A Jobbik és az MDF programját jól lehúzták az értelmiségiek

Ahogy arról korábban beszámoltunk, tizenkét független közgazdász Mit ígérnek? néven létrehozott egy civil kezdeményezést, tevékenységükről pedig részletesen és folyamatosan beszámolnak honlapjukon. A kezdeményezés a választási kampány időszakában elfogulatlan módon értékeli a pártok programját, elsősorban annak célzottságát, számonkérhetőségét, illetve megalapozottságát. A projekt az európai parlamenti választásokon öt százalék feletti eredményt elért pártokat fedi le, ám ezek közül még csak a két kisebb párt állt elő választási programmal, így egyelőre ők kaptak értékelést.

Az értékelés a pártok céljait nem minősíti. Abban nem ad segítséget, hogy a baloldali, konzervatív, liberális, vagy más értékrendet valló szavazóknak kit érdemes választania. Ehelyett a programok minőségére koncentrál, annak érdekében, hogy a programokról és ígéretekről zajló viták általános színvonala emelkedjen, és a konkrét, számonkérhető szakpolitikai lépések nagyobb teret kapjanak a diskurzusban - emlékeztet a Portfolio.hu.

Az értékelés legegyszerűbb formája egy ötfokozatú skála, amelyen az MDF a közepesnek megfelelő 3-as pontszámot, míg a Jobbik az ennél gyengébb 2,5-es osztályzatot érdemelte ki. A három nagy értékelési terület egyikén sem teljesítettek jól a pártok, de különösen a megalapozottság területén kaptak alacsony értékeket.

A Jobbik: nagy ígérethalmaz, nagy költekezés

A tájékozottabb olvasók tudják, hogy a Jobbik igen hosszú, 88 oldalas programot tett közzé. Úgy tűnik, ez az értékelőket mindez nem hatotta meg: ugyan a dokumentum sok témát lefed, ám a megalapozottsággal igen nagy problémák vannak, hívják fel a figyelmet. Nem világos többek között, hogy a növekvő állami beavatkozás, illetve a bővülő állami támogatások hogyan segítik a versenyképesség javulását, továbbá, az sem egyértelmű, hogy a gazdaságpolitikai programban meghirdetett, szándékolt államcsőd mennyire van összhangban az alacsony kamatszintre vonatkozó tervekkel - írják elemzésükben a Mit ígérnek? alapítói.

A program olvasása során a sok-sok intézkedésben elmerülve talán nem is feltűnő, hogy a költségvetési hatásait illetően mennyire egyenetlenek a párt vállalásai. Az ígéretlistát szisztematikusan kigyűjtve a dokumentumból azonban kiderül: 101 olyan intézkedés azonosítható, amelyek kiadások növelése vagy a bevételek csökkentése révén a költségvetés egyensúlyát rontják. Ezek között vannak olyan kis tételek, mint a "kóborállat jelenség" megszüntetése, ám olyan óriási hatású intézkedések is, mint a háromgyerekes családok de facto személyi jövedelemadó-mentessége, vagy a privatizált energetikai intézmények visszaállamosítása. Hogy mégis mekkora összegre rúgnak ezek a vállalások, még körülbelül sem lehet tudni, a program ugyanis tele van olyan tételekkel, mint a munkát sújtó adóterhek és járulékok "nagymértékű" csökkentése, számos intézmény, bank felállítása nem pontosan nevesített feladattal, vagy éppen "jelentősen támogatjuk" kezdetű ígéretekkel, mindúttal időpontmegjelölés nélkül.

Ráadásul mindezekkel szemben csupán 19 bevételnövelő intézkedést azonosítottak az értékelők, az elemzés tanúsága szerint ezek többsége marginális hatású, vagy csak középtávon hozhatnak eredményt. (Az ígéretlista olyan hosszú, hogy képként nem is tudjuk megjeleníteni, de letölthető innen.) Vannak olyan intézkedések is, amelyeket a büdzsé szempontjából nehéz értelmezni. A listát böngészve rejtélyes például, hogy a sávos progresszivitást miként lehet úgy erősíteni, hogy közben az idén amúgy is magasra emelt (így a társadalom nagy részét nem érintő) sávhatárt "jelentősen megemelnék". Ebből már csak egy szűk gazdagok rétegre jutó luxusadókulcs nézne ki, ami nem tekinthető az erős progresszivitás eszközének.

