Nem jól kezeljük a válságot

Az Intézet szerint 2009-ben a magyar kormány nem a világgazdasági pénzpiaci válságot kezelte, hanem a korábban létrejött egyensúlyi problémákat próbálta megoldani. Ez szükséges volt, és részben sikeresnek is mondható, hiszen ma már a makro egyensúlyt tekintik az ország legerősebb pontjának a nemzetközi összehasonlítások is. Eközben azonban a vállalatvezetés minősége nagyon rossz értékelést kap, az adminisztrációs költség nemzetközi összehasonlításban is roppant magas maradt.  A Doing Business és a Világgazdasági Fórum Versenyképességi jelentéseiből is kitűnik, az utóbbi években Magyarország majdnem minden kategóriában hátrébb csúszott a ranglistán.

Rosszak voltak a módszerek

A válságkezelés miatt rosszabb helyzetbe került csoportokat sem megfelelő módszerekkel próbálta segíteni a politika. Olyan eszközöket választott, amely hosszabb távon ezeknek a csoportoknak is többet árt, mint használ – állítja a jelentés. Szalai Ákos kutatásvezető szerint szerencsétlen lépés volt például a csődtörvény módosítása, vagy épp a bankellenes fellépés. Hasonló a helyzet az ingatlandó bevezetésének kísérletével is, amely végiggondolatlansága miatt végül elbukott, pedig alapvetően kívánatos lett volna.

A válsághangulatot kihasználva, a szabályozók ismét megpróbálják ellenőrzésük alá vonni azokat a területeket, amelyek felett az ellenőrzést az elmúlt évtizedekben elvesztették. De ezzel tovább növelik az adminisztrációs terheket is, ismét előidézik azokat a problémákat, amelyek szükségessé tették a deregulációs folyamat megindítását a nyolcvanas években. A szerzők ilyen hibaként említik például Magyarország esetében az építőipari körbetartozások kezelését. A körbetartozások kezelése mindenképpen szükséges lenne, de a kormányzat által választott megoldás, a fedezetkezelő intézménye, vagyis az, hogy a teljes beruházási összeget elkülönített számlán kell tartani egyértelműen nem szerencsés. Ennek költségeit a tisztességes építőipari fővállalkozókkal, illetve az építtetőkkel fizettetik meg.

Helyre kell állítani a bizalmat

A válság nyomán erőteljes szabályozói bizonytalanság alakult ki: hatalmas mennyiségű, áttekinthetetlen, és ezért aztán betarthatatlan új törvény, jogszabály jelent meg. Gyakran havonta írták felül a korábbi döntéseket. A lakossági hitelszerződések módosítását, vagy a hitelkártyadíjakat az elmúlt időszakban többször is újraszabályozták – gyakran a nem sokkal korábban meghozott döntéseket írva felül.

A jelentés elkészítésében részt vevő Szalai Ákos szerint az egyik legsürgetőbb feladat az országban a bizalom helyreállítása, aminek elérésében fontos szerepet játszik például a kiszámítható szabályozói környezet. Lantos Csaba a Közjó és Kapitalizmus Intézet kurátora szerint fontos, hogy ne lássunk kibékíthetetlen feszültséget állam és a piac között. Szerinte az utóbbi időben megjelent Magyarországon egy korábban nem látott, a kapitalizmust támadó baloldali gondolkodásmód, amit intézetüknek nem titkolt célja ellensúlyozni.

Arra a kérdésre, hogy a jelentés fő megállapításait vajon beépítik-e majd a politikai döntéshozók, Csák János az Intézet kurátora úgy fogalmazott: a politika logikája eltér a szakmáétól, de a Fidesz nagy gyűjtőpárt, amibe sokféle közgazdasági nézet belefér. Az mindenesetre biztos, a pártok négy éves ciklusokban gondolkodnak, míg ez a jelentés legalább tíz éves távlatokban.