Eleonóra
-1 °C
2 °C

A bankok azért vannak, hogy profitot termeljenek

2009.11.04. 10:20
Tomas Spurny keménykezű vezetőként híresült el a CIB-ben, a vezérigazgatót azért küldték Magyarországra, hogy racionalizálja a bank működését. Szerinte három-hat hónap kell ahhoz, hogy normalizálódjon a helyzet a hitelpiacon, de a bankok félelmének enyhítését szolgálná a felszámolási szabályok egyszerűsítése is. A CIB-nek van pénze hitelezni, szinte kétségbeesve keresik a potenciális ügyfeleket. A bankvezér elismeri, hogy a hazai marzsok magasabbak, mint általában Európában, de úgy véli, csökkeni fognak.
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Fotók: Barakonyi Szabolcs

Mennyire félelmetes ember?

[Nevet.] Nagyon.

Arra a nyáron megjelent cikkre céloztam, amelyben azt írják, hogy munkatársai rettegnek öntől.

Az igazság az, hogy határozott vagyok, általában pontosan tudom, mit várok az emberektől. És ha nem az történik, akkor is nagyon határozott tudok lenni. Vannak, akiknek ez tetszik, mert így pontosan tudják, mit szeretnék.

Ezért küldték Magyarországra? Hogy rendbe tegye a dolgokat? Ez azt jelenti, hogy nem mentek rendben a dolgok, sokkal többet költöttek, mint kellett volna?

Mély válságot élünk meg, hétszázalékos gazdasági visszaeséssel nézünk szembe, és ez mindenkit, kihívások elé állít, a bankokat is. Ezért egyértelmű, hogy racionalizálni kell a működésünket. A bankszektor megváltozott az elmúlt 12-18 hónapban, és nekünk fel kell készítenünk a bankot a következő időszakra is. Ez számos dolgot magába foglal: jó, versenyképes termékeket, szolgáltatásokat kell előállítani, és elfogadható áron ajánlani őket az ügyfeleknek.

Hogyan látja a magyar bankrendszer helyzetét, és hogyan illeszkedik ebbe a CIB?

Mi viszonylag jó helyzetben vagyunk, hiszen a CIB már harminc éve sikeresnek mondható. Mint az ország második-harmadik legnagyobb bankja (attól függően, milyen számokat nézünk) jó pozícióból vágunk neki a jövőnek. Most arra kell receptet találnunk, hogy a következő három-öt évben hogyan lépjünk előre, mely területekre kell fókuszálni.

De mi a helyzet a válsággal? Mennyiben más a CIB helyzete, mint a többi banké?

Természetesen mindegyik bank más-más helyzetben van. A CIB mássága, hogy hagyományosan jelentős szereplő a lízingpiacon, és igen erősen jelen vagyunk a vállalatoknak nyújtott banki szolgáltatások piacán. Ez a szerkezet speciális gondokat jelent. De ha azt nézzük, hogy drámaian más-e a helyzetünk, mint más bankoké, azt mondanám, hogy nem, hiszen mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk. Minden banknak mások a problémái, de a tenger ugyanaz. Biztos vagyok azonban benne, hogy sikeresen kijövünk a recesszióból, és erősebbek leszünk, mint azelőtt.

Tomas Spurny

A cseh–amerikai állampolgárságú szakember az Egyesült Államokban, 1991-ben BA-oklevelet (New York University), majd 1994-ben MBA-végzettséget szerez (Columbia University). 2003-ban a Harvard Business School vezetőképző tréningjén vesz részt. Pályáját 1987-ben a Hanover Manufacturers Trust (New York) banki programjának gyakornokaként kezdi; 1989-től a European American Bank (New York) treasury elemzője. 2000-2002 között a prágai Société Générale / Komerční banka (Cseh Köztársaság) igazgatótanácsának tagja és a társaság pénzügyi igazgatója. 2002-től öt éven át a pozsonyi székhelyű VÚB a.s. (Vseobecna Uverova Banka), az Intesa Sanpaolo leányvállalatának vezérigazgatója, egyben az igazgatótanács elnöke. 2009. március 23-tól a CIB Bank Zrt. vezérigazgatójává nevezik ki, ahol Török Lászlótól, a négy esztendő után távozó elődjétől veszi át a hitelintézet irányítását.

Önök hogyan próbálnak kikecmeregni a válságból?

