora. A bankok a meglevő hitelportfóliójukat akarják inkább rendben tartani, mintsem újabb hitelekkel bővítsenék, nagyobb hangsúlyt fog kapni a behajtás, a fizetési átütemezés, a szigorúbb hitelkondíciók érvényben maradnak, indokol Duronelly. Akkor várható csak a hitelfeltételek érdemi enyhítése, ha munkaerőpiacon már kézzel fogható javulás áll be, és a forint árfolyama erősödik, vagy legalábbis stabil marad.

A magyar lakosság megégette magát a devizahitelekkel, és ha az MNB tovább mérsékli a jegybanki alapkamatot, az is a forinthitelek elterjedését segítheti, folytatja Németh, bár ezzel együtt azt gondolja, hogy idén legfeljebb a karácsonyi szezonban lehet kis megugrás a hitelfelvételnél, érdemi mozgás inkább csak 2010 második felében következhet be.