Nem fél a bankoktól a PSZÁF

Az elmúlt néhány hónapban sokkal többet szerepelt a PSZÁF a hírekben, mint az elmúlt másfél évben összesen. Minek köszönhető ez az aktivizálódás?

A válság miatt előtérbe került a fogyasztóvédelem. Ez a téma jobban érdekli az embereket, mint, mondjuk, egy pénzügyi intézmény belső működéséről szóló határozat, amely inkább a szakmai szereplők érdeklődésére tart számot. A másik ok, hogy elindult a pénzügyi felügyeleti rendszer átalakítása.

Akkor beszélgessünk a sokakat érintő törvényekről. Miért kell a THM-et maximalizálni?

Az, hogy egy ország meghatározza-e a maximális hitelköltséget, döntés kérdése. A politikai igény most arra vonatkozott, hogy a hitelköltség maximálásával legyen megakadályozható, hogy a fogyasztók olyan terhet vállaljanak, ami garantáltan vagy nagy eséllyel kilátástalan helyzetbe sodorja őket.

Akkor az intézkedés konkrétan a gyorskölcsönök ellen van?

Nem. Viszonylag nagy THM-mel többféle kölcsön létezik. De igaz, hogy a gyorskölcsönöket nyújtó hitelintézeteket kétségtelenül hátrányosan fogja érinteni a parlament előtt lévő szabályozás. A gyorskölcsönök viszonylag rövid futamidejűek és nagy költségűek. A törvényjavaslat azonban nem valami ellen, hanem egy sokszor visszafordíthatatlan eladósodási folyamat megakadályozására született.

A másik aktuális szabályozási kérdés a jegybank devizahiteleket korlátozó javaslata volt. Mi a PSZÁF véleménye erről?

A PSZÁF az ezzel kapcsolatos szakmai véleményét nem szeretné nyilvánosságra hozni. A javaslatról szóló egyeztetési folyamatban a felügyelet is részt vesz, ott elmondjuk a véleményüket, de nem akarunk a nyilvános vitában részt venni.

Hagyjuk akkor részleteket! Szükség van a korlátozásra?

Azzal a szándékkal általánosságban egyetértünk, hogy a hatóságoknak meg kell próbálniuk valahogy gátat vetni annak, hogy olyan kockázatok épüljenek fel, amelyek veszélybe sodorhatnak egyes adósokat, egyes intézményeket vagy adott esetben az egész ország pénzügyi rendszerét. Meg kell próbálni megakadályozni, hogy a hitelezési tevékenység akár az ügyfél, akár a hitelintézet túlzott kockázatvállalásával járjon.

Hányan írták alá eddig a magatartási kódexet? Eddig egy piaci szereplőről tudunk, aki jelezte, hogy nem csatlakozik. Állítólag több ilyen intézet is volt, de ők eddig ezt nem jelentették be. Tudnak ilyenekről? Mit gondol, a december 1-i határidőig hányan írják alá a kódexet?

A kódexhez minden lényeges piaci szereplő csatlakozott, eddig százötvennégyen írták alá. A legfontosabb azonban az, hogy egy kivételével minden lakossági hitelt nyújtó bank csatlakozott a magatartási kódexhez, de még neki is van lehetősége erre. A bankok mellett a pénzügyi piac számos más szereplője is aláírta, így majdnem mindegyik lízingcég is csatlakozott, és nagyon sok takarékszövetkezet is. Ezenkívül a pénzügyi vállalkozások közül is sokan csatlakoztak, ebben a szegmensben azonban többeknek még győzködniük kell magukat, hogy érdemes aláírni.

Sokszor hangzik el kritikaként a PSZÁF-fal kapcsolatban, hogy nagyon kicsik a bírságok, egymilliós–tízmilliós büntetéseknek nincsen visszatartó ereje. Az új szabályozás lehetővé tesz kétmilliárdos bírságot is, ami jóval nagyobb, de mégsem vág földhöz egy bankot.