A bank, illetve a bankrendszer nincs külön válságban: valamennyien, általában egy recessziós folyamatban vagyunk. Általánosságban négy csoportba osztjuk ügyfeleinket. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek a jelen körülmények közt is jó a teljesítményük. A másodikba, akik különböző okoból pénzügyi problémákkal küszködnek. Ezek az okok túllépnek az interjú keretén, de elmondható, hogy ők azok, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, így a bank mindent megtesz, hogy segítsen nekik. Ez a segítség általában a hitel átstrukturálása. Biztos vagyok benne, hogy itt tehetnénk többet, csinálhatnánk jobban, hiszen mindig van lehetőség a javításra. A harmadik csoportba tartoznak azok, akiknél már maga a hitel folyósítása is túlzottan optimista körülményeket feltételezett, ők nagyon nehéz helyzetben vannak manapság, nekik teljesen új megoldásokat kell kitalálni. Ez a legnehezebb része a döntéshozatali mechanizmusunknak. Ez a három csoport becsületesen viszonyul a hiteléhez, de létezik egy negyedik csoport is, amely nem is működik együtt a bankkal, rajtuk nem lehet segíteni.

Ha már hitelek, a CIB az elmúlt időszakban elég sokat szerepelt a hírekben vállalati hitelek miatt (ügyfelük volt többek között a mára új kézbe került Herz és a felszámolt Zalabaromfi is). A hitelpolitika változott meg, vagy csak nem volt elég pénze a CIB-nek, hogy kölcsönt adjon?

A banknak jelentős likviditása van, kicsit túlzóan fogalmazva kétségbeesve keressük a potenciális ügyfeleket, akiknek kölcsönt lehetne adni. Ami változott az elmúlt időszakhoz képest, az az, hogy manapság a bankok rövid és középtávra hiteleznek. A gazdaságban nagyon sokminden megváltozott, a termelés jelentősen visszaesett, ezért jóval kisebb a kereslet. Véleményem szerint nagyjából három-hat hónap kell ahhoz, hogy normalizálódjon a helyzet a hitelpiacon.

c03

És mit kell tenni ehhez? Mármint a hitelezés újbóli beindulásához?

Először is nem gondolom, hogy megint olyan szintre kell vinni a hitelezést, mint a válság előtt volt, óvatosabbnak kell lennünk. A teendőkre visszatérve, Magyarországon több kérdést kell megoldani. A kormányzatnak még többet kell tennie, hogy a felszámolás és a csődeljárás szabályai jobbak, egyszerűbbek legyenek, csökkentve a bankok kockázatát.

A bankokat sokan kritizálják, mert profitot termelnek. De a bankok elég nagy veszteségeket szenvedtek az elmúlt időszakban, és fognak még ezután is, ráadásul akkor is szokták kritizálni a bankokat, amikor kemény lépéseket tesznek, hogy minimalizálják veszteségüket olyan esetekben, amikor ügyfeleik csődbe kerülnek. Nem csoda, ha a pénzintézetek óvatossá válnak. Ez senkinek sem jó, így az a kérdés, hogyan lehetne hatékonnyá tenni a rendszert. Mert ha olyan nagy bankjaink vannak, amelyek félnek hitelezni, a gazdaság nem fog fejlődni. Azonnali megoldásom nincsen a kérdésre, de ezt a komoly gondot a rendszerben meg kell oldani.

Azért még messze vagyunk a veszteséges bankok világától. Még az idén is nyereséget jelentett a legtöbb bank.

Nézhetjük így is, elég hosszan beszélgethetnénk a profitabilitásról. Említhetném, hogy nemcsak a profittól függ a bankok megítélése, hanem a társadalomban betöltött szerepétől is. Másrészről a bankok azért vannak, hogy profitot termeljenek, mint bármely más üzletben, mert a megtermelt profit lehetővé teszi, hogy kiterjesszék működési területüket például befektetéseken keresztül vagy megnövelt hitelezési kapacitásban. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a profitot nem szabad kritizálni, ez szükséges eleme a bankszektornak.

Térjünk vissza a vállalati hitelezéshez. A Herz és a Zalabaromfi esete elég nagy visszhangot kapott, hogy nem kaptak hitelt a CIB-től a működésükhöz. Ha visszamenne az időben, ugyanazt tenné?