Nem csupán a pontatlan ígéretek és a negatív költségvetési hatások miatt kapott gyenge minősítést a Jobbik programja. A program megvalósításának további problémája, hogy erőforráskorlátokba ütközhet (például a változások egyidejű menedzselése miatt), illetve hogy a jelzett és szükséges helyzetfelmérés, szakpolitika-alkotás és -tervezés számos esetben több éves csúszással valószínűsíti az érdemi lépéseket (például az egészségügy, az info-kommunikáció, a központi és a helyi közigazgatás területén) - jelzik a szerzők.

Az MDF közepes

Valamivel kedvezőbb értékelést kapott a Magyar Demokrata Fórum választási dokumentuma. Ennek alapvető magyarázata, hogy a program megalapozottságát sokkal jobbnak látta a Mit ígérnek? csapata. Az MDF programja egyértelmű és többségében számokban is kifejezett pontos célokat határoz meg, a költségvetési fegyelem fenntartása iránti kötelezettség pedig növeli a program megvalósíthatóságát - szól a megállapítás. A program tartózkodik a látványosan irreális, felelőtlen ígéretektől, és ha ezek listájára pillantunk, már csak mennyiségre is jóval kiegyensúlyozottabb képet látunk.

Ugyanakkor az MDF programjában sem fedezhető fel a költségvetési hatások bemutatásának igénye. "Bár az MDF programja retorikájában hangsúlyosan egyensúlypárti, ennek bemutatása hiányos. Több kiadáscsökkentő, illetve bevételnövelő intézkedést sorol fel, de sem ezek, sem a hiánynövelő tételek nincsenek számszerűsítve és a program egésze szintjén aggregálva. Megjegyezzük, hogy az MDF a Költségvetési Tanácshoz fordult azzal a kéréssel, hogy a pártprogramot értékeljék be, ám jelenlegi formájában az övé is beértékelhetetlen költségvetési összhatás szempontjából." - jegyzik meg a projekt tagjai.

A Dávid Ibolya és Bokros Lajos neveivel jelzett program azért sem tudott jobb eredményt felmutatni, mert annak vázlatos jellege miatt több olyan témával is csak említés szintjén foglakozik, amelyet a Mit ígérnek? civil kezdeményzés által megkérdezett értelmiségiek a magyar gazdaság neuralgikus pontjaiként azonosítottak. Iyen például a korrupció, vagy a roma népesség integrációja. Az MDF - hasonlóan a Jobbikhoz - nagy változásokat ígérő párt, így ez esetben is nyomott a latban az a tipikus "programhiba", hogy a nagyívű átalakítások ütemezése, az egyes ígéretekhez rendelt időpontok elmaradtak.

További hiányosságként róják fel a programalkotóknak, hogy a gazdasági és társadalmi célok azonosítása azonban csak nagy vonalakban, néhány makrogazdasági, stabilitási mutatóra vonatkoztatva jelennek meg és a program elemei erre nem reflektálnak. (Például nincs megjelenítve a nagyarányú kiadáscsökkentés fedezete, nincsenek bemutatva az ígért hiánycsökkentés elemei.)

Mi a tanulság?

Bizonyára az ország gazdasági helyzete és az elmúlt évek tapasztalatai is közrejátszanak abban, hogy a közzétett programok és ígéretek értékelésének összesítése alapján a pártokat a kampány eddigi részében - a megszokottan éles kommunikáció ellenére - jóval kevésbé jellemzik a látványosan túlzó, demagóg ígérgetések, mint a 2002-es vagy a 2006-os választások idején. Legalábbis ez igaz a kis pártokra, akik edig programot adtak le.

Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a pártok mindezzel együtt továbbra sem fordítanak gondot programjaik fenntarthatóságának megjelenítésére. Az intézkedések költségvetési hatásainak bemutatása elmarad, a konkrét, beárazható ígéretek száma továbbra is alacsony. Ezzel együtt az is egyértelműnek tűnik, hogy a pártok terveiről, elképzeléseiről a legtöbb információt a programokból kaphatunk. Legutóbb a Forsense felmérése igazolta, hogy a szavazók fontosnak (sőt, a legfontosabb döntési szempontnak) tartják a pártok hivatalos választási programját. A Mit ígérnek? civil kezdeményezés alapítói éppen ezért indokoltnak látják, hogy a nagyobb pártok is mielőbb előálljanak a farbával. Őket egyelőre csak az eddigi megszólalásaik alapján lehetne értékelni, ami lényegesen kevesebb pontszámot eredményezne az indexekben, de nem is összevethető a többiekével.