Az utóbbi állítással vitatkoznék, a milliárdos nagyságrendű bírságnak már nagyon komoly visszatartó ereje van, ekkora összeg fájdalmasan érinthet bármelyik bankot. De visszatérve az eredeti kérdésre, valóban igaz, hogy a PSZÁF bírságolási lehetőségei nem voltak egységesek a különböző szektorokban, a rendszer így kevéssé volt áttekinthető. És valóban számos olyan eset fordult elő, ahol a kiszabott szankció aránytalanul kicsi volt a szabálysértéshez képest.

Ezen a téren előrelépés történt az elmúlt időszakban. Egyrészt a nemrég elfogadott jogszabályok fogyasztóvédelmi ügyekben a kiszabható bírság összegét felemelték kétmilliárd forintra. A PSZÁF azonban más ügyekben is szankcionál – például amikor az üzleti megbízhatóságra vonatkozó hiányosságokat tárunk fel egy-egy pénzügyi intézménynél –, ezekben az ügyekben a parlament előtt lévő törvényjavaslat szerint egységesül a bírságolási rendszer, és jelentősen megemelkednek az összeghatárok. Itt is kétmilliárdhoz közelít a felső határ.

Még egy nagyon fontos dolgot meg kell említenem. Ha valaki szankcionál, nagyon fontos, hogy világosan meglegyenek azok az elvek, amelyek alapján bírságot szab ki. A PSZÁF-nak vannak ilyen intézkedési és szankcionálási politikái, ezeket kell átalakítani, hogy megfeleljenek az új követelményeknek és az intézményeknek is átláthatóak legyenek..

Olyan kritika is felmerült, hogy a PSZÁF fél a nagybankoktól, nem mernek határozottan fellépni ellenük.

Nem érzek ilyen félelmet. Mondok egy példát. A PSZÁF legnagyobb folyamatban lévő munkája a nyolc legnagyobb bank átfogó vizsgálata, nagyon hosszú idő óta nem került erre sor. Az a cél, hogy feltárjuk a bankok legjelentősebb kockázatait, márpedig ennek megítélésekor sokszor komoly nézetkülönbségek is kialakulnak.

Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy egy felügyelet „bátorságát” nem feltétlenül a bírságok nagyságával kell mérni. Ennél sokkal fontosabb, hogy vizsgálatok folynak, komoly szakmai egyeztetések zajlanak a piaci szereplőkkel, és ezeknek nagyobb a hatása, mint egy néhány millió forintos bírságnak. Én általában is nagyon szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem a szankció az egyetlen visszatartó erő. Erre persze azt szokták mondani, hogy Magyarországon csak a szankcióknak van súlyuk.

Miért, nem így van?

Sajnos azt kell mondanom, hogy sokszor igen. Érnek csalódások. Eleinte azt hittem, hogy odaállunk, és elmagyarázunk valamit, akkor mindenki betartja a játékszabályokat. De el kell ismernem, hogy ez nem mindig van így, példa lehet erre a jelenlegi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kampányidőszak is.

Térjünk át a pénzügyi felügyeleti rendszer átalakítására. Az elmúlt időszakban nagyon sok ötlet felmerült ezzel kapcsolatban, néhány meg is valósult. A PSZÁF megkapta a fogyasztóvédelmi jogkört, de szó van a rendeletalkotási lehetőségről, pénzügyi stabilitási tanácsról, pénzügyi ombudsmanról is.

A fogyasztóvédelmi törvény rendelkezései szerint a kormány kijelölhet fogyasztóvédelmi hatóságot. Nyáron a pénzügyi szolgáltatásoknál – egy kormányrendelet felhatalmazásával – a PSZÁF kijelölésével ez történt. Folyik a PSZÁF egész intézményi helyzetének átalakítása, ennek több eleme van. Érinti a PSZÁF státuszát, irányítását, pontosítja a fogyasztóvédelmi feladatait. Ezenkívül valóban szó van arról, hogy hogyan valósulhat meg a jegybank, a Pénzügyminisztérium és a PSZÁF feladatainak összehangolása. Erre jönne létre a Pénzügyi Stabilitási Tanács.