A zalabaromfis ügynél nem voltam Magyarországon, azt közvetlenül nem kommentálhatom. Meggyőződésem azonban, hogy a bank jó döntés hozott. Ami a Herz-ügyet illeti, amikor csődöt jelentett, kétmillió forintot követeltek a cégen. Hadd kérdezzek én: hogyan lehetséges, hogy a cég tulajdonosa ennyire nem bízott a saját cégében, hogy kétmillió forint befektetéssel megmentse? Ha valaki azt mondja erre, hogy a bank felelőssége, ami történt, bizony hitetlenkedve csóválom a fejem. Nem hiszem, hogy ennek a vállalkozásnak a problémái konkrétan a válsághoz kötődtek volna.

c04

Ennél azért hosszabb a sztori, egy évvel ezelőtt kezdődött az egész...

Visszatérek megint az előző felvetésemre. Ha egy cég csődbe megy, felmerül a kérdés, mennyire jól vezeti az üzletet a tulajdonosa. De nekem kell döntést hoznom a bank többi munkatársával, hogy adjunk-e hitelt az adott cégnek. Ha csődbe megy a cég, a bankot mindig hibáztatják, hogy nem tett eleget. De mi a helyzet a tulajdonosokkal? Azt hiszem, jogos nyilvánosan megkérdezni, hogy a média miért nem hibáztatja ugyanilyen vehemensen a tulajdonost, amiért nem használta föl a saját erőforrásait a megoldásért. Egyszerűbben: kiegyensúlyozottabban kellene nézni ezeket a sajnálatos helyzeteket.

Talán azért, mert a rulírozó hitelkerettel a cég minden évben megkapja a hitelét, de egyszercsak a bank azt mondja, hogy az idén nem kap?

Nem hiszem, hogy ebben az esetben azért ment csődbe a cég, mert a bank nem adott újabb hitelt. Ha a rulírozó hitelkeret hosszú ideig a veszteséget finanszírozta egy vállalatnál, nem meglepő, ha a bank egy ponton elveszíti a türelmét. Különösen, ha a tulajdonos jómódú személy, de nem hajlandó a magáét beletenni a cégbe.

Mi a véleménye a jegybank javaslatáról a devizahitelek korlátozásáról?

Amikor valaki idegen valutában vesz fel hitelt, mindig nagyobb a kockázat, a hosszú távú hatásokról nem is beszélve. Most azt látjuk, hogy sokan szenvednek devizahiteleik miatt. Reálisan nézve a helyzetet, nekünk is saját érdekünk a helyi valutában hitelezés támogatása. A CIB is az elsők között dolgozott ki egy forinthitel-konstrukciót, amely versenyképes lehet a devizahitelekkel.

Az Intesa Sanpaolo bankcsoporton belül szinte csak a CIB-nek maradt meg a neve, a többi országban már megváltoztatták a helyi leányok nevét. Meddig marad ez így?

Ez így nem fedi a valóságot, a régió több bankja – pl. a VUB, a PBZ, a Banka Koper – megtartotta a nevét. A CIB egy harmincéves, jól ismert brand. Nevének esetleges megváltoztatása az Intesa Sanpaolo regionális politikájától függ.

c02

Magyarországon elterjedt, hogy itt sokkal magasabbak a különböző banki díjak, mint bárhol Európában. Hogy sokkal drágább itthon bankolni, mint máshol a világon. Ez igaz?

Ez egy összetett kérdés. Az tény, hogy a banki marzs magasabb, mint Nyugat-Európában. Azon az elterjedt nézeten túl, hogy a gonosz bankárok elveszik a pénzünket, ennek számos oka van. Az egyik legfontosabb a bankrendszer sajátossága. Történelmileg úgy alakult, hogy a legtöbb banknak Magyarországon egyetlen meghatározó szereplővel kellett versenyeznie. Sok időbe és pénzbe telt, amíg jelentős hálózatot építettek ki, és nagyobb ügyfélkört szereztek. Ezalatt sok pénzt költöttek marketingre, termékfejlesztésre, ügyfélszerzésre, és ezek a költségek nem jelentkeznek a domináns szereplőnél.

Egy másik ok, hogy Magyarországon sokkal nagyobb a közvetítőkön keresztül eladott banki termékek aránya, mint bárhol máshol a világon. Könnyű belátni, hogy a közvetítőrendszer beiktatása is emeli az árakat a jutalékkal. Mindenesetre a CIB stratégiája, hogy folyamatosan, módszeresen fejlesszük termékeinket, és minél jobban megfeleljünk az elvárásoknak, beleértve az ön kérdésében megfogalmazott díjcsökkentési elvárást is.