Néhány hónapja az is felmerült, hogy a PSZÁF beleolvadna az MNB-be. Él még ez a javaslat?

A benyújtott törvényjavaslatban ez nincs benne, de valóban volt róla vita. Azt kell látni, hogy amikor a felügyeleti rendszerről beszélünk, nem az intézményi struktúra az elsődleges. A felügyeleti rendszerekkel szemben támasztott követelmények teljesítése többféle intézményi megoldással is elképzelhető. Olyan jellemzőkről beszélek, mint a felügyeletpolitika és a felügyelt intézményektől való függetlensége, az átláthatóság, a munka hatékonysága, a feladatok koordinálása, illetve a „válságállóság”, ami azt jelenti, hogy válsághelyzetben hogyan viselkedik a rendszer.

Ha már szóba került az egységesítés: Egy ügyfél pénzügyi panaszával nagyon sok hivatalhoz fordulhat, például a GVH-hoz, a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, a jegybankhoz és a PSZÁF-hoz. Ez nehézkes, nem tudja, kihez kell fordulnia.

Az említett hatóságok kialakítottak egy olyan együttműködést, hogy az viszonylag gyorsan megvizsgáljuk, kihez tartozik az ügyfél panasza, és a továbbiakban az adott hivatal foglalkozik az üggyel.

Néhány hónapja felmerült, hogy legyen pénzügyi ombudsman. Ez az intézmény nem segíthetne ebben?

Ennek létrehozása sincs benne a mostani törvénytervezetben.

Ez azt jelenti, hogy teljesen el is vetették az ötletet?

Nagy körültekintést igénylő, bonyolult kérdéskör ez, az egész intézményi rendszert át kell tekinteni hozzá.

Magyarországon az az általános hit, hogy sokkal magasabbak a banki díjak, mint Nyugat-Európában. Mi a PSZÁF tapasztalata, illetve mit tudnak tenni ez ellen?

A díjak összetettsége miatt nagyon nehéz korrekt összehasonlítást végezni. Az azonban tény, hogy Magyarországon a hitelintézetek jövedelmezősége az elmúlt tíz évben nemzetközi összehasonlításban is jó volt. Ennek számos oka van. Összefügg azzal, hogy az ország pénzügyi fejlettsége nagyon alacsony volt, és rendkívül gyors volt a növekedés. Azzal is, hogy nálunk még van nemzeti pénz, és az ügyfelek számára annak is vannak költségei. A nagy névleges kamatok is nagyobb jövedelmezőséget hoznak, nagyobb kamatnál nagyobb hasznot tudnak realizálni a bankok. És bizonyára az is okozhatta ezt, hogy bizonyos banki jutalékok, díjak mértéke magasabb.

De ez nemcsak Magyarországra, hanem a régióra is jellemző, nem véletlen, hogy a térség vonzotta a szektorba a befektetéseket. De azt is látni kell, hogy ezek a befektetések és refinanszírozási források finanszírozták a gazdaság növekedését. Ami a PSZÁF szerepét illeti, két dolgot lehet tenni. Az egyik az átláthatóság növelésével, a tájékoztatás javításával a verseny feltételeinek javítása, hiszen ha az egyre tudatosabb ügyfelekért valós verseny tud kialakulni, akkor elkezdenek lefelé menni az árak. A másik a tisztességes piaci magatartással kapcsolatos: ne lehessen erőfölénnyel visszaélni az ügyfelekkel szemben. Ez az utóbbi időben nagyon előtérbe került, és a magatartási kódex elfogadásával akár az is elképzelhető, hogy a díjak lefelé mozdulnak.